Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-19 / 236. szám

s DfîLMAGYARORSZAfî 1930 október 19. Pazar látványosság Freimann Miksa képkiállitása Kárász ucca 13. sz. alatti régi Próféta helyiségben. Kiállításra kerülnek a legjelesebb ha;ai festők munkái. 99 Legkedvezőbb részletfizetésre kaphatók I ta az ujabb bélyegeket is, ismét nekilát Ma­gyarországnak és be fogja szerezni a variáció­kat is. Egy bélyeggyűjtemény ugyanis csak akkor szép, ha megvannak a változatok is. A továbbiak során olyan dolgokat mondott el Mr. North, hogy kissé meglepődve hallgattam az elbeszélését. Tavaly vett egy hibás nyo­matú svéd bélyeget nyolcszáz fontért, vagyis huszonegyezer pengőért. Ez volt a legjobb vé­teleinek egyike, mert az idén az eladó ugyan­azt a bélyeget dupla áron kérte vissza tőle, amit persze nem teljesített, mert ő gyűjtő és nem kereskedő. Rendes csereviszonyban áll Crove herceggel, a legnagyobb angol bélyeg­gyűjtők egyikével. A ciprusi kollekcióját a wa­lesi herceg akarta megvenni, de ő nem volt hajlandó eladni. A bélyegezés során összemelegedtünk és megtudtam, hogy Mr. North a mult esztendő­ben egy hónapot Malta szigetén töltött. Onnét egy kis körutazásra ment Észak-Afrikába, Spa­nyolországba és Franciaországba. — Elmentem Maltába, mert Strickland lord, Malta kormányzója, megírta, hogy egy angol természettudós egy ismeretlen fajta kagylót fe­dezett fel a szigeten, — monta Mr. North — Micsodát? — Egy ismeretlen fajta kagylót... Persze, még nem mondtam el önnek, hogy kagyló­gyűjteményem is van. Mikor még a haditenge­részetnél szolgáltam, akkor kezdtem kagylókat gyűjteni. Szakemberek mondják, hogy a gyűj­teményem egyedülálló a maga nemében. — És még mit gyűjt ön, Mr. North, ha sza­bad érdeklődnöm? — Cloisonné vázákat — Mást nem? — Mást nem... Azaz, hogy van még ötszáz különböző fajtájú kaktusz a kertemben. Dehát ez gyűjteménynek nem nevezhető. Mr. North, amint megtudtam tőle, gépész­mérnök volt a haditengerészetnél. Bejárta majd az egész világot, résztvett a burmai háború­ban, vadászott rinoceroszra és elefántra Ke­niában, a háború alatt a maltai flottában szol­gált és a háború után nyugalomba vonult. Most Manchester közelében él a másik lányá­val és életének tartalmát a gyűjtés adja meg. Abból, amit elmondott magáról és amit ta­pasztaltam nála, gazdag embernek kell len­nie. Szegény ember nem utazhatik egy kagyló kedvéért Maltába és egy bélyegkiállitás meg­látogatásáért Berlinbe. Igazi angol létére Mr. North az angolon kivül más nyelven egy be­tűt sem ért. Ennek köszönhettem, hogy Berlinben telje­sen hozzám csatlakozott. Első este arra kért, hogy olyan helyre menjünk, ahol ő is szóra­kozhatik. így kerültünk az operába, ahol a Bolygó hollandit adták. Előadás után bevonul­tunk a König-kávéházba, a Friedrichstrasse és az Unter den Linden sarkán. Mellékesen meg­jegyezve, ennek a kávéháznak, amelyet a mult esztendőben hihetetlenül fényesen és vakitóan átalakítottak, egy Szegedről elszármazott em­ber a tulajdonosa. A kávéház fala csupa tü­kör és annyi a lámpa benne, hogy szinte bántja a szemet. A berliniek azt mondják, hogy náluk is rosszul megy minden és a rossz üz­letmenetet a lokálok tulajdonosai azzal igye­keznek ellensúlyozni, hogy egymást múlják fe­lül a berendezés gazdagságával. A közönség szivesebben megy a fényes helyiségekbe. Ahogy leülünk a kávéházban, jobbról és bal­ról köszöngetnek Mr. Northnak. Tiz perc mul va egész kis társaság ül körülöttünk. Komoly bélyeggyűjtők a világ minden részéből, akik a berlini bélyegkiállitáson adtak egymásnak találkozót. Az egyik résztvett az előkészítés munkájában is és lelkesedő hangon beszél a vörös Gutanáról, a kék Mauritiusról, a kiállí­tás páncélterméről, a nagyszerű rendezésről és a nagy gyűjtők számára berendezett cel­lákról. Azok, akik ezrekre meg ezrekre menő értékeket cserélnek és forgalmaznak, nem ül­hetnek le egy közönséges kávéházi, vagy ven­déglői asztalnál, — különösen, ha az érték ak­kora, hogy egy egyszerű léghuzat elfújja. Másnap estig nem láttam Mr. Northot. ő a bélyegkiállitáson járt, én a kamarában és az egyiptomi muzeumban. Este, mikor találkoz­tunk, lemondóan legyintett a kezével: — Eddig azt hittem, hogy a svéd gyűjtemé­nyem nagyon szép. Négy kötet Svédországom van. Most láttam, hogy nem ér semmit. Na­gyon neki kell feküdnöm Svédországnak. Egyébként Mr. North előttem bonyolított le két-három olyan vásárlást, hogy amit kifizetett, elég lett volna nekem jó egynehány eszten­dőre. Elmesélte azt is, hogy a német posta­igazgatóság a kiállítás alkalmából négyes blokkban négy különféle bélyeget bocsájtott ki, amelynek vásárlására azokat jogosította fel, akik a kiállítás belépőjegyét megváltották. <3 a belépőjegyet ezért kétszázszor váltotta meg. Mikor hazaérkeztem, már várt rám Mr. NortK levele. A levélben a berlini bélyegkiállitás al­kalmi bélyegei szerepeltek. A levélben egy na­gyon kedves hangú meghívás, hogy menjek el és látogassam meg őt Manchesterben. Na­gyon szívesen látott vendége leszek. Meg akar­ja mutatni a bélyegeit, kagylóit, cloisonné-vá­záit és a melegházában diszlő kaktuszokat Vi­szonzásnak mindenesetre elég szép a neki aján­dékozott magyar bélyegekért. Ha nyilik rá alkalom, igénybe is veszem Mr. North kilátásba helyezett szives vendéglátását; RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabó László 44 Csikós Gergely családját nem ismerjük. Csikós I. Jánosnak Érme örzge volt a fele­sége, aki 1678 körül született. 1728 junius havában már özvegy volt; a nagy boszorkány­pörben Tóth Ádámné rávallott, hogy ő is boszorkány, még pedig a leányával együtt. Ebből a vallomásból és Koncz Sára vallomás­tételéből megtudjuk, hogy leánya keresztneve örzse (a második vallomásban Pöre) és hogy egy Zsiros nevü ember volt a férje. A Csikó­sok legrégibb szegedi rokonait. tehát a Muki és a Zsiros családokban lehetne keresni. A Szegedre került Csikós testvérek állító­lag reformátusok voltak; mivel azonban abban az időben református pap nem volt, a refor­mátusok gyermekeit is a katolikus pap keresz­telte meg; ez volt a gyakorlat még száz évvel ezelőtt is és az igy megkereszteltek katolikusok lettek. Hogy a városbánhol telepedtek le, ma már nem lehet megállapítani; a családi hagyomá­nyok Felsővárosra utalnak, azonban a »Csikós semlyékje«, mely bizonyosan egy Csikós csa­ládtól kapta a nevét, az alsótanyák közt van, Nagyszéksós táján. A föntebb már emiitett Csikós József (sz. 1707 március 20.) 1747 szeptember 19-én a belvárosi templomban vette nőül Horváth Katalint, ki 1723 május 6-án született. Ez azonban nem bizonyítja azt, hogy Csikós József nem volt felsővárosi, mert ennek a városrésznek akkor még nem volt plébániája és a felsővárosiakat a Belvárosban anyaköny­velték. Éppen igy a föntebb tárgyalt Csikós Mihály is lehetett felsővárosi, mert 1711 előtt a felsővárosiakat is Alsóvároson anvakönyvel­té.k. Csikós József és Horváth Katalin fia. Csikós Demeter 1748 október 24-én született. Halála már Felsővároson van anyakönyvelve, — meghalt 1821 április 13-án. Simon Anna volt a felesége. Gyermekeik: 1. Csikós Tamás János, sz. 1790 decem­ber 21-én. 2. Csikós József Demeter. 3. Csikós Pál. 4. Csikós Ágnes, Kiss Jánosné Alsóváro­son. Csikós Tamás János 1812 január 27-én kö­tött házasságot Palotás Rózával és ugyanazon a napon vette nőül öccse, Csikós József Deme­ter Almássy Veronikát. Házasodása után Csikós József Tamás Rókusra költözött. Fele­sége, Palotás Roza ott halt meg 1829 szeptem­ber 6-án és ugyanott kötött Csikós Tamáa János második házasságot 1831 május 18-án Mészáros Évával. Csikós Tamás János 1833 október 29-én halt meg. Első házasságából született: Csikós III. János, 1820 április 15-én. Miután 13 éves korában árvaságra jutott, a piarás­táknál kredenciális fiu lett és öt vagy hat gimnáziumi osztály elvégzése után szücsinag lett. 1844-ben polgárlevelet kapott. Ugyanazon év február 4-én nőülvette Almássy. János é$ neje, Beznovszky Anna leányát, Terézt. Ezek az Almássyak kunságiak, de nemes számazá­suak voltak s az »Óháti* előnevet viselték. Valószínű, hogy Csikós Jánosné rokona volt a nagybátyja, Csikós József Demeter felesé­nek, Almássy Veronikának. Csikós III. János 1848-ban, mint nemzetőr résztvett a szenttamási és a szőregi csatában. A szabadságharc után folytatta egy ideig a szücsmesterséget és tekintélyes iparos lehetett, mert céhmester is volt. Mikor már megvagyo­nosodott, iparát abbahagyta. Két háza volt a Budai országúton. (Kossuth Lajos-sugárut 61.) Volt ezenkívül mintegy nyolc hold szöl­leje, 1875 január 8-án kelt végrendeletéből kitűnően a Bagolyhegyben, négy parcellában. Csikós János polgári bormérő és városi keres­kedő is volt. 1875 január 9-én halt meg. Tizenhárom gyermeke volt. akik közül a kö­vetkezők nőttek fel: Sok családnak egy a vágya, Hogy Rubintól wyen fotelágya! Kossuth Lajos sugArut 8. ALAPÍTVA 1876 Ib7 Telefon 14-65. Sfl&VRTORFORRBS a vese, « hagyaavaa ewpaiMM »elold»« Aa Hyonok kipiídésél mogakadályona • a riMuwÉa •(«tenmhst oiogazfinted • «ose- éa bólyaghomokot eltávolít * cukorbetegek gyógyitala. Kapható minden U z1 , ríieuma ggíf yvize Uzletvezetőség: Budapest! Erziébet-Mr f. Mb tben.

Next

/
Thumbnails
Contents