Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-21 / 288. szám

DfLM AG YA RORSZ AG 1930 december 21. kot, ezt őnkénle* adománynak, ajándéknak fogja tekinteni és ennek megfelelően, a majd életbe léptetendő tőrvény kifejezetten megtiltja, hogy a* átvállalt adó a kereseti vagy társulali adó kivetésénél az adóalapból levonassék. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának Popoi'ics Sándor dr. elnöklete alatt működő kamarai pénzügyi szakcsoportjának tanácskozásairól legutóbb kibocsájtott emlékirat, melyre a törvényhozás tárgyalásain is utalás történt, a kereseti adó pótlékára utalással, a kővetkezőket állapítja meg: »A hozott megoldás, kétségtelenül, tehermentesítés helyett trlicrfokozú I jelent a gazdasági életre, mert az alkalmazottak uj megadóztatása vagy azonnal, (az eddig hasonló terhek vállalásának analógiájára) vagy később alkalmas időpontban, de áthárul a munkaadókra. A magánalkalmazottak tulnnyomó része nincsen tulfizetue, fizetésük megélhetésükhöz szükséges, ha tehát most kőztehertőbblettel rovatnak meg, hivatkozás fog történni arra, hogy megélhetésük anyagi bázisa kisebb lett és vagy az uj tehernek kifejezetten való átvállalását fogják kérni, vagy pedig megfelelő fizetésemelést. Más kérdés a munkapiac alakulása, amely a niai nyomott viszonyok kőzött az alkalmazottakra nézve kedvezőtlen és hogy menyiben sikerül és mikor a tehertőbbletet a munkaadókra áthárítani. Más oldalról, épugy, amint a Javaslat indokolása a közalkalmazottakra nézve helyesen hivatkozik arra a érvre, hogy fokozott munkateljesítmény csak niegelégedelt tisztviselő kartól várható, ugv véljük, joggal hivatkozhatunk arra, hogy azok a munkaadók, akik eddig is, jövőben is vállalják alkalmazottaik adójának fizetését, szintén abból a megfontolásból indulnák ki, hogy vállalataik jól ¡elfogott érdeke követeli meg, az anyagi gondoktól lehetőleg mentesített tisztvsielókkel és munkásokkal való dolgozást. Azok a vállalatok és üzemek, amelyek egy, vagy más oknál fogva, kfllönönősen pedig azért, mert a kedvezőtlen üzleti viszonyok ezt nem engedhetik meg, az uj aló fizetését magukra nem vállalják, természetesen kénytelenek lesznek elviselni alkalmazottaik reálmunKabér csökkenésének következményeit.« Még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a törvényjavaslat »átmenetileg« óhajtja életbeléptetni a kereseti adó pótléka cimén bevezetett tulajdonképeni uj adót. Hogy ez az »átmenet« mit jelent, láthatjuk a — forgalmi adónál, melynek alkotói szintén »átmeneti«-nek neveztek. WEISZ ISTVÁN » árusítása P. Reich Erzsi _ __ üzletében» 1«MMMMMMMMWUMWWMMWMÜWWWWMHyMyUMyMMMWMMMMMMyMMWMMMMWMMMMMMMyMMMHMMMUMwl " L l J«. V S+r* Torontáli szőnyeg »F ^f AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Mese) A királyné cydálalosan szép teremtés volt. Büszke márványarcára nem szökött soha pir, lenge dereka után irigykedve bámult a nádszál, szeme sugara elől elbujt a nap, annyira nem állhatta « versenyt. A királynénak az ajaka volt a legszebb, metszett kláris, bíborvörös drágakő. (Pardon, akkor még nem Ismerték a rúzst!) — <5 maga egyébként özvegy. Száz ország száz uralkodója és ezer hercege ostromolta. Fiatal királyok miatta akarták otthagyni országukat, népüket, asszonyukat, — mégse kellett egy se az özvegynek. — Csak menjelek, menjetek, híreteket se hallfam. »gy élt egymagában, népek millióitól mea nem értve, jégpáncélba burkoltan. Hogy mit akar, mire vár? — ki mondhatná meg azt! Akkor jött egy vakmerő trubadur, de ajakára fagyott a dal, mikor meglátta a királynét, — Ilyent még magam se láttam, pedig abban telik az életem, hogy a szép után szebbet keresek. Milyen lehet ez az alabástrom-orca. ha egy csöpp kármin hull a leiébe? A szerelem kárminja! F.gy szelid alkonyaton aztán, mikor a büszke asszony a virágai között sétált, elébe ugrott a trubadur, elkapta a derekát és addig csókolta az alabástrom-aroot, míg csak érte nem iöttek a poroszlók, Még azon éjszaka halálra Ítélték, a királyné virrasztva várta a végzést, hogy nyomban szentesítse, rcgggl levágták a költő fejét. — Nem sajnáltad azt a szegény ördögöt? —• kérdezte az udvari bolond. A fenséges asszony szemében egv egész tenger zöldje foszforeszkált. — Ha száz élete lett volna, azt is elveszem. Aztán kinyújtotta kigyószép testét s a többit már csak önmagának mondta: — Hanem csókolni... csókolni senki se tudott nálánál jobban. t (A megszokás) Az utolsó tíz-tizenkét cvben olyan karrierek bontakoztak ki, hogy akárhányszor maga az érdekelt csodálkozott rajta a legjobban. — »Hogy jön a szerencse énreám? — énekeli majdnem a régi operett dallamára. Azért igyekszik ugv viselkedni, hogy elhigyje mindenki azt, amit elhitetni szeretne ő maga. Élő ember még soha nem jelentette ki, hogy őt nem illeti meg bizonyos pozició. Hogy aztán előbbutóbb, r— komoly és konjunktúrán kivül mást is kívánó esetben — kitör az alaptermészet, az megint más kérdés, Az egyszeri oláhról mondatik, hogy király lett. Nálunk csak a mesében történik ilyesmi, de jeles ó-romaiaink, (.akiket még Bonflni szédített meg ezzel a hízelgéssel) elégszer megcsinálták azt a gyako. latban is, Elég az hozzá, hogy összegyűjtött udvartartásával kőrútra indult a birodalmában. Kíséretében voltak a jelesebb kecskepásztorok, továbbá a dudások. Amint pedig haladtak volna, utjukba került egy erdő Évszados fák Között vitt az utjuk. (Nem emlékszem már egészen tisztán, de valószínű, hogy voltak ugyanott év-őnwgyos és év.alezredes fák is. Mivel pedig háborús idők járták, nyilván gerálissá is kinevezték egyik-másik Bükköt.) Azonban egy ménkű nagy fa láttára egyszerre csak leugrik a kocsiról az uj király és húzza magával az adjutánsát. — Hej Zsiga, nézd csak, micsoda gyönyörű teknőt lehetne ebből vágni' (Letagadás tárgyában) Ez a történet pedig akkor jutott aj' eszembe, amikor Bizonyos Valaki letagadott olyan dolgot, aminek egész sereg tudója, szemtanuja volt. (Ne tessék benne friss aktualitást, vagy akár csak célzást is, keresni, mert megesett husz, meg tiz év előtt épp ugy, mint tegnap és megesik holnap is.) — Dimítri sógor, mondja az oláh Petru, szégyenlem, hogy annyira elvertek téged tegnap a kocsmában. — Engem? — csodálkozik Dimitri. Ki se mozdultam hazulról. Szemüvegek színházi lá cíővek 8 £iebmann M»ter«un«I, Kelemen uefBor. — Nem akarlak megsérteni, Dimitri sógor, egyébként is rabja vagyok a finom beszédnek* Azért csak célzásból emlitem, hogy piszok módon hazudsz, azt a málészáju mindenedet. Az egész falu beszéli, hogy Alexa kétszer képen teremtett, majd kiugrott üregéből a szemed. — Vakuljak meg, ha igaz. sógor. Bn nem verekedtem. — Csakhogy kutya legény vagy te is, sógor, hiába szerénykedsz. Mert el kell árulnom, hogy ott voltam én is, mikor pedig a falhoz vágtad Alexát, az annyira zokon vette azt, hogy elájult. Lepedőben kellett hazavinni. Dimitri szeme felragyog, — Ugye- láttad, milyen erős vagyok 1 (Mi a szabadság) Mikor a hivatalnokember, vagy akár a muakás is, nyári pihenőre megy, azt mondja, hogy szabadságon van. — Hatheti szabadságot kaptam, hirdeti az is, akinek megrögzött elve, hogy semmit-tevés után édes a nyugalom. A szabadság szó ezek szerint azt jelenti, hogy amig tart, addig nem kell dolgozni. Ha pedig jgy áll a bál, akkor a munka az ellenkező fogalmat fejezi ki: a rabságot., Nincs ebben valami különösen faipar magyar Íz? Egész életemben egyetlen egy e.nbert ismertem, aki nem az ősi sablón szerjnl fejezte ki magát. Régi hivatalszolgám volt, aki alkalom adtán ezt mondta: — Két napi munka alól való felmentést kérnék, családi ügyeket kell elintéznem. (Beszéljünk az állatokról) A tyúk határtalanul buta teremtés. Kikóltí a pulykát, libát, a kacsát, vezeti az apró pihés jószágokat A kacsa, alighogy kibujt a tojásból, rohan arrafelí, ahol vizet sejt és nyomban úszik. A tyúk ott áll a locsogó szélén, kétségbeesetten csapkod szárnyával, nem tudja megérteni ezt a vakmerőséget. Megbolondult a porontyom, hogy vízbe megy, mikor minden tyuk-fajtája csak a porban fürdött! Néhány év előtt megírtam egy érdekes esetet. Szabadka alatt fácántojást kőlttettek kí a tyúkkal, a fácáncsirkében aztán erőt vett az ősi ösztön, visszamentek az erdőbe. Velük ment a tyúk is; látták később néhányszor, egészen elvadult De nem tudta felismerni, hogy a csirkegyerekek az övéi-e? Mi ez. Az anyai ösztön ragaszkodása ahhoz, akinek a teste melegével adott életet? A galamb, ha nem is az az erkölcsi tisztaságú állat, akinek elemi iskolai olvasókönyv példányképévé tudta magát felstréberkedni, — okosabb. Itt a him odaveri a nőstényt a tojásokra, hogy költse is ki. Formálisan megveri, ha nem törődik a kicsinyekkel. Amig pedig a nőstény táplálkozni megy, ő helyettesíti a költésben. — Édes galambom! — hallani néha, amikor a férj dédelgeti a 'eleségét. Hát sokjukban csakugyan megvan a galamb számos tulajdonsága, a megtiszteltetés azért mégse teljes. Folyton várom, mikor kergeti elténfergő párját itt h a fészekre a him. Bob. és meglepő olcsó árak! Az összes cikkeknél mint minden évben, megfelelő árengedmények. Pollák Testvérek a ma uccai Földes Zoltán áruházában. Remek télikabátok 25-, 35 - 45- P ert.