Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-23 / 239. szám

1930 október 19. DÊLMAGYARORSZAG 19 Ingyenes fiimssötanfolyam régi és uf vairógépvevőinknek. 351 ni nÁnnfiihói Csepel varrógépek 12 Pengős havi részletre üerY gepdruildZ. az-it/uja- tsumm utja IRTA: UMBERTO NOBILB 85 Megpróbáltam tovább vonszolni magam, mert szívesen megtakarítottam volna társaimnak azt a fáradtságot, hogy át kelljen engemet szállitaniok. Fájt azt is látnom, hogy most megint szomorúak és elégedetlenek voltak. Fáradságosan előrecsusztam néhány métert, de hirtelen egy repedés szélén találtam magam Nem bírtam volna egyedül átjutni rajta, kedvetlenül kúsztam hát vissza. Már nagyon elkedvetlenített a hideg és a nedvesség, amikor meg kellett állapitanom, hogy lehetetlenség egyedül továbbjutnom. Teljesen elcsüggedtem, főleg azért, mivel most társaim lesznek kénytelenek átcipelni az uj táborhelyre. Nagyon bántott ez a gyámoltalanságom és csak még inkább erősödött vigasztalan érzésem, amely különben a katasztrófa óta mindnyájunkon úrrá lett. Nem tudtam én is egyenesen, könnyű lábbal tovajutni ezen a borzasztó állójégen, mint egészséges bajtársaim. Kúsznom kellett, mint egy csuszómászónak, ami rendkívül nehéz volt egyrészt, másrészt alig jutottam előre valamit. Régi emlék támadt fel hirtelen bennem. Mint fiatal gyermek, iskolába menet naponta találkoztam egy piszkos, szakadt ruháju, hosszú, kuszált szakállú koldussal, kinek felsebzett térde gennyes sebekkel volt tele. Egy pillanatra irigylésre méltónak láttam még ezt a koldust is. Szivesebben haltam volna meg. Ez volt az első és egyetlen eset, hogy elvesztettem bátorságomat. Inkább haljak meg. semhogy tovább vegetáljak, mint egy nyomorult kusző féreg! így csak teher vagyok egészséges bajtársaim nyakán! Ezalatt odajöttek értem. Röviden megmondták, hogy most elvisznek' és máris felraktak egy rögtönzött szánfélére, amelyet Cecioni készített. Ezt hordágyként akarták használni és az uj táborhelyre akartak szállítani rajta. Négyen voltak hozzá, de mégis többszőr meg kellett állaniok, hogy kipihenjék magukat. Sohasem akartunk a végére jutni ennek a negyven méternek. Izzadva és kifulladva érkeztünk meg a »medve-térre«. Lefektettek a iégre és nemsokára megint egyedül voltam borús gondolataimmal. A többiek visszatértek, hogy Cecionit is áthozzák, majd a sátor, az élelem, a rádió és a többi szükséges holmik kerültek sorra. Ismét körülhordoztam szemeimet. Az uj jégtábla sokkal nagyobb volt, mint az első. De ilt is 2—3 m magas jégtuskók; később, örömömre, délben néhány hummokot*) láttam, amelyek nagyobb hómezőt fogtak körül, rajtuk megpihent a szem és felüdült a lélek, Az uj táborhely kevésbé volt olyan borzalmas, mint az első. Mindenekelőtt hiányoztak a katasztrófa emlékei. Amig a szem elláthatott fehér s átlátszó a hó. Csak néhány lábnyomot láttunk a hóban. Hatalmas, zömök jegesmedve talpa hagyta hátra. A leterített állat mája is, mint valami nagy, sötét tömeg, a jégen feküdt még. Három óra múlva befejeztük az átköltözködést és kényelembe tettük magunkat a sátorban, ahogy tudtuk. Kezdetben meglehetős barátságtalanul éreztük magunkat, mint minden uj otthon először ridegebb, de mindent a maga helyére raktunk, s mikor ezzel készen lettünk, elégedettek voltunk. Hasonlított ez az érzés ahhoz, mikor az emberek egy-egy borzasztó esemény után elhagyják lakásukat és kezdik jól érezni magukat uj körnvezetükben. így jött először az este a »medve-téren« lévő sátrunkra, junius 14-én, Ujabb gondok a rádió miatt. Mikor a »Cittí* d' Milano* azt izente nekünk, hogy naponta csak egyszer és pedig 20 óra 55 perckor várja rádiójelentésünket, meglehetősen elégedetlenek voltunk e határozatával szemben, mivel most már nem hallgathattuk az újsághíreket S. Paoloból, minthogy a »Cittá di Milano« ugyanazon időben kivánta híreink közvetítését. Azonban — természetesen — nem tettünk semmi ellenvetést sem. Egész napon át türelmetlenül vártuk az időt, amikor összeköttetést kapunk. Atgondoltam napi jelentésemet, amelyet közvetíteni akartam és fel is jegyeztem azt. A válaszokat is leírattam. S milyen csalódás volt az, ha elérkezett végre a várva-várt óra és nem volt semmi célja, hogy közvetítsünk valamit, mert a »Cittá di Milano« részéről valami kívülálló körülmény a rádiószolgálatot erősen zavarta. Az utolsó két napban, mióta táborhelyünket megváltoztattuk, ez az eset állott fenn. Kezdetben a rádiótelegráf-összeköttetésben tapasztalható zavar okát a légköri viszonyokban és főleg a ködben kerestük. De nem okozhatta mindig ez a zavarokat. Hajlandó voltam azt is feltételezni, hogy valahol egy közbenfekvő zavaróterület akadályozza meg összeköttetésünket. Lehetne ez pl. Ny Aalesund rádiótelegráfiai állomása is, amelyről sikerült kitapasztalnunk, ha üzemben volt, a hajó rádióállomásán durva zavart okozott. Ha ezeket a zavarokat nem sikerül kiküszöbölni, — ezt azonban egy kis jóakarattal könnyen meg lehetett csinálni, — nagyon •) Amint említettem már, »hummok« a bennszülöttek nyelvén turolást, szint« hegyalaku jégsánoot jelent. Dr. B. L. problematikussá válik a hajó és kőztünki rádiótelegráfiai összeköttetés. Leadásunk vagy egészen érthetetlen volt számukra, vagy csak hézagosan értették meg azt. Ezért kénytelenek voltunk minden mondatot kétszer-háromszor ismételni, ami az elektromos energia fölösleges felhasználását jelentette. És még akkor sem értettek meg helyesen bennünket. Ugy látszik, az idő is ellenünk fordult ebben a dologban. Éppen 21 órakor oly érthetetlenül lehetett a leadást hallani, viszont egy. félórával előtte, illetve utána sokkal tisztábban lehetett hallani. Ez vezetett bennünket arra a gondolatra, hogy feltétlen valami helyi zavaróterület lehet csak a rossz közvetítés oka, igy lehetett ezen a hibán segíteni, ha akarta az ember. Ahogy vártuk a rádiótelegráfiai összeköttetést, telj "s bizonytalanságban, mindnyájan nagyon idegesek lettünk, minthogy eljött 21 óra is és még semmit sem értettünk. Természetesen különösen fontos volt ez akkor, ha fontos jelenteni valóink voltak, mint pl. a tábor áthelyezésére vonatkozó hireink is. Ez azt jelentette, hogy megint teljes huszonnégy órát kellett várnunk, mic; újból aggódva vártuk azt a pillanatot, hisz nem tudtuk, nem ujabb csalódás ér-e bennünket. Naponta egyetlen összeköttetés tul kevés volt számunkra, minthogy igy gyakran kellett számolnunk azzal, hogy nem értenek meg bennünket. Ezért junius 13-án ezt sürgönyöztem: »Feltétlenül követeljük a naponta kétszeri összeköttetést, hogy legalább a legfontosabb közleményeinket és koordinátáinkat helyesen és egészükben foghassák fel.« Valamivel később még hozzáfűztem: »Napi egyszeri összeköttetésünk már azért is teljesen elégtelen, mert ezt gyakran lehetetlenné teszik különböző zavaró körülmények, mint az utóbbi napokban is. Nálunk is bekővetkezhetik valami. hogy nem birunk semmit sem leadni. Ajánlom a naponkinti, háromszori kapcsolatot.« Mivel még mindig kétségeim voltak' abban a tekintetben, hogy pontosan megértették-e azt, hogy ide-oda sodródunk, ezért mégegyszer is jelentettem: »Ha indul a repülőgép, tudassátok velünk, hogy pontosan megadhassuk nektek abban az időpontban uj földrajzi helyzetünket és közölhessük veletek a látási lehetőségeket.« E pontot illetőleg még mindig kétségeim voltak- hogyan akartak a repülők reánk találni, ha nem közölhetjük röviddel a start Raktár leépítés feldolgozva legelőnyösebb árban kiárusiiom. 327 folytán elismert legfinomabb szöveteket méter áruban, vagy Scf>aíx M. Fiai. MMMMM Bebizonyosodott ÍCfif, hogy ha háztartási szükségletét olcsón és (ól akarja beszerezni, azt csak fOsze--, CFpm-ge . macT és teiménvörlelében (Tisza Lajos körút és Kígyó ucca sarok) eszközölheti. 355 Serit ÍBOl/ ígjvítz Kelemen ucca 5. női és férfi rufia ár áfában a legolcsóbban beszerezhetők z Női kabát szőrmézve . . . P 30#—tói Női divat kabát szőrmézve. P 42-— „ bundák P 120'— „ I .¡rfi doubló kabát . . . P 60*— „ Fekete télikabát szőrmével P Bőrkabát P Piu és leány télikabát . . P 65-- „ 80'- „ 18— fl RESZLETFIZETESRE IS KESZPEHZURBIIN! Nagy szövetraktár. ^ Elsőrangú szabóság. nm