Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-21 / 237. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 12. L cm. Teleion: 13—33.- Klndóhlvntnl, f<Uo*«nk«nyvlAr és Jegyiroda ; Aradi He«» 8. Teleion: 306. - Nyomda : Lllw Upót ucca 19. Telelőn - 16—34. Távirati fts levélcím: DélmagyoronzAg Szeged. imiíX Kedd, 1930 október 21 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 237. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vldésien és Budapesten 3-00, kUllüldítn 6-4«) pengd. - Egyes szdm Ara hélkilz­nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 IIII. Hir­detésévé telvétele tarlla szerint. Megje­lenít "étfrt kivételével naponta regge Művészi kiteljesedés A varázs megtört. Egyszer mégis csak sikerölni fog kiemelni Szegedet a kisko­rúságból, amelyben egyre nagyobb erő­feszítéssel akarják megtartani az emberi kor legvégső határáig. A kultuszminiszter, akinek Szeged körül nagy érdemei vannak, a szó európai ér­telmében vett nagyvárost akar itt csinálni. Elgondolása szerint Szegednek, az ország második városának közel kétszázezer la­kosa lenne s bizonyára beletartozik ebbe a koncepcióba a tudományos és művészi élet megélénkülése, kereteinek kibővítése és méreteinek megnagyobbitása. Mit gon­dol a Képzőművészeti Társulat, ki fog­ják-e elégíteni a második város szellemi életével szemben országos érdekből tá­masztható igényeket az olyan tárlatok, amelyekre nagyfélénken lekoldulnak 60— 80 képet? Mit gondol a Képzőművészeti Társulat, alkalmas-e az a szellem a szegedi művészi élet összefogására, kifej­lesztésére, megedzésére és megszépítésére, amely a legkiválóbb szegedi festőművészt két pengő negyven fillér erejéig olyan mó­don számoltatja el, ahogy lakatosinast szoktak elszámoltatni, amikor a répa, a borjumáj, a retek és a tökfőzelék bevá­sárlása után hazajön a piacról? Mit gon­dol a Képzőművészeti Társulat, hivatást tölt-e be a város és a művészet szolgála­tában, akinek kisigényű és szerényered­ménvü működése nem az egész várost, hanem csak a Tisza Lajos-köruton belüli városrészt veszi kombinációba? És mit gondolnak képzőművészeti illetékeseink, képzőmüvészeti-ee az a társulat, amelyben egy-két nagyérdemű és nagyértékü, deN^em agitálni, sem szervezni nem tudó tagon kivül csak a paravánoknak van közük a művészetekhez, a művészi elmélvedéshez, a művészi meggondoláshoz, a művészi át­éléshez, a művészi kiteljesedéshez és a művészi föl virágzáshoz? A varázs megtört. Ki hitte volna, hogy Szegeden ugyanabban az időben égyszerre négy nagy helyiségben lehet matinét ren­dezni? Ki hitte volna, hogy Szegeden egy­szerre 3—4 ezer embert lehet felvonul­tatni kizárólag a művészetek nevébenvaló agitálással? Hiszen ezeken a matinékon nem volt se fellibbenő szoknyáju, se lenge ruháju tánc, senkisem kérdezte meg Mnrv­tól, hogy mer-e és nem szerepelt se Zer­kovitz, se Lobkovitz. Ezeken a matinékon kizárólag művészetekről beszéltek taná­rok, írók és hírlapírók, kizárólag művészi munkákat szólaltattak meg színészek, ze­nészek és énekesek. Ki hitte volna, hogy olyan képzőművészeti kiállítást is lehet Szegeden rendezni, amelyen 500 műtárgy dokumentálja azokat az arányokat, ame­lyeknek elérése és továbbfejlesztése köte­lező és világkiállításon is feltűnést keltett képek és szobrok szabják meg azt a mér­téket, amely felé most már ebben a vá­rosban figyelni, felemelkedni és elérni kell. Többször hangoztattuk: sokkal mélyeb­ben gyökeret vertek itt a kulturális erők, mint ahogy azt a hivatali és társadalmi vezetők nagy része hiszi. Csak tudni kell az érdeklődést fölkelteni. Csak merni kell lebányászni az ériékekig. Csak erőt kell mutatni a termelők ós n teremtök de a tömegek megszervezésében ls. A gazdasági krízist a szinház sem szenvedné meg olyan nagy mértékben, mint amilyen mérték­ben megszenvedi, ha kiküszöbölték volna azokat a hibákat, amelyek azért tengenek tul, mert a színháznak monopóliuma van s amellett a — városé. Majd máskép lesz magánvállalkozó kezében. És még inkább máskép lenne, ha megszüntetnék a — mo­nopóliumot is. A hangversenyeknek min­dig kisebb a közönségük, mint a színhá­zaknak. A szegedi hangversenyrendező vállalat, aránylag, mégis sokkal keveseb­bet kénytelen elkönyvelni a gazdasági krí­zis rovására, mint a szinház. Budapesten a rádió mellett a mozik a színházak leg­nagyobb konkurrensei. Szegeden a szin­ház nem panaszkodik a mozik miatt. Csendben vannak. Nem sok vizet zavar­nak. Azt hiszik, igy jobb nekik. Majd ha másnak is lesz mozija, nemcsak nekik, tapasztalni fogják, hogy a verseny termé­kenyítőleg hat — saját üzemükre is. A kultuszminiszternek igaza van. Ki kell építeni az ország második kulturvá­rosát. Senkise álljon ennek útjába. Azon a cimen se, hogy a Newtoné mellett van még egy — tehetetlenségi törvény. Bethlen ai egységes pártban uiabb beszédet mondott a gazdasági krízisről »Az államháztartás egyensúlya nem Ingott meg« — mondotta — 20 millió redukció a dologi tételebnél, 10 milliós a személyi kiadásoknál Bejelentette, hogy nem csökkentik a tisztviselők fizeté­sét, de — fölemelik minden fixfizetéses alkalmazott ke­reseti adóját Budapest, október 20. Az egységes párt ma este pártértekezletet tartott, amelyen Bethlen miniszterelnök ismét beszédet mondott a gaz­dasági válságról. A miniszterelnök elsősorban kérte, hogy a párt őrizze meg bizalmát személye és a kor­mány iránt. Igyekezni fog mindent megtenni, amit a mai helyzetben tenni lehet. Ha nézőm a mai helyzetet — mondotta —, csak ismét­lem nyugodtan és őszintén, hogy tavasz óta a helyzet nem javult, hanem inkább romlott. Mikor a bolettát megalkottuk, 21 pengőn állt a buza, ma 15 pengő. Ha én ezeket nyiltan el­mondom, ezáltal nem destruálom a közgaz­dasági életet. — Nem áll az, hogy a budapesti tőzsdén játék folyna, amely mesterségesen alakítaná a tőzsdei árfolyamot. Aki ezt hirdeti, nem is­meri a tőzsde üzletmenetét. A kereskedelmi miniszternek betekintése van még abba is, hogy ki hány kötést köt naponta. Mi fegyelem­mel kisérjük a tőzsdei áralakulást és annyit mondhatok, hogy ott fedezetlen tőzsdejáték nem folyik, ott nz áralakulás a világpari­tásnak megfelelően történik. — Három javaslatot hallottam Az egyik . z volt, hogy a gabonanemüeknél az ár mini­mállassék olyan fokon, amely a ga~d'i terme lési költségeinek megfelel, teh 't 25 p?ngő kö­rül. E javaslat olyan organizációt kiván létesí­teni. amelyet mn a kampány közepén meg­valósítani nem l?het. A másik javaslat az hogy megfelelő magas kiviteli prémiumot ad­junk, aminek eredmétfyekép a? országban is emelkednének az árak. Ez is olvan óriási ál­dozatokat követelne, mint az előbbi és abban a hibában leledzik, hogy az államok, ame­lyekbe importálnánk, retorzióhoz folyamod­nának. Marad a harmadik javaslat, amelyet én vetettem fel, ez a boletta értékének felemi­lése. Meg kell mondanom, hogy ennek is bi­zonyos nehézségei vannak. Ez az emelés bizo­nyos áldozatokat jelentene a kincstár számá­ra. A számitások most vannak folyamatban. — Másik jogosult panasza a gazdáknak', hogy ugyanakkor, amikor lefelé száll az általa eladott termény ára. az ipari cikkek ára ma­gasan áll. A mai napon beterjesztettük a par­lamenthez azt az iparpártolási törvényjavas­latot, amely gondoskodni kiván arról, hogy az ipart olyan támogatásban részesíthessük, amely elfogadható legyen. Az ősz folyamán le­hetőleg hamarosan a karteltörvényjavaslatot a törvényhozás elé fogjuk terjeszteni. Addig is, amig a vámkérdésben és a kartel ügyében a gazdák kívánságának eleget tehetünk, kell olyan átmeneti akcióról gondoskodni, amely a gazdatársadalmat kedvezőbb helyzetbe hozza az ipari cikkek vásárlása alkalmánál. A ke­reskedelmi miniszter közbelépése folytán a magyar iparvállalatok olyan olcsó szövetet és lábbelihez szükséges bőranyagot fognak szol­gáltatni, amelyek a mai árakkal szemben sokszor 40, sői 60 százalék árcsökkenést mu­tatnak. A városi közönség fogyasztási viszonyait is tanulmány tárgyává kell tenni. A kereskedelmi miniszter proponálni fogja, hogy minden nagyobb városban egyfelől a par­lament kiküldötteiből, másfelől a kormány, a vá­ros és a közgazdasági élet kiküldötteiből bizott­ság alakuljon, amely a helyi viszonyokat tanul­mányozva megfelelő ajánlatokat tegyen megfelelő intézkedések tekintetében. — Nemzetközi krízissel állunk szemben. Nem­zetközi eszközökhöz kell tehát nyúlni. Az egyik olyan világmegoldás volna amelyben nemcsak az európai államok, hanem az amerikai exportálla­mok is részt vennének. Ez egy "világkartel volna, amely azt tenné lehetővé, hogy minden ország annak kezébe tegye le az exportot. A másik le­hetséges megoldás a Briand-féle páneurópai gon­dolat gazdasági megvalósítása lenne mezőgazdasági téren. A harmadik megoldási mód ennek az ál­talános európai rendszernek helyi meeoldása lenne, azaz racionális megegyezések létesítése. Ezeket a trianoni szerződés Magyarország részére lehetővé tenné. Mi a magunk részéről támogatjuk mind a három lehetőséget .A belföldi és nemzetközi esz­közökön kivül igénybe kell venni mindazokat az eszközöket, amelyek a magyar mezőgazdasági ter­melésnek a mai nehéz viszonyok közt szóba jö­hetnek. A hitelkérdés mindnyájunkat érint. Mind érezzük a hitelfelvevés nehézségeit, a kamat magasságát, a hosszúlejáratú hitelek hiánvát. A hágai megegyezés lehetővé tette

Next

/
Thumbnails
Contents