Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-24 / 214. szám

4 DÉLIflAGYARORSZAG 1930 szeptember 24. gesen viselkedett, egész testében remegett és erélyesen tiltakozott az ellen a feltevés ellen, hogy bűntársai is voltak. — Egyedül követtem el a gyilkosságot — kiabálta. Ahoz senkinek semmi köze nincsen, egyedül én vagyok felelős Stark Andor ha­láláért. A budapesti főkápitányságnak az a vélemé­nye, hogy Klein azért jött vissza, mert Gé­nuában megtudta, hogy a gyilkosságot felfe­dezték, tudta azt is, hogy rádión az egész vi­lágon körözik és azt hitte, hogy a hajón el­fognák. Inkább visszajött tehát Magyarország­ra, mert azt gondolta, hogy itthon könnyeb­ben elbújhat. hogy ez a tisztikar köréből megütközést keltett volna és hogy Prónay Pál a tisztek megnyugtatá­sára kijelentette, hogy nem túr Habsburgot a trői non? — Albrecht főherceget a laktanyában a tisztek ugy fogadták, mint főhercegi vendéset szokás fo­gadni — feleli a tábornok. — Ennek a meghívásnak volt valami politikai éief — Ennek semmiféle politikai éle nem volt. Al­brecht főherceg akkoi* jött vissza Svájcból, meg akarta ismerni az országot Keresztes Artúr nyugalmazott tábornokot hallgat­ták ki ezután. Darvai védő intéz hozzá kérdést: — Tábornok ur volt az, aki a királypuccs alkal­mával Szombathelyt royalista csapatokkal elfog­lalta? — Igen, az akciónak én voltam a vezetője. — Prónayné Szegfi István főhadnagyot le akarta; önnel tartóztatni l — Nem. ­— Tud-e arról, hogy Prónay antidinasztikus ér­zelmű lett volna? — Ezt nem is tudom feltételezni^ — feleli aj tábornok. Keserű Ferenc tüzérszázados a következő tana. Többizben hallotta, amikor Molnár főhadnagy Prónayt »Ocskay brigadérosnak* és árulónak ne­vezte. — Tud-e arról, hogy Ranzenberger igyekezett rábirni a zászlóaljat a Prónav-ellenes magatar­tásra? _ kérdezi a védő. — Erre nem emlékszem. , — Emlékszik, hogy én valaha valamiféle haza­fiatlan cselekedetet követtem volna el? — kérdezi most Prónay. — Én az alezredes nrat mindig hazafiasnak tartottam. Gervai Lepény Mihály vendéglős a következő tanu. Fültannja volt, hogy Ranzenberger őrnagy azt a kijelentést tette, hogy az »öreg« Prónay teljesen Karlista, felesége hatása alatt áll. Ranzen­berger sértő szavakat is mondott rájuk. — Ezt maga jelentette az alezredes urnák —i mondotta az elnök —, erre történt a provokáíás, de Ranzenberger a sértő kijelentéseket letagadta. Egymásután állnak a biróság előtt a tanuk. Csathő Géza, aki Prónay zászlóaljának hadapród­jelöltje volt, azt vallotta, hogy ott volt, amikor Prónay alezredes a kommunisták ellen beszélt Prónay azt mondta, hogy a Vár falait a kommu­nisták vérével fogja vörösre festeni. — Mondotta-e az alezredes ur — teszi fel a kérdést a védő —, hogy a Habsburgok vérével fogja vörösre festeni a Vár falát? — Nem mondotta — feleli a tana —«, 5 csak a kommunisták vérérőt beszélt Gureczky Alfréd nyugalmazott folyamőrkapitány, elmondja, hogy a zászlóaljnál volt egy mozgalom, amelyet a Prónayval szemben álló tisztek indítot­tak Prónay ellen. Ranzenberger jelentkezeti Pró­naynál és kijelentette, hogy a zászlóalj tiszti­kara, mint egy ember áll Prónay hátamőgött, az egész tisztikar nevében kifejezte ragaszkodás sát Prónayhoz. Ranzenberger egyébként nem lö j pett fel sohasem azokkal szemben, akik Prónay ellen foglaltak állást, viszont fellépett azokkal szemben, akik Prónay mellé álltak. Mindig Prónajj ellen Izgatott, de sohasem Prónay jelenlétében. A következő tanu Fehér József nyugalmazott törzsőrmester. Tudja, hogy 1921. őszén kezdődött az a tisztibérlet, amellyel kapcsolatban Próoayi most súlyos vádakat emel a kasszakönyvek meg< hamisítása és bizonyos pénzek eltűnése körüL Dr. Halmágyi Artúr ügyvéd arról tesz valío* mást, hogy 1920-ban 338.000 koronát átadott * zászlóalj egyik tisztjének Dobonji főhadnagynak, aki ezután ezt a pénzt beszolgáltatta a zászlóalj, pénztárába. — Ez a vallomás azért fontos — mondja at ügyvéd —, mert ki fog derülni, hogy Dohonyi ezt a 338.000 koronát csakugyan befizette a zászló­alj pénztárába, azonban ez a pénz eltűnt, hiány zik a kasszából. Amikor Ranzenberger ezt meg­tudta, a hiányt Prónayra tolta. Bibó Dénes a következő tanu. — Mi a foglalkozása? — teszi fel a kérdési az elnök. _ Polgárt tisztviselő vagyok. Igazolja vallomásában, hogy Prónay a kíraT^ látogatás idején Szmrecsányi Lajos és Beniczky ödön elfogatására küldött ki patrujokat. de a ki­rály elfogatására senkit sem küldött ki. Bibol egyébként a Prónay zászlóalj autóstisztje voltj Németh Miklós városi tisztviselő a Próna^ zászlóalj tisztiétkezdéjének volt a vezetője. A* Albrecht-vacsoráról tesz vallomást. Felmutat egs fényképet, amely az Albrecht-vacsoráról készük — Itt vagyok én — mondja —, mellettem ui Léderer főhadnagy... ^ A biróság ezután csütörtökre haalasztotta e» * tárgyalást. i Rothermere feltűnést keltő írása Münchenből a németekről és Magyarországról München, szeptember 23. Lord Rothermere Münchenből üzenetet küldött a Daily Mail­nek, amely a lap szerdai számában jelenik meg. A lord annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Hitler-párt nagy előretörése a német­országi választásokon uj gátat emel a bolseviz­mus ellen. Sürgeti a nagyhatalmakat, foglal­kozzanak annak a lehetőségével, hogy Német­ország sérelmeinek egy részét közvetlen tár­gyalások utján orvosolják. Az erős, nemzeti érzelmű államok egyike sem érheti be azzal, hogy pusztán a Népszövetségtől várja iogos: panaszainak elintézését. A genfi humbug tárgyában Magyarország tapasztalatai jó például szolgálhatnak. Ap­ponyi gróf, az elnyomott Magyarország ki­váló szószólója, a mult héten figyelmeztette Európa közvéleményét, hogy Magyarország 10 éven keresztül hiába fordult a Népszövetség­hez annak a 3,300.000 magyarnak az érdeké­ben, akiket a trianoni békeszerződés idegen igába hajtott és akiknek védelmét ugyanez a békeszerződés a Népszövetségre bizta. Fel­hívja a lord a nyugati államok kormányainak figyelmét arra is, hogy a németség megmu­tatja az utat, amely a kiáltó igazságtalansá­gok kiküszöböléséhez vezet. Ezen az uton Né­metország sokkal jelentősebb eredményeket érhet él, mint az » Anschluss* szolgálatában. Ha a dolgok ilyen fejlődést vesznek, ez oda vezethet, hogy Csehszlovákia, amely rendsze­resen megszegte a békeszerződéseket, egyrészt a kisebbségek elnyomásával, másrészt azzal, hogy nem csökkentette fegyverkezését, máról­holnapra megszűnhet létezni. Nagyon lehet­séges, hogy a jövő igy alakul, bár ezt ő maga is fájlalná, mert hiszen a csehszlovák állam létrejöttét elsősorban éppen az ő bátyjának, lord Northcliffe-nek köszönheti, valamint a Rothermere lord által a háború alatt folytatott propagandának. — Az általam körvonalazott fejlődési folya­mat — irja tovább a lord — oda vezethet, hogy Középeurópának egymás mellett élő né­pei egy, a százmilliót jóval meghaladó blokk­ban tömőrülhetnelc. A nagyhatalmak vaksága Németország politikai súlyának olyan megnö­vekedését idézhetnék elő, amilyenre a néme­tek egy győzelem esetén sem gondolhattak volna. A lord szerint Magyarországnak ha jo­gos panaszai továbbra is meghallgatatlanok maradnak, maga is azt tanácsolná, hogy lép­jen bele egy ilyen szövetségbe, de ugy, hogy őrizze meg függetlenségét, hiszen a világhá­borúnak Magyarországra az az egytélen egy haszna volt, hogy, visszanyerte ősi független­ségét A cikk azzal végződik, hogy a magyar nép egyike Európa legműveltebb és leglovagiasabb népeinek. Prónay és Ranszenberger a biróság Sajtóper az uccai kardaífér ultin — Érdekes vallomások a királypuccs részleteiről Budapest, szeptember 23. A büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa előtt ma megjelentek a forradalmak utáni idők vezető egyéniségei, hogy tanúvallo­mást tegyenek abban a régóta húzódó bünperben, amely Prónay Pál nyugalmazott alezredes és Ran­zenberger Viktor testőr-őrnagy között folyik. A háborúskodás Prónay alezredes és Ranzenber­ger őrnagy között már esztendőkkel ezelőtt kez­dődött Prónay Pál alezredest á Kossuth Lajos­u'ccában Ranzenberger őrnagy feltűnően végigmérte szemével és mikor az alezredes kérdőre vonta, az őrnagy ingerülten válaszolt. Szóváltás keletkezett, végül az őrnagy kardot rántott és többszőr Prónay alezredesre sújtott. Prónay feje fölé emelt botjá­val igyekezett védekezni, azonban az egyik vágás karján súlyosan megsebesítette. Ekkor revolvert rántott Prónay. Amikor az őrnagy a feléje irányuló revolvert meglátta, visszadugta hüvelyébe kardját és eltávozott Másnap Prónay alezredes lakásán megjelentek Ranzenberger segédei és lovagias elégtételt kértek. Az alezredes a lovagias elégtételt megtagadta az­zal, hogy Ranzenberger őrnagynak még elinté­zetlen ügyei vannak. Később két lapban megjelent Prónay Pál nyilt levele Ranzenberger segédeihez, Schenker Zoltán őrnagyhoz és vitéz Vida Gyula alezredeshez- A nyilt levél egyes pontjait Ranzenberger sértőnek találta és ezért feljelentést tett Prónay ellen. Az ügyészség is kifogásolta az egyik pontot és hiva­talból megindította az eljárást Prónay és Ranzenberger perének főtárgyalására Schadl tanácselnök száznegyven tanút idézett be. A biróság először Prónay Pál kihallgatását kezdte meg. Körülbelül öt percig tartott Prónay kihallga­tása. Prónay mindent megismételt szószerint' amit Ranzenberger inkriminált. Ezután következtek a tanok. Elsőnek Aposztolovits Sándor honvédszáza­dost hallgatta ki a bíróság. Prónay: Tud-e arról, százados ur, Rogy Ran­zenberger miképen került a különítményhez? — Társaságban mondották. — Szóval, tud arról a százados ur, hogy Ranzen­berger Szegeden jelentkezett előttemu mint okleve­les vegyészmérnök, hogy be akar lépni a külö­nítménybe. — Igen, ezt hallottam. Beniczky ödön nyugalmazott belügyminiszter a következő tanu, akitől az elnök a következőket kérdezi: — Tud-e kegyelmes ur arról, hogy Ranzenber­ger hamis tanúvallomást tett Prónay Pál ellen arra vonatkozóan, hogy Prónay Habsburg-ellenes kijelentést tett és őrjáratot küldött ki, hogy fog. ják el IV. Károly királytt Mielőtt a kérdésre válaszolhatott volna. Prónay ügyvédje állott fel és ezt kérdezte: — Mikor érkezett IV. Károly őfelsége? — Kora délután. — És mikor távozott? — Kevéssel utána. — Lehetséges-e, hogy éjjel őrjáratot küldhettek ki IV. Károly elfogatása érdekében? — Nem. — Tud-e kegyelmes ur arról, hogy az az Őrjárat, amely éjszaka kiment, elfogott-e valakit? — Igen, engem és Szmrecsányi Györgyöt. Darvai védő a következő kérdést teszi fel: — Tud-e arról, kegyelmes uram, hogy Prónay 1920-ban Habsburg-ellenes volt-e, vagy sem. Beniczky: Tudtommal semleges volt Prónay Gyula nyugalmazott tábornok a követ­kező tanu. — Tud-e arról tábornok ur, hogy 1920-ban Albrecht főherceget vacsorára hívta meg Prónay Pál, a Nádor-laktanya étkezdéjébe? Tud-e arról,

Next

/
Thumbnails
Contents