Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-05 / 249. szám

1930 november 5. DELMAGYARORSZAG 9 Al »ITALIA« CSZüKSARIfl HTJA irta: iimberio Noblie 95 Most társaimhoz fordultam, hogy halljam véleményüket. Viglieri és Behounek sürgettek. Jobb lesz, ha elmegy elsőnek. Nyugodtabbak leszünk«, mondta Biagi. »Menjen ön. Bármi történik is, lesz valaki, aki gondoskodik családjainkról«, felelt Cecioni kérdéseimre. Még mindig nem tudtam határozni. Nem akartam elmenni vele, de másrészt ugy tetszett, nem szabad haszontalan tanakodással elvennem a repülő idejét. A sátorba vonszoltam magam és meginterpelláltam Trojanit: »Igen, jobb lesz Így. Menjen Ón.« Erre elhatároztam magam. Elmegyek vele. Ez bizony nem volt könnyű dolog. Több kedvem volt a maradáshoz, mint amennyi az eltávozáshoz kellett volna, de a jelen körülmények között ugy láttam, hogy feltétlen kötelességem engednem Lundborgnak. Haszontalan dolog lett volna tanakodnunk a végtelenségig. Türelmetlen volt és látszott, hogy nem akar több időt veszíteni és ahogy tudta, mégegyszer is megmagyarázta, hogy Cecionit nem viheti magával. Ami Viglierit és Biagit illeti, ezek nem jöhettek számításba, mert az emiitett okokból utolsóknak kellett maradniok. Tehát már csak köztem, Behounek' és Trojani közt lehetett választani. Azonban Jelezte Lundborg, hogy engem a többiek felkutatása érdekében várnak. Semmi kétség, hogy jelenlétem, tanácsaim hasznosak lehetnek számukra. Nem vehetem magamra a felelősséget, ha vonakodom. Határoztam végre, elmegyek. Biagi kihozta az izlandi gyapjúból kötött, vastag ujjast, amelyet már a »Norge« utján is viseltem. »Please, Isave alt things you can. It 'is better to be light. It is not cold.i (Kérem hagyjon itt mindent, amit csak tud. Jobb, ha minél könnyebb, nincs hideg.) Megfogadtam tanácsát és visszaadtam a nehéz ujjast. Szintúgy otthagytam a prémsapkát is és fedetlen fővel maradtam, sőt a végén még nehéz rénszarvasbőrcsizmámat is levetettem, amely eddig óvta a lábámat a hidegtől. De mit vigyek magammal? Az útinaplót, a műszereket, vagy a többi kevés holmit? Mindent meg kellett mentenünk, de ezeket még a következő utakon is magunkkal hozhatjuk. Nem, nem viszek mást magammal csak Mária fényképét. Hát a két rádiónapló? ö, igen, ezeket feltétlenül magammal viszem. Ezeket még egyszer biztosan fel tudom használni. Társaimmal együtt nagyon el voltunk keseredve a rádió gyakori zavarai miatt. A két rádiónapló aprólékos bizonyságul szolgálhat még. Ezért határoztam ugy, hogy magammal viszem azokat. Megöleltem három társamat, akik a sátorban maradlak. Viglieri és Biagi vettek fel ezután, egyik a karomnál, másik a lábamat fogta át. Szükségtelen, hogy elmondjam ennek a szállításnak apróbb epizódjait is. Gyakran megpróbáltam, hogy csökkentsem kettejük erőlködését azáltal, hogy egészséges lábammal a főidre támaszkodtam és ezzel segítettem őket a továbbjutásban. Ennek ellenére is két társam annyira kimerült a teher alatt, hogy időről-időre kénytelenek voltak megállni és pihenni. Lundborg, aki elől haladt, észrevette ezt és sietett, hogy a repülőteret elérve, társát, Schybcrget elénk küldje. Az ő segítségével végre megérkeztünk a térségre. Egészen meglepődtem: sohasem hittem, hogy ezen az össze-vissza repedezett állójégen ilyen nagy, tökéletesen sik felületet találhasson az ember. Szinte biztos voltam benne, hogy a jó Isten azzal a céllal varázsolta ide, hogy megmenthessenek bennünket. A hó magas volt A viszonyok parancsolj! OLCSÓSÁGI HULLÁMOT Harisnya Férfi strapa zokni . . Férfi divat zokni . . . Férfi divat zokni . . . Férfi divat zokni . . . Férfi sportharisnya . . Erös szálú női harisnya Strapa női harisnya . Selyemharisnya Mosóselyem harisnya, WK..,an 2"35 Mosóselyem harisnya, hiMtIan 2"M Mosóselyem harisnya, UMtlan 3*25 Női nadrág Műselyem nadrág . . • Atlas, csíkos női nadrág . Habselyem női nadrág, riSvld » Habselyem m nadrág, h098!!a .Kötöttáru Gyermek kabát, sál . . . Női kötött habát I. . . . Női kötött kabát I. . . . Smoking kabát .... Pulower Pulower, gallérral . . . |'70 2"24 4-80 5.50 6'Q-80 1013"90 g-80 10.30 LUSZTIG IMRE kötöttáru különlegességi üzlete Szeged, Széchenyi tér 2. szám alatt. rajta. Az ember lába a térdmagasság feléig belesüppedt. Egy héttel később, Lundborg szerencsétlen felborulása után, mikor a sátrat a térség egyik sarkában állították fel, a hótakaró már helyenkint szenvedett a hőmérséklettől, mivel mo6t melegebb volt és olvadozni kezdett anynyira. hogy némi kétsé'g is merült fel, lehet-e még biztosan használni leszállásra. De mikor 18 nap múlva a »Krassin« elérte ezt a helyet, a hajón szolgálatot teljesítő orosz repüiő*) azt a nézetét nyilvánitotta, hogy a terep még mindig alkalmas és teljesen biztos a leszállásra. Lundborg és Schyberg megvizsgálták a mótort, majd hivtak bennünket. Odavittek a repülőgép közelébe, majd az ülésbe emeltek. Megadtam Viglierinek és Biaginak az utolsó tanácsokat. »Mihelyt elmentünk innét, azonnal hozzátok ide Cecionit, hogy legyen készen, hogy másodiknak kövessen engemet. Cecioni után jönnek sorban a többiek: Behounek, Trojani, Viglieri, Biagi. ön, Viglieri, vegye át a parancsnokságot e néhány órára.« Utolsó bensőséges bucsu, mégegyszer is átöleltem két kedves bajtársamat: »A viszontlátásra, nemsokára! Várlak benneteket! Amelyiktek utoljára jön, hozza magával a kis Madonnaképet. A viszontlátásra!« A szántalpak megcsikordultak. Viglieri és Biagi segítették egy kicsit. Széllel szemben álltunk. A mótor fordulatszámát növelték. Lassan megmozdultunk és siklottunk' a havon. Schyberg mögött ültem. Hirtelen éreztem, hogy emelkedünk. Röviddel rá felegyenesedtem egy kissé, hogy kinézzek. Alattunk terpeszkedett az állójég, ez a rettenetes állójég, ahova lezuhantunk, ahol egy teljes hónapot szenvedtünk át. Szemem a sátrat kereste, de nem birtam ráakadni. Schyberg mutatta meg. Kicsi, nyomorúságos valami, kis piszkos szövetcsücske, alig emelkedett ki a jégből. Szivem összeszorult, mikor társaimra gondoltam, akik" ottmaradtak *) Csuhnovszky. Dr. B. L. azon a kis jégtáBlán. Az egyetlen, amit innét felülről ki lehetett még venni, az az a fehérpiros zászlófüzér volt, amelyet a rádió antennájára kötöttünk fel. Néhány percig lebilincselt ez a látvány. Éles, csípős hideg volt. A szél metszőn fujt szakállas, piszkos arcomba, mert számunkra a mosakodás kimondhatatlan szenzáció volt Élénken visszatértek emlékezetembe a lezuhanás pillanata és repülésünk utolsó óráinak emléke. Mi minden történt harminc nap alatt! Mennyi kimondhatatlan szenvedés! És most vége lesz a nagy, borzasztó, egyedülálló kalandnak. Mindnyájan, én is, társaim is, készültünk az indulásra, hogy hazatérjünk a civilizált világba. A rádió és a repülőgép tették ezt a csodát. Mégegyszer is megfigyeltem a borzalmat keltő, összeszakadozott állójeget, amelyet széles rianások és szük repedések szeltek keresztül-kasul. Csak néhol vannak egyes kisebb, sik területek, ahova talán repülőgéppel is le lehetne szállni. Most a Fovn- és Brochszigetekhez közeledtünk'. Érdeklődéssel figyeltem meg őket. Világítótornyunk voltak a jégtömeg óceánjában. Beszélgetésünk fő témája voltak. Minden reménységünk e kis földtömegekhez kapcsolódott. S most alattunk a Foynsziget. Hófödte dombláncok, szürkén elmosódó, mállott sziklák. Egy kis zugban jégmentes víztükör, ahova egy hidroplán is leszállhatott volna. Schyberg megmutatta a térképet és magyarázott: »Itt délen, a szigeten, a mult napokban emberi nyomokat láttunk. A nyomok néhány mérföldnyire folytatódtak, azután egyszerre eltűntek és helyettük rengeteg sok medvetalp nyomát láttuk.« Azonnal három társamra gondoltam, akik május 30-án búcsúztak el tőlünk. Talán az ő nvomulc lett volna? És hol vannak most?... (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő: I'ASZIOK JrtZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorszáj; Hirlnp- és NvoimlaváUnlat Rt. könyvnyomdájában Felelős flzemrezető: Klein Sándor. F. hó 9-én, vasárnap Nemzeti—Bástya I. oszt. bajnoki mérkőzés jegyei Délmagyarországnál 20% kedvezménnyel szombat este 7 óráig kapható.