Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-14 / 206. szám

IQ' DÉLMAGYARORSZAG 1930 szeptember 654. Ji ssinfiáss ssombaíon, 20-án nyíl. legyek egész nap Délmagyarország jegyirodájában. Mi történt a millió dollárral? Irta: Tonelli Sándor. in. Nagy tülekedés folyt azon is, hogy ki utazzék majd ki Amerikába az öröksg átvételére. Azok, íkik a kommün idejében négyszer jártak Bécsben francia fedezet alatt, hogy a város fehérhátu bankjegyeit és pénztárjegyeit kék pénzre kicseréljék, Hz! követelték, hogy őket előnyben részesitsék, mert nekik már gyakorlatuk van ilyen ügyekben. Jogot formáltak azonban erre a küldetésre a tavalyi Spanyolországi expedíció tagjai is, minthogy őt már tengert is láttak és megállapították, hogy a tenger vize sós. Mellettük előtérben volt azonban a külvárosi párt igénye, amit még azzal is alátámasztottak, hogy Amerika is a nagykörúton tul fekszik, tehát az amerikai ügyek a külvárosi oárt Illetékességi körébe tartoznak. A vitát a polgármester hatalmi szóval volt kénytelen eldönteni. Berendelte maga elé a toronyalját és a következőket jelentette ki: — A küldöttséget Wolff Feri fogja vezetni, mert 6 a legnagyobb közöttetek, tud angolul és már sokszor megmutatta, hogy nem keveredik el a legnagyobb tolongásban. Azonkivül ő járatos is arra Panama-csatorna körül. Tavaly még kolibri is ült a kisujján a panamai szérűskertben. Vele megy a Domokos, ő majd útközben megtapasztalja, hogy Newyorkban, meg Csikágóban hol van a szekérpiac elhelyezve. A főszámvevő nem mehet el, mert annak dolga van, az egész költségvetést át kell dolgozni. Esetleg elmehet a Hegedűs Tóni, mert ő még úgyse volt külföldi tanulmányúton. A Pávót nem küldjük el, mert ő túlságosan sokat autózik, a taxi meg Amerikában nagyon drága. A külvárosi pártot megkérdezzük, hogy kit akar a küldöttségbe delegálni. Szóljatok a Wagner Ferinek is, nagyon okos volna, ha veletek menne, mert akkor én is biztos volnék, hogy hiábavaló módon nem költitek a város pénzét... Aztán mind egyforma ruhát csináltassatok, hogy a Wolff Feri megtaláljon benneteket, ha valamerre elkeveredtek a nagy sokadalomban. Mikor a delegátusok kivonultak a polgármester szobájából, az árvaszék legragyogóbb kedélyű tagja, akinek Hegedűs Tóni távollétében át kellett venni a hivata' vezetését, utánuk szólt: — Aztán jókora kuffert vigyetek magatokkal, hogy az a fene sok pénz elférjen benne. Útközben meg el ne csellengjetek valamerre. Mialatt a küldöttség tagjai nekiláttak az utíkészülődéseknek, megindult a lázas levelezés a városházán. Az első levél angol fordításban M. Magnus Duck közjegyzőhöz ment és a város kijelentését fartalmazta, hogy 1. az öri\ ségre vonatkozó jogát hajlandó érvényesíteni, 2. hogy hagyatéki eljárás körül felmerült költségéket neki megtéríti, 3. hogy a száz millió kellő elhelyezéséről és megőrzéséről gondoskodik, 4. a hagyatékot öt-tagu küldöttség veszi át. A küldöttség ismertető jele, hogy egyforma ruhában (szürke sapka, szürke kabát, bő szürke térdnadrág, barna csíkos harisnya, sárga cipő sarkantyú nélkül) lesznek, azonkivül útlevelükkel is igazolják magukat. A második íeveiet a budapesti amerikai követség kapta azzal a kéréssel, hogy az affidavitot állítsa ki a küldöttség tagjai részére. Ehhez voltak csatolva az útlevelek is. A harmadik levél a washingtoni magyar követséghez ment, azzal a kéréssel, hogy szerezzen be részletes adatokat Morisson M. D'amant életéről, halálának körülményeiről és támogassa a küldöttséget, ha esetleg nehézségek merülnének fel az örökség átvétele körül. A negyedik levél volt a regszebb. Ez tulajdonképen nem is levél volt, hanem felirat. Felirat a belügyminiszterhez^ melyben felhatalmazást kért a város, hogy az örökséget átvehesse, felhasználhassa és egyben folyamodás, hogy az örökösödési illetéket engedjék el. Aranytollal volt irva. Első szövegezésében ugy kezdődött, hogy aszerint Azután kijavították és ugy kezdődött, hogy eszerint. Mégis a végső szövegezés bekezdése volt a leghatásosabb: miszerint... 'Miszerint a Tisza szőke habjai mellett hullámsirjaiból főnikszként feltámadt százötvenezer lakosú nagy magyar város...» Kerekszámban tudniillik mindig százőtvenezerre szokták kiegészíteni Szeged lakosainak számát. öt hét múlva, pontosan ugyanazon a napon megint két amerikai bélyeges levél érkezett a városházára. Az egyik a washin^oni követségtől jött és magyarul volt irva. A másikat a nowherei közjegyző irta angolul. A polgármester feltette csontos keretes pápaszemét — ezt akkor szokta használni, ha nagy dologról van szó, — és olvasni kezdte az első levelet A másik levelet, amely négy sürün teleirott gépírásos oldalra terjedt, a tiszti főorvos olvasta. A kulturtanácsnok is nagyon kíváncsi volt erre a levélre, de hiába, aem mintha nem értette volna, hanem mert a főorvos mögött állt és az jóval nagyobb lévén nála, eltakarta előle az írást A polgármester letette a levelet, feltolta a pápaszemét és jobbjával végigsimította a homlokát Ez a kézmozdulat nála rosszat jelent. — Valami baj van? — kérdezte a helyettes polgármester. — Baj, baj, — felelte a polgármester. — Még annál is rosszabb. Azt hiszem, vége a szép álomnak. — Mit irt a követ és meghatalmazott miniszter ur őnagyméltósága? — kérdezte az egyik fegyelmezett tanácsjegyző, aki tudta, hogy mindenkinek meg kell adnia teljes címzését — Azt, hogy az a Diamant Móric, aki az árviz után kivándorolt Szegedről, jegyszedő volt az egyik los angelesi moziban. Tavaly beszállították a Los Angeles közelében levő nowherei idegklinikára és ott az idén április elsején annak rendje és módja szerint elhalálozott Szegényjogon ingyen temették el. Nem valószínű hogy lett volna száz milliója. Mélységes csend állott be. A csendben hallani lehetett, amint a főorvos duruzsolta az angol levél sorait A csendet a műszaki főtanácsos törte meg: — Az egyszeri szegény zsidó, mikor meghalt, a halálos ágyán azt mondta: Neked hagyok Smul, öt milliót, neked is hagyok Léb ötöt, neked is hagyok Jákob ötöt... A felesége a fülébe súgott: De Móric, hiszen nincs semmink. Amire a Móric igy szólt: Miért ne legyek én a halálos ágyan*on egy jó ember?... Attól félek, hogy. mi is igy jártunk az örökséggel — Ez a Domokos javíthatatlan, — mondta: a a helyettes polgármester. A főorvos elkészült az olvasással. , — Nos, mi van a levélben? — fordult feléje tizenöt izgatott szempár. — Nagyon érdekes, — mondta a főorvos. —1 Ez a Morrison M. D'amant tényleg Diamant Móric volt idehaza. Az is igaz, hogy jegyszedő volt az egyik los angelesi moziban. Nagyon szegény, ember volt és az ott élő magyar filmsziné-; szek és rendezők támogatták. Azt hiszem, nem' lehetett egészen normális. Egyszer Jannings, az a nagy moziszinész^ aki a Belvárosiban is szokott játszani, viccből egy száz millió márkást; adott neki borravalónak. Diamant Móric akkoriban véletlenül elolvasta egy Móra Ferenc nevű magyar írónak a cikkét, — Mórát biztosan ti is ismerjtek^ tavaly velem járt Olasz- meg Spanyolországban, — amelyben megírta, hogy milyen nehéz viszonyokkal küzködik a szegedi muzeum. Ekkor Dia-1 mant Móric elhatározta és végrendeletébe is fogadta, hogy ezt a száz milliót, ha meghal, a szegedi muzeumra hagyja. Legyen ilyen is a muzeum gyűjteményében. Most már értem, hogy mire vonatkozott a közjegyző első levelében az a feltétel, »ha a város megfelelő elhelyezésről és megőrzésről gondoskodik«. Értem azt is, hogy mi volt az M. betű a száz millió előtt az első levélben. Német birodalmi márka az infláció idejéből. A főorvos belenézett a levél kopertájába. — Itt is van a száz millió, — mondta azután. Magasra tartotta kezében a bankjegyet Szép nagyi; barna pénz volt, majdnem akkora, hogy egy jókora könyvet le lehetett takarni vele. — At kell küldeni a kultúrpalotába, a kulturtanácsnok. — Várjatok, még mást is &• a közjegyző. Azt írja, hogy a hagyatéki eljárás körül 19 dollár és 51 cent költsége merült fel és annak megküldését kéri. — Nincs rá fedezet, — jelentette be mélabúsan a város derék főszámvevője. Ezzel a szomorú akkorddal ért véget a száz millió dolláros örökség históriája. Megmaradt szép álomnak, pedig milyen nagyszerű is lett volna^ ha egy Amerikába kivándorolt magyar csakugyan, hagyott volna száz millió dollárt Szeged városára. Azaz a történetnek még nincs egészen vége. A belügyminiszterteriumtól még nem érkezett meg a válasz a város felterjesztésére, amelyben felhatalmazást kér az örökség átvételére és felhasználására. Mi történik akkor, ha ez a válasz csakugyan leérkezik? I mondta Szegedi Compaetor ui kÖnVVkÖtéSZet néven Kelemen ucca 2. szám alali J f • • ww« nyílt. Elsőrendű kivitelben vállal minden e szakmába vágó munkát: diszkönyvköfésf, üzleti könyvek, könyvtárak bekötését; kartoték, bőr és seivemmunkák, ékszer- és evőeszköztokok,tablók paszparfurék és férképfelhuzást. (SkolakÜnyveh HÖiéSB 24 Óra alattkéSZÖLOlcsó árak, pontos kiszolgálás Méhes éi Privinszky tér 6. párisi divatszficsffk szOrmeáraltáza j Szőrméket, szőrmebundákat a legelegánsabb kivitelben tartunk raktáron és mérték után is a legpontosabban készítünk. 202 Alakításokat, favitásokaí jutányos árban vállalunk E9I SH ra p iteB ea I L húzásra osztálysorsjegy PETŐ ERNŐ főárusitóná! Szeged, Széchenyi-tér 3. szám I I i: Egész 24P r Fél ÍZ P Negyed 6 P Nyolcad 3 P M U B3 8H3 ^