Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-25 / 266. szám

DELMAGYAKOR SZEGED. SzerKe»tA*«g: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 23-M.^KladOhIyolal, kHlo»»nk«nyv<Ar 6s legylrodo : Aradi ucca S. Telefon: 13-OÖ. - Nyomda : l»w Llpól ucca 19. Telefon • 29-34. TAvlralI és levélcím: DélmagyaronzAg Szeged. Kedd, 1930 november 25 Ara 16 fillér ^ VI. évfolyam, 26^ szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 Vidéken és Budapesten 3-AO, kUlffildOn 6-40 pengő. - Egyes szám Ara hélkllz­nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 1111. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik t>élfő kivételével naponta reggel A városi közigazgatás újjászervezése A novemberi közgyűlés elé uj szabály­rendelettervezet kerül letárgvalás végett a városi hivatalok és intézmények ügy­rendjéről. A szabályrendelet tervezetének elkészítésével a város főjegyzője alapos és körültekintő munkát végzett. Ennek a munkának kilünő elvégzése mégsem ad választ arra a kérdésre, hogy ez-e az a szabályrendelet, amire a legégetőbb szük­sége van a városi adminisztrációnak s hogy a szabályrendelet tervezetének elfo­gadása után nem lesz-e ezen a téren még komoly tennivaló. Azt hisszük, hogy ennek a szabályren­deletnek elkészítésére szükség van, de még ennek a szabályrendeletnek megalkotása előtt nagyobb hiányt kell pótolni: át kell szervezni az egész városi ügyigazgatást. A városi közigazgatás mai rendszerét a viszonyok alakították ki. A szervezeti sza­bályrendelet, mely a mai ügyvitel alapja, már legalább negyvenéves alkotás. Lé­nyegbe nem vágó rendelkezésein változ­tatott azóta a törvényhatóság, de a szer­vezeti szabályrendelet nagyjában változat­lanul maradt része mégis alapja az admi­nisztrációnak és ügyintézésnek. Azóta meg­változott a közigazgatás rendje, a tanács megszűnt s a tanács kollégiuma helyébe a polgármesteri szuverenitás került, meg­változott munkakörük, megváltozott ha­táskörük a tanácsnokoknak, megváltozott a közgyűlés hatásköre is, azóta van kis­gyűlés is s a vagyonkezelés szabályain is lényeges változás esett, megváltozott a köz­gyűlés összetétele is, csak egy maradt vál­tozatlan dacolva az időkkel s a válto­zásokkal. a szervezeti szabályrendelet. A darabokat épp ugy iktatják, mint eddig, az iktatóból épp ugy megy át a beadvány az ügyosztályok iktatójába, mint ahogy akkor ment át, amikor voltak még ügyosztályok — mert azelőtt a tanácsno­kok ügyosztályvezetők voltak s ügyosz­tályvezetőkből degradálta őket az uj köz­igazgatási törvény polgármesteri előadók­ká —, az egyes ügyosztályokba uira ik­tatják, mutatózzák, kiosztják s »kiadmá­nyozzák« a darabot még akkor is, ha csak a szomszédszobába megy át javaslat­tétel végett. S azután megindul a darabok »körforgalma«. Alig van olyan ügvdarab, amelyik legalább egy-két szakhivatalt ne járna meg s közben egyszer-kétszer ne kerülne ki az elől járósági hivatalba is a tényállás felderítése végett. S közben min­denütt iktatják, mutatózzák, kiadmányoz­zák, leírják, egyeztetik s a »kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek, sós kútba vet­lek, onnan is kiveszlek« gyermekversike minden borzalmával — a gyermekfantázia dantei köreivel — intézik el az ügyira- , tokát s gyakran az ügyiratokkal eíinté- i zik a feleket is. Nem az uj ügyrend alkotása a legsür- i gősebb, hanem az uj szervezeti szabályok megalkotása, mely uj munkarendet álla­pítson meg, az uj törvény rendelkezései­hez simítsa a korábban kijelölt hatáskö­röket s a vezető tisztviselők munkavég­zését uj hatáskörük szerint állapítsa meg. A szabályrendelettervezet kitűnően egye- i siti magában mindazt, amit az uj ügyke- i zelési szabályoktól elvárhatunk, de most nem uj ügykezelési szabályokra van any­nyira szükség, mint uj szervezetre, az ügy­osztályoknak egyrészt a viszonyok válto­zásához, másrészt a közigazgatás uj szer­vezetéhez mért átalakítására s ezenfelül az adminisztráció egész gépezetének átépí­tésére. Hiába adja ez a szabályrendelet a tisztviselőknek azt a tanácsot, hogy »a gazdaságosság elvét a legteljesebb mér­tékben érvényesítsék« s hiába rendelkez­nék a szabályrendelet akként, hogy »az elintézés jó, gyors és lehetőleg végleges legyen«, ha egyszer a közigazgatás mai szervezete nem ad arra módot, hogy a tisztviselő jól, gyorsan és véglegesen intéz­kedjék, ha egyszer a törvény a szakem­berektől eltiltja az intézkedést s az intéz­kedés és határozathozatal jogával kizáró­lag jogászokat ruház fel, akkor a sza­bályrendelet legbölcsebb tanácsai s legát­fontoltabb rendelkezései is hatástalanok maradnak. A jó közigazgatásnak azonban nemcsak törvényes akadályai vannak. Amikor a törvény rendelkezései állnak annak út­jában, hogy a közigazgatás »jó és gyors* legyen — ebben is van már pleonazmus, mert ha a közigazgatás jó, akkor gyors is, ma már nem pipafüst szárnyakon repül az idő s vége van a pipafüst melletti közigazgatásnak is —, akkor a törvény­hatóság legfeljebb kérheti, indítványoz­hatja, sürgetheti a törvénynek az élet kö­vetelményeihez szabóit reformját. Ezeket az akadályokat szabályrendelettel úgysem távolíthatjuk el. Ámde vannak a jó köz­igazgatásnak olyan nehézségei, olyan aka­dályai és kálvui. melyeket szabályrende­letek és ügyrendek vetettek a közigazga­tás útjába. Ezeket kell eltávolítani, uj szervezeti szabályzatra, uj munkarendre, az ügyeknek és ügyintézőknek uj cso­portosítására, uj ügyviteli szabályokra van szükség, hogy a mai idők szellemének, a mai idők követelményeinek, a mai embe­rek jogos igényeinek a közigazgatásunk megfeleljen. wwwiwxmxwo wm^mmtMttmMmtmmMmtmm/mtm/m» Liívinov és Grandi feltűnést keltő tárgyalásai Milanóban (Budapesti tudósítónk t él p fon Jelentése.") Milánóból jelentik: Liívinov népbiztos Genf­ből ma Milánóba érkezett, ahol már várta Grandi olasz külügyminiszter. Hosszas tanács­kozások folytak le az orosz és olasz külügyi vezetők között, amelyeknek tárgya egyes je­lentések szerint a genfi leszerelési konferen­cia és az olasz—orosz kereskedelmi kapcso­latok megszervezése volt. Genfben ezzel szemben arról terjedtek el hírek, hogy Litvinov azért találkozott Grandi­val, hogy közvetítésre kérje fel a magyar kormánynál. Genfben ugy tudják, hogy a szovjet szeretné, ha Magyarország de jure el­ismerné az orosz kormányt. A jelentést nem erősítették meg és Részletek sem kerültek \ nyilvánosságra Litvinov és Grandi tanácsko­zásáról. Bethlen hétfőn este elutazott Berlinből A miniszterelnök ujabb nyilatkozatában kijelentette, hogry nagy körvonalakban megbeszélték a magyar­német kereskedelmi szerződés ügyét Berlin, november 24. Bethlen István ma este elhagyta Berlint, hogy visszatérjen Budapestre. Hindenburg birodalmi elnök megemlékezésül alá. írásával ellátott fényképét juttatta el gróf Beth­len Istvánhoz és megbízta Meissner államtitkárt, hogy tolmácsolja bucsuüdvözletét a magyar mi­niszterelnöknek. A pályaudvaron Meissner állam­titkáron, a birodalmi elnök képviselőjén kivül megjelent Brüning birodalmi kancellár, dr. Günder és Bütow államtitkárok, Sehoen budapesti német követ és a külügyminisztérium több magasrangu tisztviselője. Bethlen elutazása előtt beszélgetést folytatott a Wolff Iroda főszerkesztőjével. A főszerkesztő kérdésére kijelentette, hogy a barátságos fogad­tatás által valóban meg van hatva és ebből azt a szilárd hitet meriti, hogy a Németország és Magyarország közti viszony mint a múltban, a jövőben is olyan jó és olyan meleg lesz, hogy az a régi hagyományoknak megfelel. Az anyagi mellékfeladatok eredményére vonat­kozó kérdésre válaszolva, Bethlen kijelentette, hogv ebben a vonatkozásban is teljesen meg van elégedve. Eddig Magyarországon valamelyes elkedvetlenedés volt ama nehézségek miatt, amelyeknek a kereskedelmi viszony bizonyos mó­don alá volt vetve. A kereskedelmi szerződési tárgyalások nemcsak hogy egy időre megfeneklet­tek, hanem csaknem teljesen megszakadtak. Most határozott dátumokkal a problémákat nagy kör­vonalakban megbeszélték, még pedig ugy, hogy mindkét állam érdekeit megóvják. Meg van győ­ződve, hogy ezek után a kereskedelmi szerződést nyélbe lehet ütni s annak eredményeit kölcsönős jóakarattal mind a két parlament elfogadhatja. Ez bizonyára ki fogja küszöbölni a gazdasági kö­rök elkedvetlenedését s ezzel a viszony még ben­sőségesebb lesz. Egyes külföldi sajtóorgánumokban a látogatás­sal kapcsolatban bizonyos titokzatos szándékokra vonatkozólag megjelent hirekre vonatkozólag kije­lentette Bethlen, hogy a revíziós blokk megala. kilása, vagy bármely más egyéb, amit látogatásába belekevertek, a mesék birodalmába tartozik min­den elképzelt verziójában. Belhlen végül hosszabban nyilatkozott szemé­lyes berlini benyomásairól, majd azzal a kérés­sel fejezte be a beszélgetést, hogy a birodalmi kormánynak a rendkívül barátságos fogadtatásért kifejezett köszönete mellett tolmácsolja köszöne­tét a sajtónak a közős törekvések tárgyilagos és értékes támogatásáért, valamint az egész német népnek a magyar nép iránt tanúsított barátságos érzelmei nyilvánításáért

Next

/
Thumbnails
Contents