Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-10 / 179. szám

1930 augusztus 10, DfiLMAGYARORSZAG r Uti Gizella és Egyed Lenke bepörlik a várost, Solymossy Sándor Kürlhy ellen adott be keresetet (A Délmagyarország munkatársától) A színházi szerződtetések befejeződtek. A társulat tagjainak névsorát Kürthy György igazgató dr. Somogyi Szilveszter polgármester elé terjesztette, aki valamennyi szerződést jóváhagyta és aláirta. Általános feltűnést keltett, hogy a névsorból az eddigi társulatnak két tagja, a népszerű üti Gizella és Egyed Lenke neve hiányzik. A két színésznő érdekében a társadalom is megmozdult, de Somogyi polgármester hajthatatlan maradt, azzal érvelvén, hogy a szerződtetések lezárultak, különben is ő csak jóváhagyta azokat a szerződtetéseket, amelyeket Kürthy eléje terjesztett A két színésznő most minden valószínűség szerint pörrel támadja meg a várost Uti és Egyed Lenke ugyanis azt mondják, hogy ők az utolsó pillanatig abban a biztos tudatban voltak, hogy Kürthy szerződtetni fogja őket s ez az oka, hogy akkor, amikor még arra kilátás volt nem helyezkedtek el. Uti 14 éve, Egyed Lenke 6 éve van Szegeden. Művészi munkájukkal mindaketten megbecsülést vívtak ki. Uti Gizella elmondotta, hogy őt Kürthy április 3-án levélben felszólitotta, hogy közölje feltételeit Ezt meg is tette. Ezután Kürthy a társulatnak mindazon tagjaival, akikre nem reflektált, levélben közölte, hogy működésűkre nem tart igényt Uti Gizella ilyen levelet nem kapott joggal hihette tehát, hogy őt Kürthy szerződteti. Nyugodtan várt annál is inkább, mert Sümegi Ödön, aki akkor Kürthy megbízottja volt kijelentette Uti Gizellának, hogy az ő szerződtetése elintézett dolog. A pörökkel kapcsolatban kérdést intéztünk a polgármesterhez, alá kijelentette, hogy a szerződtetések ügyébe máj; nem szól bele, 6 már senkin sem tud segíteni Nagyrabecsüli Uti és Egyed személyét, de szerződtetésüket nem hagyhatta jóvá abból az egyszerű okból, mert Kürthy György azokat eléje sem terjesztette. Itt említjük meg, hogy érdekes pör keletkezett a szerződtetések ügye miatt Solymossy Sándor ugyanis, aki egyizben már volt a szegedi színház tagja, bepörölte Kürthy Györgyöt és nem a várost Solymossy keresetében előadja, hogy Kürthy szóbelileg kifejezetten szerződtette a színházhoz. Bizonyítékokra is hivatkozik, többek között elmondja, hogy a müvészegyesülettől 200 pengő kölcsönt kapott Kürthy azon kijelentése után, hogy tagja a szegedi színháznak és majd az itteni fizetéséből fogják a szinészegyesületi kölcsönt letörleszteni. Ugyanilyen módon jutott ruhához egy pesti szabónáL Kossuth és Deák egy kanadai tudós könyvében Irta: ToneUi Sándor. A történelmi materializmusnak" kétségtelenül sok az igazsága. A történelem okok és okozatok egymásba kapcsolódása. A túlzó materialisták azonban egyben vétenek a valóság ellen. Az okok között nemcsak természeti tényezők és tömegerők, hanem emberek is szerepelhetnek. A fasizmust nem lehet elképzelni Mussolini, az uj Törökországot Kemál pasa nélkül, sőt bizonyára még a történelmi materializmusra legjobban esküdő szocialisták tanítása sem volna pontosan az, aminek ismerjük, ha véletlenük nem Marx, hanem más formulázza meg. Ezért van igazuk a tömegeknek, mikor a történelmet ugy fogják fel, hogy az az eseményeknek emberekhez fűződő folyamata. Ez a felfogás indított egy kanadai történettudóst arra, hogy embereken, vezető személyiségeken keresztül igyekezzék vázolni a tizenkilencedik század Európájának történetét, összeválogatta azoknak a történelmi irányoknak legkiválóbb képviselőit, akik a bécsi kongresszust követő száz esztendőn keresztül Európa történetét determinálták. Külön-külön megrajzolta a kiválasztott egyének életének históriáját, hogy igy adja meg a kulcsot az Európát nem nagyon ismerő amerikai olvasóknak a máskülönben nagyon összetett és bonyolult események' megértéséhez. A kanadai tudós Ralph Flenley, a torontoi ' egyetemen a modern história professzora. Testes kötete, melyet eleven illusztrációk is tarkítanak, a vezető emberek szerint három nagy periódusra .osztja a tizenkilencedik század Európájának történetét. Az első periódus a konzervativoké és legitimistáké, akik Metternichhel az élükön uralkodtak Napoleon leVeretése után. A második periódus a radikálisoké és nacionalistáké, a harmadik periódus pedig a nemzetalkotóké, akik valóra váltották a nemzeti államok megalkotására irányuló törekvéseket és megrajzolták a nagy háború előtti Európa térképét. A második és harmadik periódus közötti intervallumot III. Napoleon és az újjáéledt bonapartizmus korszaka tölti ki. Aki messziről néz egy tájéköt, csak a kiemelkedő hegyek csúcsait látja. Nagyon érdekes ebből a szempontból, hogy egy amerikai történet tudós kiket lát a tizenkilencedik száz,ad Európájában az egyes történelmi irányzatok legnagyobb, vagy eselleg legtipikusabb képviselőinek. Összesen tizenöt életrajz van a kötetben, öt-öt esik belőlük mindhárom csoportra. Külön szerepel III. Napoleon, aki kívül esik a beosztás szerinti csoportokon. Az öt legitimista és konzervatív: Metternich, XVIII. Lajos, VII. Ferdinánd spanyol király, Ferdinánd, Nápoly és Szicília királya, Lajos Fülöp és vele együtt miniszterelnöke, Guizot. A radikálisok és nacionalisták: Lamartine, Mazzini, Kossuth, Frigyes Vilmos porosz király, — nem mint radikális ugyan, hanem mint a német radikalizmus elleni küzdelem egyik akaratlan képviselője, — a frankfurti parlament emberei. Az államszervezők: Garibaldi, Cavour, Bismarck, Deák és Gambetta. Az utolsó abban a vonatkozásban, hogy az 1870—71. háborúban letiport és a kommünt átszenvedett Franciaországnak ő adta vissza a nemzeti öntudatát Amint látható, ebben a nagyon kevés névre szorítkozó felsorolásban a magyarság, melynek két hely jutott, méltóképpen van képviselve. A dinamikai súlya azonban ennek a két névnek a számszerű értékét még meg is haladja, mert a nagy emberek sorából le kell vonni a század első ftlének azokat a legiiimizmust képviselő uralkodóit, akiket nem egyéni kiválóságuk, hanem csupán a születés véletlene juttatott abba a sorba, hogy valamely elvnek egyáltalán a képviselői lehessenek. Mondhatnók, hogy a tizenkilencedik század Európájának fiz legnagyobb történelmi alakja közül kettő magyar. Flenley könyve a lehetőségek határain belül objektivitásra törekszik. Az életrajzi adatok és az események beállítása pontos. De ennél súlyosabban esik a latba, hogy a mérlegelés a legtöbb esetben helyes és igazságos. Amit például Kossuthról mond, egyúttal nagyon találó összefoglalása a szabadságharcba sodródott Magyarország tragédiájának is. A harmincas években a magyarság belekerült a nemzeti eszme sodrába. A nemzeti törekvések felébredésének természetszerűen, a közjogi helyzetre való tekintet nélkül, hasonló törekvéseket kellett kiváltani Szent István koronája alá tartozó többi nemzetiségekben is. 1848-ban a szabadelvű eszmék hatása alatt a magyar nemesség lemondott rendi előjogairól, ugyanakkor nem tudta azonban egyúttal megoldani a nemzetiségek jogviszonyának rendezését is. A legnagyobb igazságtalanság volna azonban ezért akár a magyarságot, akár pedig Kossuthot vádolni. Arra, hogy a szabadságjogok V" rr^porti^r-''tését egy, nevezői Kézikönyv dlftalan! 0 flP Az angol WELLINGTON S. C. P. . ^ « gázfény- wVvx^ papír -A ^ * minőség változatlanul t^ a legfőbb ! "S® Kapható: 87 £iebmann SKKttSS de megakasztotta a bécsi politika is, amely, a divide et impere elve alapján a faji háborút felszította. De még kívánni is lehetetlen lett volna a magyaroktól, hogy egy nagy szociális átalakulás lázában éppen ők lépjenek a nemzetiségi kérdés megoldásának' olyan Htjára, aminőre azelőtt még nem volt precedens Európában, de legkevésbé az ausztriai' monarchiában. A hatvanas évek Kossuth ja már egészen másként és sokkal helyesebben ítélte meg a nemzetiségi kérdést, mint az a Kossuth, aki 1848-ban még azt mondta a szerbeknek, hogy döntsön közöttük a kard. Ezért kell az amerikai szerző szerint Kossuthot egészen másként megítélni, mint Gladstone cselekedte, aki igen rossz véleményt táplált róla. Kossuth a tizenkilencedik század legnagyobb alakjai közé tartozik, aki éppen olyan hazafi volt, mint Mazzini, de nála a a hazafiság még államférfiúi tulajdonságokkal is párosult, melyek olasz kortársánál hiányoztak. Voltak ugyan hibái és tévedései, de ezek korának hibái és tévedései is voltak egyúttal. Ha egy objektivitásra törekvő könyvből ki lehet érezni az egyéni szimpátiákat, akkor az amerikai szerző talán egy árnyalattal köz lebb érzi magát Deákhoz, mint Kossuthhc Deák a puritanizmus mintaképe a politik ban és tipusa a minden személyes ambici nélküli nagyságnak, amit Kossuthról nem lehet elmondani. Egész lényében, gondolkodásmódjában, beszédmodorában Deák közelebb áll az angolszász parlamenti hagyományókhoz, mint Kossuth. A kettő közötti különbséget Flenley .néhány beszédeikből vett idézettel igyekszik megvilágítani és azt állapítja meg, hogy Kossuth beszédeinek egész felépítése, az érzelmekre hatni akaró módja az angol gondolkodástól idegen. Kossuth beszédeiben magával ragad, Deák érveinek felépítése ellenben olyan, hogy a hallgató nem is meggyőzve érzi magát, hanem azt képzeli, hogy a szónok azt mondta, amit tulajdonképpen ő is mondani akart. Érdekes Flenleynél Deák szerepéneK bírálata is. Az utolsó évtizedek eseményeinek utólagos megvilágításában Flenley azt állapítja meg, hogy csakis a föderalizmus menthette volna meg a monarchiát a felbomlástól. Deák nem ezt csinálta, hanem a dualizmust és mégis bölcse volt hazájának és egyik legnagyobb embere a mult század második felének, akit Bismarck, Cavour és Gambetta mellé kell állítani, mert a maximumát valósította meg annak, ami az ő idejében elérhető volt. Viszont nemzetiségi törvénye mutatja, hogy ki tudta jelölni azt az utat, amelyen el lehet hárítani a fenyegető veszedelmeket. Ismétlem, ez a könyv nagyon okosan, és nagyon jól van megírva. Magyar szempontból azonban nem ez a fő érdeme. Elvégre jól van megírva benne Metternich, Lajos Fülöp és Frigyes Vilmos is, akikhez rokonszenvi kapcsolatok nem fűznek bennünket. A fontos az, hogy Európa történetének nagyvonalú beállításában nagyon előkelő helyre kerültünk és az újkori történelem nagy eszméinek képviselői között a mi kis nemzetünk két reprezentánsa foglal helyet. Ez a könyv a sorok között propaganda a magyarság mellett, amely olyan bűnöknek a súlyát szenvedi, amelyeket el sem követett. Nagymosáshoz minden üzletben 57