Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-12 / 204. szám

$2E6ED. Szerkesztőség: Somogyi ucca L em. Telefon: Kiadóhivatal, , piciönkönyvtór és Jegyiroda : Aradi ncca S. Telefon: 300. ^ Nyomda : LHw llpól ueoa 19. Telefon: le—34. Távirati é* levélcím: Déimagyarország Szeged. Péntek, 1930 szeptember 12 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 204. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3*60, kUHSldSn 6-40 pengi). — Egyes szám ára hétköznap ÍO, vasár— és Ünnepnap 24 fill. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponta reggel A szegedi gazdafronton Mayer János és Wekerle Sándor szivüEön viselik annyira a szőlősgazdák érdekeit, mint azok a városatyák, akik a szegedi közgyűlésen sürgetik és erőltetik a boradó leszállítását. Bessenyei Zénó, Csontos Imre és Szabó István vannak olyan szőlősgazdák, mint az a külvárosipárti vezető ember, aki a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén, talán éppen azon a napon, amelyiken a szivattyuzási adót megszavazták, debatteri képességének egész latbavetésével szorgalmazta a boradó mérséklését A szegedi közgyűlés urait semmivel sem lehetett meggyőzni arról, hogy, mozgalmuk a nyomor és gazdasági válság tetőfokának éveiben nem időszerű, hogy nem lehet mérsékelni a boritaladót, ha nem mérsékeljük a husfogvasztási adót is és hogy; a város túlságosan megtépdesett háztartása nem nélkülözheti és nem tudná pótolni azt a jövedelmet, amelyet a boritaladó hajt. Szerencsére a nagy többségre a közgyűlésen is, a pénzügyi bizottságban is hatottak az érvek. Igy történt, hogy Szegeden még mindig azok fizetik az adót, akik bort isznak és nem azok, akik vizzel szokták oltani a szomjukat. Mayer Jánosról nem lehet elmondani, amit nemrég az egyik kereskedelmi miniszterünk önmagáról mondott el, amikor kijelentette, hogy nem ellensége sem a kereskedelemneK, sem a kereskedők osztályának. Mayer Jánosról a földmüveléssel kapcsolatban pozitív állításokat lehet latba vetni. Mayer János kisgazda, Máyer János föl szeretné virágoztatni a földművelést, a kisgazdaosztályt, sőt van támogató ötlete és intézkedése az ezerholdasok részére is. Mayer János mégis azt felelte a nála megjelent szőlőbirtokosoknak, akik a Szőlőbirtokosok Országos Társaskörének voltak a küldöttsége, hogy »az államháztartás helyzete ma még nem engedi meg azokat az adókönnyítéseket, amelyeket a szőlősgazdák társadalma évek óta követel erélyesen.* És a szőlőbirtokosok, akik a Szőlősgazdák Országos Társaskörének voltak a küldöttsége, deferáltak. Ha lott az államháztartás helyzetére való hivatkozás. Hatott a pénzügyminiszter álláspontja, akiről azt mondta Mayer János, hogy gyakorlati gazda, mint pénzügyminiszter mégis azt a nézetet vallja, hogy a borilaladóból származó bevételt az államháztartás nem tudja nélkülözni. Rá kellett mutatni erre a párhuzamra, mert néhány ur bele szeretné vinni a szegedi köztudatba, hogy a szőlősgazdákra nézve tudja az Isten milyen sérelmes helyzetet tart fenn a közgyűlés, amikor nem mérsékeli a boritaladőt, hogy a szőlősgazda-érdekeltségnek ők az egyedüli szószólói és hogy a városi lakosság képviselőit osztályelfogultság vezeti, amikor nem hajlandók hozzányúlni a boritaladóhoz. A szőlősgazdák társasköre képviseli-e a szőlősgazdák érdekeit olyan gerincesen és céltudatosan, mint egy-két ur a szegedi közgyűlésen? A szőlősgazdák társasköre iár-e el helyesen, amikor mozgalmában figyelemmel van a borital adónál átfogóbb országos érdekekre, vagy az a néhány szegedi ur jár-e jó uton, aki se nem lát, se nem hall, annyira haragszik a boritaladóffe és pénzügyi meggondolás, koncepció, vagy megoldás nélkül szónokol ellene? Kinek higyjünk? Wekerlének, vagy Wolf Miskának, Csontos Imrének, vagy Ábrahám Jánosnak, Mayer Jánosnak vagy Petrik Antalnak? A közgyűlés progresszív szárnyát a boritaladó ellenségei, akik a szivattyuzási adó barátai ugy állították be,minta — gazdatársadalom ellenségeit. Semmi reményünk abban, hogy megváltozzék ennek a néhány városatyának a taktikája. De nem is fontos. Kizárólag annak a gazdatársadalomnak a megértésére és belátására van szükség, amelynek annyi érdemes tagja szerepelt és szerepei a közéleiben és amely annyi értéket adott már ennek az országnak. Kizárólag a gazdatársadalomra van szükség, mely nagy, forrongások idején hirdetett már egyszer békességet és megbocsájtást. Amely lengette már a titkos választójog zászlaját. Amelynek kezdeményezni kell valamennyi termelő osztály békés együtt-dolgozását. Amely az ország érdekeit bizonyára osztályérdekei fölé tudja helyezni. S amely előbb-utóbb rá fog eszmélni arra, hogy jövőjének kulcsát kizárólag a haladás eszméinek fanatikus hirdetésében és törhetetlen szolgálatában találhatja fel. Briand és Henderson nagy beszédei Genfben a Népszövetség Páneurépa vitáiéban Bethlen tárgyalásai a közös agrárfront ügyében gyára: a páneurópai kérdés Ismertetésére. Azzal kezdte fejtegetéseit, hogy nem tud elképzelni manapság olyan népközösséget, vagy olyan külön államközi megállapodásokat, amelyek életképesek lennének, ha nem állanak szoros összefüggésben a népszövetségi paktummal. GenÍJ szeptember 11. A népszövetségi közgyűlés ma délelőtti közgyűlésének Briand beszéde volt a főeseménye. A francia külügyminiszter felszólalásának hire »telt házat« vonzott. A közönség számára fentartott padsorok zsúfolásig megteltek. Briand zajos tapstól kisérve lépett a szószékre. — Kettős cimen állok itt — kezdte beszédét —, először mint francia delegátus, másodszor mint 27 európai állam megbízottja. Bevezetőben rámutatott arra, hogy a népek bizalma és ragaszkodása növekszik a Népszövetség iránt, mert egyre erősebben hisznek hivatásában és benne látják a háhoru legfőbb akadályát. A béke megszervezése hovatovább mindjobban megizmosodik. Ma már eljutottak odáig — ami. rendkívül nagy vívmánynak tekinthető —, hogy a háborút bűncselekménynek bélyegzik. Különböző szerződések, döntőbiráskodási egyezmények, regionális megállapodások, a viszályok békés rendezését biztosító megegyezések, mindezek a Népszövetség védnöksége alatt nagy mértékben járulnak hozzá a háború megelőzéséhez és a biztonság körülbástyázásához. Ki kell építeni még jobban ezeket a biztosítékokat, mert erkölcsi lehetetlenség, hogy háború esetén éppen azok legyenek az áldozatok, akik jóhiszeműek voltak és hittek e biztosítékok erkölcsi erejében. Briand ezután rátért beszéde tulajdonképeni tárBriand ezután rövid visszapillantást vetett sz eddigi páneurópai tárgyalásokra és köszönetet mondott a huszonhat európai állam kormányának, amelyek készséggel vállalkoztak a páneurópai tervezet beható tanulmányozására. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a páneurópai kérdést a Népszövetség elé kell vinni. Nem kétséges azonban az sem, hogy a Népszövetség univerzális szervezet, amelynek világproblémákat kell megoldania és amely nem szentelheti magát teljesen részletkérdéseknek. Abban nyilvánvalóan a világ valamennyi nemzete megegyezik egymással, hogy, mindnyájuknak érdeke az európai államok öszszehozása, gazdasági és politikai egyesítése és együttműködése a háború pusztításainak ellensúlyozására. Végül kijelentette, hogy a huszonhat európai állam elhatározta, hogy tovább megy a béke érdekében megkezdett utján, minden hátsó gondolat nélkül, valamennyi nemzettel és a Népszövetséggel egyetértésben. Az európai hatalmak elvárják, hogy a Népszövetség kijelenti nekik: Európa a helyes uton van és haladjon tovább ezen ax uton. Briand mérsékelt beszédének hatása Kerülte a teátrális hatást, Inkább meg akarta győzni az államokat Páneurdpa gondolatának helyességéről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik. A Népszövetség folyosóin élénken kommentálták Briand nagy beszédét Az első benyomás a meglepetés volt. A francia külügyminiszter rendkívül mérsékelt hangja váratlanul érte a gyülekezetet. Általában az a vélemény alakult ki, hogy Briand beszéde a legggengébb szónoki produkció volt, amit valaha is tartott a Népszövetség ülésein. Ezt a franciák is belátják, csak azt mondják, hogy Briand ezúttal szándékosan kerülte a teátrális hatást és nem engedte magát elragadtatni pillanatnyi inspirációitól. Mindvégig tárgyilagos és diplomata maradt, minden szavát mérsékelte, szónoki hatás helyett az volt a célja, hogy beszéde politikai tüntetés legyen, ami megmenti az európai államszövetség tervét Briandnak tagadhatatlanul sikerült meggyőzni a nem európai államokat arról, hogg a páneurópai tervnek békés jellege van és nem irányul más államok ellen. A francia külügyminiszter időt akar engedélyezni a Népszövetségnek arra, hogy megbarátkozzon az európai államszövetség gondolatával és hogy megtegye az első lépést a Páneurópa felé vezető uton. Henderson beszéde A népszövetségi közgyűlés délutáni ülésének vonzóereje Henderson beszéde volt, amit talán még nagyobb érdeklődéssel vártak, mint Briand páneurópai expozéját. Henderson beszéde rendkívül nagy tetszést aratott, beszéde után percekig zugólt a tapsvihar. Briand beszédéről egyébként a félhivatalos