Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-12 / 230. szám

6 nf.I3nnV4Rftfm*íí 1M0 október 12. A magyar Ipar uiabb diadalállomásához érkezettl negérkeifek a „CSf PEL" varrógépek! Megtekinthetők vételkényszer nélkül a gyár szegedi főlerakatában 147 Telefon IQ - 54Tisza Lajos körút 42/a. sas. (UJ Singer-paloia.) A Csepel kerékpárok délmagyarországi főlerakata. Ingyenes hlmzőtanfolyam. AZ ELET MOZIJÁBÓL (A faggatós biró) Alamizsna Kis Rókus tanúnak van beidézve a törvénybe. Maga az eset meglehetősen sablonos. A Sisák-gyerekek verekedést kezdtek a kocsmámában, meglökték a Fődi-fiut, akire régen pikkeltek, erre elröpült egy szoldás palack, elröpült a második is, bicskák kerültek elő s a kisebbik Sisák-gyerek vére ott tarkázta az anyaföldet. Tanuja volt a történelemnek Alamizsna Kis Rókus, akit épp ezen okon faggat most az elnök. — Hogy történt? Mondja el, hogy mit látott? Az ember bele is kezd s nagy körülírással mesél olyasmiket, amik nem tartoznak a tárgyhoz. Ez fölötte unalmas dolog, többszörös figyelmeztetéssel jár, hogy fogja rövidebbre a mondókáját, végre azonban mégis elkészülnek. — Tud-e még valamit? Nem hallgatott el semmit? — Én? — bámul Rókus. — Maga háti Az ember lehajtja a fejét és töpreng. (— Ahá, gondolja a királyi ügyész ur, most vesz a dolog érdekes fordulatot!) — Feleljen a kérdésemre, ismétli az ernök. Tud-e még valamit? Nem hallgatott el semmit? Rókus feltekint s olyan ebben a pillanatban, mint az üldözött vad. Szinte kegyelemért könyörög a megrettent szeme. — Hát hiszen, motyogja, szegény ember vagyok... — Nem tesz semmit, a tőrvény előtt mindenki egyforma. Csak beszéljen őszintén s ne feledje, hogy a hamis esküt a törvény szigorúan bünteti. — Tudom, hogyne tudnám! — Tehát elhallgatott valamit? Az ember végre kinyögi — EL — Mit? — Azt, könyörgöm, hogy két kilő szűzdohány van eldugva a pallásomon. Ne vegyék a tekintetes urak nagyon szigorúan, de mikor olyan drága, meg rossz a trafikdohány I Már a termen kívül dohog magában. — A fene látott ilyet! Kiszednék a tehénből a borját, aztán kinevetik az embert 1 (A kemény gallér) Választékosan öltözködő kereskedőbarátunkat megkérdezték, hogy lehet-e még most is puha nyári inget hordani? — Amig meleg az időjárás, feltétlenül. — Akkor te miért hordasz keményet? • — Hogy ne legyek szomorú. — ? ? — Régebben én is a kényelmes, puha ingekhez alkalmazkodtam, de a tavasszal valaki megkérdezte: Miért vagy szomorú? Semmi különösebb okom nem volt a bánatra, az üzlet ugy sem lendül fel, ha kétségbeesetten viselkedem, de a kérdés többször megismétlődött napjában s kezdtem figyelni magamat. — Hát olyannak látszom? — No igen. Egész lelógatod a fejedet Ezért voltam kénytelen kemény gallért viselni a legnagyobb kánikulában is. Puha ingben lelóg a fejem, azt hiszik az emberek... mit részletezzem? Amikor mindenki az embertársa veséjébe szeretne nézni s annyi az igazi látszat mellett a hamis, — nagyon jól tudhatod magad is, hogy mit hisznek mingyárt (Boldogság) A famíliának vendége volt, ropogós bőrű, fakirbarnára sült pulykával traktálták, hogy egyen egyszer jót is az a városi pancsokon elrontott gyomra. A vendég nem is kináltatta magát, sőt megbirkózván a combbal, a fehér mellhúsa után nyúlt. — Szabad-e még? — kérdezte némileg elkésetten. A háziasszony majd elolvadt. — Roldoggá teszel, édes Sanyikám. bizonyisten boldoggá. Hát így volf. Aztán jöttek megint a szürke falusi napok, meghozták a kelletlenséget, az unalmat, közbe apró civódásokat. Már-már hangos szavak estek s aránylag akármilyen enyhe volt a jelenőségük, inzultusszámba mentek a hangsúly révén. Felvonult panaszosan a mult, minden, amin valamikor mulatni tudtak s kiderült, hogy két emberfiát egymás tőnkretételére hozott össze a sors. Amikor aztán már nagy volt a hullámzás, az asszony sirva roskadt a divánra. — Jaj, Istenem, milyen nagyon boldogtalan vagyok én! A hétesztendős Lacika, aki épp mostanában ért a betűvetés-tudomány végére, koraéretten ült az asztalnál. De csak arra tudott figyelni, amit a nagyok végeznek, mintha csak bemutatkozni kívánnának a gyerek előtt. Mondom, .ült és hallgatott, aztán beleszurt szívébe a panaszos anyai hang s már rótta le verébbetűivel a levelet az irkájába. — Kedves Sanyi bácsi, gyere el mihozzánk és egyél pulykapecsenyét, hogy anyukám megint boldog legyen... (Büszkeség) Kezdő muzsikus operettjét játszották, egybegyűlt a rokonság, a sok szomszéd, hát taps is volt bőven s annyit működtették a függönyt, hogy a csavarok már lazulni kezdtek. A szerző apja, az áldozattól vissza nem riadó tőkepénzes, volt a legbüszkébb s körüludvarolta a kritikust. — Azt mondom magának, hogy büszke lehetne Lehár, de Kálmán Imre is, ha az övék volna ez a muzsika. A kritikus véletlenül éppen gyengélkedett s csak annyit mondott. — Mit gondolI Hát nem büszkék? (A kegyetlen ifjú kor) Olyan helyen tőrtént, ahol nagy tömeget hozott össze valamely alkalom. Együtt volt minden életkor az először levegőhöz jutó csitriktől kezdve a nagymamákig. A nők rettenetes sokat jártak, a kényelmesebb férfinép hűsítők mellett üldégélt. Két ifjú ember szintazonképpen. Szivükben büszkeség, a fiatalság könnyedsége, amely mindenekfölött-valónak képzeli magát. Akkor arra jött egy asszony. Tul a virágzás korán, valamelyes dér is megcsípte már. azért még mindig hóditó jelenség. Aki gyönyörködni tud a szépben, a raceban, annak mindennél több Két ifjú is észrevette, azonban éppen ugri-bugri lányokkal évődtek s mit ért a fiatalság az éledhez". annak az értékeihez! De nekik is feltűnt s azt mondja az egyik: — Milyen szép lehetett.. Aránylag halkan mondta, mégis eljutott oda, ahová nem kellett volna. Az asszony riadt tekintetet veteti a hang irányába, mintha szivén szúrták volna. Nem lehet ezt a pillanatot leírni, de elfelejteni sem. Megbántás. keserűség, fájdalom, minden volt benne. Maga az ifjú is nyakig vörösödött, most jött csak rá a tapintatlanságára. Ugyanabban a pillanatban azonban helyrehozott mindent, folytatva a megkezdett mondatot: — ...az édesmamája is! A felhők villámgyorsan vonultak el a tiszta, szép arcról. Bob. MagyaronzAa legfőbb htrnevll ArSirége I BRAUSWETTER JÁNOS «> Gr át App»nyl Albert (L«»NH) BCCB 23. «zám. | 17*-T 5 « ££ 1* melltartók JC U^Uxl^ haskötők orvosi rendelés szerint legmodernebb, legolcsóbb 20 Stef nernénál, Kötcsey-ucca 12. sz. Tartós ondolálás! Viz és vasondo'álás, hajvágás, manícOr arcénotás, Henn« hntfeslés minden színben Ü Elismert elsőrendű munka Egyetemi hallgatóknak árkedvezmény. „IDA" női fodrásznál Oroszlán u. 4. Telefon 16-59. A bécsi ipari oktatás A bécsi ruházkodási ipar fejlettségét kétségtelenül modern szervezetének köszönheti. Talán sehol se fordítanak olyan óriási gondot a tanonooktatásra, mesterképzésre, mint Ausztriában. Dr. Landesberg Jenő kereskedelmi és iparkamarai titkár ajánlólevelei módot nyújtottak nekem arra, hogy végigtanulmányozzam Bécs ipari oktatását. Ha valaki elhatározza, hogy szabó lesz, elegendő, ba beiratkozik a szabó-iskolába, ahol tőbb kurzuson keresztül megtanul mindent, ami segéddé képesiti. Nem szükséges tehát még valamelyik mesternél inaskodni sem, elég, ha elvégzi ezeket a kurzusokat. Itt, kurzusonként 100 sch. tandíjért a legkiválóbb oktatásban részesül. Az Iskolának mintegy 20 tanára van, mindannyian úgynevezett szabó-professzorok, akik a legnagyobb lelkiismeretességgel oktatnak. Ne tévesszük őszsze azonban ezt a kurzust a mi tanonciskolánkkal. A növendék itt a varrás és szabás legelemibb követelményeitől kezdve tanul anatómiát* textil-tant, modelltervezést, kalkulálást^ és munkavezetést, könyvelést, levelezést, kereskedelmi számtant, öltözködéstörténelmet, szakrajzot és még számtalan gyakorlati szaktárgyat. Természetesen ez több kurzus anyaga. S hogy ez az iskola nem könnyű* nem afféle »szabó-iskola«, bizonyítja azt is, hogy, a növendéknek a textil-isméből tudnia kell a nyersanyagok összes jellemző tulajdonságát, a növényi: pamut, Juta, len, kender, csalán; az állati: gyapjú, teveszőr, angóra, kasmír, lószőr, selyem nyersanyagok használhatóságát. Tudnia kell, hogy miből és hogyan készülnek a szövetek, kelmék, különféle elnevezésű selymek, mosók, stb. Olyan hatalmas anyag ez és oly körülményes gonddal oktatják* hogy egy külön kurzus anyagát teszik ki. Ugyanilyen gondot fordítanak a modern női és férfi szabászatra, az anatómiára és a kereskedelmi részre is. Elképzelhető, hogy ha innen kikerül valaki, érti a mesterségét és szolgálatára tud lenni a legkényesebb ízlésű vevőjének is. Ha most ezzel az oktatással szembeállítjuk a hazai tanono oktatást, elkerülhetetlen, hogy ne gondoljunk gyökeres reformokra. Nálunk legtöbbször alacsonyabb" iskolai képzettséggel megy az inas a mesterhez és ott három esztendőt tölt el. Kisebb vidéki vár rosokban pedig még mindig divatozik az a szokás, hogy az ilyen inas inkább háziszolga, mint tannló. A mester a legritkább esetben engedi dolgozni* akkor is a legalantasabb munkát végzi, amiből nem tanul semmit. A harmadik évben pedig elér annyit, hogy megtud varrni egy mellényt, ki tud vasalni egy öltönyt. A kötelező tanonciskolában pedig a tanároknak először is arra kell gondol-1 niok, lyigy a tanoncokat megtanítsák a számolás alapműveleteire. De még van egy gyökeres baj a hazai tanoncoktatásban. A mesterek legtöbbször féltékenyek a fiatalokra és vigyáznak arra, nehogy jó iparosok legyenek. Félnek a későbbi konlcurrenciától. A bécsi segéd két évi műhely-munka után Jelentkezhet a mestervizsgára, amely oly szigorú, hogy nagyon kevés segéd tud megfelelni a követelményeknek. Külön teremben, szigorú zsűri előtt vizsgáznak a jelöltek. Az elméleti rész nem kevésbé nehéz* mint a gyakorlati. S itt nincs jóakarat* barátságos vállveregetés, itt tudni kell! Alkalmam volt egy ilyen mestervizsgát végignézni. Amit ott az intelligens és nagytudásu vizsgázók végeztek, az szívfájdalom egy magyar iparosnak. Mikor fog a magyar szabóipar ilyen magas ntvót elérni?! Mi az oka annak, hogy ilyen szigorúan kezelik a vizsgákat? Először is megakadályozzák azt, hogy elözönőljék a pályát, másodszor elejét veszik annak* hogy olyanok is működhessenek, akik nem tökéletes iparosok. Bécs féltékeny az iparára!... De az oktatás nem szűnik meg azzal* hogy valaki önálló mester lett. Erről a szabőiparos szakosztályok gondoskodnak, igen ötletes módon. A szakosztály 10—15 tagból álló bizottságot állit őszsze, a legkiválóbb mesterekből. Ezek állandóan tanulmányozzák a divatotj, a szabásokat, a modern áramlatokat és rövid időközönklnt díjmentes szakoktatást adnak a többi mesternek. Erre az előadásra nem szegyeinek elmenni az öreg mesterek sem, egyáltalán nem tartják lenlázónak. ha van valami, amit még ők sem tudnak. Legutóbb például, — amiről már előzőleg megemlékeztem — a kövér szabászatról tartottak előadásokat a legügyesebb bécsi mesterek. Óriási volt az érdeklődés. Eljött Bécs legkülsőbb negyedéből a legöregebb mester is és beült a padba. Ezt az időszakos oktatást Szegeden is be Iphetne vezetni, ha volna megfelelő terem az ipartestületben. Meg vagyok győződve, hogy az ilyen reformok, amik nem is kerülnek pénzbe, igen nagy lépésekkel vinnék előre Szeged amúgy is szépen fejlett szabó-iparát. Keek Lajos szabómesteft