Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-08 / 252. szám

SZEGED. Szerkesztősig: Somogyi ucco 22. L em. Teleion: Kiadóhivatal, kOIctönktlnyviAr és Jegyiroda : Aradi ueca S. Telefon: 300. - Nyomda : LBw Llpól ueca 1». Telefon - 16-34. Thvlroll és levélcím: DélmagyarorszAg Szeged. Szombat, 1930 november S Ara lö fillér C 1_ VI. évfolyam, 250s szám Nem házikezelés kell, hanem Nem emlékszünk közgyűlésre, amelynek költségvetési vitája olyan magas színvonalú lett volna, mint a legutóbbié. Nem emlékszünk közgyűlésre, amelynek tagjaiba ugy bele akarták volna fojtani a szót, mint a mostaniéiba a költségvetési vita során. És nem ismertünk közgyűlést, amelynek tagjai a költségvetési vitában a mostaniakéhoz hasonló fáradhatatlansággal és kötelességtudással tartottak volna ki. Már az általános vita során is nagyon sok megszívlelésre érdemes terv, kitűnő gondolat, pompás eszme, eredeti és meggondolásra késztető ötlet hangzott el. A legtöbbet könnyen és olcsón lehetne megvalósítani és hasznosítani. Mi sem természetesebb tehát, hogy egyikből se lesz semmi. Hiszen mindjárt az elhangzásuk után belevesztek abba az unalomba, amellyel a hatósági emelvényen a felszólalásokat fogadták. A részletes vita során egyes észrevételekre reflektált a polgármester. Persze hogy azt a néhány szavas megjegyzést hagyta legkevésbé szó nélkül, amely szerint a szinház átlagos napi bevétele messze elmarad a mögött az előirányzati összeg mögött, amelynek be kell folynia, hogy ne mutatkozzék az egész szubvenció elfogvása után is deficit. A polgármester rövid, de megnyugtató választ adott. Kijelentette, hogy financiális bajok nincsenek. Az átlagos napi kiadásokat az átlagos napi bevételek — 900 pengő, mondta a polgármester — már is fedezik. Később ez a helyzet, folytatódott a rövid válasz, egészen bizonyosan javulni, fog. A művészi teljesítményről hallgatott a polgármester. A felszólaló sem beszélt róla. Ez jellemzi legjobban a helyzetet. Kö'¿el két hónapja játszik az uj igazgató részben uj társulata. A világ minden színháza — a nyári színházak kivételével — benne van a főszezonban. Szegeden nincs főszezon. A szegedi színházban november elején a bábjáték a művészi szenzáció. Júlia kisasszony megdöbbentő erejű rajzának erőteljes részletei az ipartestületben kábítanak el és ráznak meg. S világviszonylatokban is kimagasló művészi eseménynek a Tisza-szálló nagytermében lehetünk szem- és fültanui. Valamikor lezajlottak a színházban is nagy zenei események. De hol volt akkor a házikezelés? A színházba csak a közönség járt. Most lassan elmaradozik a közönség. De egyre több hatósági és olyan urat látunk a nézőtéren, akik rendszeresen soha nem jártak színházba, akiket azonban a hatósági agitáció állandó színházlátogatókká agitált. Remélhetőleg nemcsak a házikezelés idejére. Mert ez lenne az egyetlen eredménye nem a házikezelésnek, hanem annak, hogy sikerült elköltenünk jó néhányszázezer pengőt a házikezelésre. Drága agitáció. Dehát ismertünk mi már drágábbat is. A nagy Haller mint propagandaminiszter bizonyára sokkal több pénzt agitált el arra, hogy alaposan, kiadósan és tartósan felszítsa a gyűlöletet a zcidó!.- n <;7or-inlis1 ák pilon. ssss Ki cselekszik most már helyesen? Az-e, aki a házikezelés utolsó évében — mert remélhetőleg nem móka, hogy színházra nem dobunk ki több pénzt — a szinház minden dolgát kizárólag pénzügyi szempontok és megfontolások szerint bírálja el, vagy pedig az, aki az ismert nehézségek, képtelenségek és tehetetlenségek láttára is sürget művészi teljesítményt és tökéletesedést? Ma mindenkinek olyan irányban kell közreműködnie, hogy a szinház a 130 ezer pengő szubvenciónál többe semmi esetre se kerüljön. Ezért volt helyes, hogy a közgyűlésen csak azt nézték, várható-e az akkori helyzet szerint további deficit vágy nem? A szinügyi bizottság, az más. Az szakbizottság. Az szakértőkből áll. Az csak foglalkozzék a dolog művészi részével. Igyekezzék minél többet kicsiholni az igazgatóból. Hátha mégis sikerül. Egyről azonban meg ne feledkezzék a szinügyi bizottság se. A vállalkozási rendszerre való visszatérés előkészítését idejében meg kell kezdeni. A vállalkozási rendszer mellett birtokába juthatunk annak, amit a házikezelés alatt nem lehetett és sose lehetne megszerezni: a művészi színvonal intézményes biztosítékainak. Ezt kell megteremteni alapos munkával. De olyan módon, hogy egyetlen egy monELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-eo, klllfBldUn 0--40 pengő. — Egyes szAm éra hélkUz* nap lö, vasAr- és Ünnepnap 24 1111. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétlö kivételével naponta reggel dat, szó vagy vessző se jelentse vagy eredményezze a vállalkozói kedv és lendület megbénulását. Es még egyet. A szinügyi bizottságnak a házikezelés alatt meglehetősen másodrendű szerep jutott. Van is abban sok igazság, hogy idejét multa intézmény. Nem tudjuk, megszünteti-e a közgyűlés vagy, se. De akár közel jutott a végső enyészethez, akár nem, nem fog ártani, ha nevét megörökíti valami cselekedettel, amelylyel a művészetnek állit emléket és hajlékot. Készítsen javaslatot a szinügyi bizottság arról, hogy a város azt az összeget, amelyet az utolsó öt évben elköltött a színházra, költse el a házikezelés megszűnését követő őt év alatt művészetekre. Építsen ebből az összegből kiállítási csarnokot és zenepalotát hangversenyteremmel. S öt év múlva, ha majd állnak ezek az intézmények, méltóztassanak öszszehasonlitást tenni. Mi hozott többet? Mi jelentett különbet? Mi eredményezett szebbet, müvészebbit és maradandóbbat? Az az ősszeg, amelyet házikezelésre költött a város s amelynek eredményei már is kibontakoztak a leglesujtóbb pompátlanságban, vagy pedig az az összeg, amelyen hajlékot emelt részben hajléktalan, részben a fejlődést gátló módon elhelyezett művészeti ágaknak? Tömeges letartóztatás Olaszországban a Marcia su Roma évfordulója előtt (Budapesti 'adósitónk elefon.jelen.'ése.) Rómából jelentik: A Marcia su Roma évfordulójának közeledésével kapcsolatban FelsőOlaszországban tömeges letartóztatások történtek. Mintegy husz személyt vettek őrizetbe, akiket azzal gyanúsítanak, hogy összeköttetésben állottak az antifasisztákkal és merényletet terveztek a fasiszta uralom ellen. A' letartóztatottak között van két volt liberális miniszter, a Corriere della Sera volt főszerkesztője, Gino Roberti és több milánói, bergamói professzor és ügyvéd. / • Eles vita a parlament folyosóján Rassay és a belügyminiszter között a fővárosi választások kiírásáról Rassay a »választási börzemanőverekről« (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A' képviselőház folyosóján pénteken példátlanul heves és izgalmas vitatkozás folyt le Scítovszky Béla belügyminiszter és Rassay Károly között a fővárosi választások kiírásának késedelmességével kapcsolatban. A belügyminisztert ujságirók kérdezték meg, hogy miért késik a választások kiirása. A belügyminiszter kitérően Válaszolt. Ekkor érkezett a folyosóra Rassay Károly, aki a belügyminiszter kezében levő iratcsomóra mutatva, megkérdezte a belügyminisztert: — Talán éppen ez az iratcsomó tartalmazza végre a fővárosi választásokról szóló rendeletet? — Nem — válaszolta a belügyminiszter —, még nem döntöttem. Ezután megkezdődött az éles vita. — 1926 óta tudom — mondotta Rassay —, hogy Magyarországon a választások valósággal börzcmanöverek. Most is ilyen börzemanőverrel állunk szemben, öt héten belül meg kell, li^xv Ipcrvpn n \"ílnc.7t'1t; és I.T>rm^r>-<- rh'Ait mindig státustitokként kezeli a választás napját. — A' döntés rám van bízva — felelte a belügyminiszter —, nekem kell döntenem a választások kiírásáról. — Ez nem akadályozhatja meg a miniszter urat aban — vágott vissza Rassay —, hogy megfelelő időt garantáljon a választási szelvények összegyűjtésére. A pártoknak tizennégyezer aláírást kell összegyűjteni. Van az uraknak fogalmuk arról, hogy ehez a munkához hány emberre van szükség?! A belügyminiszter erre azzal válaszolt, hogy amelyik párt nem tudja a megfelelő aláírásokat összegyűjteni, ezzel csak az bizonyosodik be, hogy az illető párt nem elég erős. Rassay éles hangon válaszolt: — Ezzel a cinizmussal én nem tudok vitatkozni. Ugy .látszik a fővárosi törvény nem elég Wolfék és Kozmáék uralmának' a biztosítására! Ezért ujabb és ujabb trükkökön törik a fejüket. Mondjanak még egy olyan országot, nhnj rhipr, tprrífim év Vlfni'i"! l-n-fíkrt frl