Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-06 / 175. szám

OftLM\G Y A RORSZ Aíi 1930 u gusztus R Juliusi idegenforgalom: 48.451 — Salzburgban Szomorúság a megszakadt a felhők alatt — Molnár Ferenc utja az Österreicher Hoftól a Bazaron át a Oafé Mozart-ba Salzburg, augusztus 4. (A Délmagyarország ki. küldött munkatársától.) A salzburgi lapok két napon keresztül nagydobokkal evoeztak: az ég is rámosolygott a tizedik ünnepi játékokra és a szokástól eltérően ragyogó napfürdő ömlik el a város fölött (A pénteki ünnepi premier remek napcsodájáról legutóbb beszámoltam. A festspiel közönsége még ma is a legcsodálatosabb reflektor varázslatában él.) Ma aztán itt van fölöttünk a Salzkammergut szörnyű, elkergető, bevehetetlen ege. Felhő, felhő mindenütt. Sötét felhők, szinte fekete felhők. És eső, eső, eső. Esői Szörnyű. Reggel meg enyhe-szürke volt a mennyei boltozat, ahogy Ischlben kinéztem az Esplanade-ra. Olykor biztató foltok is voltak, a felhők között és még volt remény. Aztán döcögni kezdett — vissza Salzburg felé — a Lokalbahn, még ki sem értünk az alagutak éjszakájából, még el sem Maradt a ferenejózsefi vadászkastély, összehuzódíak a felhődrapériák és lassan, kilátástalanul, súlyosan neki indult az eső. Salzkammerguti eső. Rémes ritmusban csöpögött, — mint a kerekek iz ócska sinekes. És Stroblnál kinyilik az Abersee. Micsoda lefesthetetlen szine volt tegnap, amint St Wolgang ípró házai megmerültek bennel Mint a májusi legelő, széna-zölden, kristályosan. Mert csak a házak maradtak meg a sziklakulisszában, — egyéb semmi a tegnapi képből. Micsoda barnák, szürkék, feketék, haragos-kékek keverődtek össze a remek tó oliv-palettáján... Ránézni sem lehet Ez nem a Wolfgangsee a kristályos habokkal, a csillámló tükörrel, a sikló jachtokkal. Merre megy a vasút? Tegnap óta másfelé tolták el a sineket • És hol a Dachstein ezüstös foltjai az égi magasságokban? És hol a Schafberg a tó fölött, remek panorámával a hat tavakra? Valami szörnyű felhő akadt belé és lóg rajta, mint egy megázott rongy. Fuja a szél a kétezerméteres magasban és a Schafberg tornya nem tud szabadulni. Csak lebegő rongyok szakadnak le róla, de a csúcs tovább láthatatlan. Csak sejtjük: itt volt tegnap. Még az ég is alacsonyabb, mint tegnap. Ma nincsen már mennyei magasság. És a Dachstein eltűnt És eső, eső mindenütt Eső veri szét a Dachstein havát a Aztán Salzburgban megint A Mondace-né1 szörnyű volt, itt csak szomorú. Temetés és szomorúság. Igy temet él a salzkammerguti eső mindent, ami ünnepi. Először csak a kalap lesz vizes és a cipő. Aztán a kabát és a keztyü. Később a ruha és az ing. És nyirkos minden itt, zsebkendő és abrosz, nedves még a törülköző is fönt a szállodai szobában. És az egész fölkerekedett utazó nép! Kiöntött ürgék, megkorbácsolt hadsereg. Hova menjen, merre üljön, meddig várjon?... Nincs hely, ahol meghúzhatná magát. Csak csavarog az uccán és cuppog a cipő. Délután háromtól este 7-ig kávéházbán. "Zsibongó, riadt, füstölő teremben. Pércenkint uj ürgehadseregek érkeznek és nedves lesz még az is, ami fönt van az emeleten. Alig halad az óra és fogynak az újságok. Először Vossische Zeitung és Freie Presse. Aztán Salzburger Chronik és Volksblatt. Végül Sport im (Bitd és Die Woche. És mind elfogyott és most csak ül az ember és néz a reménytelen nedvességben. Hétkor bemegyek a szállodába. A szobák előtt egymás mellett: a cipők. Bezárt ajtók, kinyitott (Sgyak. Menekülés az eső elől. • Tegnap még evoéztak a lapok: micsoda napsütés! De rá is fért Salzburgra — irták —, mert a mult évi 56.829 mellett, az idén csak 48.451 volt az idegenforgalom! (Szegények. Ugy sajnálja őket szegény szegédi szivem. Csak 48.451. És nem 56.829.) • Az Österreicher Hof-ban Molnár Ferenccel szemben. Itt ült 11-től 2-ig. Csak nézett előre trenchcsat-jában, előre az esőbe. És két óráig nem szólt egy szót sem. Aztán 2-kor át a Bazar-ba.. Délután 4-ig. Az eső: változatlan. Aztán át a Café Mozart-ba, este 6-ig. Csak nézett előre változattanul. Alkonyatkor vissza a Bazar-ba és a kép változatlan. Csak ült cigarettájával és nézett előre az esőbe. Nyolckor felállt és kilépett az uccára. Eső. Lehúzta a kalapját és dörmögött: — Megyek Olaszországba. Kilenckor enyhült az ég. De ekkor már a harimadik fcpő is cuppogott A mai Jedermann szomorú volt. A Dompiatz ünnepi deszkáiról beszorult a Festspielhausba. A Dompiatz szabadtéri játékra vágyó közönsége menekült az eső elől. De mennyivé, más itt Moissi is, Reinhardt is. Nem szabad megnézni a domplatzi nap-tündérjáték után. Holnap Rosenkavalíer. Csak egyszer még fölgyulladna a tündéri nap reinhardti reflektora. Vér György. Szeged, mint földesúr n. Mit kellene lenni? Szeged 120.000 főt meghaladó lakosságának' több% mint fele foglalkozik mezőgazdasággal. Es Szeged közel másfélszázézerholdas területének majdnem fele, 70 ez>er hold a város tulajdonában van. A fönnálló gazdasági rendet gyökeresen megváltoztató és a magántulajdon sérthetetJenségét korlátozó törvényeket nehezen hoz meg egy föltétlenül konzervatív és az ország békéjét nagy megrázkódtatások után helyreállítani hivatott kormányzat. Mégis 1920ban, a kommunizmus születését és bukását követő évben létre kellett jönnie az 1920. 36. t.-c.-nek, amelyik a föMpjrtokreförmról szól. Nagyon erős lehetett l^ágy a tömegek lelkében, nagyon égető lehetett a közvélemény óhajtása, ha észrevették, teljesítették és törvénybefoglalták. Arról lehet vitatkozni, hogy nagy céljához mindenben következetesen ragaszkodva intézkedik-e a földbirtokrefonn törvénye, de az vitathatatlan) hogy ez a cél nem lehet más, mint földhöz juttatása a magyar parasztnak, aki ezer esztendő vérével védte, veritékes munkájával művelte az ősei szerzette főidet és aki alól lassan lassan kicsúszott a talaj. Sfceged kisgazda lakosai mégsem szerezhetik meg azt, amire olthatatlan vágyakozásuk irányul, a földet, a maguk földjét, amelyből ők és utódaik nehéz munkával csikarják* ki mindennapi kenyerüket. Nem szerezhetik meg, mert a Pallavicini hitbizomány és Szeged vár ros nagykiterjedésű birtoktestéi szilárdan éllent állnak a nép óhajtásának, — 140.000 holdból nem jut egy talpalattnyi sem kezükbe. A földreform ellenzői legnyomósabb érvként azt szokták fölhozni, hogy, a föld korszerű kihasználását, a termelés racionalizálását és olcsóvá tételét csakis a nagybirtokrendszer mellett lehet megvalósítani, hiszen a kisbirtokosnak sohasem állhat a kellő tőke rendelkezésére. Az értékesítés nehézségei ís fokozottabb mértékben állnak fönn a kisbirtokosra, mint vármegyenagyságu dominiumok tulajdonosára, szóval a nemzeti termelés produktivitására hátrányos a föld megosztása. Ennek az érvelésnek sokban igazat is kell adni. Ha tehát Szeged házikezelésben tartaná meg földjeit, ez legalább a termeíés szempontjából előnyös lenne, bár ezt az előnyt lerontja az az elmélet, amely az állami és városi birtok korlátozásait hirdeti és ezt a tételt bőségesén és kielégítően okolja meg azzal, hogy a mai társadalmi rend velejárójával, az alig. korlátozott szabadversennyel a városi és állami birtok nem egyeztethető össze, nem tudja ennek lehetőségéit, amelyek pedig bizonyos értelemben korlátlanok, kihasználni; nem tud a konjunktura hullámzásával lépést tartant nincs meg a kellő mozgékonysága, termeié^ nem szervezheti át kívánalmainak megfej lően, sőt még a közületre is káros, mert hiszen leköti a birtokot Azonban a város csak' kis részt tart a^ földbirtokából saját kezelésében, alig több mint 10 százalékát az összterületnek, a tök bit bérbeadással hasznosítja. A bérletek megoszlására vonatkozólag bözlöm az alábbi hozzávetőleges összeállítást: Bérlet időtartama: Nagysága kat. holdakban. 5 év, 372 hold 10 év 5920 hold 20 év 964 hold 25 év ' 36883 hold 29 év; 22 hold 30 év 680 hold 55 év 805 hold 99 év 286 hold Amint ebből az összeállításból láthatjnj^ csak nagy optimizmussal lehet azt állítani, hogy a városi bérletek megközelítenék a tn. lajdonjog helyzetét, hiszen a bérletek zöme 25 évre, vagy még annál is rövidebb időre szól. A bérletek időtartamán kivül még más in. tézkedéseket is kifogásolhatunk a város földbirtokpolitikájában. Kifogásolhatjuk a bérle. tek azonnali fölmondhatóságát és át nem ör/U kithetőségét. Támaszthatunk kifogást a bérbe* adás módjára vonatkozólag, hiszen a jelenleg érvényben lévő árverési rendszer semmiben sem garantálja, hogy a legtöbbet ígérő egy. szersmind a föld megmunkálásához legjobban értő és a földre leginkább rászoruló, szőval a legelhivatottabb lesz, ahogy azt a nem. zet érdeke megkívánná. Épp igy kifogásolhatnánk a bérösszeg megállapítására vonatkozó intézkedéseket, amelyek nem egészen fedik azt a legelemibb követelményt, hogy a méltányos bért a hozadék változó nagyságával egybehangzóan kell megállapítani. UgyancsaK, mint hiányosságot, róhatnám fel azt, hógyi a város nem folytat megfelelő szociális p<u litikát akkor, amikor nem követ el a bérlők! támogatására, a tanyai települések és a ter« melési s megmunkálási módok modernizálására minden megtehetőt, vagy legalább is kevesebbet vél megtehetőnek, mint amennyit a valóságban megtehetne. Azonban még ha mindezen hiányosságokat ki is küszöbölnék, még ha megfelelő kezekba jutna is a föld a méltányos bérek mellett, még ha szabályrendeletek biztosítanák is a bérleí időelőtti föl nem mondhatóságát és tennék azt átőrőkőlhetővé a bérleti időn belül, még ezek együttesen sem adhatják meg azt aí ambíciót, erőt, biztonságérzetet és a mind* ezekből fakadó nyugodt megelégedést, amelj egyetlen biztosi téka a társadalom békés, foly,J tonos, zökkenésmentes fejlődésének. Ezt egyetlen megoldás eredményezheti csafí a bérelt területek megváltásának, magántulaj* donba jutásának lehetősége. Ez egyrészről alkalmat adna arra, hogy * város 14.000 bérlője munkájának, takarékossá^ gának eredményét, ha ugyan a jelenlegi mo* toha viszonyok között erről szó lehet, biztosan befektethesse, hogy néhány mostoha gazda* sági év eredménytelenségét kivárhassa és « kővetkező "kedvező esztendők alatt a vesztesej geket helyrepótolhassa és hogy őket a saja földön végzett eredményes munka további hasznos erőfeszitésekre sarkalja. Másrészről ez a reform, ha nem ís hozná pénzben értékelhető hasznot a városnak, fflég1' előnyös lenne annyiban, hogy az Imrnobn vagyonállományt veszteség nélkül mobil!za ná. Egyébként a helyzet változatlan marad hiszen eddig sem lehetett az észszerű politikának célja minél nagyobb haszon érése magas bérösszegek megállapítása ált (mert a jövedelem ilyetén emelkedésével & adóforrások ugyanolyan arányú csökken®* járt volna), hanem inkább a bérlők niegí« lelő támogatása és létük biztosítása. Ez fölacat, a támogatás és irányítás BJ«rtkfl továbbra is megmaradhat, sőt kell is, ll09 megmaradjon a város kezében. Patriász Istvaiu