Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-14 / 257. szám

GYARORSZAG SZEGED. SiBerke*ztOt6a: Somogyi uccu 22. L cm. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kOksOakOnyvtAr es Jegyiroda : Aradi uoea S. Telefon: 306. ~ Nyomda : l»w Llpói uccu 19. Telefon t 16-34. TAvlratl é* levélcím: DélmagyaromAg Szeged. Péntek, 1930 november 14 Ara 16 fillér y. VI. évfolyam, 233. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2O vidéken ét Budapesten 3-«0. xuilHldOn 6*40 pengd. - Egyes izém Ara hélköl­nap ÍO, vasár- és Ünnepnap 2-+ 1111. Hir­detései«: felvétele tarifa szerint. Megje­lenik héltO kivételével naponta reggel •BDm^HHiM^iHBBimHHi a csemegekereskedő, a posta és az olcsósági hullám Lapunk barátja, a belvárosi fűszer- és csemegekereskedő meséli: — Úgynevezett jól menő fűszer- és cse­megeüzletem van a belváros egyik forgal­mas uccájában. Az üzlet nem nagy, de a ¡közönsége jó. Azelőtt két segéddel és egy tanonccal dolgoztam; mióta a viszonyok megnehezedtek, egy segédem és egy ta­noncom van. Ha sok a munka, különösen szombaton és ünnepnapok előtti estéken, ifeleségem segit az üzletben. Az árubeszer­zést, levelezést, könyvelést én végzem, a könyvelést szakszerűség szempontjából hetenkint egy kereskedelmi iskolai tanár barátom szokta átnézni, akivel huszonöt esztendő előtt együtt koptattuk az iskola padjait. A szívességét áruval viszonozom. — Erre az évre kivetettek rám 205 pengő kereseti adót. Fizetek forgalmi és fényűzési forgalmi adót, — ezt is nagy­részt én fizetem, mert mese az, hogy a mai -viszonyok mellett ezeket az adókat át lehetne hárítani a közönségre. A többi adóimról, különösen a jótékonyság adó­járól, a gyűjtésekről nem beszélek, mert bármennyire nem lehet is kitérni előle, mindenki mondhatja, hogy ez az én pri­vát passzióm és ha nem tetszik ne adjak. — A szombati lapokból értesültem, hogy holnaptól fogva megdrágul a posta, táviró és telefon. Egy félhivatalos kommüniké­ben olvastam azt is, hogy csak fillérekről van szó, amelyek nem fogják megterhelni az ipart és kereskedelmet. Másutt ellen­ben azt a megdöbbentő hirt olvastam, hogy november 15-től kezdve a magyar posta lesz a világ legdrágább postája. Minthogy én nem vagyok nagy közéleti ember; egyik híradással se szállottam vi­tába. Tegnap este azonban leültem és ki­számítottam, hogy mit jelent a postai ta­rifák drágítása az én kicsiny, de jól menő üzletemre nézve. — A levelezésem nem nagy. Napjára mégis kell két levelet és öt levelezőlapot számitanom: árut rendelek, levelezek egy­két budapesti nagykereskedővel, felszó­lítom a hátralékos vevőimet, hogy fizes­senek. Két levélnél és öt levelezőlapnál a napi többlet 18 fillér, vagyis egy hó­napban 5 pengő 40. öt levelet adók fel egy hónapban ajánlva, a különbözet 1 pengő. — A postatakarékpénztárnál csekkszám­lát vezetek és csekken szoktam fizetni a nagykereskedőknek és gyárosoknak is. Csekkel fizetem az adómat és a társa­dalombiztosító járulékomat is. Eddig ez díjmentes volt. Az állam tanított rá, hogy a készpénzmentes forgalom előmozdítása hazafias kötelességem. Naponta átlag két befizetést teljesítek. Ha csak a legkisebb tételt számítom is, ez napi 12 fillér, egy hónapban 3 pengő 60 fillér. De ehez hozzá kel! még számítanom még azokat a csekkeket, amelyeket felülbélyegezve kell küldenem a vevőimnek, hogy nekem ők fizessenek. Ez ismét 3 pengő 60 fillér, vagyis a jövőben a csekkel súlyosbított boldogság nekem 7 pengő 20 fillér meg­terhelést jelent. — De mindez semmi a telefonhoz ké­pest. A közönség nem tudja, hogy mit jelent a telefon az úgynevezett finomabb fűszer- és csemegeüzletben. Naponta kell telefonálnom a hentesnek, a sörlerakat­nak, a tejcsarnoknak, a péknek, a gyar­matáru ügynöknek, egy-két nagykereske­dőnek, esetleg a paprikakereskedőnek, szalámigyárnak és a bortermelőnek. Amel­lett ki kell elégítenem a közönséget is. őnagysága bejön hozzám és meghagyja, hogy rögtön értesítsem, ha megkaptam a friss vajat, vagy ha megérkezik az uj portugál szardínia. Az alkalmat rögtön fel­használja arra is, hogy elintézzen két te­lefont, amelyről otthon elfeledkezett. Meg nem tagadhalom neki, mért akkor ott­hagyja a boltomat. — Most megdrágul a telefon is. Akár­mennyire takarékos leszek is, akármeny­nyire elkergetem az inast, ha fölöslegesen akar telefonálni, napi tizenöt beszélgetés a minimum, amivel számolnom kell. Ed­dig fizettem egy hónapra 12 pengőt, ezen­túl fizetek 8 pengő alapdijat és beszél­get ésenkínt 12 fillért. Ez egy hónapban 62 pengő, vagyis a többlet 50 pengő. — Csak a levelek, levelezőlapok, csek­kek és telefonbeszélgetések dijának eme­lése, ha mindent összeszámítok, egy hó­napban 63 pengő 60 fillér, vagyis egy esztendőben 763 pengő 20 fillér. Ha nem számitok egy fillért se a táviratok, cso­magok díjtételének emelésére, ami pedig szintén jó egynéhány pengőre fog rúgni, ennyivel drágul meg az üzleti rezsim egy esztendőben. Hát lehet ezt megkeresni a mai viszonyok mellett és lehet-e, szabad-e azt mondani, hogy a kormány komolyan törekszik a takarékosságra és az árak le­szorítására? — Ha volna kedvem humorizálni, akkor azt mondhatnám, hogy az az egyeszten­dei többlet, amivel a posta most meg­örvendeztet, elegendő volna hetven esz­tendőn át kamarai illetékem kifizetésére. De hát én nem humorizálok. Én csak a szerény, egyszerű polgár beletörődésével veszem tudomásul, hogy átlagban 25—30 százalékkal drágul meg a posta és négy­száz százalékkal a telefon. ...Lapunk barátja, a belvárosi füszer­és csemegekereskedő befejezte meséjét. Mi pedig dúdolni kezdtük a már régi, el­felejtett kabaré-nótát: Lillám, hullám, itt van már az olcsósági hullám... Sszász (yaloílfcL van a lyoni föltlc&usszamlásnalc 4 borzalmas katasztrófa elsöpört egy egész városrészt Páris, november t3. Borzalmas házbeomlási ka­tasztrófa történt csütörtökre virradó éjszaka Lyon­ban. A »Hotel du petit Versailles« nevű szálloda tőszomszédságában egy öreg ház fala beomlott, aminek következtében a szálloda is megingott és a következő pillanatban borzalmas robajjal az egész épület összeomlóit. A romok alól eddig 70 halottat és 60 sebesültet hoztak napvilágra A »Hotel du pelit Versailles« szobái a szerencsétlen­ség időpontjában mind egy szálig ki voltak adva és a késő éjszakai órákban a vendégek nyugodtan aludtak ágyaikban. Először csak az épület egyik szárnya omlott össze és a tűzoltók, mentők, rend­őrök már mind kivonultak, amikor az épület másik szárnya is dörgő robajjal beomlott. Tizen­kilenc tűzoltó és öt rendőr holttestét húzták ki a romok alól. A porfelhőbe burkolt romhalmaz aló! egyre hallatszik az élvé, sebesülten eltemetet­tek borzalmas kiáltozása. Hogy hánv halottja vian a szerencsétlenségnek, egyelőre még nem lehet pontosan tudni. Lyon, november 13. Az éjszakai házomlást föld­csuszamlás okozta. A domboldalról lecsúszott föld­tömegek magukkal ragadták a házakat és tör­melékkel árasztották el a lejebb fekvő ueeákat. A domb tövében fekvő hatalmas kórházat ki kel­lett üríteni. A domb most oldalról felhasadva, tüzhányókráterhez hasonlít. Több mint 20.000 köb. méter föld mozdult ki helyéből. Két oldalt több ház ketté repedt A házak épen maradt falai nyitva tátonganak üres laká­saikkal, amelyeknek lakóit létrákon mentették ki. Az egyik megmenekült a következőket mondotta: — Kevéssel éjfél után heves rengés ébresz­tett lel. Az volt az érzésem, hogy földrengés történt Minthogy a rengést nyugalom körre He, visszafeküdtem az ágyba. Félórával később óriást lökést éreztem. Akkor következett be a máso­dik beomlás, amely a ház falát magával ragadta. A törmelékek alól eddig 2 halottat húztak ki, mindketten a felismerhetetlenségig össze vannak zúzódva. Hat embert élve sikerült kimenteni. A később bedőlt házak lakói megmenekültek, mert azokat a házakat még idejekorán kiürítették. A hiányzó tűzoltók és rendörök valószínű­leg mind életüket vesztetlék. Ezeket a második beomlás temette el. A hatóság utászok kirendelését kérte, hogy az omladékokat eltávolíthassák. Eddig még nem tudjákj hogy há­nyan vesztek oda. Egyesek 60. mások 100 fffre becsülik a halálos ál­dozatok számát. Délben egy repülőgép, amelyről te akarták fény. képezni a szerencsétlenség színhelyét, a Ssuuus-to­lyóha zuhant. üriand nagy beszédben a békis^riődések revizióiának lehetőségét vetette fel Franciaország és Németország jóvlszonyáról beszéli, az esetleges ujabb háborút a társadalom katasztrófájának mondotta Páris, november 13. A képviselőház csütörtök délutáni ülésén folytatták a külpolitikai interpel­lációk vitáját Az első interpelláló Doriot kommu­nista képviselő volt. Felszólalása közben Guemut képviselő hosszabb közbeszólás formájában utalt arra, hojjy a német- és a szovjethadserefi és a hadianyagipar között szoros együttműködés áll fenn. A második interpelláló Louis Marin szélsőbal­oldali képviselő volt, aki kifejtette, hogy Német­országnak nincs joga moratóriumot kérni, mert külföldi kölcsön sefftséjjével elsiet tehet a young-

Next

/
Thumbnails
Contents