Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-07 / 225. szám

1930 oKTőber 7. Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsön­könyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. M-ÜAUA- tSWSUm 1IIJA IRTA: UMBERTO NOBILB 73 Figyelnem kellett őke.f Legelsősorban Behouneket. Korábban és most is itt, az álló­jégen, mindig nyugodtnak, higgadtnak láttam. Most minden szüntelen könnyeit kellett törül­getnie. Irt és könnyezett Könnyeztek a töb­biek is."Egyetlen legyürhetetlen Trojani, aki féltő gonddal egy papirosba csavarta minden pénzét, mit magával hordott s átadta nekik azzal, hogy küldjék el feleségének. Figyelnem kellett Cecionit is. Szegény ember rdig irt pár szót, legyőzte a meghatottság. Félretette az Íróeszközt. Egy pillantást vetet­tem Írására: teljes kétségbeeséséről, kinzó ag­godalmáról irt, hogy sohasem látja már vi­szont az övéit. »Nem, ne igy. Ki mondja, hogy meg kell halnunk? — szóltam biztatón hozzá. — Más valamit kell irnia. Tudja Isten... fai majd irok s másolja le azt« így is történt Azután a magam részéről irtam. Nagy nyuga­lom szállta meg lelkemet. Feleségemnek irtam; hét kis oldalon foglaltam össze kisleányom neveltetésére vonatkozó óhajtásomat és egész­sége megóvását célzó tanácsaimat Vigasztal­gattam arra az esetre, ha nem térnék többé vissza. Azt irtam: »Ha Isten azt akarja, hogy megmenekül­jünk, csodát kell értünk tennie. Ha azonban nem igy lesz, ne sírjatok halálom miatt, ne perelj a sorssal, tudod, hogy az utolsó pilla­natig teljesi tettem kötelességemet és hitemet sohasem vesztettem el.« Kértpm továbbá, hogy ne kínozza lelkét valami borzalmas gondolatokkal: »Ha Isten azt akarja, hogy itt az állójégen haljak meg, nem kell ezen valami rettenetes véget elképzelned. Türelmesen és keresztényi megnyugvással fogadom.« Majd Máriának is irtam pár sort. Bizonyára boldog lesz a kicsike, ha levelet kap tőlem. Egyetlen intést fűztem a levélhez: »Ha nem jönnék vissza, anyukának meg kell tiltanod, hogy sirasson engemet.« Azután eszembe jutott, hogy a kicsike biz­tosan örülne neki, ha hallana valamit Titi­náról, ezért még ezt irtam a levélhez: »Titina nagyon elégedett, de otthon bizonyosan még elégedettebb lenne.« Mikor a levelek elkészültek, átadtuk" azokat a távozóknak. • • • Eljött a válás órája. Minden készen volt már s társaim mind egybegyűltek a sátorba. Nagy szomorúság nehezedett mindannyiunk lelkére. Mégegyszer, utoljára, szétosztottam a közös élelmet: bárom rudacska kondenzált lojet és egy kis cukrot. Most Mnriano és Zappi odajönnek hozzám és Cecionihoz, hogy megöleljenek bennünket. Szemükben könny csillogott. Malmgrent is meg akartam öleink Közben hallom, hogy Mariano Cecionitól ilyesformán búcsúzik: »Ha a rianást a szigetig követhetjük, visszajövünk értetek. Minden körülmények közölt legyetek nyugodtan: ami­lyen gyorsan csak lehet gyalogolunk és segít­séget küldünk.« Ez az ígéret kissé megvigasz­talta Cecionit és könnyebb? tette számára a bucsut Mikor elbucsuztunk" már egymástól, meg­indultak hárman, hogy, vállukra vegyék batyuikat A többiek' segítettek" nekik a felkészülődés­ben. Még néhány búcsúszó. S ime elindultak g mindig jobban távolodnak tőlünk. »Szerencsés utat, — kiáltottam utánuk. — Isten óvjon benneteket!« Viglieri, Trojani, Behounek, Biagi még egy, ideig követték szemükkel őket. Azután vissza­tértek. Hallgatagon maradtunk együtt Másnap. Mintha valami nagy tehertől szabadultunk volna meg, mikor hárman eltávoztak. Az a probléma, hogy kinek kell mennie és milyen előnyeink származnak ebből, az utolsó három napban élénken foglalkoztatott bennünket. Ehhez jöttek még a gyaloglás elő­készületei is s ezek bizony — olyan kevés holmi mellett, mint amennyit a jégen meg­találtunk, nagyon nehezen alakultak ki. Annál is inkább, mert a legnagyobb sietséggel akar­tak elindulni. Mindez már magában véve is fokozta idegességünket és jövőnk miatti aggo­dalmunk ide-oda sodródásunk és rádiónk hall­gatása okozta kétségbeesésünk pedig az el­viselhetetlenségig növelte azt. Emellett Cecioni beszédei némelyikben azt a titkos óhajt kel­tették fel, hogy együtt próbáljuk meg a partot elérni, noha ez a kívánságunk teljesen szem­ben állt a sebesültek állapotával, szintúgy összes holmink szállításának lehetőségével. Amint három bajtársunk eltávozott, min­dennek vége lett: sorsunkat megpecsételték: ott kell maradnunk és várakoznunk. Bizonyos, hogy nagyon fájó volt hármuktól megválni, de részben jó is volt, hogy elvál­tunk. Ismét én irányítottam a kis csoport han­gulatát Nem volt olyan gondolatuk, kezdemé­nyezésük, óhajuk, amely az enyémmel ellen­kezett volna. Visszamaradt olaszaim a legkel­lemesebb, legáldozatkészebb, leghűségesebb bajtársaknak bizonyultak, amilyeneket csak kívánhattam jelenlegi helyzetünkben. Köny­nyüvé tették nekem, hogy a fegyelmet fenn­tarthassam. Szinte ugy éreztem, mintha nem feljebbvaló­juk, hanem atyjuk lettem volna. Szivemből szerettem őket, akár gyermekeimet. Mind­annyian csüggtek rajtam. Valóban egyetlen kis család voltunk. Ahogy eltávoztak, az első órákban mind­egyikünk valóban még elhagyatottabbnak érezte magát, mint előbb itt az elhagyott, vigasztalan jégsivatagban. Méginkább játék­szerei voltunk a természet és az időjárás mos­tohaságának. A legerősebbek elmentek közü­lünk, velük Malmgren is, aki egyedül volt ismerős sarki viszonyokkal. Most már csak hatan voltunk, ezek közül is ketten súlyos sebesültek, akik képtelenek voltunk csak meg­mozdulni is. A többi négynek meg semmi gyakorlata sem volt abban, hogy hogyan le­het az életet a jégtenger közepén a legkedve­zőbben alakítani. Azonban egy nappal később, hogy társaink eltávoztak, lelkünk megvigasztalódott és bizott az Égben. • • • Lelkünk nyugalmának talán még egyetlen feltétele az volt, hogy egy ideig ne sodródjunk tovább keletre. Amint legutóbb megállapítot­tuk, az utóbbi 24 órában északnyugatnak vitt bennünket az ár s igy közelebb jutottunk a Foyn- és Broch-szigetekhez, mint bármikor ezelőtt. Majdnem vidáman láttunk hozzá ezután, hogy megszabjuk életünk' rendjét s minden­kinek körvonalaztuk kötelességeit. Viglierinek az élelmiszerekről kellett pontos feljegyzést készítenie és ugy kellett elhelyeznie azokat, hogy védve legyenek a jégben támadó repe­désekben való eltűnéssel szemben. A külön­böző élelmiszercsomagokat középen kender­kötéllel erősítettük' meg. Kimutatásunk szerint volt még: 60 kg pem­mikánunk, 34.6 kg csokoládénk, 8 kg konden­zált tejünk, 3 kg vajunk és 2 kg cukrunk, kis darab sajtunk, 1 doboz Liebig-f. huskivona­tunk és kb. 150 kg medvehusunk a csontokkal együtt Az élelmiszerek gondozásán kívül Vig­lierire nem tartozott semmi más, csak na­gyobbrészt még a Nap állásának megfigyelése, hogy helyzetünket meghatározhassuk. Biagit a rádiószolgálat bőségesen foglalkoz­tatta. (Folyt. köv.) A szinházi iroda hirel Budapestről a mai bemutatóra bejelentették ér­kezésüket: dr. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, dr. Fölei Szántó Endre, miniszteri osz­tálytanácsos, országos szinészeti főfelügyelő, Géczy István, az Országos Szinészegvesület képviseleté­ben, Bálint Lajos, a Nemzeti Szinház dramaturg­titkára, Bárd Ferenc, a színpadi müvek képvi­selője és a fővárosi sajtó több tudósítója. A szerző, az Asszony és a bolondok mai be. mutatójának írója, Szabados Árpád is jelen lesz a ma esti előadáson. Mágori Mária, Pártos Klárt, Gyöngyössi Erzsi, Tárai, Fáy, Nagy György, Veszély, Szilágyi, stb., játszák az Asszony és a bolondok ma esti be­mutatóján a főszerepeket Ma este premierbérletben, holnap este A. bér­letben: Asszony és a bolondok. Csütörtökön premierbérletben, pénteken A. bér­letben: Lehullott a rezgőnyárfa, operett Lehullott a rezgőnyárfa csütörtöktől vasár­napig. Vasárnap délután az Első tavasz első délutáni előadása. Ifjúsági előadás szouibaton délután S órakor: Hunyadi László. Hafona Dr. jogi szemináriuma lOfal alapvizsgára j felvilágosítás #•#^1 szigorlatra ) Ingyen előkészít. — KltQnő jegyzetek. Somogyi ucca 22. si Telefoni 5*74. Sehol olcsóbban! HHOBO és kellékek gazdag választékban 124 PtkJIR IBtC hál6z8,i és f0t5 készülékek "•HB&ill^^ legújabb modellekben 18 Savi részletre nálam kaphatók Szántó Sándor géokeresfcedönél Szeged. Kiss acca 2. Tökepénzes kerestetik egy Szegeden felállítandó Automata buffet •hez. Közreműködés kívánatos, de nem feltétel. Mindennemű felvilágosítás rendelkezésre áll. Megkeresések »Biztos eredmény" telige alatt Blocknerhez, Budapest, IV., Városház ucca 10 íntézendők. B.8

Next

/
Thumbnails
Contents