Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-03 / 222. szám

1930 október 3. DCLMAGYA r.OIÍSZ AG 3 A szeged! városi tisztviselők Flzetésllknek 1-6 százalék Át ajánlják fel a nyomorenyhítésre — A polgármester szerint egy év alatt -40— 50 ezer pengőt fognak beszolgáltatni — Az alapból közmunkákat -végeztetnek, fát -vesznek, vagy uj népkonyhát állítanak fel Vizel kér Somogyi~íeIep (A Délmagyarország munkatársától.) Népes somogyitelepi küldöttség kereste fel csütörtökön délelőtt dr. Somogyi Szilveszter polgármestert. A küldöttség tagjai között túlnyomó számban asszonyok voltak, mert — mint mondották — a férfiak nem érnek rá, azoknak dolgozniuk kell. Az asszonyok azután bő szóval elmondották, hogy mi bántja a telep népét. Kérelmük az, hogy a város szereltessen fel az uj ártézi kúthoz még két-három kifolyót, mert a telep egyrészének lakossága nem jut vízhez. Vizdijat azonban fizet mindenki. Elpanaszolták azután az asszonyok, hogy van a telepen egy magántulajdonban lévő bolgárkertészet, Becseg Józsefé, aki a város engedélyével külön ártézi kutat fúratott a földjén. Ennek á kútnak a fölös vizéből azonban csak az vihet, aki havonta egy-egy pengőt fizet Becseynek. így a telepiek egyrésze kétszeres vizdijat fizet, de igy is alig jut vizhez. — Aki nem fizeti le Becseynek havonta az egy pengőt — panaszolta az egyik asszony —, azt be sem engedik az udvarba a kúthoz, vagy pedig, ha valahogyan bejutott és megmerítette vizeskorsóját, szt elveszik tőle. — Akire pedig Becsey haragszik, az még pénzért Sem kaphat tőle vizet —, toldotta meg a panaszt egy másik asszony. Elmondották még az asszonyok, hogy különösen a XXIII., a XXIV. és a XXXIV. uccák lakossága •zenved sokat a vizmizériáktól, de a Becsey-telep mellett lévő uccákat pedig a vizbőség teszi járhatatlanul sárosakká, mert a Becsey-féle ártézi kut fölös vize kifolyik az uccára és onnan lefolyása nincsen. A polgármester behivta dr. ördőgh Lajos tb. tanácsnokot, a polgármesteri hivatal vezetőjét és kikerestette vele a Becsey-féle ártézi kut engedélyokiratát. Ebből az okiratból megállapította, hogy Becsey csak bizonyos feltételekkel kapott engedélyt az ártézi kut fúrására. Ezek között a feltételek között szerepel az is, hogy kútjának feles vizét m lakosság minden ellenszolgáltatás nélkül felhasználhatja, ha kiépitík a kúthoz a szükséges csatlakozóvezetéket. Köteles Becsey József arról is gondoskodni, hogy a fölös viznek legyen lefolyása, Vagy pedig zárószerkezettel kell ellátnia a kutat A polgármester dr. ördögh tanácsnokkal átkísértette a küldöttséget ezután Buócz Károly műszaki tanácsoshoz, aki azt állapítja meg, hogy melyik megoldás kerül kevesebbe. Ha a Becsey-kuthoz sesatlakozó kifolyók kevesebbe kerülnek, mint a város által fúratott kúthoz csatlakozó kifolyók, akkor az engedélyokirat alapján a Becsey-féle Int fölös vizét vezetik el a víztelen uccákba. Becsey Józsefet pedig arról értesítik, hogy a vizért senkitől sem követelhet ellenszolgáltatást, mert ¡különben a város betömeti a kútját. Felszólítják arra is, hogy készíttessen kutjára megfelelő zárószerkezetet Vakmerő lopás a budapest— szegedi gyorsvonaton (A Délmagyarország munkatársától.) Nagyarányu lopási ügyben indított nyomozást a szegedi rendőrség. Csütörtökön reggel megjelent a rendőrségen Kováts Ferencné jómódú kecskeméti asszony és feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki szerdán este a szegedi gyorsvonaton ellopta tőle négy. ezer pengőt, többszáz shillinget és fontos iratokat taratlmazó táskáját. Elmondotta Kovátsné, hogy szerdán este utazott el Budapestről a szegedi gyorssal. Poggyászait, táskáját elhelyezte a málhatartóban. A szakaszban kivüle csak egy trenchooatos fiatalember és egy 18—20 év körüli hölgy ült Semmi egyébre nem emlékszik, hogy mi történt vele az uton, mert elaludt és csak Kecskeméten ébredt fel, amikor megállt a vonat. Csak éppen annyi ideje volt hogy holmiját gyorsan összekapkodhassa, sietnie kellett, mert a vonat csak két percig áll Kecskeméten. A vonat már elindult a pályaudvarról, ő pedig lakására akart hajtatni, amikor rémülten vette észre, hogy kézitáskája hiányzik. Kétségbeesetten fordult az állomásfőnökséghez és a rendőri kirendeltséghez, hogy az eltűnt kézitáskát kerítsék elő. A táska azonban nem került meg és ezért csütörtökön az első vonattal Szegedre utazott, hogy a szegedi rendőrség segítségét vegye igénybe. Kováts Ferencné feljelentésében még egy érdekes körülményre hivatkozott. Elmondotta, hogy amióta csak utazik, még soha a vonaton el nem aludt Most először történt meg, hogy a szegedi gyorson mély álomba merült és igy az a gyanúja, hogy esetleg valami kábítószert alkalmazhatott az ismeretlen tettes. A szegedi rendőrség munkája most odairányuf, « trenchcoatos fiatalembert és a lányt, akik Kovátsné útitársai voltak, előkerítse. (A Délmagyarország munkatársától.) A téli ínség fenyegetően közeledő veszedelme a legtöbb városban először a városi' tisztviselőket mozgósította, akik önkéntes felajánlásaikkal megteremtették az ínségalap magját. Legutóbb Budapestről jött a hír, hogy a főváros tisztviselőkara fizetésének egy százalékát ajánlotta fel erre az alapra. Most azután beáll a sorba Szeged lisztikara is. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester csütörtökön délelőtt tizenegy órára összehívta a városháza tanácstermébe az ügyosztályok vezetőit, hogy letárgyalja velük ennek az önkéntes felajánlásnak a részleteit. A városi főtisztviselők már féltizenegykor ott beszélgettek a tanácsterem előtt, a folyosókon és meglehetősen izgatott hangulatban tárgyalták az eshetőségeket, amelyek nem valami nagy lelkesedést keltettek közöttük. Körülbelül az volt kivehető az általános hangulatból, hogy a város főtisztviselői a nyomor problémáját nem tartják megoldhatónak ezzel a fölajánlással. A polgármester tizenegy órakor nyitotta meg az értekezletet, amely zárt ajtók mögött folyt le és róla, a polgármester állal kiadott hivatalos információkon kívül csupán a következők szivárogtak ki: A polgármester először ismertette a megbeszélés célját, elmondotta, hogy a téli hónapokban előreláthatólag igen nagy lesz a nyomor Szegeden is, a város főtisztviselőinek tehát jó példával kell elöljárniok, hogy eredményes legyen a nyomor leküzdésére szervezett, vagy szervezendő társadalmi akció. A polgármesterképpen ezért arra kérte a főtisztviselőket, akik fizetésükön és huszonötszázalékos városi pótlékukon kívül különmunkaáltalányban is részesülnek, ajánljanak fel az inségalap javára havonta száz-kétszáz pengőt. Az egyik tanácsnok ezt a megoldást nem tartotta célravezetőnek, mert — mint mondotta — ilyen módon alig néhány száz pengő gyűlne csak össze, amivel nem sokra mennének az inség leküzdéséért indítandó küzdelemben. Ehelyett azt ajánlotta, hogy a város vagy emelje (el az általános kereseti adó kulcsát, ami minden keresetre arányosan róná a nyomorenyhítés terhét, vagy pedig vesse ki a város az inség-