Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-16 / 233. szám

1930 október 16. DÉLMAGYARORSZÁG 9 az-haua- (szaksaim htja IRTA: UMBERTO NOBILB Legutóbb szenzációja a rádlóplaenak • »Standard 3a« ™ hálózati készülék, mely 18 havi 13 Pengő rész'et mellett beszerezheti Fonyó rádió szaküzletében, Kölcsey ncca 4. 79 Épp, amikor már senki sem várta társaim közül, hogy meg is hallanak bennünket, meg­érkezett a két hét óta óráról-órára oly izzóan várt válasz, hogy hallottak bennünket. Fény­sugár volt ez a sötétségben. Pont akkor, ami­kor oly hevesen sodródtunk délkeletre, ami­kor kétségbeesésünk két hét óta napról-napra, óráról-órára fokozódott: meghallották segély­hívásunkat, amelyet az állójégen felállított kicsi készülékünk küldött szét a világba. Hogy felderült egyszerre elcsigázott, agyon­gyötört lelkünk I Junius 6-án este történt. Biagi, mint rendesen, fülhallgatóval a fején, hireket hallgatott S. Paoloból s egyszerre csak felkiáltott: »Hallottak bennünket!« Egyidejűleg irta és olvasta a következőket: »A szovjetkormány közli az olasz körmány­nyal, hogy...« Azután szó volt egy Schmidt nevü, fiatal oroszról, aki junius 3-án Arhangelszkben több hívásunk néhány töredékét fogta fel. Milyen öröm! Hát mégis beteljesedett sej­telmem 1 Végre, ha egész véletlenül is, de mégis csak észrevettek bennünket! Ugyan Arhangelszktől elég messze voltunk, úgyhogy nem is remélhettük, hogy ez az állo­más megérthet bennünket, de mégis csak hala­dás volt. Életjelet tudtunk adni a világnak s majdcsak vesznek maguknak annyi fáradsá­got, hogy felkutassanak bennünket 1 A szeren­csétlen véletlenek ősszetalálkozása a mai napig megakadályozta, hogy a »Cittá di Milano« meghallja segélykérésünket és már halottak­ként könyvelt el bennünket. Talán már nem is igen figyeltek leadásunkra, amelyet pedig rádiótelegráfistánk minden tudását összeszed­ve adott le napról-napra, pihenés nélkül, fá­radhatatlanul kicsi készülékünkkel. Most azon­ban reméltük, hogy összeköttetést tudunk ta­lálni velünk is; biztosan hallanak majd ben­nünket. Hogy ezt az ünnepnapot kivételes módon üljük meg, 3 gr kondenzált tejet és 15 gr cukrot kaptunk fejenként. Ez természetesen kivétel volt. Volt elég eszünk ahhoz, hogy most, amikor már meg­hallottak bennünket, az eddigi adagoknál maradjunk, annál is inkább, mert az utóbbi események alkalmával, akár vidám, akár szo­morú dolgok voltak azok, külön adagokat osz­tottunk ki. Az első esetben azért, hogy étke­zésünkkel is ünnepeljük azt, az utóbbiban, hogy legalább valami vigasza legyen lelkünk­nek. Pl. akkor, amikor olyan erősen sod­ródtunk északnyugatnak, mindegyikünk 2—3 darabka cukrot kapott vigasztalásul. Sokszor be kellett látnunk, hogy nem szabad túlságo­san elapróznunk élelmiszerkészletünket, de ennek ellenére is mindgyakrabban esett meg ez velünk. Ez estén kivételesen néhány csepp alkoholt is oszlottam ki, amely a busszolák anyagának egy bizonyos része volt; féltékenyen őriztem ezidáig, hogy szükség esetén orvosság gyanánt használhassuk fel. De ilyen kivételes esetek­nél csak nyujthatunk' egy kis külön luxust magunknak is?! Előterjesztésemet bizony a többiek is lelkesen fogadták, mert nem bir­tak neki ellentállni. Kinos pontossággal osz­tottam szét mindenkinek 20—30 gr-t belőle, amelyet az ismeretlen orosz rádiótelegráfista egészségére ittunk meg. Ez este nagy volt az öröm a vörös sátor­ban. Még Trojani is, aki éppen őrségen volt, élénkebbnek mutatkozott, mint máskor. Mi­kor később azt mondtam: »No, most máp semmi kétség, a »Cittá di Milano« is hallani fog bennünket«, ő is bejött a sátorba és azt kérdezi tőlem: »Gondolja a maga részéről, hogy mégis haza tudunk még jutni innét?« Ilyen kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Nem akartam felsülni, ezért csak kitérő vá­laszt adtam: »Attól függ... Sok mindenféle mód van rá, remélnünk kellI« • • • Másnap 11 órakor, mikor Biagi felbátorodva folytatta Ismét kísérleteit, megparancsoltam neki, hogy a segélyhívást egy óra hosszat küldözze egyfolytában. Mialatt Biagi a sátron kivül leadott, bent Viglieri és Behounek aludtak. Trojani az ét­kezés előkészületei körül foglalatoskodott. Ahogy eddig is szoktak, nagy, vastag hús­szeleteket hoztak be Cecioninak, hogy vag­dalja el azokat kisebb darabokra. így szoktuk azokat a főzéshez előkészíteni. A hus elaprózása sokkal tovább tartott, mintsem hinné az ember és éppen ezért egy speciális módot ajánlottam erre, hogy ne csak annyi fáradság által lehessen azt megrágni, amellett elsősorban könnyebben lehessen meg­főzni, mivel így takarékoskodnánk a tüzelő­anyaggal, amiben kezdtünk szűkösen állani. Nem tudtam megállni szó nélkül, mert lát­tam, milyen odaadással végzi Cecionl ezt a munkát. A legnehezebb része volt az izmok és inak átvágása. e I I I! I I I 9 I I <1 < 20 éve fenállő LVSZTIG IMRE kötöttáru különlegességi üzlete Szeged, Széchenyi tér 2. szám alatt. Őszi rendkívüli olcsó árusítása! • » . Férfi strapa szokrA Férfi divat szokni Férfi divat szokni Férfi divat szokni Férfi divat szokni . . . Férfi divat szokni ... Erős strapa női harisnya Erős strapa női harisnya Flór női J&arisnya ... I Flór női fiarisnya ... Flór női öarisnya ... Flór I-a fátyol Qarisnya Mosóselyem harisnya, hibátlan fim- Most is a legtöbbet nyújtok p |-25 2'­•66 J.IO |*35 l-48 Mosóselyem harisnya, hibátlan Mosóselyem harisnya, hibátlan Mosóselyem harisnya, hibátlan Női nadrág, műselyem , . Mői nadrág, atlas, csikós . Svájci sapka „ Tsanilia sapka ....... Kötött kabát Kötött kabát ...... Kötött kabát Pulower :Pulower gallérral. ... Gyermek pulower. ... 2* 3­3­1 2 1­3­8­io­o­io­7' 93 25 Ö5 70 24 30 90 SO > 90 80 SO vevőimnek, JA minőségű árut a legolcsóbb áron. j

Next

/
Thumbnails
Contents