Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-06 / 250. szám

4 DCLMAií V AHOliSZAU lüőö iiuvemöer 0. SZEGEDI GYEREKEK GALÉRIÁJA Ábrahám Irénke belül az igazgatásnak mozogni kellett és az így megvont határok esetleg lehetetlenné tették, hogy nivó tekintetében a mult esztendeihez hasonló társulat álljon az igazgató rendelkezésére. Egye­nesen az Igazgatás hibájául kell azonban felrónunk azt, ami a darabok megválogatása körül történik. Botrányba fulladó próbálkozások és el­csépelt ócskaságok váltogatják premier cimén egy­mást és semmi rendszeresség, céltudatosság nem mutatkozik a műsor összeállításában. Ennél talán még súlyosabb, hogy a darabok milyen pongyolamódon ke. rillnek előadásra. Hiányzik a gondos előkészítés, a darabokat egy és másfél próba után adják elő és hiányzik a technikai előkészítésnek, a diszletezésnek gon­dossága is. Ahelyett, hogy az igazgatás és rende­zés mindent igyekeznék kihozni betanítás, korre­petálás révén a társulatból, ami az adott viszo­nyok kőzött lehetséges, az előadások szétesnek és elkedvetlenítő hatással vannak színészre és közönségre egyaránt Ez pedig a ké­sőbbi előadások sorozatában megbosszulja magát. A szegedi színháznak eddig a bérlőkben volt egy állandó törzsközönsége, amely mindig kitar­tott a szinház mellett Ma a bérlők elégedetlenek, hogy nem kapnak ellenértéket a pénzükért. Volt olyan előadás, melynek második felvonása után yszerre hét páholybérlő hagyta ott bosszan­kodva a színházat. Az ilyen eseteknek a hire a hullámgyürü módjára terjed szét és rontja a szín­háznak amúgy is gyenge látogatottságát. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az előadások késői kezdése, amely a takarékosság ellen való vétek cimén az egyik legerősebb támadási felüle­tet szolgáltatta a mult esztendei rezsim ellen, egy cseppet sem javult, hanem talán még rosszab­bodott, viszont rá kell mutatnunk arra is, hogy az a túlzott takarékosság, amely hűvös őszi na­Dokban a színház nemfütésében nyilatkozik meg, egyáltalán nem alkalmas a láto­gatási kedv fokozására. Nekünk, mint a szinügyí bizottság tagjainak, amely bizottság ugyanugy a törvényhatóság vá­lasztása alapján működik, mint a közgyűlésnek bármely más bizottsága, kötelességünk,, hogy ezek­re a jelenségekre felhívjuk Méltóságod figyelmét. Hogy erre ezt a módot választjuk és nem a bi­zottság ülésén tettük szóvá a tapasztalt jelensége­ket, annak a magyarázata az, hogy a színügyi bizottság eddigi igénybevétele egyáltalán nem fe lelt meg azoknak a követelményeknek, amelye­ket a tagok joggal elvárhattak volna. Az ülések, ha ugyan tartatnak, merőben formá­lisak és ezeken a bizottság tagjai csak jelenték­telen apró-cseprő dolgokról értesülnek, vagy olyan müsortervezetel terjesztenek eléjük, amelyeken vál­toztatni nem lehet. Mintha csak a szinügyi bi­zottság arra való volna, hogyha szükség lesz rá, fedezze az intendaturát és a direkciót a bal­sikerek sorozatáért A szinügyi bizottság eddigelé még csak tájékoztatást sem kapott a szinház bevételeinek és kiadásainak számszerüségéről és kósza bemondásokra van utal­va, amelyek 50 százalékos eltéréseket is tüntet­nek feL Minthogy a szinügyí bizottságnak tisztelettel alul írott tagjai ugy érzik, hogy ilyen körülmények kö'ött nem vállalhatják a felelősséget azokért, amik a szinház körül történnek és nem Tehetnek egyszerű fedezői a tudtukon kívül történő dolgoknak, tisz­telettel kérjük Méltóságodat, hogy a szinügyi bi­zottság plénumát Méltóságod személyes elnöklése mellett ülésre összehívni — az utóbbi napokban ugyanis volt eset részleges szinügyi bizottsági ülésre is —, ezen ülés számára a szinház első kéthavi működésének eredményét feltüntető számszerű ki­mutatást összeállittatni és a bizottság tagjainak véleményük és javaslatuk előadására alkalmat nyúj­tani méltóztassék.« MegszünieMék az eljárási a Fischer Aladár—Kármán Vilmos perekben, mert az ellenfelek birósógon kivül intézték el az ügyeket (A Dél magyar ország munkatársától.') Fischer Aladár, az Angol—Magyar Jutafonó Rt. igaz­gatója és Kármán Vilmos a volt Hazai Textil­ipar Rt. volt igazgatója kőzött hosszú idő óta számos per folyik. Az ellentétek a volt Hazai Textilipar ügyei körül keletkeztek. Amikor a Hazai Textilipar Rt. megingott, a Moor ct Weinberg skóciai cég igyekezett a részvénytár­saság segítségére. Nyersanyagokat hitelezett és ily módon próbálta Kármánékat az össze­omlástól megmenteni. Később a Hazai Textil ügye rosszabbra fordult, mire Kármán mrsz­szebbmenő támogatást kért a skótoktól. így történt, hogy a skót cég legnagyobb hitele­zője lett a vállalatnak. A követelések biztosí­tására a skót cég Fischer Aladár igazgatót tette be a gyárba. Fischernek kötelessége volt az üzletmenetet ellenőrizni, a könyvekbe be­tekinteni és tapasztalatairól informálni a skó­tokat. Fischer Aladárnak ez a szerepe terhére volt Kármánnak, de bántotta az is, hogy Fischer egyáltalán beülhetett a gyárba. Itt kezdődött az ellenségeskedés, amely azután leginkább levelezés formájában került leve­zetésre. Kármán panaszkodott a cégnél Fischerre és leveleiben megsértette és megrágalmazta Fischert. Egy másik levélben, amit Paula Wzinbergnek, az egyik cégtársnak irt, azt ál­lította Fischerről, hogy nem a cég, hanem a saját érdekében dolgozott. De voltak az ellen­felek között szóbeli nézeteltérések is, amelyek miatt ugyancsak per indult. Végül a Hazai Textilipar felszámolt, a skót cég a gyárat megvásárolta és Angol—Magyar Jutaipar Rt. néven újra megindította az üze­met. Ezenkívül változás állott be az igazgató személyében is, a skótok Fischcr Aladárt ál­lították a gyár élére. A' régi Hazaiból mindössze három rágalma­zási, illetve hitelrontás! per maradt meg. Kettő a járásbíróság előtt folyt, ítéletre azon­ban még nem került sor. A tőrvényszék előtt is indult egy per Kár­mán ellen, a Paula Weinbergnek irott levél miatt. Itt a vád: hitelrontás volt. A" tőrvény­szék az ügyben nyáron tartott főtárgyalást és ugy határozott, hogy az ügyet a járásbíróság­hoz teszi át, mivel csak rágalmazásról van szó. A törvényszék határozatát Fischer Aladár megfellebbezte a táblához, amely a tőrvény­szék határozatát helybenhagyta, azonban arra utasította a törvényszéket, hogy tartsa meg a főtárgyalást a rágalmazási perben, tekintettel arra. hogy az ügy a törvényszék előtt már ismeretes. Az ügyet szerdán tárgyalta a törvényszék Vild-tanácsa. Kármán Vilmos védője dr. Se­bők Ferenc volt, Fischer képviseletében dr. Rósa Pál jelent meg. A' tárgyalás megnyitása után Vild elnök ismertette a tábla határozatát. Ezután dr. Sebők Ferenc becsatolta a felek nyilatkozatát, amely békésen igyekszik elin­tézni az ügyet. A bíróság felolvasta ezt a nyilatkozatot amelyben Kármán Vilmos a rá­galmazó levél miatt bocsánatot kér Fischertől. Kijelenti, hogy a levelet téves információk alapján irta és csak az akkori izgatott lelki­állapotával magyarázható. Ezzel szemben Fischer kijelentette, hogy likvidálja az ósz­szes pereket, amelyeket Kármán ellen in­dított és ezzel befejeződnek az összes perelc. Vild elnök' a feleknek eltávozásuk előtt a következőket mondotta: — Remélem, hogy ez az állapot tartós lesz az urak között. A felek ezután eltávoztak a tárgyalóte­remből. Vida Laci és Icuka

Next

/
Thumbnails
Contents