Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-17 / 234. szám

SZEGED. SzerReszlOito: Somogyi ucco 22. L cm. Teleion: l3-33.^Kladóhlvatal, kUlotUnkanyvlAi é» Jegyiroda : Aradi ueea 8. Telefon: 306. ^ Nyomda : LBw Lipót ueea 19. Telefon : 16-34. TAvlrntl é* levélcím: Délmagyaronzág Szeged. Péntek, 1930 október 17 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 2.34. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, KUlIiSldiSn ö-40 pengd, Egyes izám Ara hélküz« nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 1111. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenne néllő lel vételével naponta regge Máv. Az államvasút életbeléptette téli menetrendjét és összes vonalain erősen redukálta a személyszállító vonatokat. Mióta a menetrend megjelent, az igazgatóságot pergőtüzhöz hasonló bombázás alá fogták vármegyék, városok, kamarák és érdekképviseletek, melyeknek mindegyike a saját különleges szempontjai szerint igyekszik bebizonyítani, hogy ennek vagy annak a vonatnak a beszüntetése mennyire ellentétes a köznek az érdekével, amiből folyik természetesen az is, hogy kérik az illető vonatnak a visszaállítását, illetőleg a menetrendben való meghagyását. Az igazgatóságnál szinte sablonszerűén gyártják a tiltakozásokra adott válaszokat. A válaszok szerint a vasútnak minden eszközzel biztosítani kell költségvetési egyensúlyát és minthogy ez a mai nehéz közgazdasági viszonyok mellett a forgalom emelése révén nem remélhető, kénytelenségből be kell szüntetni a nem rentábilis vonatokat. Ezen a magyarázaton tulmenőleg appellál még az igazgatóság a panaszkodók hazafias megértésére is, hogy lehetetlen követelések támasztásával ne nehezítsék meg a vasútnak amúgy is nehéz munkáját. A válaszokban sok az igazság. A vasút, amely összes intézményeink közül leghamarább heverte ki a háború és forradalmak pusztító hatását, ma szomorú képet mutat. A berendezés, a felszerelés nagyjából jó. A személyzet fegyelmezettsége és ^kötelességteljesllése legalább is áll azon'a színvonalon, mint a nagy nyugati vasúthálózatoknál. De van a Vasútnak egy szervi betegsége: nincsen kellően kihasználva. Teherforgalom alig van. A feladási és leadási pénztárak, a raktárak üresen állanak. Mellékvágányokon hoszszu sora áll a használatlan vasúti kocsiknak, amelyek nem az áruforgalom lüktetését szolgálják, hanem kihasználatlan tőke gyanánt nyomják a vasút üzemét. Az áruforgalom összezsugorodásából folyik a személyforgalom megcsappanása is. Ha tisztán a kétszerkeltő szempontjából nézzük a dolgot, tényleg nem lehet egyebet mondani, minthogy a vasútnak szabadulni kell a felesleges terhektől és takarékoskodni kell mindenütt, ahol csak lehet. Egyszóval, be kell szüntetni a felesleges vonatokat. Kimondani az ilyesmit nagyon könnyű, de a következmények nagyon súlyosak. A vonatbeszüntelések nyomán joggal kérdezi mindenki, de főleg az a kereskedőés iparostársadalom, amely jó időkben alimentálta a vasutat és amely ma sem jószántából tartózkodik a szállítástól és az utazástól, hogy hova fognak az ilyen rendszabályok vezetni. Téli menetrendmegszoritások azelőtt is voltak. De nem tartottak hét és félhónapig és inkább csak egyes vonalok menetrendjenek megváltoztatására és nagyon kevés számú vonatnak beszüntetésére szorítkoztak. Most azonban az évnek nagyob felére szüntetik be egész sereg vonatnak a járatását. A vasút odajutott, hogy a pénzügyi egyensúly biztosításának kénytelen alárendelni gazdasági hivatásának teljesítését. Ismételjük: az eljárás lehet kényszerű, de veszedelmes. Veszedelmes méff a vasút szempontjából is, nemcsak azért, mert leszoktatja az embereket az utazásról, hanem azért is, mert azokat, akik utaznak, rászoktatja a vasúttal ma konkuráló másik közlekedési eszköznek, az autónak a használatára. A vasút állandóan panaszkodik az autóverseny fokozódása miatt és az államhoz fordul segítségért, hogy megkösse az autók forgalmát. Az életet azonban mesterséges rendszabályokkal megfegyelmezni nem lehet. Aki időt és pénzt akar megtakarítani, azt a vasút csak ideigóráig tudja rákényszeríteni arra, hogy idegen városban felesleges időt töltsön, éjszakázzon, ha útját egy nap alatt is megjárhatja. A kevés vonat nem növeli, hanem még jobban megszorítja a forgalmat. Mikor ebben a kérdésben előtérbe nyomulnak a fővárossal összeköttetést kereső vidéknek és a közlekedési szempontból amúgy is nagyon elhanyagolt mellékvonalaknak a szempontjai, akkor természetszerűleg fel kell merülni annak a kérdésnek is, hogy az adott viszonyok mellett, az adott körülmények között lehet-e ezen segíteni? És mikor ebben a formában adva van a probléma, akkor szinte magától ad'ódik a válasz is, amely a megoldást hozza magával. A Máv.-nak és általában minden olyan -vasúinak,, amelynél a személyszállító vonatok kihasználása nincsen kellően biztosítva, igen jelentékeny mértékben át kell térni a motorosforgalomra. Az egy-két kocsival járó motorosvonat nem lehet a mellékvonalak forgalmának kisegítő eszköze, hanem be kell állitani a fővonalakon is olyan gyors- és személyvonatok pótlására, amelyek máskülönben nem volnának rentábilisak. Lehet, hogy ennek a kérdésnek vannak nagy nehézségei. Rebesgetik, hogy az egyik nehézség abban rejlik, hogy a közszállitási szabályzat ipart védő intézkedéseivel felvértezett vállalatok a motorok szállítását oly drágán kalkulálják, hogy messze meghaladják a külföldi árakat és lehetetlenné teszik a vasútra nézve a motorosjáratok általánosságban való beállítását. Ezen azonban a magyar forgalmi politikának nagy érdekei nem szenvedhetnek hajótörést. Mikor az egész ország érdeke parancsolóan kivánja a forgalmi lehetőségek megteremtését, akkor a korinányhatóságoknak össze • kell fogni a vasút igazgatóságával egy olyan közlekedési reformnak a megvalósítása érdekében, amely a Máv. modernizálása mellett egyedül képes a pénzügyi megfontolások i és a gazdasági követelmények között táI tongó ürt áthidalni. A német kormány feladata, hogy elősidr salát otthonában rendet teremtsen — mondotta Brüning kancellár a birodalmi gyűlésen Elveíeílek egy kommunista indítványt, amelynél Hillerék, a német nemzetiek és a kommunisták már egymást támogatták (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés napirendjének első pontja a kormánynyilatkozat volt. Brüning kancellár beszédében rámutatott a sulvos gazdasági válságra és kijelentette, hogy a gazdasági és pénzügyi reformprogram megvalósításának feltétele az, hogy a birodalmi kormány által 1930 junius 26-án kibacsátott szükségrendelet érvényben maradjon. Az uj adók és terhek nem szüntetik meg a fennálló bajokat. — Minden német bel-és külpoli-.ika legfőbb eéljr a nemzeti szabadság újból való kivívása. (Nagy zaj a nemzeti szocialista párton.) Ennek utja csak a béke lehel, kalandos politikát a kormány elutasit magától. (Tetszés a középen.) A jóvátételi kötelezettség nem vezethet arra, hogy a német népet erkölcsi és szociális alapjaitól megfosszák. A né- » met kormány feladata az, hogy minden előtt saját otthonában rendet teremtsen. (Felkiáltások: Először kenyeret! ) Ez minden külpolitikának is előfeltétele. "' A pénteki napirend megáirapitásánái Esser centrumpárti azt ajánlotta, hogy az adósságtörlesztési törvényt ne kapcsolják össze a politikai vitával, hanem külön pont alatt tárgyalják. Ezt az indítványt a kommunisták és a nemzeti szocialisták szavazataival szemben elfogadták. Torgler kommunista ellenezte a másodszori olvasást. Szavazáskor a nemzeti szocialisták, német nemzetiek és a Landsvolk párt csatlakozott a kormánypárthoz. A ház 295 szavazattal 219 ellen elhatározta * másodszori olvasást. A pénteki ülés napirendjén tehát az adósságtörlesztési törvény tárgyalása és a kormánynyilatkozat feletti vita szerepel. Egy lengyel mülciaparancsnok szörnyű vérengzése Czensíochowában Agyonlőtte az ellenpárt listavezetői', egy ápolót, egy munkást, végül önmagával végzett (Budapesti tudósítónk telefonjelcnfése.j Czenstochowából jelentik. Csütörtökön délelőtt borzalmas politikai merénylet történt, amelynek öl halottja és sok súlyos sebesültje van. 1 A merénylő a czenstochowai szocialista milicia alakulatának vezére, Kostrczewsky, az áldozatok pedig a czenstorh;nv;ii kormánvblokk két listavezetője, egy korházi ápoló és egy munkás. Az ötödik nalott maga Kostrczewsky, aki a vérfürdő uján öngyilkosságot követett el. Kostrczewsky csütörtökön délelőtt a milicia több tagjával behatolt a czenstochowai betegsegélyző pénztár kórházába. A pénztár kormánybiztosát kereste, akit meg is talált, amint a kórház egyik főorvosával és az egyik igazgatójával tárgyalt, akik a czenstochowai korr.iányblokk listavezetői. Előre szegezett re-