Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-17 / 208. szám

1930 szeptember 17. DÉLMAGYA7ICRSZAG A varos a munkanélküliség enyhítésére hosszúlejáratú kedvezményes kölcsönt szerez azoknak, akik építkezni szándékoznak A polgármester felhívása a polgársághoz — „Az építkezés az egyedüli lehetőség a munkanélküliség veszedelmének elhárítására" — Mivel a dolog rendkívül sürgős, gyorsan összegyűjtjük majd a szükséges adatokat és amikor ezek együtt lesznek, felmegyek a belügyminisztériumba és a munkanélküliség veszedelmeire való hivatkozással nagyobb hosszúlejáratú, kedvezményes kamatozású kölcsönt szerzek. Legjobban szeretném, ha ezt a kölcsönt maguk az építtető polgárok vennék fel, de szükség esetén hozzájárulok ahoz is, hogy a kölcsönt a város vegye fel és a város, ossza szét az építtetők között. — Remélem, hogy Szeged polgársága felismeri ennek az akciónak a jelentőségét és mindent elkövet, hogy ilyen módon is enyhítsük a növekedő munkanélküliségben rejlő veszedelmeket. A város egymaga képtelen arra, hogy megfelelő számú munkást foglalkoztasson. Ebben az évben három és félmillió pengőt költöttünk közmunkákra. Anyagi erőnk azonban kimerült A polgárságnak saját jől felfogott érdekében is eminens kötelessége, hogy építkezzen és ezzel a különben hasznos beruházással csökkentse a munkanélküliek számát. Az építkezés ma már hasznosnak látszó beruházás, előnyös elhelyezési lehetőség a tőke számára különösen akkor, ha az építkezéshez szükséges tőke egyrészével az építtető rendelkezik, a másik részét aránylag igen kedvező feltételek mellett kölcsönképen kaphatja meg. Anyagi áldozatról tulajdonképen nincs szó, mert mindenki jövedelmező ellenértéket kap a pénzéért, olyan ellenértéket, amely minden körülmények között konzerválja a tőkét. — Nagyon szeretném, ha ezt belátnák azok", akiknek módjuk is van az építtetéshez és azok is, akik megfelelő kölcsönnel építkezhetnének. Az építkezés az egyedüli lehetőség a munkanélküliség veszedelmének elhárítására, mert az építkezési munkálatoknál a legtöbb iparág talál munkaalkalmat (A Délmaqgarország munkatársától.') Az ijesztő mértékben növekedő munkanélküliség, amely oka volt a szeptember elsejei véres kirobbanásnak, állandóan foglalkoztatja az or_ szág egész nyilvánosságát. Ha kétségtelen is, hogy a munkanélküliség nem elszigetelt jelenség, kétségtelen az is, hogy az ország rendjének biztosítása érdekében a fenyegető baj lokális orvos• lását is meg kell kísérelni. Százszázalékos eredményt ettől a kísérlettől senki sem várhat, de az bizonyos, hogy lényeges enyhülést hozhat. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester, aki szintén foglalkozik a kísérletezés gondolatával, most igen érdekes akció megindítását határozta el. Azt szeretné, ha a munkanélküliség elleni küzdelemből a tehetősebb polgárság is kivenné a maga részét a polgári társadalom biztonságának megóvása érdekében. A polgármesternek az az elgondolása, hogy a város meg felélő hosszúlejáratú és kedvezményes kölcsönt szerezne mindazok számára, akik építkeznének & akiknek az építkezéshez valami anyagi alapjuk, telkük, valamennyi készpénzük van, de nincs annyijuk, amennyiből az építkezés minden költségét fedezhetnék. Elhatározta a polgármester, hogy felhívást intéz a város polgárságához és azokat, akikben megvan a hajlandóság az akcióban való részvételre, jelentkezésre szólítja fel. A jelentkezőkről dr. Ördög Lajos tb. tanácsnok, a polgármesteri hivatal vezetője készít kimutatást amelyben följegyzi a jelentkezők adatait és hiteligényét. A Délmagyarorszáa munkatársa kérdést intézett az ügyben a polgármesterhez, aki a következőket mondotta: Hogyan takarékoskodik a közigazgatás (egy titkos tanácsnoki referááa tükrében) (A Délmagyarország munkatársától.) A pénzügyi bizottság költségvetési tárgyalásai óta valóságos takarékossági verseng fejlődött ki a szegedi városházán. Az ügyosztályok vezetői versenyt takarékoskodnak egymással és a polgármester versenyt takarékoskodik valamennyi referensével. Sajnos, ez a nagy takarékossági láz már nem sokat lendit a dolgokon, mert apró-cseprő kiadásoktól szabadítja csak meg a várost, sokszor olyanoktól is, amelyeknek megtakarítása nem igen egyeztethető össze a közérdekkel. A nagy terhek, a nagy kiadások változatlanul megmaradnak, a szinház, a kisvasút, az egyetem rendithetetlenül megemészti a maga százezreit. A tanácsülések megszüntetése óta — mint ismeretes — az ügyosztályvezetők egyenkint referálnak a polgármesternek. Ez a referálás abból áll, hogy amikor megsokasodnak az elintézésre váró akták valamelyik Íróasztalon, akkor a tanácsnok összeszedi őket és bemegy velük a polgármesterhez. Egyenkint ismerteti az ügyeket és javaslatát, azután a polgármester vagy aláirja a javaslatokat, vagy nem és másként határoz. A referálás rendszerint zárt ajtók mögött, a nyilvánosság szigorú kizárásával történik. Nagyritkán, tévedésből megesik, hogy az ujságirót magánál felejti a polgármester az ilyen referálások alkalmával. De ez csak egészen kivételes véletlen, amiben a szándékosság leghalványabb elemei sem fedezhetők föl. Igy esett meg kedden is, hogy a Délmagyarország munkatársa csendben, feltűnés nélkül végighallgathatta a polgármester Íróasztala mellett dr. viléz Szabó Géza kulturtanácsnok referálásai. Ez az aktus nem tartott tiz Dercig, de a tiz perc alatt vagy harminc kisebb-nagyobb jelentőségű figy »nyert elintézést«. Két határozat aláírása közben, minden különösebb aktuá itás nélkül megállapitotta a polgármester, hogy a város ebben az évben három és félmillió pengőt költött közmunkákra. Szabó tanácsnok referálásából közlünk néhány tanulságos szemelvényt Szabó tanácsnok: A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén szóbakerültek az ösztöndíjak is. A bizottság megállapitotta, hogy ma már igen sok az ösztöndíj és ennek következtében nemcsak a jeles, hanem az elégséges rendű tanulók is kapnak ösztöndijakat. Mivel igen tekintélyes összegeket fizet ki ezen a cimen a város, a bizottság javasolta a városi ösztöndijak revízióját. Ezért azt javaslom, hogy Írjunk át az egyetemhez és kériünk részletes kimutatást arról, hogy a városi ösztöndíjat kik és milgen előmenetelii egyetemi hallgatók kapták meg... A polgármester: Aláirta a javaslatot Szabó tanácsnok: Ugyancsak a pénzügyi bizottság foglalkozott a belvárosi katolikus énekkar fentartási költségeinek kérdésével. Megállapitotta, hogy az énekkar fentartása a belvárosi egyházközség feladata. Ezért azt javaslom, hogy a város irjon át a belvárosi egyházközséghez és szólítsa fel az énekkar költségeinek elvállalására. A polgármester: Ezt a javaslatot is aláirta Szabó tanácsnok: A tanfelügyelő jelenti, hogy Alsókőzponton az 'ővőkőteles "gyermekek száma elérte már a hetvenet, tehát szükségessé vált az alsóközponti óvóda felállítása. Kéri, hogy a város építtessen óvó. dát, azt rendeztesse be, az óvószemélyzet fizetéséről a kultuszminiszter fog gondoskodni. A polgármester: Nincs pénz, gyerünk további Szabó tanácsnok: A tanfelügyelő erre az esetre kéri, hogy a város béreljen megfelelő épületet a* óvoda céljaira és azt rendeztesse be kétezerhétszáz pengőért A polgármester: Erre sincs pénzt Szabó tanácsnok: A szentmihálytelki óvoda már elkészült. Ebben az óvodában napközi otthon is van. Most csak fel kellene szerelni, hogy megkezdhesse működését A polgármester: Igazad van, csak az idő nem alkalmas erre. Majd ha több pénzünk lesz. Szabó tanácsnok: A gyorsírók egyesülete beadványában azt kéri, hogy a város engedélyezzen egy tizhónapos gyorsirókurzust a városi tisztviselők számára. Hétszáznyolcvan pengőbe kerülne. A polgármester: Nem lehet, nincs fedezet. Szabó tanácsnok: A zenebizottság legutóbb foglalkozott a városi zenekar felállításának kérdésével, de miután kiderült, hogy a szinház már leszerződtette erre a szezonra a katonazenekart, a bizottság megállapitotta, hogy a városi zenekar megszervezése most nem aktuális, Felmerült azonban az a kívánság, hogy a város kísérelje meg az állás nélkül maradt tizennégy, mozizenész elhelyezését, irjon át Shvoy tábornokhoz, hogy a zenészeket vegye be a színházban muzsikáló katonazenekarba megfelelő napidij mellett. A polgármester: Ez nem kerül pénzbe, ezt meg. csinálhatjuk! Szabó tanácsnok: A szegedi zenetan'árok az októberi ünnepségek keretében meg akarják rendezni a vidéki zenetanárok leső gresszusát kon« Szegeden. Ha a polgármester ur hozzájárul, akkor kidolgozzák a kongresszus programját. Pénzbe nem kerül, mert a résztvevők maguk gondoskodnak saját ellátásukról és elszállásolásukról. A polgármester: Ha nem kerül pénzbe, akkor nincs kifogásom ellene! Volt még sok más kiebb jelentőségű javaslata ís a kulturfanáesnoknak, a javaslatok azonban magukban viselték sorsukat: amelyik pénzbe került volna, az elutasittatott, mert mostanában a legszigorúbb takarékoskodás jegyében folyik a közigazgatás. Hollywood Revü a Metró-Golctwyn pazar kiállításra attrakciója! Ének, zene, a legbravnrosabb táncattrakciók, a szinek szimfóniája. John Gilbert, Norma Shearer, Buster Keaton, Conrad Nagel, Anita Page és a leghíresebb filmsztárok főszereplésével pente'rlöl a Belvárosiban. 1