Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-03 / 173. szám

1930 augusztus 3. alatt! periratokból, valamint abból sem, hogy a Belvárosi Bank és Kereskedelmi Bank rt ellen, ahol a főmagánvádló igazgatósági tag és bankügyész volt, a nyomozás elrendeltetett, mert az emiitett periratokból csak az állapitható meg, hogy a főmagánvádló megbízatásához képest járt el, midőn Sipos György által gyümőlesöztetés végett reábízott pénzösszegből Pálinkó Gábornak és dr. Matievich Józsefnek kölcsönt adott, viszont a 26. sorszám alatti iratokból az ügyészi és főügyészi határozatok, illetve az, hogy a Belvárosi Bank és Kereskedelmi rt. igazgatósági tagjai ellen az 1916. évi V. tc. 4. §-ában meghatározott bűntett és más büntetendő cselekmények miatt a nyomozás elrendeltetett, még nem bizonyítják azt, hogy főmagánvádlót az üzlet vezetésével megbízott személyekkel együtt gondatlan üzletvezetés, vagy merész üzletekből folyóan kisemberek betétjének elvesztése körül bűncselekmény terhelné. A laprészvények vásárlására vonatkozó tényállítást illetően pedig éppen az nyert bizonyítást, hogy a Szegedi Uj Nemzedék lapvállalat részvényeit főmagánvádló nemcsak sajátjából, de azért vásárolta, hogy egy menekültet jobb megélhetéshez juttasson, azokat többek nevére irattá át a szavazati jog kiterjedtebb gyakorolhatása végeit Ad. VIII. E tényállítást iUetően vádlott a fellebbviteli főtárgyaláson beismerte, hogy a valóságot bizonyítania nem sikerült Ad. IX. a) A szerb ügyvédi eskü letételére vonatkozó tényállításra vonatkozóan megállapítható, hogy főmagánvádló ily eskü letétele végett a szabadkai bírósághoz kérvényt adott be. De ha el is fogadhatnők kétségkívüli ténynek, a dr. Jedljcska Jenő vallomásában foglalt azt a körülményt, hogy ez a tanú látott egy, a főmagánvádló ügyvédi esküjének letételére vonatkozó kérvényt, megállapítható másrészt az is, hogy a kérvényt a főmagánvádló apósa, dr. Huszágh ügyvéd éspedig akkor adta be, midőn a főmagánvádló már magyar területen volt s nyilván azt célozza, hogy ha a főmagánvádló esetleg szerb területre visszatérne, az ottani ügyvédi gyakorlata biztosítva legyen; egyébként is a vádlott bizonyítást nem ajánlott fel arra, hogy ez a kérvény a főmagánvádló tudtával, kérésére és hozzájárulásival adatott be. Ad. IX. b) Azt a tényállítást, hogy a főmagánvádló a büntető törvénykönyvvel is ellenkezésbe jutott, vádlott a szabadkai vizsgálóbíró bűnügyi zárlatot rendelő 1281— 2—1921. számú végzésével és a Belvárosi Bank és Kereskedelmi rt. irataival kivánta bizonyítani. Igaz ugyan, hogy a főmagánvádló elten csaláj büntette miatt feljelentés tétetett, azonban ebből és a bűnügyi zárlat elrendeléséből arra, hogy a főmagánvádló a büntető törvénykönyvvel valóban ellenkezésbe jutott, annál kevésbbé lehet megnyugtató következtetést vonni, mert a főmagánvádló áltat ellenbizonyitékul becsatolt 1381—11—1921. számú vizsgálóbírói végzés szerint a bűnvádi eljárás megszüntettetett, azt pedig, hogy a feljelentés alaptalan volt, az elsöbiróság Hirschfeld Ferenc vallomása alapján tüzetesen megindokolta. De nem vonható megnyugtató következtetés a főmagánvádlónak büntetőjogilag felelős magatartására a Belvárosi bank és Kereskedelmi rt igazgatósági tagjai ellen elrendelt nyomozás tényéből sem, mert ez még nem igazolja azt, hogy a főmagánvádló az üzlet vezetésével megbízott személy volt és mint ilyen követett volna el oly cselekményt, melyért büntetőjogilag felelősségre vonható. Ad. X. a) Ama tényállításának valóságát, hogy a Wilheim Testvéreknek dr. Marcinek Jenőné és társai ellen indított P. 28427—1925. számú perében a főmagánvádló az elszámolást a halálos ágyán vergődő dr. Matievich Józseffel szemben kirevolverezte, a kir. Ítélőtábla az az elsöbiróság részletesen kifejtett indokain felül még azért sem találta bizonyítottnak, mert az említett polgári perben dr. Marcinek Jenőné alperes személyesen meghallgattatván, kijelentette, hogy dr. Matievich József előtte ugy nyilatkozott, hogy a váltó értékéből 10 millió koronát megkapott, arra pedig nem merült fel adat, hogy a főmagánvádló a dr. Matievich József által aláirt és a váltóperben felhasznált nyilatkozatot erőszakkal vagy fenyegetéssel kikényszeritette volna. Ad. X. b) A Kovács Kotor András esetével kapcsolatos tényállítást illetően a kir. Ítélőtábla is azt találta bizonyítottnak, hogy az emiitett egyén kegyelmi ügyében a főmagánvádló minden tőle eredhető kényszer nélkül kötötte ki a Kovács Kotor András érdekeit és életviszonyait nagy fokban érintő kegyelmi ügy fontosságához, kifejtett tevékenységéhez és az elért eredményhez mért tiszteletdíjról Íratta alá a dijlevelet s ennak behajtását per utján jogosan szorgalmazta. De abból, hogy Kovács Kotor Andrást a polgári perben a vádlott képviselte, s Kovács Kotor András a büntető feljelentést is a vádlott ügyvédi ellenjegyzése mellett a vádlott adta be a való tények ellenére, kinek ennek folytán mindkét ügy fejleményeiről tudomással kellett birnia, azt is meg kell állapítani, hogy vádlott ide vonatkozó tényállítását rosszhiszeműen tette meg. A X. a) és X. b) alatt tett tényállításokkal kapcsolatban a főmagánvádló vád tárgyává tette azon további tényállításait a vádlottnak, hogy a közlemény szerint <5 ingatlanforgalmi és egyéb ügynököket csak Idegen, nehéz valutás betevők felhajtására és kényszeregyezscgi periratok gyűjtésére használta százalékos haszonrészesedés mellett. Ezzel kapcsolatban megállapítja a kir. ítélőtábla, hogy vádlott ezen tényállításai valóságának bizonyítását meg sem kísérelte. Abból, hogy a vádlottnak ezen tényállításai egyikének « valóságát sem sikerült bizonyítania, önként következik, hogy hizonyittatlanul maradtak »az irredentizmust megtisztítsam mindenféle alkalmi salaktól... célom az irredentizmus megvédése öncélú kisajátítási kísérlet ellen ... ilyen magyargyilkos irredentát kitételek is, melyeknek valóságát vádlott az előbbi tényállítások valóságára felajánlott bizonyítékokkal kivánta bizonyítani. A bizonyításnak eredménye szerint főmagánvádló maDÉLMAGYARORSZÁG ga tartása sem hazafiasság, sem az ügyvédi ethika szempontájból kifogás alá nem esvén; a fentiekből folyóan is az elsöbiróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, cselekményét pedig a törvénynek megfelelően minősítette, mert a sajtó utján közzétett ezen tényállítások valóságuk esetén a kir. ítélőtábla megítélése szerint is alkalmasak arra, hogy főmagánvádló ellen a büntető és fegyelmi eljárás megindittassék és őt közmegvetésnek kitegyék. •A helyesen felsorolt bünösségi körülmények mérlegelése mellett kiszabott büntetés már azért is megfelelő, viszont a Btk. 92. §-ának alkalmazása azért sem indokolt, mert további sulyosítőut mérlegelte a klr. Ítélőtábla azt is, hogy vádlott a fellebbviteli főtárgyaláson tett kijelentése szerint a most vádtárgyává tett közleményt azért tette közzé, hogy a főmagánvádló ujabbi feljelentését, mintegy kikényszerítve, egy korábbi hasonló tárgyú sajtó perében elkésés okából nem érvényesíthetett, összes bizonyítékait biróság elé terjeszthesse, a tényállítások megismétlése tehát nem közérdekből és nem is jogos magánérdekből történt. Ezzel kapcsolatosan megjegyzi a kir. ítélőtábla, hogy a most előadottakra figyelemmel nem találta helyénvalónak, hogy az elsöbiróság a valóság bizonyítását elrendelte; ennek eredményét azonban csakis azért nem hagyhatta figyelmen kívül, mert főmagánvádló, ki a valóság bizonyításának elrendelését csaknem ellenezte, de ahhoz kifejezetten hozzá nem járult, — a bizonyítás elrendelése ellen perorvoslattal nem élt A nem vagyoni kár mértéke mindig a vádlott és a sértett személyes körülményeihez, de sohasem a fokozctos felelősség alá tartozó kiadó és nyomdavállalat teljesitő képességéhez igazodik. Ily szempontok szerint vizsgáivá a megítélt nem vagyoni kár összegét, azt a kir. Ítélőtábla megfelelőnek találta, mert a vádlott vígyoni viszonyaival kellő arányban áll. Az itélet közzétételét a főmagánvádló az elsőbirósági főtárgyaláson kérvén, annak elrendelése a St. 43. §. 2. bekezdése szerint helytálló. A Bv. 18. §. alkalmazása iránt előterjesztett kérelmet a ' ir. Ítélőtábla figyelembe nem vehette, mert ez a törvényhely rágalmazás esetén nem. hanem csupán becsületsértés esetén alkalmazható. De szükséges még, hogy az okozati összefüggés fennáljon a felháborodás indító okául megjelölt körülmény és a cikk megírása között hosszabb idő el ne telt légyea. Mái pedig ezen utóbbi feltételek sem forognak fenn, mert a cikk közzétételének indoka a vádlott által beismert azon körülmény volt, hogy az előző bűnperben elkésett bizonyítékaival előállhasson, azokról a körülményekről pedig, amelyeket a vádlott ily inditó okok gyanánt egyébként vitat, minő az állítólagos névbitorlás, váddlott a főmagánvádlónak repatriálása óta tudott; az »1848. Kossuth... 1926. Széchenyit cfmü közlemény a Szegedi UJ Nemzeddékben már 1926 december hó 8-án megjelent, a főmagánvádlónak pedig a csongrádi bombaperben tanúsított állítólagos magatartásáról a vádlott már jóval korábban tudomást szerzett, a most elbírált közleményét pedig, melyben a csongrádi bombaperre mi utalás sem tőrtént, csak 1927. Junius hő 12-én tette közzé. Nem tartotta alkalmazhatónak a kir. ítélőtábla a Bn. 1. §-át sem, mert alkatmazhatását indokló különös méltánylást érdemlő körülményeket fennforogni nem látott. Nem állapította meg az elsöbiróság vádlott bűnösségét >ez az irredenta csak színleli a meggyőződést, játszik a szavakkal, a siker, a több érvényesülés, a vezetés, vagy hatalom elérése az egyedüli és valódi ok. A felfelé kapaszkodó kurzus nagyságok öncélú összefogása és tömegvadászata ez, melynek a keresztény és nemzeti morál hangzatos és hazug szankcióájt adják<... kitételek miatt is abból'az indokból, mert az ebben foglalt kijelentések a vádlott által cikkében előzően használt tényállítások magyarázata és főmagánvádló közéleti szereplésének kritikája. Ezzel szemben a kir. Ítélőtáblának az a jegt álláspontja, hogy a már tárgyalt tényállításoknak büntetendő tartalmú magyarázata és a birálat éppen a tényállításokkal való szoros kapcsolatuknál fogva ezek jogi sorsát osztják és mert a magyarázott tényállítások tekintetében a valóság bizonyításának meghiúsulása okából a vádlott bűnössége megállapittatott, az ezek magyarázata és a birálat miatt a vádlott bűnössége ugyancsak megállapítandó lett volna. Ez a téves döntés azonban már orvosolható nem volt, mert az elsöbiróság most emiitett döntésében a főmagánvádló megnyugodott Azért a kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét a rendelkező rész megfelelő helyesbítése mellett fentebb kiegészített indokai alapján a Bp. 423. §. 3. bekezdéséhez képest helybenhagyta. Az Ítéletnek a felebbvitell eljárás költségeire vonatkozó rendelkezése a felhivott törvényhelyeken alapul. Szeged, 1929. évi november hó 8. napján. Skultéty István •. k., Dr. Juhász István s. k., tanácselnök. előadó. A kiadmány hiteléül: Lang Antal irodafőtiszt B. I. 815-1930-71. siára. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN! A MAGYAR KIRÁLYI KÚRIA sajtói utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt dr. Lévay Ferenc ellen indított bűnügyet, amelyben a szegedi kir. törvényszék 1929. évi április hó" 13. napájn D. 6000-1927-56. szára alatt, a szegedi kir. Ítélőtábla pedig főmagánvádlónak, továbbá vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1929. évi november hó 8. napján B. 1015— 1929—64. szám alatt Ítéletet hozott a főmagánvádló, továbbá avádlott részéről használt részéről Írásban is indokolt semmiségi panasz folytán az 1930. évi junius hó 17. napjín megtartott nyilvános tárgyaláson, a koronaügyész jelenlétében vizsgálat alá vette és meghozta a kővetk#z£ oépsést: 13 A kir. Kúria a vádlott részéről a Bp. 384 §-ának 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, ameny-í nyiben az a fellebbezésben már felhozott alaki sérelem ré vonatkozik,* — visszautasítja, egyébként a semmiségi panaszokat elutasítja. Indokolás: , A kir. ítélőtábla ítélete ellen a vádlott a Bp. 381 §-ának 9. pontja alapján bejelentett alaki perorvoslat fentartása mellett, semmiségi panaszt jelentett be a Bp. 385. g-ának 1. n) és c) pontjai alapján, a bűnösség megállapítása, a büntethetőséget kizáró ok meg nem állapítása miatt, továbbá a II. Bn. 28. §-n alapájn a büntetés enyhítése végett Főmagánvádló, a vádlott semmiségi panaszához II. Bn. 29. §-a alapján csatlakozván, semmiségi panaszt jelentett be a vádlottra kiszabott büntetés és a nem vagyoni kár felemelése végett. Ami mindenekelőtt az alaki okból bejelentett semmiségi panaszt illeti, vádlott a fellebbviteli főtárgyalás során kérte ennek az ügynek a B. 66—1927. számú hasontárgyu üggyel való egyesítését, továbbá az elsőfokú biróság főtárgyalási jegyzőkönyvéhez A—S és U—Yi alatt csatolt s a sajtóközlemény egyes tényállításaira: vonatkozó iratoknak felolvasását, kérte az I. alatti vádesettel kapcsolatban a katonai hatóság megkeresését^ titkos katonai iratok megküldése iránt, továbbá a fellebbviteli főtárgyalási jegyzőkönyvben megnevezett tanuknak kihallgatását annak bizonyítására, hogy főmagánvádlónak a csongrádi bombaperben való szereplése és al vádlottnak emiatt keletkezett jogos felháborodása' volt az oka annak, hogy vádlott a sajtóközlemény közzétételére magát elhatározta. A kir. ítélőtáblának a vádlott Indítványát elutasító! határozata ellen, a vádlott a Bp. 384. §-ának 9. pontja; alapján semmiségi okot jelentett be, amelyet az itélet kihirdetésekor bejelentett semmiségi panaszában is fenntartott. Ezt a semmiségi panaszt, amennyiben az az elsőfokú biróság előtt már kért bizonyításnak, nevezetesen a' A—S és U—Y alatti iratok felolvasásának mellőzése miatt használtatott, a Bp. 423. §-ának második bekezdés sében foglalt rendelkezésre tekintettel, mint törvény-' ben kizárt perorvoslatot, a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. Egyéhl részében ugyanezt a semmiségi panaszt a Bpn. 36, §-ának első bekezdése értelmében mint alaptalan perorvoslatot el kellett utasítani, mert a kir. ítélőtábla ítéletének helyes indokolása szerint, a bűnügyek egyesítését a törvény alapján, a bizonyítás kiegészítését pedig a törvény valamely lényeges elvének vagy rendelkezésének megsértése nélkül tagadta meg. A bűnösség megállapítása miatt a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt a kir. Kúria szintén alaptalannak ismerte fel és mint ilyet, eluatsitotta, mert a kir. Ítélőtábla a sajtóközlemény; egyes tényállításainak valósága tekintetében lefolytatott bizonyítás eredményeként nem fogadott el valónak oly tényeket, amelyek a Bp. 16. §-ának alkalmazására vagyis annak megállapítására szolgálhatnának alapul, hogy vádlott az állított tény valóságát bebizonyította. Ezen semmiségi panasz elbírálásának keretében mutat rá a kír. Kúria az alsófoku bíróságok ama téves jogi állásfoglalására, amely szerint a névbitorlásra való tényállítás valóságának bizonyítását abból az okból mellőzték, mert főmagánvádló ezt a tényállítást vád tár-: gyává nem tette. A kir. Kúria már több határozatában kiefjezésre juttatta ebben a kérdésben azt az álláspontját, hogy ha a valóság bizonyításának törvényes feltételei fennforognak, a valóság bizonyítása a vádlott indítványára a sajtóközlemény egész tartalmára kiterjeszthető és ennek nem lehet akadálya az a körülmény, hogy vádló egyes tényállításokat nem tett vád tárgyává. Ha a vádló a sajtóközleménynek csupán egyes részeit inkriminálja, ez a vádemelés csupán a bűnösséget kimordó itélet keretére von maga után perrendszerü következményt és pedig azt, hogy az itélet csakis a vád tárgyává tett tényállításokat hozhatja fel a rágalmazás, vagy becsületsértés elkövetési cselekményeként Mindazonáltal a fennforgó, esetben a törvény téves alkalmazása semmiségi okot nem valósit meg, mert a rágalmazás tényálladéka a vádlott terhére akkor is meg volna állapitható, hogy ha a névbitorlásra vonatkozó tényállítás valósága bizonyítást nyert volna. Alaptalannak ismerte fel és elutasította a kir. Kúria a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján bejelentett semmiség; panaszt is, mert a Bv. 18. §-a alkalmazásának rágalmazás megállapítása esetén nincsen helye. Alaptalannak ismerte fel és elutasította a kir. Kúria a büntetés kiszabásának kérdésében a vádlott terhére és a vádlott javára bejelentett semmiségi panaszokat is, mert az alsóbbfoku bíróságok által kiszabott fogházbüntetés mértékét a kir. Kúria a vádlott bünösségi fokával arányban-áilónak találta. Végű' alaptalannak találta és mint ilyent elutasította a kir Kúria a nem vagyoni kár összegének felemelése végett a főmagánvádló részéről érvényesített semmiségi panaszt, mert az alsófoku bíróságok a nem vagyoni kár ősszegét a vádlott kereseti és vagyoni viszonyainak kellő figyelembevétele mellett határozták meg. Budapest, 1930. évi junius hő 17. napján. Dr. Qsvald István s. k., Dr, Csengey Miklós s. k., • a m. kir. Kúria másodelnöke. előadó. A kiadmány hiteléül: Kováts Matild, sh. tisztviselő. EXPORT! ' EXPORT! Nagyban és kicsinyben! Jumperek, trikóruhák, blúzok, kosztümök, komplék, fürdőtrikók és köpenyek, sweaterek, kötött sapkák, harisnyák, sálak Eredeti modellekI Saját műhely! Magyar él német levelezési farnla Arciált Wien IX. Botén Lőwengatie 5. tqfltPiq ly|»£asg (Ausitrla) Telefon: A i? 1-43