Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-28 / 243. szám

m SZEGED. Szerkeizlöség: Somogyi uccn 2íl. I. em. Telefon: kiílcüiinkönyWAr és Jegyiroda : Aradi uccn 8. Telefon ? 30Ö. - Nyomda - Löw Cipói uccn 19. Telefon - 16-34. TAvlrnlI ín levélcím: DélmagyarortzAg Szeged. Kedd, 1930 október 28 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 243. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-00. l&tlIUfldOn ö--*0 pengő. — Egyes izim ara hétköznap lO, vasár- és Ünnepnap >111. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenlk héttő klvételéveljnaponta reggel Polgár, díszpolgár Az ünnepnapoknak végük. És az ünnepléseknek is. Megint a hétköznapok jönnek. A hétköznapok gondjaival, harcaival, vívódásaival és terheivel, de a hétköznapok munkájával, egyszerűségével, törekvéseivel és alkotásaival is. Tapasztalhattuk, hogy abban, ahogyan élünk, mégis csak van némi bölcseség, helyes beosztás és okosság. A robot hétköznapjait s a hétköznapok robotjait valahogyan csak kibírjuk. De kibirnók-e sokáig csömör nélkül, ha állandóan nagy ebédeket kellene ennünk s ha rendes közgyűlések helyett állandóan díszközgyűlésekre kellene járnunk ? Pedig valamennyi ünnepélyes és ünnepi aktus közül a díszközgyűlésre fog a legtovább emlékezni ez a nemzedék, A díszközgyűlésre, amelynek diszét és ünnepélyességét sokan akarják megtépázni, sőt elvitatni. Miért? Mert á kultuszminiszter, a tanya és a liberális párt szónokának kivételével a többiek olvasták a beszédjüket? Ez olyan nagy eset? Olyan főbenjáró bűn? Tessék megemlékezni az egyik urnák arról a panaszáról is, hogv felolvasás előtt be kellett mutatnia a beszédét és hogy megrövidítések állták útját a szónoki siker teljes pompában való kibontakozásának. A megrövidétések megbontották a gondolatsort és ez az oka, hogy mind a három felolvasás ugy hatott, mintha — hosszú lenne. De tegyük fel, hogy teljesen igazuk van azoknak, akik a díszközgyűlés miatt panaszkodnak. Igazuk van, amikor azt mondják, hogy kevesebb és rövidebb beszéd kellett volna. Igazuk van, amikor azt vitatják, hogy tulmerészek az olyan szónoki képek, mint amilyen az, hogy szabad királyi városi hulla, tulönkényes" az olyan gondolattársítás, hogy haza hozták Szent Gellért hulláját, kölíőiségében a dadaizmusig elmerészkedik az a Szegedről elhangzott hasonlat, hogy a leányzó nem halt meg, a leányzó csak alszik és a hatás és stílszerűség rovására megy, ha ugyanannak a felolvasásnak a során többször használják azt az egyébként feltétlenül megkapó, hatásos és eredeti metaforát, mely a stilus költőien ható szóvirágai közé hatalmas lánggal lobogó és világító fáklyákat és sokezer — persze szerényebb lángú és világításit — mécsest állit be. Ez a legutóbbi különösen feltűnt. Mert P beszédet fajvédő politikus olvasta. A nagy«•• mennyiségű mécsesnek gyakori emlegetéséből sokan véltek kiolvasni a zsidóságra való nem egészen barátságos célzást, lévén a mécses a zsidóságnál bizonyos kegyeletes aktusok alkalmával állandóan használatban. No de ezen a veszélyen is túlestünk szerencsésen és tegyük fel, hogv igazuk van azoknak a lehető legképtelenebbül túlzóknak is, akik olyanokat állítanak, hogy ügyetlenebb a rendezés nem lehetett, hogy más szónokokat kellett volna szerepeltetni és hogy a díszközgyűlés, ugy, ahogy lefolyt, alkalmas arra, hogy a szegedi közgyűlés tanácskozási rendjének, nívójának, összetételének, tagjai képzettségének és tudásának nagyon, de nagyon rossz hirét keltse. Tegyük fel tehát, hogv azoknak, akik a díszközgyűlés miatt háborognak, az utolsó betűig igazuk van. Mégis szembeszállunk velük. Mégis nem győzzük kárhoztatni őket. Nem fogunk védelmére kelni az olyan közéleti kiválóságnak, mint amilyen Kószó István. Nem is szorult ő a mi védelmünkre. Nem fogjuk a szónok vagy az iró babérait reklamálni Petrik Antal részére. Az ő értékes egyéniségével a külvárosi párt jutott szóhoz. És az egységes pártot se Back Bernát, se Berecz János, se Szivessy Lehel, se Tonelli Sándor nem képviselte volna olyan közéleti hivalottsággal, elismert sulival és irodalmi rátermettséggel, mint Dobay Gyula. Nem igaz, hogy kompromittálták a várost. Nem igaz, hogy szégyen volt, ami történt. Nem igaz, hogy ártottak a városnak. Csak egy hiba történt. Csak egyetlenegy hiba. S erről nem beszélnek. Mert annak senkivel szemben sincs személyi éle. Pedig ez volt a baj. Az egyetlen baj. A nagy baj. S ez marad sokáig a bajunk. A díszközgyűlésen a polgárok mellett szóhoz jutott a díszpolgár is. S a baj kizárólag az volt, hogy a díszpolgár, akinek mindössze négy-öt éve van kapcsolata Szegeddel s aki a város legújabb polgára, ízig-vérig szegedi beszédet mondott, mig a polgárok, akik ebben a városban születtek, akik ebben a városban töltötték életük legjavát, megfeledkeztek arról, hogy nekik szegedi felolvasást kell tartaniok — Szegedről. Szegedi dolgokról. Szegedi aspirációkról. Szegedi vágyakról. Ki nem elégített jogos szegedi kívánságokról. Szegedi nyomorról, szegedi munkanélküliségről. Szegedi szükségletekről, szegedi szépségekről. Szegedi értékekről. S Szegeddel kapcsolatos nemzeti érdekekről. A kultuszminiszter azt mondta ebben a szegedi beszédében, hogy nagyvonalúság jellemzi a szegedi közéletet. Akik szeretik a városukat s akik fel tudnak emelkedni a tisztánlátás magaslatára, azok visszahárítják ezt a bókot. A díszpolgár kimondta, amiről egy szóval meg nem emlékeztek a polgárok, hogy kormányok sorozatának bűne és ballépése miatt Trianonig nem tudott hozzájutni Szeged se megyeszékhelyhez, se egyetemhez, se püspökséghez. A gerinces polgárok, akiknek nem a hajbókolás, a szervilizmus és a személyi kultusz a kenyerük, hálával vannak eltelve ezért a megállapításért s e megállapítást kitermelő és elmondató szellemért. Egyúttal azonban kérnek, esedeznek, remélnek és vágynak — nemcsak városuk, hanem az ország érdekében is — olyan kormányzati szellemet, amely mellett ne évtizedekig kelljen várni mai igényeink jogosságának, mai sérelmeink orvoslása halaszthatatlanságának s intézményekhez most való jogosultságunk elismerésére. Világviszonylatokban is nagyszerű tere mellett jaj lesz ennek a városnak, ha sorsa a régi marad. Ha évtizedekig kell várnia, mig megállapítják, hogy a mezőgazdasági kamara Szegedet illette volna és nem Kecskemétet, hogy a második rádióleadót itt kellett volna felállítani és nem Pécsett és Debrecenben, hogy a vasúti menetrend összeállításánál már régen figyelembe kellett volna venni a szegedi kereskedelem és ipar érdekeit és hogy a villamos áramszolgáltatás egészen uj rendszerénél fogva a legelső kormányzati kötelességek egyikének kellett 'volna lenni a szegedi gyáripar támogatásának és fölvirágoztatásának. A díszpolgári beszéd szelleme a díszközgyűlés polgári szónokainak nagy díszére vált volna. S mi ezt a díszt reklamáljuk. Ennek a dísznek az elmaradását fájlaljuk, s nem a stilus díszének hiányát, állítólagos túltengését vagy torzítását. Eső, hó, vihar Középeurópában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelenlik: Az osztrák főváros nyugat felé majdnem teljesen el van zárva a külvilágtól. A három napja tartó eső, hó és szélvihar nagy károkat okozott a nyugat! országrészekben, Bécs közvetlen közelében talajvíz nyomult a kábelcsatornákba és az összes kábelvezetékeket tönkretette, ugy, hogy ezidófzcrint csak a Zürnh-riris kábelen dolgoznak. A többin megszűnt a forgalom. A vasúti közlekedés egyelőre még normális. Tirolból, Stájerországból, Nyugatmagyarországból árvizveszedelmcket jelentenek. Bécsben a tartós eső és havazás a villamosközlekedést is megbénította. A hőmérséklet Becsben egész nap a fagypont körül maizott, a városon kívül sok helyen 1—2 fok hi. deget mértek. Bécs környékét fehér hólepel bo. ritja. Belgrádból jelentik: A déli országrészekből pusztító felhőszakadásokat és hóviharokat jelentenek. Prágai jelentés szerint Csehország minden részében esik az eső. A hegyeket vastag hótakaró borítja. Az Óriás-hegységben és az Érchegységben vasárnap óta viharok dühöngenek, amelyek teljesen megbénították a közlekedést. Berni jelentés szerint a vasárnapi hóvihar a Bern körüli erdőkben nagy károkat okozott. A városban a hó 20 centiméter magas, a környező hegyeket több mint félméteres hó borítja. 90 halottja és 20 sebesültje van eddig a maybachi bányakatasztrófának Saarbrücken, október 27. A Maybach-tárnáb; n történt szerencsétlen ¡égnek vasárnap délutánig 89 halálos áldozata volt, akikhez azonban hozzá kell még számítani az összeomlott tárnábrn lévő harmincat. így a halálos áldozatok száma 115-re tehető, bár a hatóságok által kiadott szűkszavú hivatalos jelentések ei n 1 alacsonyabb számokat közölnek. Mindun'alan meeakad a mentés munkája, mert a tárnákban a hőség olyan kibírhatatlanná vált, hogy a mentők nem bírnak dolgozni A megmenekült munkások szörnyű tapasztalatról számolnak be. Az egyik elmesélte, hogy a mellette felbukó bajtársát a vállára vette és így cipelte kifelé egy darabig. Ekkor azonban gáz kezdett fejlődni. Kénytelen volt otthagyni bai-