Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)
1930-09-20 / 211. szám
1930 szeptember 21. DÉLMAGYARORSZÁG 9 Ujtipusu l\>f -W7* -n 1T lf « kerékpárok rendkivQI erős JL JE-J SÜL JEm. U Jtm megérkeztek, eredeti STYRIA és NORMA kerékpárok kedvező részletfizetésre kaphatók péry Gépáruházban. Pfaíf varrógépek. Rádiók. 20 Gramofonok, Lemezujdonságok. (MMAMMMUMMMMM* AZ'HAIM* tsmtsxm DIJA IRTA: UMBERTO NOBILB 60 Az a gondolat, hogy egyedül visszamaradjunk, elviselhetetlennek tünt Cecioninak s szakadatlanul sirt, mint egy gyermek. Meg birtam érteni, hogy egy erős, izmos férfi, mint ő is, védekezni akar a pusztulással, az egyedülmaradással szemben. A katasztrófa meglepte őt. Sohasem gondolt arra, hogy ne legyen semmi lehetősége sem a hazatérésre. Nem akarta sehogysem megszokni azt a gondolatot, hogy velem együtt ittmaradjon egyedül az állójégen, hogy megadással várja a halált. Ezer praktikus indítványt tett, amelyeket mechanikai tudásával meg is tudott volna valósítani, ha egészséges maradj mint a többiek és nem törik el a lába. Cecioni e pillanatban tényleg saját magát tartotta a leghivatottabbnak arra, hogy a mentőakciót megszervezze és erős meggyőződése volt, hogy bajtársainkat vissza kell a gyaloguttól tartania mindaddig, mig előkészületei be nem fejeződnek, mig a mi állapotunk annyira nem javul, hogy megengedi, hogy együtt vágjunk neki a jégmezőnek. Eszerint valamennyien egyszerre indultunk volna. • • • Május 28-ikán egész nap nem Kaptunk közvetlen híradást' a »Citá di Milánodtól. S. Paoloból tudtuk meg, hogy a hajó elérte a Spitzbergák északi csúcsát. Ennek ellenére sem hallotta rádiótelegráfiai segélyhívásunkat, noha sokkal közelebb volt most a »Cittá di Milano* hozzánk, nem sikerült felfognia leadásunkat. Semmit sem javult a helyzet, sőt rosszabbodott. Ez megerősítette Biagit az árnyékzónáról vallott elméletében. Később, mikor Biagi a felvevővel S. Paoloból fogta a hireket s a rádió jeleit szóróiszóra közölte velünk, Mariano és Zappi ragaszkodtak inditványukhoz, hogy egy csoportnak meg kell próbálkozni, hogy, elérjék a oartot. Erre felszólítottam őket, tervüket pontosan fejtsék ki előttem. ök erre Malmgrent kérték, hogy beszéljen helyettük. Most már világos lett előttem, hogy ők hárman ezt a kérdést már akkor behatóan megtárgyalták egymással, amikor az állójég állapotát megvizsgáltuk a gyaloglás nehézségeinek figyelembe vétele mellett. Malmgren engedett a kérésnek: »Minden reményünket, hogy a rádió újból működjék, lel kell adnunk, másrészt mindig messzebb sodródunk az Északnyugati-földtől'. Helyzetünkben egyetlen mód van csak. a menekülésre, ha egypár emberből álló hiradócsoport útra kel az Északi-fok felé, hogy ott a mentőexpedícióhoz csatlakozzék.* Az Északi-fok közel van már a 20° meridiánushoz Greenwichtöl keletre és odáig tart az a zóna, amelyet a »Cittá di Milano* át akart kutatni miattunk. »Ki megy hát?*, kérdeztem. Mariano válaszolt: »Én szívesen vállalkozom erre a feladatra.* »És hánynak kell eltávoznia?* Ezúttal Zappi válaszolt: »Legalább is négynek. A három tengerésztiszt és Malmgren. Malmgren ismeri az állójeget és kiváló vezető lesz.* Malmgren is helyeselte ezt és art ajánlotta, hogy Behounek, Trojani és Biagi maradjanak velünk, sebesültekkel. Mindig tisztábban láttam, hogy Mariano, Zappi és Malmgren már mindent előre megbeszéltek egymással. Először az volt a szándékuk, hogy akik csak képesek a gyaloglásra, mind induljanak el, kivéve Behouneket és Trojanit, akik — véleményük szerint — testi terjedelmüknél fogva komoly akadályai lettek volna a gyaloglásnak. Később tudtam meg, hogy Zappi Biagit is el akarta csalni, de Malmgren tiltakozott ez ellen. Alig fejezte be Malmgren a beszédjét, Behounek szólt közbe. Meglepett, milyen energiával beszéi. Szavai nyugodtak, de határozottak. »A magam részéről szívesen maradok a Tábornokkal. De kérem, maradjon itt egyik tengerésztiszt is. Az, aki ért a ponttáviratozáshoz. Ezesetben természetesen fölösleges, hogy a rádiótelegrafista itt maradjon.* Meghallgattam. Behounek megjegyzése helyes volt. Trojani, Biagi, Viglieri hallgattak. Cecioni szólt mostan: »Nem. Egyáltalán szükségtelen elválanunk'. Együtt kell elindulnunk. Rövid szakaszokban, azaz, ha naponta csak 1—2 km-t teszünk is meg, elérjük majd a partot. A vezetőkabin romjaiból két szánkőt tudunk építeni: egyet nekem, egyet a Tábornoknak.* Hévvel beszélt. Érezni lehetett hangján, akarja, hogy kövessék tanácsát. Feltételezte, hogy ha az egészségesek elhagynak bennünket, a mi menekülési lehetőségünk semmivé lett. És meg akart menekülni. Nem akart visszamaradni. Az az eszme, hogy valamenynyien együtt kíséreljük meg a part elérését, teljesen hatalmába ejtette és nem engedte, hogy bármi más indítványt is elfogadjon. Utána én jutottam szóhoz. Cecioninak megmondtam, hogy helyeslem a szánépitésre vonatkozó ötletét. Ezt azért láttam könnyűnek', mert eléggé biztam ügyességében s tudtam, hogy adott körülményeink között sikerül majd neki szánokat ácsolnia. A szánoknak minden körülmények között hasznát látjuk: tehát jő, gyártsanak szánokat. Ellenben további javaslatai kivihetetlenek'. Sebesülteket szállítani, kivált ilyen természetű állójégen, egyszerűen lehetetlenség. Igen természetesen nem akartam útját állni, próbálja, kísérelje meg, hogy saját maga is meggyőződjék a nehézségekről. Malmgrennek, Marianonak és Zappinalc azt feleltem, hogy, ilyen komoly dolgot nem lehet elhamarkodni, azért azt indítványozom, néhány napig várjanak. Ezalatt majd elválik, hogy valóban tartósan sodródunk-e délkeleti irányban, ahogy mi gondoljuk. Ez valótlan feltevés is lehetett. Erről akartunk meggyőződni előbb. Céltalan dolog lett volna hamarkodni, előbb várakozni kell vele egy kicsit. Már ammiatt is, hátha felfogják valahol rádiótelegrammunkat. Éppen azon este fogtuk fel azt az újsághírt, hogy a »Hobby« felkészült, hogy a Hinlope-öbölbe jusson. Valóban, alig kételkedhetik az ember abban, hogy a hajón van rövid hullámhosszú rádiótelegráf állomás is, amelyet bizonyára tapasztalt rádiótelegrafista kezel. Hát persze! Ennyi elemi intézkedést csak tettek! Végülis, ha a mi leadóállomásunk tényleg gyenge volna s azért nem hallanak bennünket, amint azt Zappi gondolta, most, hogy a »Hobby« az Északi-fokhoz közeledik, mindent megtett lépésünkkel, de a hajónak minden megtett mérföldjével isi uj kilátásunk nyilik, hogy felfogják hivójeleinket. Végkövetkeztetésül mégegys^eris ajánlottam, várjanak néhány napig, legyenek türelmesek, amig néhányan elindulnak közülünk, hogy a partot gyalogszerrel érjék el. Ezalatt Cecioni a többiek segítségével szánkót épit majd a vezetőkabin romjaiból. Ha ezzel elkészültünk, megpróbálhatjuk, hogy 400—500 métert közösen gyaloglunk a partok irányába. Ez a kisérlet majd meggyőzi Cecionit is inditvá-* nya képtelenségéről, hogy minket, sebesülteket is magukkal vigyenek. Ez alkalommal mindjárt biztosabb helyet is kereshetünk' a sátor számára, amint ezt már Malmgren aján^ lotta is. Majd Mariano és Malmgren kikere-1 sik és meghatározzák' az uj táborhelyet (Folyt. köv>.)| Karlsbad - Világfürdő Évsaeáasadok óta Kipróbált gyógymóá. gyomor- és hé lbafoknál, epeköveknél. kövérség, kösxvény és tropikus betegségek, esetén. 16 thermalforrás 40—72° Celsiusig. - Ivó- és lürdőknrák. - Hat nagy fürdőépület Modern komfort. * Sport. * Sxln&áx. * Koncertek. * Gyönyörű eráöségek. |pÜT Szezon: Májustól augusztusig. LEGOLCSÓBBAK, LEGJOBBAK, LEGTAUTÓSABBAK A BLAl-RUHÁK tr Oszi bevásárlásainál föltétlenül tegyen egy kísérletet. Telefon 20—53. 3l0 Kelemen ucca 5. I 3