Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-07 / 225. szám

BZBOED. NzcrRclzlOseg: Somogyi ucca 2». L em. Teleion: 13^33.^Kiadóhivatal, lcaie«Onkanyv)iar e* Jegyiroda - Aradi Ucca S. Teleion: 30Ö. ^ Nyomda : LHw Llpól ucca 19. Teleion : 16-34. Tévlratl É» levélcím: Délmagyaromag Szeged. Kedd, 1930 október 7 Ara le fillér VI. évfolyam, 2.2.5. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken «a Budapesten 3-60, hUimiditn 6-40 pengő. * Egye* Mám Ara hélktfe. nap lO. vasár- e» Ünnepnap 24 llll. Hirdetések felvétele tarlta szerint Megjelenik hetin kivételével naponta reggel A Csonfváryak Az Ernst-muzeum kiállítási termeiben halott magyar művész született meg, — tizenkét évvel a halála után, tizenkét évvel azután, hogy éhenhalt. A nagy magyar tehetség emléke előtt most meghajtják zászlóikat a jövendő művészettörténetem mai heroldjai. A nagy magyar művész nem veszi már el senkitől a falat, az ösztöndíjat, a megrendelést, a vásárlásra itt-ott szégyenkezve mégis csak megmozgósitható filléreket, a hirt és a katedrát. Meghalt s mert tizenkét éve halt meg, egész bizonyos íme, hogy nem támad fel, — lehet már veszélytelenül ünnepelni. S az Ernst-muzeum falain kiteljesednek a magyar expresszionizmus csudálatos látomásai, a szépség viziói, a viaskodó lélek nyugalomért színekbe menekülő monumentalitása. A Szinnyey-tragédia reprize ez, a művészetek európai fejlődése igazolta újra azt a magyar piktort, akit kiröhögtek, lenéztek, félreszoritottak és éhhalálra Ítéltek a kortársak. Valamikor azt mondották, sehol se tudnak olyan széf

>en temetni, mint Magyarországon. Taán most is igaz: sehol se tudnak élőt olyan szépen temetni, mint ahogy mi tudunk. Adyt is el akarták temetni, nem rajtuk mult, a világtörténelem förgetege hengergette el matrácsirja elől a köveket. Lechnert is el akarták temetni, milyen diadalmas szerencse, hogy az épitőmüvészetnek ez a magyar zsenije legalább egypár — síremlékét építhette meg uj utakat és uj világtájakat felnyitó tehetségének. »Minden más táján a világnak« a hódolatnak, dicsőségnek és — kenyérnek milyen processiója illetné meg Bartók Béla titáni alkotóképességét is? A Császár Ferencek és Pékár Gyulák uralkodtak és uralkodnak a magyar szellemiség élete felett. Csudálatos erővel él »a kaptár szelleme«. A kaptár lakói összetartanak — dolgozók-e vagy herék? — s nem engednek senkit a napfényre, aki nem közülük való. A kaszinóképesség lett döntő a tehetség és hivatottság jogcíme felett. A szempont csak egy: közéjük tartozik-e? Ha igen, akkor »szervusz öcsém« és »szervusz méltóságos uram«, — ha nem: akkor »jónapot kívánok, talán alkalmasabb időben tessék elfáradni«. Ha nem tartozik közéjük, akkor éppen nincs pénz, éppen kimerült a költségvetési fedezet, tanulmány tárgyává teszik és: majd beszélek a dologról a kegyelmes úrral. S ki törődik vele, kinek lelki gondja és testi törődése, hogy a tehetség és hivatottság szent »magyar vátesz«-eiből ne fusson ki a végső reménység s ne hagyja el őket az utolsó fillér. Csontváry Kosztka Tivadar csak egész szimpla zseni volt. Nem volt rajta semmi különös, egész egyszerűen lángész volt. Bridgezni bizonyosan nem tudott ugy, mint a többi Tivadar s pólózásban sem vitte annyira, mint a többi Kosztka. Ám minél jobban tündökölt zsenije, annál jobban rongyolódott le ruhája. Ki tegezhette ezt a viharvert, istenáldotta tehetséget? Ki tegezhette azt, akinek nem volt szmokingja, nem »ült a volán mellett« (mert autót a soffőrök vezetnek, az »úrvezetők« — gyönyörű magyar szó — a volán mellett ülnek) s a nagy familia nem kis megrökönyödésére világcsavargó lett és művész? Nem tegezhette senki s ki csinálhat a magyar glóbuszon karriert azok közül, akiket nem tegeznek, akik nem tagjai a tegezés magyar szabadkőművességének? Hány Csontváry Kosztka Tivadar lézenghet a világban a zseni küldetésével terhesen, lelkükben a lángész izzó bélyeÍ

ével munkanélkül és kenyér nélkül? [ány uri kisasszony tanulja a társalgás nyelvét a Collegium Hungaricumokban közpénzen, a mindannyiunk pénzén s szegény székely diákok lóhúst esznek a magyar egyetemek menzáin, ha tanulni akarnak. Hány költő, hány muzsikus, hány piktor küzködik az éhhalállal s a művészet prostitúciójának kísértéseivel, mert szent lángok égnek lelkeikben, mert látnak valamit, amit még nem látott senkisem s mert a mai magyar lelket tudnák megszólaltatni tehetségűk harsonáin. Csak tehetségük van, de nincs »összeköttetésük«, a nagybátyjuk kérges kezű iparos, vagy földetturó paraszt s nem miniszteri tanácsos a »kultuszban« vagy a »belügyben« s kénytelenek vonszolni tandijmenteses, menzalóhusos, gyakorlótanáros örömtelen és asszonytalan életüket, mig a tehetség utolsó szikráját nem oltja ki bennük a reménytelenség és nélkülözés. Hány zsenit tapos félre a magyar élet, urambátyámék hány magyar váteszből csinálnak végrehajtót, vagy kántortanítót, hány Fadrusz kallódhatik el asztalosmühelyekben s hány Arany János ir lópasszust élete megrokkanásáig? S kit ér az a szerencse közülük, hogy haláluk, éhenhaláluk után tizenkét évvel születhetnek újra? A magyar élet árkában félretaszított, kitagadott tehetségek sírjai domborulnak. A politika s a mai közszellem Halálraítéltjei kerülnek ki ebbe az árokba. MWMMMMWMMMMMMMMWMMMMfMM ^ "r~>Tvinnrt iriArmT.m.miairLT( r.inrx na Megindult a vizsgálat az R. 101 borzalmas katasztrófája okának megállapítására A léghajó bordáfónak lőrése okozta a katasztrófát ? Cirkálón szállitfák Angliába a levegő Titanicja 50 áldozatának holttestét Páris, október 6. Borzalmas és példa nélküli légi katasztrófa játszódott le vasárnap hajnalban egy kis franciaországi falu felett. Az »i? 10H angol léghajóóriás, amely szombaton este indult el Angliából India felé, alig hogy átrepülte a La Manche-csatornát, viharzónába került. A léghajó az elemek játéka lett, ideoda dobálózott, majd Beauwais falu felett a légörvény lenyomta a földre. A léghajó, amint a földdel összeütközött, felrobbant, kigyulladt és porrá égett. Az R 101 katasztrófája hajnali két órakor történt. A kormánykerék felmondta a szolgálatot, a benzintartályok felrobbantak és a mentési munkálatok során hamarosan 30 áldozatnak a felismerhetetlenségig összeégett holtteste került ki a romok alól. Az áldozatok között van lord Thompson anyol légügyi miniszter, aki nagy kedvvel készült indiai útjára. Az "58 utas közül csak nyolcan maradtak életben, akik megrázó részleteket mondanak el a szörnyű katasztrófáról. A szerencsétlenség színhelye fölött állandóan repülőgépek keringenek, a kíváncsiak ezrei lepték el a beauwaisi erdőt, amelynek szélén egy völgykatlanba beszorulva hevernek az R 101 roncsai. Hajnaltól estiq égett a hatalmas léghajó. Az áldozatokai az allonci polgármesteri hivatalban ravataloztuk fel, legtöbbjüket kicsi yyermekkoporsóban, nem volt szükség nagyobbra, mert a legtöbb áldozatból csak m csont maradt meg, a lágyrészek teljesen leégtek. A katasztrófa színhelyére még vasárnap délelőtt megérkezett a walesi herceg, aki megrendüléssel tisztelgett a léghajózás mártírjainak koporsói előtt. A katasztrófa színhelyére utazott Laurent Einac francia légügyi miniszter, továbbá a párisi angol nagykövet és a követség teljes személyzete. A megmenekültek közül hárman, Leach főmérnök, Binko és Bell mérnökök háromszor tértek vissza az égő léghajóhoz és ők voltak' az elsők, akik megkezdték a mentési munkálatokat. A hatóságok a vizsgálatot megkezdték. Beauwaisből jelentik: A katasztrófa áldozatai személyazonosságának megállapítása a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Eddig három halott személyazonosságát sikerült megállapitani. A felismert áldozatok nevét csak akkor közlik, ha a családtagokat már értesitették. Jl vixsgálaí Londonból jelentik: Az angol vizsgáló bizottság megvizsgálta Beauwaisben az R 101 romjait. Holt ezredes, az angol légügyi minisztérium képviselője kijelentette, hogy holnap egy vegyes angol-francia bizottság megkezdi a bizonyilékok gyűjtését. A British United Press jelentése szerint Holt ezredes kijelentette, hogy a katasztrófát nem motorhiba, hanem a léghajó bordájának törése okozta. Beauwaisből jelenlik: a vizsgáló bizottság tagjai megvizsgálták a Beauwaistől 10 kilométernyire északkeleti irányban, Laversine közelében talált és a léghajóhoz larLozó da-