Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-27 / 217. szám

1930 szeptember 28. DÉLMAGYARORSZÁG 773 AZIT/UIV fóZAHSARM IITIA IRTA: lIMBERTO NOBILB 66 Néhány pillanatnyi hallgatás után azután döntöttem: »Mégis jobb, ha még néhány napot várunk. Nem akarom, hogy elvegyük Cecionitól a lehetőségét annak, hogy gyakorlatilag kipróbáljuk eszméjét, vájjon lehetséges-e, hogy valamennyien közösen egyszerre elinduljunk. Én mindenesetre lehetetlennek tartom. A szánok készek, ki kell próbálnunk azokat. Holnap kísérletképpen tegyünk meg 500 métert Lássuk azután a gyakorlatban a nehézségeket.* Mariano és Zappi fejüket rázták. »Nem. Kizárt dolog, hogy, az állójégen közösen bírjunk haladni. Hisz már itt is látjuk, milyen nehéz csak pár lépést is tenni előre. Rettenetes! örökösen fel-le bukdácsol az ember, felyton kerüldözi a jégrögöket, amellett mindig ott a veszély, hogy vagy elcsúszik az ember, vagy beleesik egyik rianásba, amint már meg is történt. Abszurdum elképzelni is, hogy olyan nehéz embert, mint Cecioni is, az állójégen szállítani lehessen. Jobb, ha nem vesztegetjük tovább az időt, hanem határozzunk, mikor indulunk.* »Jó, — feleltem — de akik elindulnak, milyen célt tűztek maguk elé?« Meg akarják próbálni, hogy elérjék a partot és nekünk segítséget küldjenek? Lehetséges-e ez? Elég-e az idő ehhez? És hogyan jönnek a hátramaradottak segítségére, mikor azt sem tudják, hogy közben hova sodródtunk. Mindenesetre oly kevesen induljanak erre a felderítő útra, amilyen kevesen csak indulhatnak. Négy? tul soknak tartom. Talán inkább ketten. Kettőt könnyen el tudunk látni élelmiszerrel, ruhával abból, ami rendelkezésünkre áll. Kettesével gyorsabban is juthat előre az ember, mint többedmagával. A kettőt jobbnak tartom, mint a hármat. És ha a kettő közül egyik megbetegszik, a másik otthagyhatja élelmiszerét és tovább mehet. Mariano megjegyezte: »Nem, legalább is hármasban kell lennünk", nogy, abban az esetben, ha egyik megbetegszik, a másik visszamaradhasson vele. A harmadiknak azután egyedül kell megkísérelnie a továbbjutást.* Zappi egy negyedikre szavazott: legyen a nárom tengerésztiszt és Malmgren. Mindenesetre azonban legalább bárman: Mariano, Malmgren és ő. Egy más kérdés is ötlött eszembe, rögtőn kimondtam. »Hány kilométert lehet — Malmgren nézete szerint — naponta megtenni az állójégen. Hány nap alatt érnék el az Északifokot?* Állójégen, ha olyan, mint ez itt, — válaszolta Malmgren —, becslésem szerint naponta kb. 10 km-t birunk megtenni. Szárazföld közelében azonban feltétlenül jobb állójeget találunk és akkor 15 km-t is meg birunk tenni. Mindenesetre átlagsebességnek az első napok előrejutását lehet számítani, amikor az állójég még komisz, de erőnket még nem használtuk el, mig később a fordítottja 411 be ennek.* Elővettük a térképet. Az ut, amelyet meg akartunk tenni, a következő volt: Foyn-sziget, Brunn-fok, Platen-fok, Scoresby-sziget, Északil'ok. Ez összesen 160 km volt, tehát az Északifokot mintegy 15—16 nap alatt érhetik el. Mindenkihez kérdést intéztem, ki akar elindulni. Mariano, Zappi és Malmgren — természetesen — késznek mutatkoztak. Viglieri és Biagi szintén hajlandók lettek volna. Csupán Behounek és Trojani mondták azt, hogy »ők a Tábornokkal akarnak visszamardni.* Nem határoztam még semmit. »Holnap, — szóltam — megkíséreljük, hogy együtt megLegyünk 500 métert. Azután majd meglátjuk!* Mariano és Zappi elveszett időnek tartotta ezt Hogy. lehessen a sebesülteket szállítanunk, amellett még az élelmiszereiét meg minden egyéb szükséges dolgunkat, amink van, magunkkal cipelnünk. »Kétszer kell megtennünk az utat*, —• válaszoltam. Ezt is mindketten veszélyes dolognak tartották, mert ha hirtelen köd lepne meg bénnünket közel a veszély, hogy elszakadunk egymástól. Ez az utóbbi megjegyzés helyes is volt, de azt is elárulta, hogy az a szándéka e kettőnek, hogy semmi időt se vesszenek s amint lehet induljanak. Ezalatt késő lett. Társaim Ismét Ősszekuporogtak az éjszakai nyugalomra. Malmgren, ki az előző éjszaka a sátorrud mellett aludt abban a reményben, hogy most jobb helye lesz és nem nyomja majd annyira sérült karját, Cecioni és az én lábam között tette magát kényelembe. Társaim hamarosan elaludtak. Cecioni még álmában is folyton-folyvást panaszkodott. Csak Mariano volt még egy ideig ébren. Ránéztem. Nem láttam már olyannak, mint korábban. Valami történt vele, amit eddig nem vettem észre. Az elhangzott viták elidegenítettek tőle. Visszatetsző volt nekem abszolút akarata az elindulást illetőleg, anélkül, hogy tekintettel lett volna többi bajtársaira is. Éppen tőle az ellenkezőjét vártam. Végül egyedül én virrasztottam. Néha-néha felébredt Cecioni nyugtalan álmából és erősen megragadta karomat. Belém kapaszkodott, mintha az utolsó mentőhorgonya lettem volna. Szó nélküli párbeszéd volt ez, kérés, intés. Azután minden csendes lett mint az előbb. A szél halkan simogatta a sátrat és könnyedén megmozgatta falait. A selyemfalak ideoda mozdulásának suhogása a partra futó hullámok ritmikus neszéhez hasonlított. Ez a csendes suhogás volt társaim altatódala. A medve. Mikor ezer nehéz gonddal felébredtem, észrevettem, hogy a Nap keresztültörte a felhőket A sátor kettős selyemfala olyan finom! volt, hogy a napsugarak áthatoltak rajta. Megkértem Zappit hogy azonnal tegyen a napsütésben megfigyeléseket. így ellenőrizhetjük helyzetünket az előbbi jelentések alapján. Alapjában véve az okozta legtöbb gondunkat, hogy folyton ide-oda sodródtunk. Hirtelen kisütött a Nap. Intettem Cecioninak, ébressze fel Zappit, aki mellette aludt. Zappi saját akaratából hívta Marianot és mindketten kimentek, hogy, együtt végezzék a méréseket. Pár perc múlva megjelenik Zappi a sátor bejáratánál és izgatottan bekiáltja: i>Egy medve!* Mindenki felébred. Malmgren felemelkedett és felém fordu!?: i>Give me the pistol. I go tó hunt its (Adja ide a pisztolyt. Megyek, hogy lelőjjem.) Átnyújtottam neki a pisztolyt és a töltényeket. Malmgren megtöltötte a fegyvert és kiment. Nekünk szólt, legyünk csendben. A: többiek követték. Cecionit és engem is kivonszoltak magukkal. Az izgalom feledtette velünk fájdalmainkat. Kint metsző hideg volt de nem éreztük, mert alig mozdult a levegő és a gyenge szél is északnyugatról fujt. A Nap most egészen elbujt a teljes eget teljesen elborító felhők mögé. Az a lágy, gyengéd világosság uralkodott amelyet oly gyakran figyeltem meg a sarki éjszakában. Mily szépen verődött vissza a hó fehérsége s a jégtuskók tintakék szine. A medve a sátor túlsó, a szigetek felé eső oldalán, tőlünk mintegy 20—30 méternyi távolságban állott. Malmgren mégegyszer halkan ránkparancsolt: »Hallgassatok, ne mozduljatok!* Azután óvatosan felemelte a pisztolyt. (Folyt női télikabát, szőrmebunda Már mos! szerezze be és mindennemű ruhnsiUktégleiéi, melyet részletre is nagyon olcsón vásárolhat tis LánCZ Jenőnél, Széchenyi tér 13. Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. LEGOLCSÓBBAK, LEGJOBBAK, LEGTARTÓSABBAK A BLAU-RUHÁK Oszi bevásárlásainál föltétlenül tegyen egy kísérletet. Telefon 20—53. 31o Kelemen ucca 5.