Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-16 / 207. szám

SZEGED. Szerkcszldség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13-33 Kiadóhivatal, UölcSönkönyvlftr és Jegyiroda : Aradi -cca 8. Telelőn: 300. ^ Nyomda • L«w pót u,e©a lí»- Telefon : 16—34. TAvlrntl levélcím: Délmagyarország Szeged. Kedd, 1950 szeptember 16 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 207. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-ZO vidéken és Budapesten 3-60, kllltHldtln 6-40 pengő. — Egyes szóm Ara hétköznap 16, vasár- és Ünnepnap 24 >111. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétlő kivételével naponta reggel Az élei programja Szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés uralkodik mindenütt, — mondotta tegnap nyilvánosságra került genfi nyilatkozatában a magyar miniszterelnök. A tünetek megállapítása a tényeknek megfelelően történt. Valóban szenvedés, 'ehangoltság és kétségbeesés uralkodik ma mindenütt. A reménytelenség és kilátástalanság eljutott a mélypontig mélyebbre már nem sülyedhet, legfeljebb mozdulatanságával fokozhatja még a sülyedés katasztrófáját. Máskor ilyenkor uj programok születnek s uj feladatokat jelöl ki a pihent munka. Szeptember a munkakezdés ideje, a közélet szezonja is ilyenkor kezdődik, ilyenkor lendült uj gondolatokra a nyári szórakozásokban felfrissült agy s uj mozdulatokra az elmúlt munkaév fáradalmait kipihent kar. A duzzadó bizakodás, a reményteljes újrakezdés, a cseekvés vágyával és tervével telitett energia évadja volt mindig szeptember s most »szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés uralkodik mindenütt.* A vigasztaló szó balzsamként hat a szenvedő lélekre. Hát jó, bele kell nyugodnunk, hogy a világválság kontójára nem íörténik itt semmi, ami áttörhetné a szenvedés frontját s felgöngyölíthetné a kétségbeesés csapatait. Némán kell türnünk, — »a némá légbe nem vegyül csak légkisebbke jaj*, —hogy mulasztatnak el a múlhatatlan tennivalók s mindazzal, ami mégis megtörténik, mennyivel járulnak hozzá a szenvedés és lehangoltság epidémiájának terjesztéséhez. De legalább hallanánk a vigasztaló szavakat, legalább hihetnénk annak, aki jósolja ennek a hét szük esztendőnek végét, aki legalább ígérné a mannát s a kivezető utat a sötétség és szenvedés apokaliptikus völgyéből. Ám, aki ma »merész ajakát hadi daliak ereszti*, az csak a szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés megállapításáig jut el s egyetlen vigaszul a »solamen miseris*-t tárja elébünk. Mintha nekünk vigasz ehetne, hogy Anglia is küzd a munkanélküliség problémájával s hogy Franciaországban is gondot okoz — a fölmérhetetlen mennyiségben gyarapodó arany elhelyezése. Anglia s az angol gazdasági élet gazdagságához képest az angliai munkanélküliség problémája is másként hat, mint a magunk munkanélküliségének üszkösödő gondja irtózatos szegénységünkben. Ez nem mehet tovább igy, — mondotta a nyilvánosság előtt legutolsó szavai körött a magyar népjólét kidőlt nagy minisztere. Azt mondják, Vass József politikai végrendeletet nem hagyott hátra. Hát minek kell tekinteni azokat a szavakat, melyeket a beteg sziv szinte legutolsó iobbanásai között lökött ki magából. Az nem mehet tovább igy, hogy a szenveiés, lehangoltság és kétségbeesés idején megálljunk ennek a rettentő mérvű és "ettentő hatású katasztrófának észlelésétél, — megálljunk és ne menjünk tovább. iz nem mehet tovább, hogy amikor süyed a hajó, megelégedjünk a rés nagyiágának megállapításával s ne kezdjünk tiozzá nyomban, egyetlen pillanatig sem "áztegelve a mentési munkálathoz. Ám jó, nem váriuk azt még azoktől sem, aRífe az árbockosárban ülnek, hogy a menekülés partjait mutassák meg számunkra. De talán mentőövet kaphatunk, várhatunk és követelhetünk. Ha már nem biztos, hogy a szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés árvizéből meg tudunk menekülni, legalább tudjuk és érezzük azt, hogy akiké a cselekvés terhe, disze és kötelessége: mindent megtettek, amit embertől várni lehet. S ha a miniszterelnök ur azt mondja, hogy a csudák idei elmultak, felvethetjük a kérdést: az emberi kötelességteljesítés ideje is elmulí-- s gazdasági életünk valóban olyan súlyos beteg már, hogy csak az isteni irgalom segíthet rajta akkor is, amikor »a csudák ideje már elmúlt*, s az orvosi hivatás leejtett karral, tétlenül áll már a beteg ágya mellett, akinek életéről lemondott? De mégis, mintha ez a letargia csak a megállapításokon venne erőt. »Az élet (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Genfből jelentik: A Népszövetség mai ülésének eseménye Apponyi Albert felszólalása volt. Apponyit élénk tapsokkal fogadták4 amikor megjelent a szószéken. Először a Briand-tervezetről beszélt és vázolta a magyar kormány ismeretes álláspontját. Vázolta azokat a tárgyalásokat, amelyeket Magyarország szomszédaival folytatott. A nehezen megoldható politikai helyzet nem akadályozza meg a közös gazdasági érdekek nyilt megvitatását. A népeknek tovább kell haladni azon az uton, amely a gazdasági viszonyok megjavításához vezet. Igy lehet azután egyengetni az általános politikai együttműködési. — A Népszövetség legfőbb feladata arra iránHyul — mondotta —, hogy biztosiba az állandó békét, megakadályozza a háború kitörését. Azt kívánnám, hogy kutassuk a Viszályok csiráit, amelyek a mostani európai helyzetben rejlenek, igyekezzünk a csirákat elpusztítani s a dolgok olyan rendjét megteremteni, amelyben kiküszöböljük a békét fenyegető veszélyeket. Azt szeretném, ha a Népszövetség mentalitása nem helgezne táblát a békéhez vezető utak egyikéhez sem ilyen felírással: Tilos az átjárás! Mert vannak ilyen utak. A békeszerződések revíziójára céloztam. Munkánk azon a napon lesz komoly és teljes, amikor bátorságunk lesz a méltányosság és kölcsönös megértés szellemében hozzányúlni e 'nagy problémához. Nem mondom, hogy ez a nap már elérkezett. Bizonyos lélektani feltéielektől függ ez, amely még eddig nem következhetett be. Ha a probléma felvetése háborús fenyegetést jelentene, akkor legyenek meggyőződve., sem én, sem országom nem gondolnánk ennek felvetésére. Bárminőek legyenek mégis élni akar* s hiába halljuk, hogy * válság járványa az egész világon szedi áldozatait s a jaj és baj lett úrrá mindenütt az emberek iparkodása felett, a bennünk rejtőző vitalitás soha nem tud belenyugodni ebbe a pusztulásba s »mig a mécsese ki nem alszik* küzdeni akar sorsának beteljesülése ellen. Máskor az elvégzendő munkának s a betölteni vállalt feladatoknak sokasága diktálja ilyenkor a programot, — ma az egyetlen program: az élet kimentése az árvízből, az élet kimentése az összeomló romok közül. Csak az életünket akarjuk védeni, mint a hajótöröttek. Régi egzisztenciák roncsaiba kapaszkodunk még s ugy várjuk a hajnalt s az életmentő part felbukkanását. De legalább az iránytűt tartaná elébünk valaki s legalább a perceket számolná: meddig tart még a kétségbeesés éjszakája s mikor köszönt ránk »a rózsaujju hajnal?* Szükséges, hogy Briand tervét először, a bizottságban vitassák meg. Ezután a leszerelésről beszélt és elismeréssel adózott Hendersonnak, aki rámutatott a mai helyzet tarthatatlanságára. A mai állapot teljesen tűrhetetlen a legyőzött államokra nézve, amelyek ki vannak szolgáltatva a le nem fegyverzetteknek'. Ha azt kívánják, hogy tartsuk tiszteletben a szerződéseket, akkor hajtsák végre igazságosan önök is a szerződéseket. Apponyi most a Népszövetség előtt megemlítette nemzeti kívánalmaink és vágyakozásaink", csupán jogos eszközökkel igyekszünk azokat megvalósítani és sohasem háború utján, még ha képesek lennénk is háborúskodásra, mert erről egyszersmindenkorra lemondtunk. — Olyan békét akarunk, amely általános meggyőződésen, együttes érzésen nyugszik s amely akkor fog megnyilvánulni, amikor az európai helyzet megadja minden nemzet számára azt a lehetőséget, hogy érvényre juttatberiség számára nyújthat. A hazafiság lánghatja mindazt, amit saját egyénisége, az emjának sohasem szabad kialudni, a nemzeti egyéniségekhez való ragaszkodásnak sohasem szabad gyengülnie, de meg kell tisztítani ezeket az érzéseket a gyűlölködés minden szenynyétől. — Az általános nyugalom akkor valósul meg, amikor a Népszövetségnek elég bátorsága és tekintélye lesz ahoz, hogy a most függőben lévő problémához kivétel nélkül hozzányúljon. Kevés a reményem, hogy életben maradhassak addig, amig ez bekövetkezik. Kétszeres szükségét érzem azért annak, hogy beszéljek erről s elmondjam, milyen reménység és vágyakozás tölt el,. Apponyi a Népszövetség előtt felvetette a békerevizló ügyét „A Népszövetség munkája akkor lesz teljes, ha lesz bátorsága hozzányúlni e nagy problémához" „Csupán Jogos eszközökkel igyekszünk megvalósítani vágyainkat és sohasem háború ulján" a béKereviszió ügyéi.