Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-23 / 265. szám

Í4 ugor rrromwsTTG^ íretTnovemWíST «5 Karácsonyi ajándéknak lagmbb éa legcölaserQbb egy eredeti művészi festmény, inely rcndkivB! olcsón, kényelmes havi részlelflzefésre beszerezhető Frelmannál Kárász-ucca Próféta-ház. 36J Ipart eflessziés a Burgenlandban A bécsi kereskedelmi és iparkamara Iparfejlesztési osztálya ezévben adta ki először a Burgenlandra vonatkozó iparfejlesztési ténykedésének beszámolóját. Az évi jelentés, mely az 1929-es évre vonatkozó adatokat tartalmazza, bevezető szavaiban nem mindenben helytálló adatokat tartalmaz, mivel azt Aliit ja, hogy igen sok tennivalója akadt iparfejlesztés terén a Burgenlandban, mert a magyar kormányzati tényezők a múltban nem sokat törődlek a burgenlandi iparfejlesztéssel és nem is volt szerv, mely e ténykedést felkarolta volna. F.z adatok méltán hivják ki a kritikát, mert hiszen békeidőkben a Burgenland is ép ugy részese volt az állami iparfejlesztési ténykedésnek, mint az ország egyéb része. A háború után kővetkező idők pedig megfosztották az arra hivatott tényezőket attól a lehetőségtől, hogy akár Burgenlandban, akár az ország egyéb részeiben is intenzív iparfejlesztési ténykedést fejthessenek ld. Mindenesetre érdekes és figyelemreméltó azonban a bécsi kereskedelmi és iparkamara Iparfejlesztési osztályának az az ügybuzgalma, amelyKel a burgenlandi iparfejlesztés szolgálatába szegődött. Közvetlen -azután, amikor 1923-ban az oszt rák kormányzat Burgenlandot átvette, a bécsi iparfejlesztési intézet kerületenként a kereskedelmet és ipart érintő megbeszéléseket tartott és azokat rendszeresítette. E megbeszéléseknek az volt a célja, hogy a kereskedőket és iparosokat az osztrák adózási, szociálpolitikai, közgazdasági, kereskedelmi és ipari törvényekkel ismertesse meg, hogy ezeknek ismeretével megvesse alapját egy céltudatos iparfejlesztési ténykedésnek. 1927. évben megalakult a burgenlandi kereskedelmi és Iparkamarának iparfejlesztési osztálya, amelynek ügyvezetését ma is a bécsi anyaintézet látja el. A bécsi kereskedelmi és iparkamara iparfejlesztési osztálya — hangsúlyozza a jelentés — a Burgenlandban az Iparfejlesztés terén a legnagyobb nehézséget abban találta, hogy ehelyütt a megfelelő ipari alakulatok hiányoztak, melyek az Iparfejlesztésnél nagy segitséget nyújtottak volna. Mindedért a bécsi intézet saját közegét küldötte ki a Burgenlandba, hogy ez meggyőzze az iparosságot a tömörülés szükségességéről és ugyancsak megbízta őt, az iparfejlesztési ténykedések ideiglenes ellátásával is. A bécsi kereskedelmi és iparkamara iparfejlesztési ténykedése és annak egyes mozzanata, természetesen riindm esetben az rsztrák kereskedelmi és közlekedésügyi miniszteTium beleegyezésével tőrtént. A céltudatos iparfejlesztés első ténykedéseként a különböző ipari tanfolyamok jelentkeztek. Ilyen tanfolyamokat tartott a bécsi intézet cipészek, női- és férfiszabók, fodrászok és kosárfonók részére is. Ez utóbbi tanfolyamnak különösen az volt a célja, hogy a Burgenland lakóit a gyékénnyel foglalkozó háziiparira képezze ki. Lépten-nyomon hangsúlyozza azonban a jelentés, hogy az ipari tömörülés hiánya az iparfe.jlesztési ténykedések munkálatainál súlyos tehertételként jelentkezett. Minthogy Burgenland túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik, az iparfejlesztési ténykedés azért is nehéz volt, mivel sokhelyütt egves nagvobb helyeken is egy és ugyannzon iparágat kevés iparos űzte, igv tanfolyamok létesítése céltalannak mutatkozott. Ez idézte elő azután azt isv hogy sok esetben tervbe vett szakipari tanfolyamot a jelentkezők csekély létszáma nitatt abba kellett hagyni. Ezek a nehézségek nronban nem riasztották vissza a hécsi intézetet közhasznú működése kifejlesztésénél. Egész egvs7erüen iparfejlesztési ténykedését a Burgenland sajátos viszonyaihoz alakította. Megemlíti a jelentés, hogy 1928—29. év telén az»osztrák kereskedelemügyi és közlekedési minisztérium iparfejlesztési osztálya Bécsben az osztrák ipar részére kiállítást rendezett. Ennek a kiállításnak az volt a célja, hogy az iparosság figyelmét az uj és legújabb ipari anyagok fontosságára felhívja. Az osztrák iparfejlesztési intézetek őszs/ességének határozata folytán a kereskedelemügyi minisztérium a kiállítás anyagának egyet részelt vándorkiállítások céljaira rendelkezésre bocsátotta. Ez a kiállítás 1929 julius 7-től 14-ig Vasvárott (Eisenstadt) tartatott meg. A kiállítás anyagaként legújabb nyers- és segédanyagok szerepeltek. Maga a ldállitás igen nagy látogatottságnak örvendett. Mivel a bécsi Iparfejlesztési Intézet, mint elől is hangsúlyoztam, ipari fejlesztési ténykedésének legnagyobb akadályát abban látta, hogy a Burgenlandban kevés ipari tömörülést talált, minden erővel azon dolgozott, hogy különösen nagyobb helyeken ezek számát növelje. Ezek létesítését sok esetben pénzbeli segéllyel is elősegítette. Az 1923-ban életbeléptetett magyar ipartörvénynovella, Burgenland elszakadása folytán, erre nem terjedt ki, igy Burgenland iparosai előtt az ipartőrvény által bevezetett »mestervizsgálat« fogalma ismeretlen volt. Saját dicséreteként hangoztatja a jelentés, hogy ezen a téren sok sikert ért el, amennyiben Burgenland iparossága igyekezett a mesteri cimet elnyerni, amit azonban csak ugy nyerhetett el, ha iparában magát a mesteri fokig tökéletesítette. A Burgenlandban levő hét kerületi kapitányság területén 227 iparos és segéd jelentkezett mestervizsgálatra, akik közül 180 ért el sikeres eredményt. Igen természetes és érthető, hogy a bécsi kereskedelmi és iparkamara iparfejlesztési osztályának első ténykedése az volt, hogy a »vásároljatok osztrák árut« akciót a Burgenlandba Is bevezess^ és népszerűsítse. Ugyancsak megalkotta Burgenlandban az »osztrák hét« intézményének propaganda bizottságát is. Megemlékezik a jelentés arról is, hogy az osztrák hét propaganda bizottságának élén Varga Károly (jó osztrák hangzású név), a burgenlandi kereskedelmi kamara kereskedelmi osztályának elnöke áll. Az elmúlt évben Ausztriában az osztrák hét március 1-től március 7-ig folyt le, amelynek célja, propaganda eszközei ugyanazok voltak, mint a magyar hét propaganda eszközei, természetesen azzal a különbséggel, hogy az az osztrák áru népszerűsítését és eladását törekedett elérni. A bécsi intézet, jelentését azzal a bizakodó szavakkal fejezi be, hogy a burgenlandi iparfejles»tési Intézet eddigi ténykedése és ennek tanulságai azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy dacára a nagy és súlyos nehézségeknek, amelyek e téren még ma is fennállanak, sikerül a burgenlandi iparfejlesztést a fejlődésnek olyan fokára emelni, mint aminőn az osztrák tartományok egyes Iparfejlesztő intézményei állanak. A bécsi kereskedelmi és iparkamara — hangsúlyozza a jelentés — becsületbeli kötelességének tartja minden tudását és tapasztalatát az Ausztriához csatolt uj tartományban is rendelkezésre bocsájtani. Dr, Landosberg JenflL RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK irta: dr. Szabó László 49 Csöke. Temesváry biró meghívására Csöke János Gyöngyös városából .Szegedre jött és itt városi aljegyző, 1719-ben főjegyző, 1722ben pedig országgyűlési követ lett. 1723-ban az országgyűlés után tanácsnoknak választották. Sokat tárgyalt a város ügyeiben Pozsonyban és Bécsben. Utoljára 1731 julius 3-án szerepel, amikor a váci káptalan előtt bizonyos dorozsmai földek ügyében egyességet köt a Szilassy családdal. Feja Susanna »nemzetes és vitézlő« Csöke János házastársa, 1723 május 16-án levelet Irt Szeged város tanácsának; a Gyöngyösön kelt levélben Feja Susanna panaszkodik, hogy az, ura elhagyta. Csöke István felsővárosi lakos Í818-ban városi képviselő. Hogy rokona-e az előbbinek" — nem tudjuk. Csősz. Az 1522-ik év! tizedjegyzék szerint Chws Jánosnak a Tót-utcában volt háza. Csúcs. Alsóvárosi eredetű család. »Csúcsa* Ágota 1719-ben Szabó Pálné; ez év január 23-án sz. fia, Pál. 1737 március 21-én, mikor Jakab fia született, már »CsúS Ágnes«. Csúcs Döme 1723-ban esküdt polgár. 1663 körül születhetett. 1728-ban a boszorkánypör tárgyalásán mint tanú panaszkodott, hogy az ő menyét is annyira megrontották, hogy belehalt. Csúcs Ferenc 1741-ben Alsóvároson fertálymester. 1748 májusban Alsóvároson a nagy tűz alkalmával Csúcs János, Csúcs Ferenc és Csúcs István háza leégett. 1810 óta Róluison él a Csúcs család. Dóczi András kőművesmester 1887 körül egy Csúcs leányt vett nőül. Csudor. Az 1522. évi tizedjegyzékben Chwdor Péter Szent Lélek-utcai lakos. Csudy. Chwdy Bálint 1522-ben a tizedjegyzék szerint a Budai-utcában lakott. Csuha. Felsővárosi család Csuha János 1723ban esküdt polgár. Csuka. Ez a felsővárosi família már 1719ben a legnagyobb adófizetők között szerepel. Csuka János felsővárosi lakos 1741-ben a választott község polgára. . Valószínű, hogy róluk kapta nevét 4. Csukautca. Csuka György 1849-ben a III. honvédzászlóaljban harcolt. Rókuson Csuka József 1842-ben 50 Eri adott az uj temetőre. Csukonyl. 1848-ban a felsötanyai mezei században Csukonyi József nemzetőr tizedes volt. Csukonyl Ferencnek a Vásárhelyl-sugárut végén, talán 73. sz. volt háza. Kocsmáros volt és kőművesmester. A' környék' legtöbb házát ő építette fel az árvíz után. Csupahús. Az 1728. évi boszorkánypőrben szerepel Csupahús Panna, Kökényné vallomásában. Csupor. Az ősi Csupor nemzetiségé volt valaha a szegedi Vártó, melyet IV. Béla király adományozott a városnak. Csurgó. Rókusi család. Csurgó János és neje Meszes Rozál fia, István volt az első, akit Rókuson megkereszteltek, 1805 november 7-én. 1842-ben Csurgó József 30 k"rt, Csurgó János egy frtot adott a rókusí uj temetőre. Csut. 1522-ben Chwt János a tizedjegyzék szerint Hajnal-utcai lakos. Csutl. Jászai plébános a nyomaveszett róküsí családok közt emliti. 10 LICHTMAN CSPöK RALLY CIPŐK Belvárosi ClpóflzIetga&Saa Sehol olcsóbban! RADIO é* Kellékek gazdag vAlatztékban 51 D£Jill Inc hálózati és fotó készülékek r IIItelJ legújabb modellekben 18 fíavl részleire nálam kaphatók Szántó Sándor gépkereskedfiníl Szeged. Kiss ccca t. SBbVHTOBFORBIS a uese, Itólgag, Aennn ggMze • hagyaavaa caapadAfcol folcldfa «• nymok MpcSd6r4t meackadAtyonta * a rhoamte ft. , ... . .. .. . _ •«dí^klrt "A^ÍRTÍUV'e0 VIÍL" m'ÎÔÎSÎi^oIi ÜzletVWMtteég ; Budapest, Erzsébet-tár 1. ah Kapható minden Üzletben. m