Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-04 / 223. szám

Ï930 október 4. DÉLMAGYARORSZÁG 9 13 Pengő havi részletre Standard 23 » » Kerékpárok Î Hálózati Rádiók Varrógépek Gramofonok c»evély r«*zlelflzeté»re 16 Déry Gépáruház. ÜIomofoCyT«vÄÄ AZITJUM- mmsum IITM IRTA: UMBERTO NOBILE 71 ők hárman elindulnak. Az élelmiszer egy részét és egynéhány szükséges dolgot, amiket az eltávozók vittek magukkal, Pomella hátizsákjába csomagoltunk, mig a többiből olyan csomagokat alakítottunk, amelyeket vállon kényelmesen hordhattak. Maga Malmgren is ragaszkodott ahhoz, hogy sebesült karja mellett is vigyen valamit és 15—20 kilót fel is rakott magára, mig a többiek néhány kilóval többet vittek magukkal. Az élelmiszer, amelyet magukkal vittek, pontosan 55 kg-t nyomott; volt abban pemmikán 33 kg csokoládé 18 „ kondenzált tej 3 „ vaj 1 „ Tartalékfelszerelésként vittek" magukkal egy öltöny szélruhát, 7 szélcsizmát, 4—5 pár »finskot«, egy gyapjuöltönyt Pomella hátizsákjában. Továbbá néhány pár gyapjuharisnyát és gyapjukeztyüket. Volt még ezen kívül egy gyapjutakarójuk, 2 üveg benzinjük, busszoláink alkoholjának a fele, egy kötelük, hogy szükség esetén megköthessék magukat és néhány firniszes vászondarabuk, amelyek a parancsnoki kabin belső oldaláról kerültek ki. Mindegyiknek testét vastag gvapjuöltöny fedte: egyszerű gyapjumellény, amely mégis meglehetősen vastag volt, izlandi gyapju-alsóing, teljes báránybőröltöny, kívülről erős pamutból, a gyalogútra kiegészítve még egy öltöny gyapjú sportruhával, prémsapkával, egy pár gvapjukeztyüvel és egy pár prémkeztyüvel. Ez utóbbiak orosz minta után készült ökölkeztyük, magas felhajókával. Egyetlen liószemüveget találtunk csak Cecioni hátizsákjában, ezt is hármuknak adtuk oda. Mindegyik lábán volt 3 pár vastag gyapjuharisnya; ezek közül az egyik hasonlított a nonjég síelők harisnyáira. Felettük macskabőrcipő és a »finsko« következett. Ez utóbbiak, amint már emiitettem, rénszarvasbőrből készült felsőcipők, amelyek a lehető legjobban, védnek a hidegtől. A nedvességgel szemben, amely olvadó hó esetén a cipőbe hatolt, nem voltak elég biztosak, ezért az eltávozók még néhány darab impregnált vászonnal is ellátták magukat, hogy — ha szükségük lenne rá — lábukra csavarhassák azokat. Adtunk velük néhány tartalékpár »finskot« is. A léghajón volt még mindegyikünknek bőrcipője is, amely hosszú és alapos tanulmány eredménye s előnyösnek is bizonyult. Azonban egyetlen pár kivételével a léghajón maradtak; ez az egy Pomelláé volt. Biagi találta meg s azonnal fel is húzta. Rettenete•sen ragaszkodott rádiótelegrafistánk ehhez a bőrcipőhöz; annyira, hogy alig akarta átengedni azt Malmgrennek, mikor ő az elindulásnál kérte azt tőle. Itt mindjárt megemlítem azt, hogy alig pár nappal rá, hogy az ő kis csoportjuk eltávozott, megtaláltuk a hóban gumitalpú félcipőmet, amelyet a repülés alatt legtöbbször hordtam, hogy könnyen mozoghassak. Felszerelésük tehát, helyzetünkhöz mérten olyan gazdag volt, amilyen csak lehetett. Ez okból érthelő. hogy szivesebben vettem volna, ha három ember helyett csak kettőt kellett volna felszerelnünk, mert akkor e kettőnek több tartalékcipőt adhattunk volna. Ami a bőrcipő átadásánál Biagi vonakodását illeti az eltávozókk'al szemben, nem csodálkozhatunk azon, ha meggondoljuk, hogy ő maga is mindig remélte azt, hogy velük mehet. Megmenekülésünk után, már mikor utaztunk haza Olaszországba, megvallotta nekem Biagi, hogy amikor ők hárman elbúcsúztak tőlünk, Zappi azt mondta neki, hogyha jégdarabunk a Leigh Smith-fok felé sodródnék, ő és Viglieri Jöjjenek egyszerűen hozzám és jelentsék be, hogy most ők is eltávoznak. Természetes, hogy amikor ilyen gyalogút áll esetleg előtte, nem szívesen adta oda Biagi a bőrcipőt, amelyet saját maga talált a hóban; amellett még igen jó hasznát vette, amikor ismételten el kellett hagynia a sátrat, hogy kint a szabad jégen leadja rádiótelegráfján jeleit • • * Mikor Malmgren befejezte előkészületeit, bejött a sátorba, leült mellém, hogy mégegySzer beszélgessen velem. Mintha valami sürgette volna, hogy mégegyszer részletesen beszélgessen velem. Az eltávozók számának megállapítására folytatott hosszadalmas tanácskozások felizgatták idegeit. Ilyen fáradhatatlan embernek elviselhetetlen volt, hogy tétlenül nézze, amint feltalált élelmiszereink szűkös készlete jobban és jobban fogy, amellett ismételten meg kellett állapítania, hogy nem veszik észre rádiójeleinket. Ez a kétség és reménytelenség nagy sulival nehezedett lelkére. Most, hogy eltávozása biztos volt mintha egészen megváltozott volna. Ha kockázatos és nehéz is volt ez a gyaloglás, megelégedett azzal, hogy végre valamit tehet is; de nem volt elégedett annyiban, hogy kevés volt a reménye, hogy a gyaloglás révén megmenekülünk; és valóban, de mégis csak remény volt az is. A cselekvés embere újból feltámadt benne. Végre megvolt a lehetősége, MMMWMMMMMMMMQMMMMVIWMMMIIMW iriMMMMAMMMMMMMMtfMAMMfMAMtMMMMMMM hogy maga tegyen valamit a saját- és legalább két társa, talán még a többiek megmentése érdekében is Ez az impressziója lelkesedéssel és jó tervekkel töltötte meg e merész vállalkozással szemben. Most, amikor már megállapítottuk, hogy, 6 is elmegy, nehezen vált meg tőlem. Hosszasan beszélgettünk. Mindent meg akart tenni, hogy segítséget küldjön nekünk. Majd jó tanácsokkal látott el bennünket Majdnem ugy viselkedett, mintha nem is ő mondta volna egy, kevéssel ezelőtt azt a szomorú jóslatot: uBoth parties will die.t »Mindkét csoport el fog pusztulni.« Talán ő volt hármuk közül, aki a legnehezebben válott meg tőlünk, aki vigasztalni és bátorítani akart minket, ittmaradottakat. Mindabból, amit mondott nekem, kiéreztem, milyen hü és engedékeny; távol az élő világtól közösen eltöltött órák a régóta fennálló kölcsönös vonzalmunkat lényegesen kimélyítették. Többek közt azt mondta: »Amilyen gyorsan csak lehet, igyekszünk tovajutni és remélem,' hogy 14 nap alatt elérjük az Északi-fokot. Onnét Kingsbay felé fordulunk, amint oda megérkeztünk, összeköttetést keresek a tromsői geofizikai intézettel, meg az osloi intézettel is, a spitzbergai állomáson át. Legelőször is megérdeklődöm a szélviszonyokat, amelyek lezuhanásunk idejében és környékén uralkodtak. Az osloi intézet egyidejűleg értesít az Északkeleti-föld melletti tengeráramokról. így nagyon hamar tudom majd, hol keressék önöket« »És ön?« — kérdeztem. »Én magam fogom önt keresni svéd repülőgéppel. Nem gondolja, hogy itt az állójégen le lehet szállni? Én azt hiszem, igen. Pár száz méternyire innét van egy nagyobb, sik felület. De talán találunk itt a közelben egy szélesebb rianást is, olyasfélét, amilyen a múltkor képződött itt ott azután le tudnánk szállni.« Egészen belemelegve folytatta: »Az anilingolyókat jól őrizze meg. Vöpög csíkokat nagyszerűen tud azokkal vászonra festeni. Ezekből azután négy zászlót készíthetnék, azokat egy 200 m oldalhosszúságú négyzet sarkaira áiii*sák fel függőlegesen ugy, hogy a sátor az idom kói 'ppontjában legyen, így könnyebben rátalálunk önökre.« (Folyt fc&w.) Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi díj előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. BIMM Már mos! szerezze be női télikabát, szörmebunda Láncz Jenőnél, Széchenyi tér 13. é» mlndennemll ruhalzU hséglelél, melyei észletre U nagyon olcsón vAsArolhat 7S Vigyázat! Mielőft vásárol nézze meq a legújabb rendszerű rádiókat. Megérkeztek a CSEPEL és R. G. varrógépek. Kerékpárok rendkívül olcsó áron kaphatók. Amerikai írógépek nagy válaszíékban. Araimat 6—12«^ ffavi részleire beszerezheti. Nagy JavItómuJKy. « Díjtalan bemutatás. Kelemen Márton Kelemen u. 11. Telefon: 13-22.