Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-19 / 261. szám

SZEGED. SzerüeszlOséq: Somogyi ucca 22. L em. Teleion: «3—33. -- Klndrthlrnlíil, lt«lC9«nkHnyvíAr és (cqylrodn : Aradi ucca S. Teleion: 30Ö. ^ Nyomda : IHw Up61 ucca 1». Teleion • lö—34. T&vlratl és levélcím: Délmaaynronzág Szeged. Szerda, 1930 november 19 Ara 16 fillér 61 VI. évfolyam, szám A szegedi telefon bojkottja? Nem hiszünk annak a közlésnek, amely szerint a szegedi telefonközpontban a beszélgetések száma vasárnap óta csupán hatvan százalékkal csökkent. Mint ahogy nem hittünk a Délmagyarország egyik cikkére pár hónappal ezelőtt válaszoló postaigazgalósági nyilatkozatnak sem, amelyik akkor azzal akarta megnyugtatni a közönséget, hogy az uj díjszabás nem fogja megdrágítani a telefont. »Szépen« nem drágította meg, mondhatjuk most az uj díjszabás ismeretében. Csak annak telefonját nem drágították meg, akinek telefonja nem érintkezési eszköz^ hanem szobadísz. Aki nem használja a telefont, annak a telefonját valóban nem drágították meg. A mi adatokon alapuló meggyőződésűnk alapján sokkal nagyobb arányban csökkent a beszélgetések száma, mint ahogy a hivatalos, vagy félhivatalos közJések azt beismerik és sokkal több előfizető mondott le a telefonról, mint ahogy azt a hivatalos helyről beszerzett adatok feltüntetik. Az igazság az, hogy négyszáznál többen mondottak le a telefonról vasárnap óta. S ez az ijesztően nagy szám még csak nőni fog. Jól tudjuk, hogy a postahivatal miben talál vigasztalást ennek a nagy számnak fenyegetésével szemben. Abban, hogy Budapesten is sokan lemondottak a telefonról akkor, amikor a beszélgetések száma szerinti díjtételek életbeléptek s nem sok idő multán a telefonelőfizetők száma elérte, sőt meghaladta a régit. Ez a várakozás azonban Szegedre nézve s a mai időkben jogosultnak nem tartható. Mert először is: Budapesten az átlagkereskedő, az átlagíparos, az átlagvállalkozó többet keresett mindig s többet keres ma is, mint szegedi kollégája. Budapesten több és nagyobb kereseti alkalmak több és nagyobb jövedelmet teremtenek; nem kell bizonyítani, hogy Budapesten több rezsiköltséget bir el a telefonelőfizető átlaga, mint Szegeden. Másodszor pedig: egész mások a gazdasági viszonyok most, mint akkor voltak, amikor a" beszélgetések számolásával elriasztott budapesti telefonelőfizetők szépen lassan mégis csak visszatértek. A mai kereseti viszonyok között ennek a természetes fluktuációnak kiegyenlítődése nem várható. Lehet, hogy többen megmaradnak az előfizetők között azok közül, akik első felháborodásukban lemondottak a telefonról. De az bizonyos, hogy mindenki nem tér vissza s a telefonelőfizetők számának eddigi gyarapodásában az uj díjtétel nyomasztóan fogja éreztetni csökkentő hatását. Az első pár nap tapasztalatai már másirányu tanulságokat is nyújtanak. A kereskedő, az iparos eddig csak azt számította, hogy mennyivel többe fog kerülni telefonja, mint eddig s üzlete természetéhez, üzlete forgalmához képest 30—40— 50 pengő havi rezsiemelkedéssel számolt. Vasárnap óta azonban látnia kell azt is, hogy mennyivel megcsökkent üzletének forgalma is. Vannak üzletek, melyékben a forgalom egy jelentékeny részét telefonon eszközölt megrendelésekkel bonyolítják le, a cukrász, a hentes, a fűszeres, a csemegekereskedő, a mészáros hozzászoktatta közönségének jelentékeny részét ahoz, hogy házhoz szállítja a megrendelt árut. Azok a kereskedők és azok az iparosok, akik eddig telefonon keresztül is rendelkezésére állottak vevőiknek, most keservesen érzik, hogy mennyivel megcsökkent üzleti forgalmuk a telefonmegrendelések elmaradása következtében. Se a hentes, se a füszerkereskedő nem hívhatja fel sorban vevőit érdeklődni, hogy nem kivánnak-e esetleg valamit rendelni, mert a tizenkétfilléres költséget az esetleges megrendelés tárgya nem bírja el, sokszor még a bizonyos megrendelése sem. A vevő pedig, akinek a rendelése vagy tizenkét fillérjébe, vagy egy útjába, tehát vagy költségébe, vagy fáradságába kerül, gondolkodik rajta, hogy a megrendelt áru az áron felül megéri-e még ezt a befektetést is. S a végeredmény az, hogy a kereskedőnek nemcsak a telefonelőfizetés nagyobb költségével kell számolnia, hanem a telefondrágitás folytán megcsökkent forgalmával is. Abba a drágításba, amelyik a forgalmát vagy bevételét emeli, bele tud törődni, de abba, amelyik a kiadásait fokozza, de a bevételeit csökkenti, nem tud belenyugodni addig, amig az önfentartás ösztöne mozog benne. Ha az elkeseredés és a példa ragadósok lennének s az eddig lemondott négyszáz előfizető száma megháromszorozódnék, ha lenne a polgárságban annyi összetartás, mint amennyit politikai tanultsága s a ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2O Vidéken és Budapesten 3-00. nuilifldtSn •>•4« pengff. — Egyes szám Ara hélktfznan ifi, v«»ár- és Ünnepnap 2-4 >111. Hirdetések felvétele tarlta szerint. Megjelenne hélM Kivételével naponta reggel gazdasági élet tapasztalatai megkövetelnek tőle, ha egyszer a polgárság is szervezetten tudná megvédeni a maga érdekét, akkor összefognának a szegedi telefonelőfizetők és lemondanának sorban a telefonról. Elég lenne az eddigi négyszázhoz még hatszáz lemondás s olcsóbb lenne a szegedi telefon. A postaigazgatóságnak eljárása amúgy is merőben érthetetlen. Az emberi erőt gépekkel helyettesitik, a munkadíj helyébe a gépek üzemi költsége kerül. Az lenne a racionális törekvés, hogy ezek a gépek minél jobban ki legyenek használva s ennek folytán minél több beszélgetés minél több jövedelmet adna a postának. Ha egy-egy beszélgetés ára nem tizenkét fillér, hanem öt, vagy hat fillér lenne, senki sem akarna a beszélgetések számában takarékoskodni, a beszélgetések száma nem csökkenne s a postának több lenne a jövedelme, mint amennyi jövedelemre most számithat. Ugyanilyen befektetés s ugyanilyen rezsiköltség mellett kétszerese, vagy háromszorosa lenne a posta jövedelme annak, amit ma joggal előirányozhat. Ha a postaigazgatóság nem revideálja álláspontját s a maga jövedelmét a mostoha gazdasági viszonyokkal alig-alig birkózó foglalkozási ágak utolsó filléreivel akarja növelni, ha a posta nem akar enyhíteni azon az egyiptomi csapáson, amit tarifájának megdrágításával zúdított a városi polgárságra, akkor a városi polgárságnak kell megmutatni erejét, szervezettségét és öntudatosságát s a telefonról való tömeges lemondással kell más elhatározásra s díjtételeinek mérséklésére birni a postaigazgatóságot. Sleenockerzellben ünnepségei rendeznek Oltó nagykorusitása napján A magyar legitimisták az ünnepségen (Budapesti tudósítónk telefrmfrlentés«.) Bécsből jelentik: A Herzog-űgynökség megbízható helyről nyert értesülést közöl, amely szerint Ottó nagykorusitásával kapcsolatban Steenockerzellben bensőséges családi ünnep lesz, amelyen Magyarországról gróf Hunyadi József és felesége, gróf Zichy Aladár, gróf Sigray Antal, gróf Cziráky József, gróf Somsich József, Rakovszky István és mások vesznek részt. A Habsburg-család részéről már megérkeztek Mária Jozefa főhercegnő és Miksa főherceg. . , __ —, A kastély kápolnájában délelőtt ünnepi mise lesz. A nagykorúsítás proklamálásának külsőségeit még nem állapították meg, valószinü hogy ezen csak a királyi család tagjai vesznek részt. Utána Ottó külön-külön fogadja a magyar és osztrák delegációkat. A' sajtóügynökség jelentése szerint Ottó a gratulációkra adandó válaszában tartózkodni fog minden olyan nyilatkozattételtől, ami a ielenlegi helyzetet komplikálná. Bethlen berlini ufja, a német kereskedelmi szerződés és gróf Khuen-Héderváry Sándor Budapest, november 18. Bethlen István feleségével a német kormány meghívására 21-én Berlinbe utazik. Kíséretében lesznek gróf Kliuen-Héderváry Sándor rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, dr. Winkler Islván miniszteri osztálytanácsos, a külügyminisztérium gazdasági osztályának helyettes vezetője és gróf Csáky István kövelségi tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. A miniszterelnök kíséretével két és félnapig marad Berlinben és 25-én tér vissza Budapestre. (Budapesti tudósítónk telefonjdentése.) Külpolitikai és diplomáciai körökben abból a körülményből, hogy a miniszterelnök Winkler osztálytanácsost is magával viszi Berlinbe, arra következtetnek, hogy a berlini tárgyalások elsősorban a magyar-német kereskedelmi szerződés ügtjével függenek össze. Winkler István ugyanis az összes tárgyaié-