Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-16 / 259. szám

6 vmm fTKLiHAI.rnr—TTZ At» itzzi novennrer re. dija pedig 6 fillér. Díjminimum a helyi táviratnál 60 fillér, a távolsági táviratnál és a táviratlevélnél 1 pengő. 4 telefonnál A szegedi automata távbeszélőközpont megnyitása technikai okokból 15-éről 22-rr hafosztatott. Mindazonáltal az uj távbeszélő díjszabás 16-án Szegeden is életbelép. 16-án hajnali 0 óra egy perctől kezdve a helyi beszélgetések számláltatnak és az uj díjszabás szerint dijaztatnak. Vagyis ezen időtől kezdve a távbeszélő előfizetők előfizetési dija a régivel szemben két tételből alakul: havi 8 pengő alapdíjból és a beszélgetések darabszámánál 12 fillérrel szorzott dij összegéből. Ezen díjösszegből i 'százalék levonatik az esetleges téves kapcsolásokra, azonban a harminc beszélgetés dija (A város négyesei, meg a prádés kocsisok) A költségvetés tárgyalása során hangzott el Somogyi Szilveszter polgármester érdekes kijelentbe, hogy leszerelteti a városi autókat s visszatérnek a fogatokhoz. Ez az egyik dolog, arai aktualitást ad az alább következő soroknak, a másik az októberi ünnepségek emlékével kapcsolatos. Megint bebizonyosodott, hogy parádét nem lehet kifejteni autóval. A gépkocsi szenzációs találmány az ujabb kornak és megbecsülhetetlen, ha a közlekedés gyorsításáról van a szó. De lehet akármilyen előkelő a márkája, kerülhet bármennyi tízezerbe, — mindig alul marad ünnepélyesség szémpontjából a fogatnak. A kormányzó bevonulásának külön méltóságot adott, hogy az négyesen történt, ámbár párját r'tkítja az a csodálatos négy mezőhegyesi uradalmi ló is, amelyik a hintaját húzta. (Megmaradhatott volna ez jgy délben is, mert az ötös fogat Debrecen specialitása. Minek azt utánozni?) A régi erdélyi úrról maradt fenn a legenda, hogy annak idején sehogy sem tudott hozzámelegedni a vasút uj intézményéhez. — Gyorsabb a lónál, miért nem jársz azon? — kérdezték a barátai. — Nincs sietős dolgom. — De akadhat! — Akkor elvisz a négyesem. Nem is ült fel addig, amig meg nem gyanúsították. hogy fél a kisiklástól. Ettől kezdve, ha bement a városba, vonaton ment, a négyes fogata «zonban ott poroszkált a párhuzamos országlton. <3 maga a kupé ablakából nézte a loval írását. — Mire jó az? — Hadd lássák, hogy van. Hová lettek a négyesfogatok és hová lett velük sok minden? A lovat maholnap egészen kiszorítja a gép, azt hallom, hogy reformálni akarják a hivatalos lótenyésztést is, a hidegvérű, igára valóké a jövő. Autók igyekeznek nyaktörő sebességgel, nincs nap baleset nélkül, "a géphalál sűrűn arat, mindenki vágtatni akar pedig rég megmondta a szegedi példaszó, hogy sohase volt jó az a nagy sietség. Amig a lóra bizta életét az ember, nem történt annyi baj. Micsoda ritkaság volt és meddig beszélt róla az ország fele, ha valamerre megbokrosodtak a lovakI A hajtó majdnem mindig meg tudta őket fékezni, csak egy kis lélekjelenlétre volt szüksége, az erőn kivül persze. A lóval lehet beszélni, de ha az autó megcsúszik s nekitíszteleg egy kőrakásnak, vagy telefonoszlopnak, tanácsos belekezdeni az utolsó imádságba. A városnak is sok az autója, de négyesfogatainak emléke niosl !;cz.I fölelevenedni. Gavallér külsejű soffőrök ütnek ma mdg a volán mellett s talán egyedül Bárdoss Béla érti meg, mi is azon sírnivaló, hogy Szekeres István egykori prádéskocsis szobor mintizisára kínálkozó alakja, hatalmas bajusza, szép és pompás mozdulatlankötelező. Az 50 százalékos díjkedvezményre igényjogosultak állomásuk után épp ugy, mint Budapesten, az alapdíj felét fizetik. Beszélgetési dijban kedvezmény nincs. A havi kötelező beszélgetés azonban ezekre az állomásokra nem vonatkozik és előfizetői csak a tényleg folytatott helvi beszélgetések diját kötelesek fizetni. Aki a megváltozott díjtételek melleit távbeszélöállomását megtartani nem kívánja, annak jogában áll (tekintet nélkül az előfizetési kötelezettségre') az uj díjszabás életbeléptetésének időpontjára, illetve az uj feltételek közzétételétől számított egy hónapon belül felmondani. A felmondást bélyegmentes beadványban annál a hivatalnál kell bejelenteni, ahova az előfizető állomása csatlakozik. Az uj díjszabás életbeléptetését kővető használatért azonban minden esetben az uj dijakat tartozik az előfizető megfizetni. sága, feje formája, karemelése, fordulása a móravárosrészi iskola szolgai teendőire van kárhoztatva. Talán akkor éreztem ehhez hasonló megtorpanást, mikor K. K., a régi Népszínház sok diadalt aratott tenoristája, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka partnere a színpadon, — néha gróf, herceg, pláne királyi — arra akart rábeszélni, hogy »csekély havi részletre« vegyem meg a tudomisénmicsoda diszmüvet, Prádéskocsis sem lehetett mindenki, az már teteje volt a művészetnek. így mondták mindig: prádés. Nem parádés. A szegedi magyar a nehezebb szavakba szeret beleszúrni egy könnyítő magánhangzót. Ennél kihagyta azt is, ami benne volt. Tudomány volt összeválogatni az egymáshoz illő négy lovat, aztán kormányozni szóval, c^et tintéssel, az ostornak legföljebb a simogatásával. Mert ütni csak a Szent István-téri koplalós szokta a lovát. A prádéskocsis a tudáson kivül méltóságot is jelentett, ott az ember külső formájára is adtak. Kajlaszarvu magyar bajuszt hordott, csak egyes osztrák-utánzó uradalmak alkalmaztak lakájpofájuakat, lakk-cilindereset. A négyesfogat magyar volt minden részében,, nem oláhnak való, — képtelenül az elcsufitásra. De kiment a divatból, nincs rá szükség, lassú lett a siető embernek, aki türelmetlen, mintha idő előtt akarna a másvilágra jutni. így vált feleslegessé a prádéskocsis. akinek — ha megéri — az lesz egyszer az elégtétele, hogy garázsokban rozsdásodik az autó. mert mindenki repülőgépen jár. A város is megszűntette a háború után a parádés intézményt, mintaszerű embereinkről azonban gondoskodott. Kecskés Pál, a kocsisok gyöngye, állt leghosszabb ideig közszolgálatban, ő dirigálta iigv Pálfy Ferenc idejében a macskaköveken is, a négyest, hogy csak az édesanyja kötőjében érezte puhább helyen magát az ember. Milyen édeseket szundított Alsótanva felé halad, tában Lázár György! Még a szivarfüstöt Is csak háromkilométerenkint eregette Id a szájából ahol az hosszasan hömpölygött. Szekeresen kívül csak Kecskés Pali vitte, de őket rendelték ki nagyurak megkoesikáztatására Is. Mikor nyugdijba ment, egvideig a Mars-téri mázsálőnál napidijaskodott, aztán felhúzódott Pestre a lányához. — Aligha meg nem halt, mondta Szekeres bácsi, mikor ezekről a régi dolgokról beszélgetünk. Legalább olyanfélét hallottam róla. — Szereti-e még, öregem, a lovat? — Hát körültapogatom ma is. mondja felcsillanó tekintettel. Gyerekkorom óta mindig mellette voltam, bár csak szegény emberek voltunk, de a katonaságtul is azt Írattam haza — mert én nem ismertem a betűt, — hogy csak a lónak viseljék a gondját. Ló sincs ma olyan, mint a régi volt, nem nézik meg a járásukat. Akkor a Dreyer állatorvos ur belenézett mindegyikbe, hogy milyen az. Orvosok válogatták a lovat velünk együtt, elmentünk minden vásárra. Szabadkára főieg, mert a bunyeváeok nagyon értettek a neveléshez. — Hogy lett valaki parádéskocsis? — Hát lett, lassankint. Én a Magyary Gyuri uliar ságéknál tanultam meg legénykoromban. Tudja, Suplyákon volt a birtoka. A Varga Elek egyetlen jányát vette el, azok meg ludasiak voltak. De a Magyaryak szegényelték a 600 holdas kudus jányt, kevés volt nekik a vágyom. Hát ott tanultam a négyest. Mikor aztán megszűntek a fogatok, nem kellett prádés kocsis, — a tisztasági telepre nem volt kedvünk, igy az oskolához kerültem. Elmosolyodik a hatalmas bajusza alatt. — A Lázár nagyságos urat jaj de sokat hordoztam! Csak megálltunk a tanyákon egy-egy háa előtt, le se szállt, beszólt: — Eljöttem megnézni, hogy vagytok? — Hijták, hogy jöjjön be egy pohár borra, de azt mondta. — Mennem kell! — A Vadász kapitánnyal szeretett beszélgetni, sokszor kint is hált. Mikor feljöttek az autók, volt a városnak egy kis pirosa. Egyszer Kisteleken kezdték a bérmálást, ezen az autón ment a Somogyi polgármester ur a püspök úrral, én négyesen vittem a Gaál tanácsnok urat, meg egy papot. Nem tudom már, melyiket. Csak megyünk, megyünk, egyszerre azt mondom, hogy el kellett volna már minket kerülnie az autónak! Annak aligha baja nem esett! Mondja a tanácsnok ur, hogy menjen vissza, keresse. Hát a tizenhatkilométeresnéí felmondta a szolgálatot. Mondta ts őrömmel a polgármester ur: — De jó, hogy jött! Nem adom én az autóért a négylovasat! Eltűnődik az emléken, most is örül a fölénynek, amit akkor aratott a gépkocsin, utána elbágyadó hangon teszi hozzá: — Azért látom, most mégis azon piegy... — De nem sokáig, öregem, nem sokáig. Hallhatta, mit mondott a minapi Vesszük sorba a régieket. C z é r n a István a háborúban megrokkant elment a folyammérnőkséghez. Most gátőr a rókusi iskola mellett. Sári Pál szolga a vágóhídon, B u z d e r F&renc a Somogyi-telepi iskolánál. Kókai József husz évig állt Geist Gáspár békési földesúr szolgálatában, már pedig az >ügön csak alkalmas« lótenyésztő, futtató, általában hozzáértő ur volt, akárki nem lehetett a prádéskocsisa. A háborúban vagy negyvenöt hónapig Jenő főherceget hordozta Kókay a megfele'ő csataterek körül, aztán Szeged embere lett, de prádés minőségében csak két évig. Ma gazdasági hajdú a városgazdászi hivatalban. Néha látom, hogy tűnődve nézi az autóbuszokat, vagy a Jobb lovakat, aztán végigsimítja a homlokát, von egyet a vállán és szügyének vágott fejjel megindul. Hát Somogyi András hová lett? ő Is a kevés kiváltságosak közé tartozott, akire rábízhatták a négvest, mert hogy kiválóan értett hozzá. Pályájától eltérittetvén, most az Aigner-telepi iskola szolgája, mint ahogy leginkább iskolák körűi helyezték el őket. * — Micsoda pompás kis csikók t — mondják tízperces szünetekben az iskolaudvaron, ahol az apró pajkosok kergetőznek. Kis Mátyás revét kell még felemlítenünk, mikor megemlékezünk a prádésok gárdájáról. — De ő már nem él, mondja informátorunk. Nyugdijba ment, meg is halt. Neki jó, mert nem érte meg ezt az időt. Hát hiszen mindig Is ugy volt, hogy azoknak jobb, akik teljes illúzióval költöznek át a túlsó partra. Tart még a város kocsist kettősfogatok számára, de a kétlovasokkal a szerényebbfoku hivatalnok urak járnak tanyai kiküldetésekbe. Végtére az is valami, Szeged város hintaja kocsisinak lenni. — Rég nem látom a Pétert, mondom. — Degradálták, mert Incidenst csinált Szatymázon. — Csak nem! — De épp hogy Igen: magára hagyta a focatot. Most szemeteskocsit hajt. Bob. Megérkeztek a legújabb f| szenzációs rádió újdonságok! • Príma kétcsöves hálózati I készUIék ÍOO P. Alkatrészek legolcsóbban 1 |lf/>| m gépáruházában 117 I WWkr Hld ucca 1. sz Telefon 10-29. M Nagy kalapvásár igen olcsó árakon Pollák Testvérek Csekontcs ucca 6. sz. 107 AZ ÉLET MOZIJÁBÓL