Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-24 / 240. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca ZZ. L em. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, killcSOnkiínyvíAr és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda : IBw Lipót ucca 1». Telefon : 16-34. Távirati és levélcím: Délmagyaronzóg Szeged. Péntek, 1930 október 24 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 240. szám ELŐFIZETÉS : Havonta helyben 3-20 vidéken és Dudapesten 3-eo, kUl(«Id«n 0--40 pengő. - Egyes szóm Ara hétkKz. nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 Ull. Hirdetések: felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétlö kivételével naponta regge A harmadik Szeged Az avatás, melynek ünnepén a hivatalos Magyarország és a katolikus egyház találkozik a fogadalmát beváltó és az egyetemnek otthont adó Szeged város közönségével, nemcsak a fogadalmi templomnak, az egyetemnek, az árkádok sorának és az árkádok alatt elhelyezett pantheonnak szól, hanem megilleti a várost is, a tereiben, uccáiban, épületeiben, szobraiban látható, polgárainak lelkében, szivében élő harmadik Szegedet. Az első Szeged volt a mult század háromnegyedének patriarkális vidéki városa, amely a multakból Mező-Szeged hagyományait hozta magával. Rendszertelenül terült szét a Tisza partján a régi vár körül, kevés volt a kohézió, mely összeforrasztotta volna a Felső- és Alsóvárost és Palánkot. Hiresek voltak nagy vásárai, kulturáját a kegyes atyák oskolája és Dugonics András emléke képviselte. A negyvennyolcas időkből fölötte lebegett Kossuth' mondása: Szegednek népe, nemzetem büszkesége, elárvult hazámnak egyetlen oszlopa. Az első Szegedet az árviz söpörte el. Nyomába lépett a második .Szcgld, a királyi biztosság városa. Ezt a Szegedet még valamennyien, akik már megjártuk a dantei emberélet utjának felét, ismerjük. Az öregebbek látták a város szintiének emelését, a körtöltés gyűrűjének elkészültét, a hid építését, a fiatalabbak pedig a házak sorakozását, a keretek betöltését és egy fejlődésében bizó, akarásában erős vidéki város képének kialakulását. Azokon kiviil, amit gazdaságiakban termelt ki magából, ez a Szeged lendítette fejlődésének útjára Mikszáthot, Gárdonyit, Tömörkényt. Összetételében egyszerű volt ez a Szeged is. Dankó Pista hegedűje szólaltatta meg érzésének húrjait. Ma, a háborúnak vérzivatara után, de még mindig a megpróbáltatások hullámgyűrűinek közepette, kapujában állunk a harmadik Szegednek. Se a külső képe, se a lelke ennek a Szegednek nem olyan egységes, mint volt a másik kettőé. Méreteikben a régiek számára ismeretlen tömegek, az Alföld homokján eddigelé otthontalan formák sarjadoznak a régi polgár-város zuguccáinak és sikátorainak helyén s a várost domináló Tisza helyett a város kezd uralkodni a szerető emlékek és a romboló haragok folyója fölött. Lelkiekben is újszerű, idegen feladatok elé került a város, melyeknek nem hiányoznak a nehézségei, összeütközései. Kapujában állunk a nagyvárossá átfejlődő harmadik Szegednek, amelynek a fejlődés során kell majd megtalálni egységét nemcsak az architektúrában, hanem a feladatok átérzésében és megvalósításában is. Az avatás, a zárókőletétel s a velük kapcsolatos ünnepségek az idegenforgalomnak egészen szokatlan méreteit varázsolják Szegedre. A nagy teljesítmények láttára a városnak lesz része elismerésben, jóakaratú vállveregetésben, sőt talán felfelvillan a miért éppen Szeged? kérdése is. Számolnunk kell ezekkel a lehetőségekkel, hisz nagyon sokszor intézték el Szegedet a múltban azzal, hogy a rekonstrukció idején az állam túlzottan teljesítette ezzel a várossal szemben minden kötelezettségét. Nos, ez az, amiről nyíltan kell beszélnünk. Mi, szegediek, hálásak voltunk a segitő kéz iránt, amely a végveszély órájában nyúlt felénk, de nem hisszük, hogy csak a város az, amely hálára van kötelezve. Az országnak is érdeke volt, hogy egy gazdasági és kulturális centrum teremtődjék az Alföld medencéjének déli részén, amely magyarságát tudja kisugározni a déli Végek felé. És ennek a centrumnak a megteremtésében, akárhogyan nézzük is, mégis Szeged lakosságát, polgárságának őserejét illette meg. A vendégek, akiket szeretettel köszöntünk, necsak azt lássák, hogy mit kapott Szeged, hanem a falak, az épitménvek mögött érezzék meg azt is, hogy mit áldozott. Ha egy-két rövid napnak ünnepi hangulatából nem is tudják megállapítani, legalább sejtsék meg azt a heroikus erő Feszítést, azt az anyagi teljesítőképesség határát súroló áldozatkészséget, melyet ez a város tanúsított nemcsak akkor, mikor fogadalmát beváltotta, mikor otthont adott az egyetemnek, hanem kezdettől fogva, mikor önmagát felépítette. Szegeden nem szimbolikus jelentőségű mondás, hanem élő valóság, hogv itt minden ember maga rakja le házának alapját. Másutt az alapokat kiássák, hogy építeni lehessen, Szegeden fel kell hordani az alapot, hogy legyen mire építeni. Generációk erőfeszítése, áldozatkészsége, könnye, de egyúttal az alkotásban érzett gyönyörűsége forrasztotta össze ezt a várost hordozó mesterséges talajt. És mert ebben a munkában része volt egész Szegednek, azt kérjük a vendégektől, hogy elismerésük mértékét ugy szabják meg, hogy az necsak az élen állókat illesse, hanem jusson belőle az épilö hangijának, a névtelen polgárnak is. Az alsdorfl bánya katasztrófáját bányalég* robbanás okozta 25t-re emelkedett a halottak száma (Budapesti tudósítónk telefonjeler.'és*.) Aachenhői jelentik: Az Anna-bánya katasztrófa okának kérdését egyre sürgetőbben feszegetik. A bányaigazgatóság kommünikéinek semmitmondó tartalma a bányamunkások körében nagy izgalmat keltett. Úgy látszik annak a feltevésnek lesz a legtöbb alapja, hogy a szerencsétlenséget bángalégrobbanás okozta. A főaknából jövő hatalmas légnyomás azután felrobbantotta az akna bejáratánál felhalmozott benzint és igy történt, hogy az igazgatósági épület és az aknatorony is rombadőlt. Az Anna-bánya első és harmadik tárnájában csütörtökön reggel ismét megindult a munka. Alsdorf, október 23. A bányaszerencsétlenség halálos áldozatainak száma csütörtökön délután kettővel szaporodott. Ma két ujabb halottat hoztak fel a bányából és ezekkel most a halottak száma 25t lett. A legutóbb felhozott halottak közül az egyiket az Anna III. egyik zsákuccájában találták meg, ahová valószínűleg az Anna II. tárnából menekült. Klebelsberg Iría: Back Bernát. Szeged felsőházi képviselője Szeged városa az utolsó évtizedek alatt csak igen ritkán talált valakit méltónak arra és tüntetett ki azzal, hogy díszpolgárává választotta. Ugy tűnik fel nékem, mintha az Alföld nehéz művelésű televény talajának karaktere — mely csak annak nyújtja gyümölcsét, ki arra magát két kérges tenyerének nehéz munkájával érdemessé tette — átragadt volna Szeged város lakosságára is, mely kegyeit mindig csak fösvényen osztogatta és abban csak a nemzet legkiválóbbjait részesítette. De mig a nagy hazafiak, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Wekerle Sándor, Apponyi Albert a mi lokális érdekeinktől távol állottak és hódolatunk csak a nagy államférfiaknak szólt, egy emberöltőn át való mellőzések után egy oly férfiura akadtunk, ki a trianoni vész nehéz napjaiban megértő lélekkel pártfogásába vette városunkat és ez az első eset, hogy a csodálaton kivül az ősszetartozandóság érzése és a szeretet szálai is fűznek ahoz, kit ma városunk díszpolgárává akarunk választan'.. Ragaszkodásunknak és tiszteletünknek ez a megnyilatkozása nem szorul indokolásra. A munkások ezrei áldóan emelik fel munkától kérges kezeiket és a kenyéradó minisztert mindennapi imájukba foglalják. Áldják a kulturát hozó minisztert a tanulni vágyó ifjak és leányok ezrei, kiknek a továbbképzésre megadta a lehetőséget és áldja az alkotó minisztert Szeged városának 120.000 lakosa, ki az inség keserű napjai után — midőn Trianon minket a boldogulás minden lehetőségétől megfosztott — hajdani jólétünk romjain megálmodta a jövő boldogulásának lehetőségét és az áimot valósággá varázsolta. Az ő dicsőségét hirdetik nemcsak az élettelen, hatalmas paloták, melyek mintegy varázsszóra nőttek ki a földből, hanem a szellem is, mely az uj termekben él, mely az egyszerű vidéki város helyén oly kulturközpontot teremtett, mely mintegy örök figyelmeztető s mint világító torony hirdeti a szomszédos államok hullámtengerében a magyar kultura fölényét. Ha a történelemben oly férfiak után kutatunk, akiknek maradandó alkotásaival az ő örökbecsű munkásságát összehasonlíthatjuk, kénytelenek vagyunk visszatekinteni a renaisance nagy történelmi alakjaira: Mátyásra, az igazságosra, a hatalmas pápákra és fejedelmekre, II. Gyulára, X. Leóra, a florenci Medici Casimo és Lőrincre. Mint egy régi világ romjain évtizedeken át tartó szakadatlan munka nyomán kinyilottak a renaisance virágjai, ugy sarjadzott és nőtt ki gróf Klebelsberg Kunó megértő és zseniális irányítása mellett Trianon romjaiból a mai Szeged. Mint a rení^sance nagy alakjai, ugy alkotott ő a népoktatás fejlesztése terén is. Holnap szentelik fel az általa épített 5000-ik iskolát, mely számban nem foglaltatnak az ügyvezető igazgatósága alatt mükődó Julián Egyesületek által