Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-21 / 263. szám

SZEGED. SzerkeszMsén: Somogyi uccu X'Jt. I- cm. Telefon: 13-33.^ Klndóhlvntai, kHIctOnkOnyvtAr é» legylroda : Aradi Ucca S. Telefon: 30». - Nyomda: l»w LtpAI ucca 1». Telefon : 15-34. TAvIratl é» levélcím: DélmanynrorszAg Szeged. Péntek, 1930 november 21 Ara 16 fillér Z VI. évfolyam, 261 szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3>20 vidéken és Budapesten 3-00, icUlftHdHn ö'40 pengd. «» Egyes szAm Ara hétk«z> nap 16, vn»Ar- és Ünnepnap 24 <111. Hir­detésed felvétele tarifa szerint. Megje­lenik héllö Elvételével naponta reggel A süket hivatal Mikor síiket a hivatal? A felelet na­gyon egyszerű: akkor, ha elzárkózik a való élet elől, ha nem cselekszik, nem intézkedik, nem hallja meg a feléje irá­nyuló kívánalmakat, a panaszokat és őn­céluságnak tekinti a saját életét. Ennek a süketségnek klasszikus képviselője a copfos bürokrácia, amely csak iktatószá­mot és aktát ismer és ami nincsen lefek­tetve aktában, arról nem is vesz tudo­mást. A süketségnek ezt a fajtáját szellemi vagy erkölcsi süketségnek lehetne nevezni. Szimptomáinak felsorolásával, ká'ros ha­tásainak ismertetésével köteteket lehetne megtölteni. Ez a hivatali süketség a mo­dern államok kialakulása óta a kultur­históriának egyik legérdekesebb fejezete. Története annak a küzdelemnek, amelyet a polgárság folytat évszázadok óta annak az elvnek elismertetéséért, hogy a hiva­tal van a közért és nem megfordítva a köz a hivatalért. Most nem erről a süketségről, hanem az effektív, a valóságos süketségről aka­runk beszélni. Egy évszázad óta a tech­nika haladása, a postai szolgálat kifej­lődése, a vasúti hálózat kiépülése, a táv­író és nem utolsó sorban a telefon meg­könnyítették és meggyorsították az embe­reknek egymással való érintkezését. Lehe­tővé tették még azt is, hogy a felek az intézkedésre hivatott hatóságokkal köny­nyebberi érintkezzenek. A jó és feladatá­nak magaslatán álló közigazgatásnak tö­rekvése, hogy a hivatalnak ilyen termé­szetű szolgálatát állandóan fokozza és mi­nél teljesebbé tegye. Hogy a posta, távíró és telefon rajta­ütésszerű megdrágítása mit jelent a ke­reskedelemre, iparra és általában az egész gazdasági életre, azzal már bőven fog­lalkoztunk. Rámutattunk, hogy mikor má­sutt a kormányok diktatórius intézkedé­seket foganatosítanak az árnivó leszállí­tása érdekében — az egyetlen diktatúra, amelynek jogosságát elismerjük —, addig nálunk a kormány inditja meg az uj drá­gasági hullámot a máris elmerülés ve­szedelmével küzködő közgazdaság felé. Felsoroltuk a drágítás körül mutatkozó súlyos inkonzekvenciákat, amelyek azt eredményezik, hogy a nemzetközi viszony­latokban olcsóbb a posta, ha külföldről mifelénk, mintha tőlünk kifelé veszik igénybe. Utaltunk arra, hogy az egész ta­rifaemelési rendszer ugy van megkonst­ruálva, hogy terhét főleg a kisember vi­seli, tehát a legnagyobb mértékben anti­szociális jellegű. Jön azonban a hivatal. A hivatal meg­süketült. A hivatalfőnökök utasításokat adnak ki, hogy telefont csak végső szük­ség esetében szabad használni. Maguk az állami intézmények restringálják a tele­fonok számát. A közönség nem telefonál, mert még az is pénzbe kerül, ha azt a felvilágosítást kapja, hogy a keresett tiszt­viselő szabadságon van és esak holnap jön be a hivatalába. Szeged város a helyettes polgármester elnöklete alatt szakbizottsá­got küld ki a telefonkérdés tanulmányozá­sára és a fölösleges telefonok megszünte­tésére. Haladunk, haladunk, rohamlépés­ben — visszafelé. Megdöbbenve kérdezzük önmagunktól: hát van fölösleges telefon a huszadik szá­zadban? Hát lehet mondani azt, hogy szükségtelen valami az a berregő kis jó­szág az Íróasztalon, amely meggyorsítja és jobbá teszi az adminisztrációt? És le­het-e helyes az a gazdasági politika, amely az életlehetőségek összezsugoritásával akarja más költségyetési ásak deficitjét helyreütni? Napok óta idilli csend van a hivatalok­ban. A telefon hallgat és a hivatal süket. Sikerült hatályon kivül helyezni a mo­dern technika egyik legszebb vívmányát. Lehet, hogy ez csak "kezdet. Ha még más ilyen intézkedések következnek, ta­lán fölöslegessé válik maga a hivatal is. Koalíciós Kormány Angliában ? A munkanélküliség kérdésének megoldása Qoxxa össze a pártokat London, november 20. Az egyik lap állítólag ugy értesül, hogy mind a három párt köré­ben komoly megbeszélések folynak nemzeti szükségkormány megalakítása körül koalíciós alapon. A terv nem MacDonald személye el­len irányul, hanem az összes pártokat súlyo­san aggasztja az állandóan növekvő munka­nélküliség. Ha gyorsan nem segítenek a hely­zeten, a közeli tél rendkívül súlyos szenve­déseket fog hozni. A közös terv alapját libe­rális munkanélküli program alkotná, amelyet állítólag a konzervatív párt egyrésze is tá­mogatna. Zajos Habsburg-ellenes tüntetések és botrányok a legitimisták csütörtöki gyűlésén Habsburg-ellenesek és királypárfiak összetűzése a Vörösmarly-íéren (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése.) A főváros külső képén egyáltalában nem lát­szol t meg Ottó nagykorusilásának a legitimis­ták által történt ünneplése. Gróf Apponvi Albertnek a házak fellobogózására irányuló kérelme hatástalan maradt, alig néhány házra tűzték ki a nemzeli szinü zászlót. Az esti órákban a Vigadóban megtartott legitimista nuülésen hangos botrányok zajlot­tak le. Apponyi ünnepi beszéde után Szterénvi kez­dett beszélni. Beszéde közben a jobboldali karzatról, ahol többnyire egyetemi hallgatók helyezkedtek el, sürü közbeszólás hangzott el: — Nem kell Habsburg. Azután röpcédulákat dobáltak a terembe,.ami­ken a következő felírás állott: 1849 ofcfóber 6. — Soha löbbé Habsburgot. A röpcédulák után néhány büzbombát dobtak le a karzatról. Meglehetős tumultus keletkezett a nagyteremben, a karzatra pedig a Szent István és Szent János bajtársak vonultak be és rendőrök segítségével próbálták kiszorítani a t üntetőket. Dulakodás, hangos kiabálás közben folyt le a tüntető fiatalemberek eltá­volítása, akik közül 21 embert állítottak elő, A gyűlés befejezése után a Vőrösmaríy-téren is ufabb Habsburg-ellenes lfiníeíések vol­tak. Királypártiak és Habsburg-ellenesek össze­tűztek, dulakodtak, hullott a záptojás, né­hány pofon is elcsattant, mire azonban a rendőrség a tüntetés színhelyére ért, annak résztvevői széjjel szaladtak. Este a Gellért-szállóban vacsora volt, ame­lyen Apponyi Albert mondott beszédet. Többek közt ezeket mondta: — Az idén ugy, mint minden évben kifeje­zésre akarjuk juttatni törhetetlen hűségünket a jogfolytonosság nemzetfentartó elvéhez és annak a trónutódlásban egyedüli képviselő­jéhez. Nem kerülünk ezzel ellentétbe hazánk" ezidőszerinti közvetlen érdekével, belső nyu­galmával és külső biztonságával, mert egy lépést sem teszünk elvi célunk megvalósítására ha és ameddig az hazánkra nézve kockázatot jelentene. Azokkal a folyton újból felmerülő híresztelésekkel szemben, amelyek oktrojszerü kísérletekről szólnak s amelyek jóhiszeműsé­gében ma már nehéz bízni, megismétlem ezt a kijelentést, amit ilyen ünnepélyes alkalom­mal aligha mernék megtenni, ha nem tudnám, hogy sehol számottevő helyen ettől eltérő el­gondolás nincs. Akármilyen formában vitet­nék keresztül egy ilyen kísérlet, az lefokozná a királyi tekintélvt, megdöntené a királyi ha­talom pártatlanságát, mert favoritizmussal és erőszakkal kellene pótolni a tekintély hiányát, megosztaná a nemzet egységét, mert a legjob­bak lelkében teremtene meghasonlást s egy­kép gyengítené az ország súlyát és aláásná hitelét, sulyosbitaná gazdasági helyzetét. Szi­lárd meggyőződésem, hogy ez katasztrófális lenne. Bécs, november 20. A legitimista szervezet isten­tisztelete után a kapucinusok temploma előtt ki­sebb incidens történt. Egy munkás tüntetőleg él­jenezni kezdte a Habsburgokat és a monarchiát, mire a rendőrség őrizetbe vette, azonban igazolta­tás után szabadon bocsátotta. Olló — nagykorú Brüsszel, november 20. A Temps jelenti a stee­nockerzelli ünnepségekről: Szerdán este 7 órakor a kastélyban ünnepi vacsora volt. A patkó alakú asztalt 50 meghívott vendég ülte körül. Ottó főher­ceg az as/lalfön ült és katonai etfyenruhát viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents