Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-30 / 271. szám

6 tfCtMXGTA. RDiTSTTATi nrrm nowmríef SIT" Szemüveg 8 Liehmann íatsxerésxnél. Kelemen ucc.a. együtt Rózsa Sándor sajátkezüleg készitétt portréját. Egy másik hadifogoly megsajnálta a kíváncsi utókort. Fölrajzolta Rózsa Sán­dort egy másik falra. Színesen. Elég kényel­mes poziturában. Itt, Kufsteinban. 150 méter magasan a váras fölött. Az egyik cellában és aláirta a következőket: Rózsa Sándor Gefährlichster Ung. Raiberhauptmann Lag hier 1857—1865 10. VII. 1916 Stanis Gruber Az idegenvezető azt is tudja, hogy Rózsa Sándor gavallér volt, hogy a szegényeket nem bántotta s a betyárvilággal kapcsolatosan megemlíti Szegedet Is. Kazinczy cellájában rövid ideig időztünk. Az »ungarischer Dichter« kufsteini berendezési tárgyai közül egyetlen egy sincs meg. A oella üres. Lehet, hogy a padot, amelyiken álmo­dott, feltüzelték a hadifoglyok. Egészen bizo­nyos, hogy senkisem találta olyan érdekesnek és megőrzésre annyira érdemesnek, mint azt, amelyiken Rózsa Sándor aludt. A magyar vonatkozásokról még annyit mond az idegen­vezető, hogy 65-ben, amikor Rózsa Sándor kiszabadult, behozták Teleki Rlanka grófnőt, aki lent a kazamatákban — ezeket már tel­jesen modernizálták — éveket töltött, ő hor­golta — igazán szép munka — a kis házi­kápolna ma is használatban lévő oltárteri­tőjét. A szabadságharccal kapcsolatosan csak annyit mond, hogy »a forradalom leverése után sok magyart hoztak ide.« Amikor Ku fsteinból Innsbruckba vitt a vonat, n véletlen összehozott egy úrral, aki a negy­venhatosoknál szolgált. A háború alatt meg­sebesült, Szegedre vitték és nyolc hétig ápol­ták a felsőipariskolai kórházban. Töri a nyel­vünket. Ausztria szépségeiről esik szó. Beszé­lek neki Salzburgról Gollingról, Halleinről, Gasteinről, a Lichtenstein Klammról, a remek Tirolról, a világhírű Zillertalról és Arlbergről. — Mégis milyen szegények vagyunk — vála­szolja az osztrák. — A magyarok is szegények. De nekik van egy megközelíthetetlen erős­ségük. Sokat veszekszenek ők is, de a régin mégis csak vaiameny­nylen azt mondják, hogy első­sorban ml mind magyarok va­gyunk. Huszonnégy órával ez után a kijelen­tés után elhangzott az immár euró­pai hirü kecskeméti nyilatkozat. A Hafelekaron történt. 2500 méter magas­ban. Jártam a hóval fedett bérceket s néztem a sielőket és az akadályt nem ismerő, kipirult arcú turistákat. Egyszerre látom, hogy egy öreg ur vágtat fölfelé. A csúcshoz. Ahol egy pad s mögötte egy kereszt áll. Kényelmes tem­póban negyven évkorabeli, kövéres férfi lé­peget utána, a fejét rosszalólag rázogatja s az egyik kezével az öreg ur felé, a másikkal a szivére mutat. A' szívbajos öreg pedig csak megy s mikor felér a csúcshoz, föláll a padra, meglengeti a kalapját s elkiáltja magát­— Hoch! Hoch! Gott sei Dank! Amikor lejönnek s hozzám érnek", az öreg büszkélkedve beszél a sikeréről. Megkérdezi, hogy honnan való vagyok s amikor meghallja, hogy Magyarországból, tovább kérdez: — Zsidó? — Igen. — Nem tagadja? — kérdezi az öreg. — Dehogy tagadóin, — válaszolom. — A magyaroszági ¿¿.¡dók legtőbbayire le­tagadják, hogy zsidók. Nem önérzetes eljá­rós. Az öreg nem is tudja, milyen nagy igazságot mondott kí. Legalább Is abban a pillanatban ugy éreztem. Önérzetes eljárást —' s a zsidókérdés hamarabb meg lenne oldva. Másnap lent a tiroli fővárosban a néprajzi muzeumot bújtam. Otthon nem lehet nép­rajzi anyagot tanulmányozni. A magyar ember a legmagyarabbnak elnevezett magyar város­ban nem talál magyar néprajzi muzeumot. Gazdag magyar néprazi anyagot igen. De a helyiség, ahol az anyagot valahogy el lehetne rendezni, kell a városi tisztviselők egyesüle­tének. A vezetőség néhány tagját el kellene küldeni közpénzen Innsbruckba. Hátha meg­hatódnak és pillanatnyi meghatódottságuk­ban megkegyelmeznek valaminek, ami Szege­den — kultura. A szegedi polgármester leginkább Debre­cent szokta Szegeddel összehasonlítani. Szives figyelmébe ajánljuk Grácot, Innsbruckot, né­hány német várost — nem Berlinről, nem Frankfurtról, nem Hamburgról és nem Lip­cséről van szó — és Svájcot. Mindent figyelembe veszünk, amit figyelembe kell venni az összehasonlításnál. De az Istenért, mutasson a polgármester egyetlen egy várost a Nyugaton, ahol olyan helyen, mint amilyen Szegeden a Rudolf­tér, a Horthy Miklós-ucca, hetenkint kétszer piacot rendeznek, még pedig olyan adag sze­métjárulékkal, mint amekkora az otthoni piacé. Hamarjában Prága jut eszembe, ahol gyümölcspiacot láttam a nyilt uccán, meg azt hiszem, Pozsonyban van ilyen nyilt piac. De nem közvetlenül a város egyetlen parkfa mellett, nem akkora terQleten s nem olyan szeméthalmaz kíséretében. Azután ott van az egyetem Nemrégen pa­naszkodott e sorok Írójának az egyik pro­fesszor, hogy a fölszerelés szegényes, az ál­lam és a város nem fokozhatják az áldozat­készségüket, a társadalom pedig, amelytől Fokát kellene kapnia az enye­PANNÓNIA SZÁLLÓ BUDAPEST. VIIL, RAKOCZI-UT 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi, jó­hírnevű találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kénye­lem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. 23 BEMBERCSELYEM VÁSÁRI Többezer 3- 5 méteres maradék Goldona ben,bernselyem 560 lelyett most 3*20 floussellne Amonrette ^mbergse­\-e.n 6-80 he'vs'.t most 3"00 Crepe PflSfOraHe bemDergselyem 590 helyett most 3"80 Crepe Germalne bembergselyem 9*80 helyett most ............ 3 20 Len étkészlet 4 20 líOlOZSVár pamutvászon és schifon kfl 8r. legességetr nettó kp. 1*30 Ggap!D öltönuszövet garantált mi­nőség akciós ára 18*— öltöny méret után készpénzért P 102 — IIO' — rínom fraklng 39 nagyságtól kivéte­lesen 7*80 Tiszta üuapln kötött kabátka sállal T 30 Kötött mmalaga svetter divat­színekben 13­Szlnes selyemmel átszőtt rol­tos női berliner sálah . . . 13 — N01 Kötött dlvatrobák .... 13 ~ Készpén*flzeM»nél ÍO • « engedmény! fl Msgvar Köztisztviselők Fogyasztási Ruházati Áruháza Szeged, Méret ucca 1. sz. Szárazelemek és telepek zseblámpa és anódteEepek száméra. M.12 Teljesítményük felülmúlhatatlan. Minden szaküzletben kaphatók. temnek, nem tud Iránta föl­melegedni. Mit gondol a polgármester, az a passzivitás, amelyet a legutóbbi események alkalmával tanúsított, lelkesedésre fogja hangolni a tár­sadalomnak egyébként legtöbbször adakozó kedvű rétegét? Nagyszerűen fejlett, kiegyen­súlyozott, az egész társadalomra átvitt és folyton tevékeny egyetemszeretetet láttam' Zürichben, ahol ma a numerus clausus egyik eredményeként mágnások gyerekei mellett tö­mérdek zsidó gyerek nevelődik több nyelvet beszélő európéerré. És még valamit. Zürich­ben a nőgyógyászati klinika előtt az ut el van zárva. Ott kocsi, autó, motorkerékpár, bicikli el nem hajtat. A szegedi nőgyógyá­szati klinika előtt naponkint többször elpÓ­fékel a kisvasút. Ez is erőszakolt dolog volt. A kisvasút végállomásának nem a Rudolf­téren van a helye. De ha másért nem, azért se lett volna szabad oda vezetni, hogy ne pont a klinika betegeinek szerezze meg a mindennapi füstöt és lármát. Végül a szinház házikezelése. Maradjunk Innsbruckban. Télen jelentéktelen az idegen­forgalom. Van vagy 80 ezer lakosa és egy, színháza, amelyben játszanak operát közepe^ helyárakkal, adnak hetenkint egyszer népelő­adást egészen olcsó helyárakkal, jegyárak te. kintetében azután jön a dráma s legdrágáb­bak az operettelőadások jegyei. Méltóztassanak ezt átgondolni. Nincs ebben ráció? Nem na­gyobb igv a szinház látogatottsága, a szinész kedve s a pénztár forgalma? De még igen sok ötlettel, szellemmel és gonddal találkozik az ember, mind-mind annak a célnak szol. gálatában, hogy az érdeklődést a szinház iránt ébren tartsák,"a krízis nehézségeit legyűrjék. Szabadjon itt megemlíteni a nem-tiroli pél­dák közül néhány svájci esetet. Ugyanannak a zürichi és ugyanannak a genfi színháznak is különbözők a helyárai. Zürichben a Stadt­teater játszik operettet és operát, a ragyogóan szép és felejthetetlenül bájos Luzern egyet­len színháza minden műfajt nyújt s amellett Svájc valamennyi színháza állandóan ad mű­vészi pikantériákat és szenzációkat. Zürich­nek három színháza van. Az egyikben egy, este Offenbach emlékét idézik az Orfeussal, a másikban egy moszkvai zsidó társulat ven­dégszerepel érdekfeszítően., a harmadikban pe­dig párisiak játszák pompás részletekkel a Sasfiókot. A moszkvai zsidó társulatot most Svájc valamennyi városában reklamirozzák. A magyarok közül hirdetik — fajvédőinknek bizonyára őrök bánatára és szégyenére — Molnárt és Kálmánt. És még egy tiroli esetet. Innsbruckban a szezon egyik legnagyobb mű­vészi szenzációjának a Liliom felújítását hir­detik. Szegeden mit produkál a veze­tőség ? A legnagyobb művészi teljesítményük eddig — bábuknak volt. A színészek nem tehetnek róla. Külföldőn-jártában is mindig otthoni dol­gokkal foglalkozó újságírónak lenne még sok mondanivalója. A szegedi viszonyok elmara­dottsága felett érzett elkeseredés hatása alatt azonban egyelőre elég ennyi. Annak, aki hiva­tott is, meg jogosított is intézkedésre, rendel­kezésére állanak adatok és bizonyítékok. Most tisztábban látom, mint valaha, hogy Szeged fejlesztését a mostaninál sokkal egészségesebb Kézal Simon.

Next

/
Thumbnails
Contents