Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-21 / 237. szám

1930 október 21. 9 M-mlia- isimma iim IRTA: UMBERTO NOBILE 83 Ezek" voltak Iegels8bbrendü szükségleteink, tehát azok, amelyekre mindennél inkább, azonnal szükségünk volt. Élelem, hogy élhes­sünk, fegyver a medvék ellen, pneumatikus csónak, hogy szállítani tudjuk a rádiót és az élelmet, hogy így biztosan megelőzhessük az állójégen várható baleseteket. Mivel várhattuk azt is, hogy mindinkább Kelet felé sodródunk, mindeme kért dolgok rendkívül fontosak voltak számunkra. Ahhoz, hogy ezeket el tudják hozzánk juttatni, lehe­tőleg igen nagy hidroplánt kellett volna fel­szerelniük. Ezért előrelátón hozzáfűztem még: »Szükséges, hogy azonnal gondoskodjatok egy nagy teljesítőképességű hidroplánról.c ^ Mégegyszer is utaltunk arra, hogy akkumu­látoraink hamarosan kimerülnek: »Jegyezzé­zéttek koordinátáink változásait pontosan, ki tudja, meddig működnek még akkumuláto­raink.« Hogy pedig az állójég minőségét is ismertessük némileg, ahova lezuhantunk, hoz­zátettük: »Az álló jég, ahol tartózkodunk, ször­nyen szakadozott.« Hogy tudják* azt is, hogy a jégen hirtelen repedések is támadhatnak utjukban, felhívtam figyelmüket: »Sokszor egész váratlanul kis repedések és rianások keletkeznek rajta.« Végül mivel nagyon fontos volt, hogy a szükséges fegyvert és töltényeket hamarosan küldjék, tájékoztattam őket: »Már háromszor kerestek fel bennünket a medvék.« A szán­cxpediciók számára még a következő tanácsot adtam: »A minket kereső szánexpediciók fegy­verlővéssel tudassák közeledtüket, mi pedig füst jelekkel válaszolunk.« Ezt a rádiógrammot ilyen részletesen ad­ram le, hogy egyszer már pontos ismertetést adjak helyzetünkről. Talán így sikerül meg­győznöm őket, hogy milyen fontos és szüksé­ges, hogy ellássanak bennünket a kért dol­gokkal, de még azért is, hogy kedélyállapo­tunkról hü képet adjak s megmutassam, hogy lyen körülmények között is abban a helyzet­en voltam, hogy higgadtan tudtam rendel­kezni. De nem mindig értettek tisztán bennün­ket. Akkumulátoraink energiáját óvni kellett. Gyakran kényszerűitünk arra, hogy közlé­seinket megrövidítsük. Természetesen ezt ak­kor tettük leginkább, amikor a katasztrófáról szóló tudósításokat adtuk le. Ceruzánkat, mint valami értékes, pótolha­tatlan tárgyat, zsinegre kötve a nyakamban hordtam. Még ma is őrzőm benne azoknak a fáradságosan küldött pontos, rövid utasítások emlékét, amelyeket teljesen hiába adtam le, mert a »Cittá di Milano« parancsnoksága tel­jesen fölöslegeseknek tartotta azokat és a kö­vetkező kurta tanácsokkal válaszolt: »Tanácsoljuk, takarékoskodjék az akkumu­látorokkal. Engedje, hogy a mentőexpedició szervezéséről és felszereléséről mi gondoskod­junk.« A jégtáblán töltött első vidám napunkat a kővetkező, felfogott hiradás koronázta meg: »Három svéd repülő útban van. Riiser Lar­sen kapitány a ><Hobby«-n van, közel a Mof­fen-szigethez, most jégzár alatt. Oroszország­ban nagy jégtörő hajót készítenek elő, mi pedig megpróbáljuk, hogy kutyaszánokkal a három gyaloglót megkeressük az Eszaki-fok körül.« Megmentésünk problémája. Junius 11-én még többet igért közlemé­nyük.: »A svéd expedíció útban van Kingsbay felé három repülőgéppel és segélyhajóval. A Mof­fen-sziget most megint szabad a jégtől és így a »Hobby« előrehatol, két kis repülőgéppel a fedélzetén. Remélik, hogy eléggé előre tudnak hatolni keleti irányban és Larsen el tud re­pülni hozzátok. A »Hobby« két kutyafogalot is hoz. Az »S. 55« hidroplán Maddalenaval elrepült Olaszországból. Penzo őrnagy repülő­gépe is nemsokára startol majd. Arhangelszk­ből ma elindult egy orosz jégtörő hajó, fedél­zetén két repülőgép, ezek közül az egyik nagy, hárommotoros. Egy másik jégtörő is készen­létben áll.« INGYEN gramofonlemez csere 3141 Fenyő Soma rad'ó?7akflzletében, Kölcsey ucca 4. MT L e m ez Kölcsönzés. "M Kissé később még azt a hirt is kaptuk, hogy Finnországban is készülődik egy há­rommotoros, hótalpakkal felszerelt repülőgép és hogy Németország is embereket és gépeket ajánlott fel. Most már tudtuk, hogyan kezdtek" hozzá megmentésünkhöz. Olasz-, Svéd-, Norvég-, Orosz-. Finn-, Franciaország különböző ex­pediri ">i egyforma lelkesedéssel készülődtek, hogy megmentsék az »Italia« katasztrófájá­ból megmaradottakat. Mélyen megindított ben­nünket ez az internacionális szolidaritás. Még ezen felül négy európai állam közülük a szorosan vett sarki terület határán fekszik és ezek jobban ismerik a sarkvidék természeti víszonvait és veszedelmeit, mint más országok fiai, Junius 8. és 10. kőzött, e vidáman töltött napokban, sokat foglalkoztunk megmentésünk' problémájával. Meggondoltunk minden felme­rülő nehézséget és minden lehetőséget, amivel legyőzhetjük azokat. Mindenekelőtt a követ­kező kérdéseket kellett megoldani: »Mi módon juthatunk el az állójégről és térhetünk vissza a civilizált világba? Hogyan és hol kereshet­nők a léghajó által elragadott bajtársainkat és hogyan menthetnénk meg őket, ha élnek még?« »A mentés problémája rendkívül érdekes«, jegyeztem meg egy alkalommal. Trojani, az örök pesszimista, válaszolt: »Ne­héz problémai Ha sokáig tanakodnak, nem szánják rá magukat.« Igen természetesen, nem volt szabad az időt elvesztegetni. De oly sok mentőexpedició volt útban, különböző fajta expedíciók: jégtörők, hidroplánok, hótalpas repülőgépek, kutya­szánok, igy valószínű, hogy vagy egyiknek, vagy másiknak sikerül megtalálnia bennün­ket. Ha a szánok csak fáradságosan jutnának előre, vagy a repülőgépek hótalpai a sarki tenger jégviszonyai mellett nem lennének' megfelelők, még mindig itt vannak" a hidrop­/ cégünk fennállásénak 25rik PBH^V évfordulója alkalmából. 4*7ZEGEDEN EDDID NEM ISMERT OLCSÓ ÁRAK! m Nézze meg kirakata­inkat! Figyelje áras hirde­tésünket! H3SS5& Nézze meg kirakata­inkat!

Next

/
Thumbnails
Contents