Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-16 / 207. szám

SZEGED. Szerkcszldség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13-33 Kiadóhivatal, UölcSönkönyvlftr és Jegyiroda : Aradi -cca 8. Telelőn: 300. ^ Nyomda • L«w pót u,e©a lí»- Telefon : 16—34. TAvlrntl levélcím: Délmagyarország Szeged. Kedd, 1950 szeptember 16 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 207. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-ZO vidéken és Budapesten 3-60, kllltHldtln 6-40 pengő. — Egyes szóm Ara hétköz­nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 >111. Hir­detéseit felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétlő kivételével naponta reggel Az élei programja Szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés uralkodik mindenütt, — mondotta tegnap nyilvánosságra került genfi nyilatkozatá­ban a magyar miniszterelnök. A tünetek megállapítása a tényeknek megfelelően történt. Valóban szenvedés, 'ehangoltság és kétségbeesés uralkodik ma mindenütt. A reménytelenség és kilátás­talanság eljutott a mélypontig mélyebbre már nem sülyedhet, legfeljebb mozdulat­anságával fokozhatja még a sülyedés ka­tasztrófáját. Máskor ilyenkor uj progra­mok születnek s uj feladatokat jelöl ki a pihent munka. Szeptember a munkakez­dés ideje, a közélet szezonja is ilyenkor kezdődik, ilyenkor lendült uj gondolatok­ra a nyári szórakozásokban felfrissült agy s uj mozdulatokra az elmúlt munkaév fá­radalmait kipihent kar. A duzzadó biza­kodás, a reményteljes újrakezdés, a cse­ekvés vágyával és tervével telitett energia évadja volt mindig szeptember s most »szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés uralkodik mindenütt.* A vigasztaló szó balzsamként hat a szenvedő lélekre. Hát jó, bele kell nyugod­nunk, hogy a világválság kontójára nem íörténik itt semmi, ami áttörhetné a szen­vedés frontját s felgöngyölíthetné a két­ségbeesés csapatait. Némán kell türnünk, — »a némá légbe nem vegyül csak lég­kisebbke jaj*, —hogy mulasztatnak el a múlhatatlan tennivalók s mindazzal, ami mégis megtörténik, mennyivel járulnak hozzá a szenvedés és lehangoltság epidé­miájának terjesztéséhez. De legalább hal­lanánk a vigasztaló szavakat, legalább hi­hetnénk annak, aki jósolja ennek a hét szük esztendőnek végét, aki legalább ígérné a mannát s a kivezető utat a sötét­ség és szenvedés apokaliptikus völgyé­ből. Ám, aki ma »merész ajakát hadi dal­iak ereszti*, az csak a szenvedés, lehan­goltság és kétségbeesés megállapításáig jut el s egyetlen vigaszul a »solamen mise­ris*-t tárja elébünk. Mintha nekünk vigasz ehetne, hogy Anglia is küzd a munkanél­küliség problémájával s hogy Francia­országban is gondot okoz — a fölmér­hetetlen mennyiségben gyarapodó arany elhelyezése. Anglia s az angol gazdasági élet gazdagságához képest az angliai mun­kanélküliség problémája is másként hat, mint a magunk munkanélküliségének üsz­kösödő gondja irtózatos szegénységünk­ben. Ez nem mehet tovább igy, — mondotta a nyilvánosság előtt legutolsó szavai kö­rött a magyar népjólét kidőlt nagy mi­nisztere. Azt mondják, Vass József poli­tikai végrendeletet nem hagyott hátra. Hát minek kell tekinteni azokat a szava­kat, melyeket a beteg sziv szinte legutolsó iobbanásai között lökött ki magából. Az nem mehet tovább igy, hogy a szenve­iés, lehangoltság és kétségbeesés idején megálljunk ennek a rettentő mérvű és "ettentő hatású katasztrófának észlelésé­tél, — megálljunk és ne menjünk tovább. iz nem mehet tovább, hogy amikor sü­yed a hajó, megelégedjünk a rés nagy­iágának megállapításával s ne kezdjünk tiozzá nyomban, egyetlen pillanatig sem "áztegelve a mentési munkálathoz. Ám jó, nem váriuk azt még azoktől sem, aRífe az árbockosárban ülnek, hogy a menekü­lés partjait mutassák meg számunkra. De talán mentőövet kaphatunk, várhatunk és követelhetünk. Ha már nem biztos, hogy a szenvedés, lehangoltság és kétségbeesés árvizéből meg tudunk menekülni, legalább tudjuk és érezzük azt, hogy akiké a cse­lekvés terhe, disze és kötelessége: min­dent megtettek, amit embertől várni lehet. S ha a miniszterelnök ur azt mondja, hogy a csudák idei elmultak, felvethetjük a kérdést: az emberi kötelességteljesítés ideje is elmulí-- s gazdasági életünk való­ban olyan súlyos beteg már, hogy csak az isteni irgalom segíthet rajta akkor is, amikor »a csudák ideje már elmúlt*, s az orvosi hivatás leejtett karral, tétlenül áll már a beteg ágya mellett, akinek életé­ről lemondott? De mégis, mintha ez a letargia csak a megállapításokon venne erőt. »Az élet (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Genfből jelentik: A Népszövetség mai ülé­sének eseménye Apponyi Albert felszólalása volt. Apponyit élénk tapsokkal fogadták4 ami­kor megjelent a szószéken. Először a Briand-tervezetről beszélt és vá­zolta a magyar kormány ismeretes álláspont­ját. Vázolta azokat a tárgyalásokat, amelyeket Magyarország szomszédaival folytatott. A ne­hezen megoldható politikai helyzet nem aka­dályozza meg a közös gazdasági érdekek nyilt megvitatását. A népeknek tovább kell haladni azon az uton, amely a gazdasági viszonyok megjavításához vezet. Igy lehet azután egyen­getni az általános politikai együttműködési. — A Népszövetség legfőbb feladata arra iránHyul — mondotta —, hogy biztosiba az állandó békét, megakadályozza a háború ki­törését. Azt kívánnám, hogy kutassuk a Viszá­lyok csiráit, amelyek a mostani európai hely­zetben rejlenek, igyekezzünk a csirákat el­pusztítani s a dolgok olyan rendjét megte­remteni, amelyben kiküszöböljük a békét fe­nyegető veszélyeket. Azt szeretném, ha a Nép­szövetség mentalitása nem helgezne táblát a békéhez vezető utak egyikéhez sem ilyen fel­írással: Tilos az átjárás! Mert vannak ilyen utak. A békeszerződések revíziójára céloztam. Munkánk azon a napon lesz komoly és teljes, amikor bátorságunk lesz a méltányosság és kölcsönös megértés szellemében hozzányúlni e 'nagy problémához. Nem mondom, hogy ez a nap már elérkezett. Bizonyos lélektani fel­téielektől függ ez, amely még eddig nem követ­kezhetett be. Ha a probléma felvetése háborús fenyegetést jelentene, akkor legyenek meg­győződve., sem én, sem országom nem gondol­nánk ennek felvetésére. Bárminőek legyenek mégis élni akar* s hiába halljuk, hogy * válság járványa az egész világon szedi ál­dozatait s a jaj és baj lett úrrá mindenütt az emberek iparkodása felett, a bennünk rejtőző vitalitás soha nem tud belenyu­godni ebbe a pusztulásba s »mig a mé­csese ki nem alszik* küzdeni akar sorsának beteljesülése ellen. Máskor az elvégzendő munkának s a betölteni vállalt feladatoknak sokasága diktálja ilyenkor a programot, — ma az egyetlen program: az élet kimentése az árvízből, az élet kimentése az összeomló romok közül. Csak az életünket akarjuk védeni, mint a hajótöröttek. Régi egzisz­tenciák roncsaiba kapaszkodunk még s ugy várjuk a hajnalt s az életmentő part felbukkanását. De legalább az iránytűt tartaná elébünk valaki s legalább a per­ceket számolná: meddig tart még a két­ségbeesés éjszakája s mikor köszönt ránk »a rózsaujju hajnal?* Szükséges, hogy Briand tervét először, a bi­zottságban vitassák meg. Ezután a leszerelésről beszélt és elismeréssel adózott Hendersonnak, aki rámutatott a mai helyzet tarthatatlansá­gára. A mai állapot teljesen tűrhetetlen a legyőzött államokra nézve, amelyek ki van­nak szolgáltatva a le nem fegyverzetteknek'. Ha azt kívánják, hogy tartsuk tiszteletben a szerződéseket, akkor hajtsák végre igazságo­san önök is a szerződéseket. Apponyi most a Népszövetség előtt meg­említette nemzeti kívánalmaink és vágyakozásaink", csu­pán jogos eszközökkel igyekszünk azokat meg­valósítani és sohasem háború utján, még ha képesek lennénk is háborúskodásra, mert erről egyszersmindenkorra lemondtunk. — Olyan békét akarunk, amely általános meggyőződésen, együttes érzésen nyugszik s amely akkor fog megnyilvánulni, amikor az európai helyzet megadja minden nemzet szá­mára azt a lehetőséget, hogy érvényre juttat­beriség számára nyújthat. A hazafiság láng­hatja mindazt, amit saját egyénisége, az em­jának sohasem szabad kialudni, a nemzeti egyéniségekhez való ragaszkodásnak sohasem szabad gyengülnie, de meg kell tisztítani eze­ket az érzéseket a gyűlölködés minden szeny­nyétől. — Az általános nyugalom akkor valósul meg, amikor a Népszövetségnek elég bátorsága és tekin­télye lesz ahoz, hogy a most függőben lévő prob­lémához kivétel nélkül hozzányúljon. Kevés a re­ményem, hogy életben maradhassak addig, amig ez bekövetkezik. Kétszeres szükségét érzem azért annak, hogy beszéljek erről s elmondjam, milyen reménység és vágyakozás tölt el,. Apponyi a Népszövetség előtt felvetette a békerevizló ügyét „A Népszövetség munkája akkor lesz teljes, ha lesz bátorsága hozzányúlni e nagy problémához" „Csupán Jogos eszközökkel igyekszünk megvalósítani vágyainkat és sohasem háború ulján" a béKereviszió ügyéi.

Next

/
Thumbnails
Contents