Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-20 / 262. szám

i 4 honvédelmi miniszter kiszólása »Engedjék meg art, hogy mi magyarok legalább egy intézményünkben teljesen magyarok maradhassunk.« Nyilvánvaló, hogy er ar intelem, vagy kérelem kizárólag a magyar zsidóságnak szól. Minden ellenkező magyarázatot és kimagyarázást megdönt az a körülmény, hogy a vitézi rend tagjai sorában feles számmal vannak németek, délvidéki svábok, szerbek, horvátok, románok, tótok és csehek, nem is említve a volt nemzetiségi kisebbségekhez tartozó egyéb kisebb szláv csoportokai Tehát a régi Magyarországban volt összes nemzetiségek képviselve vannak a vitézi rendben. Nincsenek benne a zsidók, akiket a honvédelmi miniszter korábbi ismételt nyilatkozataival előszeretettel nemzetiségnek kivánt tekinteni. Enyhén szólva, tehát naiv beállítás és őnámltás az a miniszteri nyilatkozat, hogy a vitézi rend teljesen magyar és éppen azért, mert minden nemzetiség bent van a rendben — csak magyar zsidó nincsen benne —, kétségtelen, hogy egyedül a zsidóságtól, — tehát kifejezetten magyar anyanyelvű és a magyar hazához mindig hü állampolgároktól félti a rend magyarságát Azoktól nem fél,'akik 14-15 évvel ezeiőtt, sót még sokkal később is, az iskolákban, avagy a népszámlálások alkalmával, vagy bármikor, amikor az anyanyelvet be kellett mondani — nem magyar anyanyelvüeknek vallották magukat —, akik ma is csak törik a magyar nyelvet. Nem, mert ezek mind fajmagyarokká avangáltak a vitézi rendbe való felvétel által és csak a zsidó nem lehet igazi magyar, azt kell megszégyeniteni, megbántani az egész világ előtt és csak a magyar zsidóságot bélyegzi meg a honvédelmi miniszter hatalma tudatában. Pedig tudnia kellene a honvédelmi miniszternek — amit sokan tudnak, hogy a megszállott területek mostani magyar és egyéb nemzetiségű fiatalsága — már nem tudja, hogy ki volt Széchenyi, Kossuth és Deák Ferenc — és hogy ennek dacára ott minden zsidó gyerek tökéletesen beszéli a maggar nyelvet, ismeri a maggar irodalmat és ugy, mint a magyar zsidó fiatalság, — ismeri a magyar nemzet történelmét. Tudja-e a miniszter ur azt az esetet, hogy a megszállott területen egy zsidó hitközség küldöttsége felkereste a közoktatásügyi minisztert és könyörgött, hogy hagyják meg neki az általa fenntartott magyar nyelvű iskolát. Amidőn ennek indokául a miniszter kérdésére a küldöttség vezetője azt hozta fel, hogy maggar anyanyelvűek, az illető miniszter rögtön felolvasta Gömbös Gyula különböző nyilatkozatait és beszédeit, — amelyekben a magyarországi zsidók maggar nemzetiségét kétségbevonja és gúnyolódva kérdezte a küldöttségtől, hogy hát miféle emberek ők, nem szégyeiiк magukat, hogy akkor, amikor Magyarországon nem ismerik el a zsidóság magyarságát, ők mégis magyaroknak vallják magukat... A küldöttség szónoka, aki magyarsága miatt többször le volt már tartóztatva, szégyenkezve bár, de mégis kivédte a vágást és azt mondotta, hogy ennek a felelőtlen politikusnak a magánvéleménye a magyar hivatalos álláspontot nem fedik és az ő magyarságukat nem érinthetik. íme néhány évvel később ez az akkor még felelőtlen politikus, ma már mint a kormány tagja, bélyegzi meg a magyar zsidóságot Szépen haladunk és szépen készíti elő a honvédelmi miniszter ur elvesztett területünknek a békerevizió utján való visszaszerzését Azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy a békés ut legfeljebb csak határkiigazításokra vezethet és hogy elveszített területeinket csak egy összecsapás esetére bekövetkező sikeres beavatkozás utján tudjuk visszaszerezni Ha a miniszter ur akkor az első sorokban lesz. ott fogja találni magával egysorban a magyar zsidóságot is, amelynek minden egyes tagja ebből a küzdelemből épp ugy ki fogja venni részét, mint a miniszter ur, — vitéz lesz — épp ugy, mint a miniszter ur és akkor — ha küzdelmünk sikerre vezet — el fogja felejteni a magyar zsidóság a miniszter umak art a sok megbélyegzést, megaláztatást és megszégyenítést, amiben résresitette felelőtlenül és felelős pozíciójában. De ha meg van győződve arról miniszter ur, hogy csak békés uton, népszavazással kell visszaszereznünk az elveszített területeket, akkor hagyja el helyét, mert az ő beszéde, az ő szereplése az utódállamok annak ideién szavazó népe előtt teljesen alkalmatlan arra, hogy rokonszenvet keltsen Addig ls azonban jegyezze meg magának a honvédelmi miniszter ur, hogy a magyar zsidóság túlnyomó része épp oly hősiesen teljesítette kötelességét mint a kereszténység túlnyomó része. Mindkét oldalon és ax arányszámnak teljesen meg. felelően voltak lavlrozók, bujkálók és más kiA dorozsmai legény leszúrta a támadót, a törvényszék önvédelem miatt felmentette (A Délmagyarország munkatársától.) Simon József 22 éves dorozsmai legény a mult év junius 15-én éjjel megölte Balogh Mihály legényt. Simon József az egyik dorozsmai kocsmában mulatozott. Ott volt Maróti Mária is, akinek ketten udvaroltak: Simon és Balogh. Az este Simon volt a szerencsésebb A lány vele táncolt, vele ivott és amikor vége lett a mulatságnak, Simonnal kisértette magát haza A másik szerelmes, Balogh Mihály ebbe nem tudott belenyugodni Maga mell* vette legjobb barátját, Varga Istvánt és Simonék után sietett. A fiatal párt csakhamar utolérték. Balogh szidalmazni kezdte Simont és a lányt. E;.ek azonban nem reagáltak, szótlanul haladtak tovább A legények feldühösödtek, előrántották bicsl.áikat és Simon felé szaladtak. A szorongatott legény erre botjával csapkodott körbe, hogy távoltart?a a támadókat Figyelmeztette is őket, hogy ne közeledjenek, mert leüti azt, aki közelébe jön A legények azenban megrohanták, földreteperték, ütötték verték. Ekkor Simon, fekvő helyzetben, zsebébe nyúlt, kivette kését és döfködni kezdett. Négy szúrás talált3 el Baloghot, közülük egy a szivet járta át és azonnali halált okozott. Simon József ellen az ügyészség szándékos emberölés büntette miatt adott ki vádiratot Ügyét szerdán tárgyalta a szegedi törvényszék Vildtanácsa. Simon kihallgatásakor elmondotta, hogy Balogh Mihály régóta haragudott rá a lány miatt. A halálos verekedés -setéjén is állandóan izgágáskofogásolható elemek Éppen ezért nem vagyunk haj, landók eltűrni az általánosítást és fokozottabb mértékben fogjuk visszaverni az ellenünk felelői helyről ís kiinduló, vagy ismétlődő, támadásokat^ Dn Schwarcz József ügyvéd, volt népfölkelö főhadnagy, hadbíró^ dott. Amikor a legények utolérték őt, sejtette, hogy megtámadják. A földön fekve azért kellett elővennie a kését, mert ha nem teszi, akkor öt ölik meg. Maróti Máriát is kihallgatták. Art vallotta, hogy a legények támadták meg Simont, aki csak önvédelemből szurkált. Ugyanígy vallott még vagy őt tanu. Kihallgatták ezután Varga Istvánt, aki társa volt a megölt Baloghnak Varga a többi tanuktól eltérően azt vallotta, hogy az ő támadásuk nem volt olyan fenyegető. Sőt, ő nem is rántott bicskát, csak azért avatkozott bele a dologba, hogy szétválássza Simont és Baloghot A tanuk esketésénél érdekes dolog tőrtént Az elnök észrevette, hogy Varga István nem mondja vtána az esküt. Erre félreállította és egyedül eskette. Varga István egész testében reszketve esküdött meg ezután. A bíróság Ítéletében Simon Józsefet jogos önvédelem címén felmentette a szándékos emberölés vádja alól. Az Ítélet jogerős. FIGYELEM ! Rendkívül előadás kizárílaj Csak férfiaknak! November 21-én, pénteken este 7 és 9 órai kezdetlel a Széchenyi Moziban. Két óra a'alt egész é!e.ire 'onlos, érdeke; dolgokat léthol és hallhat! Csendörök rágalmazás! pöre az öttömösi legények ellen Ml lörlénl a fogházban f.4 Délmagyarorsíég munkatársától.) Három öttömösi legény, három testvér: Tttviczkg Géza, Antal és Lajos állottak szerdán vádlottként a szegedi tőrvényszék Vild-tanácsa előtt A bűnvádi eljárás a három testvér ellen az űltésdailöi csendőrörs sérelmére elkövetett felhatalmazásra üldözendő rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt Indult meg. A mult év juniusában «gyík este ai őttőmősi kocsma kiszolgálólánya azzal sietett a csendőrökhöz, hogy az egyik Titviczky megszúrta Dőczg Lajost A csendőrök, Jablonkag István és Gulyás András elsiettek a kocsmába és az ott talált két Titviczkyt bevitték a csendflrségre. Később a harmadik Titviczky érdeklődött a csendőröktől, hogy miért vitték be a testvéreit, mire őt is bevitték. A csendőrök a három legényt megmotozták, azután közös zárkába csukták - Amikor a legények mögött becsapódott a fogda ajtaja, éktelen orditozásba törtek ki. Egyik hang azt kiabálta, hogy »adjátok vissza a 450 pengőmet, amit elraboltatok tőlem«, »Rablóbanda!* Majd mind a hárman ordítottak és a legválogatottabb szitkozódások özönét zúdították a csendőrökre, akik az ajtó előtt állottak és jegyezték a sértő szavakat De mivel a hangokból nem tudták megállapítani, hogy melyik mikor és mit kiabált, embereket hivtak és azok segítségével állították össze a testvérek bünlajstromát. Amikor a fogdában valamelyik elkiabálta magát, a kívülállók kitalálták, hogy a Géza, Antal, vagy Lajos kiabált-e, ezután a csendőrök pontosan feljegyezték. A testvérek kiszabadulásuk után bepanaszolták a két csendőrt. Elmondották, hogy Gézának 450 pengő megtakarított pénze volt. Ezt a csendőrök a megmotozáskor elvették tőle és nem adták vissza A csendőrök, amikor a községháza udvarára értek velük, megpofozták és táncot raktak a kezükre. A csendőrkerület s panssz ügyében megindította a vizsgálatot. A csendőrügyész reneeteg tanút hallgatott ki és ezek vallomása alapján feljelentést is tett Jablonkay és Gulyás csendőrök ellen. Az flgjtfí nek azonban nem lett folytatása, mert az eljárásfj megszüntették. A három testvér a szerdal tárgyaláson tagadtti bűnösségét. Titviczky Géza elmondotta, hogy amJÜ kor megkérdezte a csendőröket, hogy miért vittél» be testvéreit, őt is bevitték. Az udvaron megver-1 tik, elvették tüO pengőngi megtakarított pénzétJ amit még ma sem kapott vissza. A fogdából csaK azt kiabálta, hogy adják vissza a pénzit. Antal 1« tagadta, hogy sértő szavakat kiabált volna. Ugyanígy vallott Lajos ls. A bíróság ezután kihallgatta lablonkag törzs, őrmestert, akit katonai foghdzőr vezetett elő a tárgyalásra. Kijelentette, hogy egyik vádlottnál se találtak pénzt a megmotozáskor. A fogdából há« rom hang kiabált, azt a segítségül hívott emberekkel állapította meg Ilyen valjomást tett Gulgái András csendőr is. Szakállházg alhadnagy vallomásában elmondotta, hogy ő vizsgálta ki a csendőrök ügyét, de senki sem igazolta, hogy pénzt vettek volna el. Ifj. Tapp Ferenc azt vallotta, hogy Titviczky Gézának volt megtakarított pénze, amelyből tehenet akart vásárolni Kihallgatták ezután a kiszolgálólángt, aki annakidején a kocsmába hívta a csendőröket Kiv jelentette, hogy nincs tudomása arról, hogy ki verekedett a kocsmában és azt sem tudja, miért hivta a csendőröket. A megszúrt Dóczy Lajos határozottan állította, hogy őt nem a Titviczkgék szúrták meg, a verekedés alkalmával a közelében! sem voltak. A többi kihallgatott tanu meglehetősen ingadozó vallomást tett A bíróság ezután ítéletet hozott. Bűnösnek mondotta ki Titviczky Gézát felhatalmazásra üldőzendö rágalmazás vétségében és egghónapi fogházra itélte. Antalt és Lajost csak becsületsértésben találták bűnösnek és ezért Antalt 8, Lajost 6 napi fogházra Ítélték. Az Ítélet ellen dr. Liszkay Loránd ügyész, de az elitéltek is fellebbezést jelentettek be.