Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-03 / 173. szám

to 1930 augusztus 3 egészítő vallomásai alapján az alább! tényállást vette bizonyítottnak: 1918. évben, majd az ezt követő időkben az átvonuló német, később a megszálló francia és szerb csapatok élelmezéséről Zenta városának kellett gondoskodnia. A város tanácsa részére szállították azután a vállalkozók az élelmicikkeket akként, hogy azokat a város tanácsa vette át, a szállított cikkekért • számlát » tanácshoz nyújtották be a szállitók s a vételárat is onnan vették fel s a tanács azután az élelmi cikkeket eljuttatta a fenti csapatoknak. Széchenyi Lajos, főmagánvádlő fivére, kezelte a család tulajdonát képező ingatlanokat, a gazdálkodást is ő vezette s mint ilyen, már a háborút megelőző időkben is, de a háború alatt is szállított különböző árukat a katonaság részére. Széchenyi Lajos azután. 1919. évben dr. Barsi Ferenc Zenta város közélelmezési osztályának akkori vezetője, felhívására, miután n megszálló szerbek a főmagánvádlő és családja tulajdonát képező ingatlan egy részét elvették, s hogy legalább a rajta levő jószágok megmenthetők legyenek, Zenta város részére Vnita Milánnnl és Rorzaski Vladimírral, akik már megelőzően is szállítottak Zenta város részére, társaságba lépett s Zenta város részére r szerb csapatok élelmezésére hust száüllatí, — a számlákat ide nyújtották be s a számlázott összegeket 5«? innen vették fel. Ezen ténymegállapításnak vonatkozó részét nem dönti •neg Jakó Sándor tanúnak azon vallomása, hogy Széchenyi Lajos a háború előtt a zentai járásbíróságnál mint dijnok volt alkalmazásban, mert ez a tanú az időpontot közelebbről megjelölni nem tudta, de még az esetben is, ha Széchenyi Lajos dijnokoskodott is, ez nem zárja ki azt, hogy hivataloskodása mellett gazdálkodjék s a gazdasági termékeket a katonaság részére szállítsa akár békében, akár a háború alatt A vádlott által a jegyzőkönyvhöz becsatolt s a főtárgyaláson felolvasott 2430—1920. sz. egyezségi kísérletre idézés hiteles másolatának tartalmából megállapítható, hogy Vuits Milán, Széchenyi Lajos szállitótársa is csak ez utóbbival szemben támasztott igényt s nem főmagánvádlóval szemben s ezen kérvény tartalmából is csak az tűnik ki, hogy a szállításokban Széchenyi Lajos, Vuits Milán és Borzaski Vladimír voltak társas viszonyban. Ellenben már a vádlott által a jegyzőkönyvhöz beesatolt 40000—1920. sz. keresetlevél hiteles másolatának valamint a főmagánvádlő által becsatolt felolvasott, s az előbbivel teljesen azonos szövegű keresetlevél tartalmának egybehasonlitásával megállapítható, hogy a fentebb} egyezségi kísérlet sikertelensége folytán benyújtott keresetlevél is eredetileg csak Széchenyi Lajos ellen szándékoltatott intéztetni, a csak utóbb lett abba felvéve főmagánvádlő neve s igy a kereset ellene is támasztva Nemcsak a főmagánvádlő által, de maga a vádlott által felhívott tanuk is egybehangzóan vallották, azt, hogy a husszállitásokban főmagánvádlő nem, hanem esak fivére, Széchenyi Lajos vett részt Tehát ezen bizonyítási cselekménnyel szemben csak a 4000—1920. számú keresetlevél tartalma bizonyítaná, hogy főmagánvádló is szállított. Ha Zenta város tanácsának fentebbi 4524—kig. 1919. wámu véghatározatát, az egyezségre idéző kérelem tartalmát s a fenti tanúvallomásokat a keresetlevél tartalmával egybevetve mérlegeljük, s ha figyelembe veszszük azt, hogy főmagánvádlő a megszálló szerbek részéről, amint az alább kifejtetni fog, nagyfokú üldözésben részesfiit s figyelembe vesszük dr. Jedlicska Jenő tanú azon vallomását, hogy a szerb megszállás alatt minden magyar ellen tehettek alaptalan feljelentést is, akit a megszálló szerbek »vexálni« akartak, kézenfekvő az a tény feltétele is hagy Vuits Milán akár jogos, akár jogtalan magánjogi igényét annak árán h kikényszeritse Széchenyi Lajossal szemben, hogy a keresetét a szerbek részéről üldözött főmagánvádlóval szem. ben is megindítja. A most kifejtettek alapján tehát e. kir. törvényszék ezen keresetlevél tartalma alapján sem vette bizonyítottnak, hogy főmagánvádlő a megszálló szerb csapatok husszállitója volt Igaz, hogy ezt vádlott kifejezetten nem is állította, hanem csak azt, hogy ezen keresetlevél tartalma szerint ezen szállítási ügyletekben maga főmagánvádló is a ház és vagyonközösség révén érdekelve volt. Cikkének tartalmából megállapítható azonban az, hogy ezen ház és vagyonközösség folytán főmagánvádlót nem tartja oly magyar embernek, aki a magyar irredenta eszmék megvalósításában vezető szerepet vigyen. A kir. törvényszék a fentebb ide vonatkozőan megállapított tényállásra támaszkodva ugy találta, hogy vádlott ezen kritikája jogos alappal nem bir. Igaz, hogy a husszállitó Széchenyi Lajossal a főmagánvádló ház- és vagyonközösségben volt, tehát vagyonrésze erejéig ezen husszállitásokban főmagánvádló is közvetve érdekelve volt. A megállapított tényállás szerint főmagánvádló és családja tulajdonát képező inga llanát a szerbek elvették s igy az a helyzet állott elő, hogy nagyértékü állatállományuk megmentendő volt Ha a szerbek részéről üldözött főmagánvádló megalkuvást nem ismerő szerb gyűlöletében még azzal sem törődött volna, hogy az állatállomány reá eső része pusztulásba megy, vájjon joggal követelhette volna-e azt a család többi tagjától is? A kir. törvényszék e kérdésre nemmel felelt, mert meggyőződése szerint a magyar haza szeretete ily áldozatokat fiaitól nem követel. Köztudomású tény az, hogy a magyar földet megszállók csapataik élelmezéséről akkéot gondoskodtak, hogy az egyes helységeket kötelezték a szükséges élelmiszer előállítására. Amennyiben ezen parancsnak ellenszegültek, ugy maguk a megszállók hajtották azt be a lakosságon, ami a különböző nemzetiségű lakosú helyeken mindig a magyarok hátrányára történt Igy voU ez Zen tán is abban az időbea, amikor még hovatartozandóságuk nem volt eldöntve • ahol a túlnyomó számú magyar lakossággal szemben szerbek is laktak. A magyarság érdekében véltek eljárni a hivatalaikban visszamaradt magyar városi tisztviselők akkor, amikor a szerb csapatok élelmezésének terhét az egész lakosságra hárították. Ha már most a főmagánvádlóval ház- és vagyonközösségben élő Széchenyi Lajos maga és a család többi tagjának tulajdonát Is képező állatállományt a' pusztulástól, tehát a vagyoni kártól megmentendő, a zentai magyar lakosság megkímélése végett is Zenta város részére szállította s igy vagyonrésze erejéig főmagánvádlót is közvetve részesévé tette a szállításokban, ezzel a ténnyel nem vált főmagánvádló oly magyar emberré, aki magyar irredentát nem szolgálhatná akár vezető szerepben is. Idevonatkozóan a jegyzőkönyvhöz becsatolta főmagánvádló dr. Tábakovics Andor ügyvéd által hozzá intézett s 1928 október 7-én keltezett levelet, valamint dr. Peczárszky Braniszláv zentai Agy véd vonatkozó Irattári lrományjegyzékét s kérte azok felolvasását, illetve ismertetését, azonban azt a kir. törvényszék meHőzte, mert azok a Bp. 113. 9-a értelmében nem tartoznak a felolvasható iratok közé. Ad. III. Vádlott az általa felhívott, a zentai kir. járásbíróságnál folyamatba tett B. 94—1918. számú iratokat becsatolni nem tudta; azonban főmagánvádlőnak a főtárgyaláson tett nyilatkozata s dr. Jedlicska Jenő tanú vallomása alapján tény az, hogy Tari Istvánná főmagánvádló ellen feljelentést tett azért, mert őt az előbbi megütötte. Maga az a tény, hogy Tari Istvánná feljelentést tett főmagánvádlő ellen tettleges becsületsértés vétsége miatt, még nem bizonyítja azt, hogy jogerős birói ítélettel Tari Istvánná bántalmazása megállapítást nyert volna. Főmagánvádlőnak a főtárgyaláson tett azon nyilatkokozata, amely szerint Tari Istvánná a feljelentés miatt bocsánatot kért s feljelentését visszavonta, vádlott nem vette tagadásba, tehát főmagánvádlőnak ez a nyilatkozata megcáfolást nem nyert Ily tényállásos körülmények között a kir. törvényszék vádlottnak ide vonatkozőan tett tényállítását nem vette bizonyítottnak, vagyis azt, hogy főmagánvádlő egyik női kliensét bántalmazta. ad. IV. Vádlott azon tényállítását, hogy a főmagánvádló a zentai szerb megszálló csapatok parancsnokával Anasztazievics őrnaggyal pezsgőzött s az Eugenterraszán hadlmeghe-széléseket tartott, nem tudta bizonyítani. Nevezetesen a vádlott által felhívott Varga István, Mezey Géza, Kuthy Géza tanuk vallották, miszerint ők nem látták főmagánvádlót a szerb tisztekkel sohasem beszélni, annál kevésbé pezsgőzni, avagy az Eugenkávéház terraszán beszélgetni. A vádlott által a jegyzőkönyvhöz csatolt Patrieza Mihály, Patricza Mátyás és Kohi Nándor által kiállított nyilatkozat felolvasását a kir. tőrvényszék megtagadta, miután a Bp. 313. §-a értelmében nem tartozik a felolvasható iratok közé, — mig Vartus Ferenc tanút vádlótt előállítani nem tudta. A főmagánvádlő által felhívott Veress Árpád tanú "állottá azt, hogy a szerb tisztekkel való pezsgőzéseiről főmagánvádlőnak, mit sem tud, de azt el sem tudja képzelni, hogy megtörténhetett, mert arról hallott volna. Dr Havel József, Jakó Sándor, dr. Kiss Pál Ferenc* és Zentai Soma, dr. Mester György, dr. Kerekes Frigyes Kájsmér és dr. Milassin Jenő tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy a szerb tisztek a? általuk renddezett mulatságaikra a zentai magyar intelligenciának tagjait is meghívták s azok akarva nem akarva nem akarva kénytelenek voltak oda elmenni, mert a szerbek internálással fenyegetve kényszeritették arra őket s a zentai jóakaratú szerbek is figyelmeztették őket, hogy el kell menniök a mulatságra, mert különben baj lesz. N Mig a vádlott által felhívott dr. Jedlicska Jenő tanú is csak azt váltotta, hogy egy az általa rendezett műsoros magyar mulatságon, amelyen főmagánvádlő neje is szerepelt, amikor a műsornak vége volt, a tanú a kávéházba bement, egy asztalnál ülve látta egy szerb alezredest (Anaszaszievics), Szárics Géza polgármestert, ki már békében is Zenta város polgármestere volt, főmagánvádlót és Gráf Ármin fűrészgyárost, de hogy pezsgőztek volna, azt nem látta. Tanú vallotta ugyan, hogy ezt megdöbbenéssel látta, de vallomása folyamán később maga is vallotta, hogy a szerb tisztek az általuk rendezett mulatságra az intelligens magyarokat szuronyos katona által kézbesített vétíves számozott meghívók utján hivták meg s a jóakaru zentai szerbek figyelmeztetése után kénytelenek voltak — tanú is — elmenni e mulatságra, s ha a* együtt ülő magyarok közé valamelyik szerb tiszt leült, vagy a szerb tisztek valamelyik magyart asztalukhoz hivták és leültették, amint az a fentebbi esetben is tőrtént, ezt kénytelen kelletlen türniök kellett a pressíő hatása alatt Ezen taira is esak ezen egyetlen esetet vallotta főmagánvádlóra vonatkozóan. De ugyanezen tanú vallotta azt la, hogy szerb tisztekkel az nccán sem látta soha főmagánvádlót, a főmagánvádlő nejét is csak egyszer, mikor ez sógorával, Széchenyi Lajossal ment s egy Blaskovics nevü szerb őrnagy, aki megelőzően a magyar hadseregben szolgált s aki a magyar intelligencia tagjainál tisztelgő látogatást tett, odament hozzájuk beszélgetni. Ily vallomások alapján tehát a kir. törvényszék tényként megállapítani azt, üogy főmagánvádló a megszálló szerb tisztekkel pezsgőzött s az Eugen-kávéház terraszán beszélgetett, nem tudta. ad. V. A vádlott által felhívott dr. Jedlicska Jenő tanú azt vallotta, hogy látott egy szerződést, amely szerint Falcione László és nővére nevén álló — pánai — földeket, amelyek telekkönyvön kivúli tulajdonosa főmagánvádló volt, ez eladta; Dobó Péter tanú azt vallotta, hogy Koszta Miklós neki, hogy ez 4-ed vagy 5-őt magával vett »egy Széchenyi-birtokot*, de hogy kitől, mely Széchenyitől s az a birtok bol fekszik, nem tudta; a főmagánvádlő által felhívott Mester Andor tanú vallotta, hogy főmagánvádlőnak egy Sztojanovics fóu birtokra elővételi joga volt, azonban egyebet ez fi^ ről tanú nem tud. Pollák Fülöp tanút vádlott előállítani nem tudta. A vádlott által felhívott B. 2486-1926. szám a]att (25. alszám) iratok tartalma szerint Tumbász S. B^ által dr. Széchenyi István főmagánvádló és fivére Ssé. •chenyi Lajos ellen kőzokirathamisitás és magánokirat, hamisítás büntette miatt tett feljelentése tárgyában « kir. ügyészség 1926. április 21-én 9138-1926. kü. alatt kelt határozatával a nyomozást megszüntette \ határozat indokolása szerint »Tumbász S. Béla fel. jelentést tett dr. Széchenyi István és Széchenyi Lajos ellen, mert azok, a harctéren eltűnt Széchenyi József nevü testvérüknek a zentai 8351. sz. betétből reá eafl részét egy okirattal eladták Lőwy Béla és feleségének, amely okiraton Széchenyi József nevét reáhamisitották s ezen okirat alapján a tulajdonjog vevők nevére átíratott Széchenyi István dr. és Széchenyi Lajos t nyomozás során előadták, hogy tényleg dr. Vig Károly ügyvéd által nekik átadott adásvételi szerződésre, me", Jyen Széchenyi József névaláírása rajta volt, mint eljttemező tanuk, nevűket aláírták s azt dr. Vig Károly, nak visszaadták, azonban ezzel senkinek jogsérelmet okozni nem akartak, mert elhalt öccsüknek hagyatékára ugyís ők voltak az örökösök; a hölttányilvánitásl eljárás pedig megindítható nem volt, mert Zen tán ( biróság 1922-ben nem működött. Miután a vád eme. léséhez szükséges okirat bizonyítékok csupán Zentárói volnának beszerezhetők, Szerbiával pedig még a jog. segélyre nézve szükséges egyezség megkötve nincsen, a bizonyítékok beszerzése óriási nehézségekbe ütközik, ennélfogva a nyomozást meg kellett szüntetni. De m&srészről a bűncselekmény megállapításához szükséges a jogsérelem okozása, vagy okozhatása. Figyelemmel ar. ra, hogy az elhalt Széchenyi József örökösei, leszármazók hiányában, gyanúsítottak volnának, ugy a ha. gyaték felett rendelkezhetnek, lényeges jogsérelem te. hát terheltek cselekményéből nem származhat, legfeljebb a formák betartásán esett sérelem, ez esetben pedig okírathamisltás tényálladéka sem állapítható meg«. Ily bizonyítékokkal pedig nem állapitható meg az, hogy főmagánvádló a Lőwy-féle okiratot meghamisitotta; hogy a Sztojanovics testvéreket 4.5 millió ju. goszláv koronáért tönkre tette; hogy főmagánvádló x szerb megszállott területen fekvő ingatlanait visszaszerzendő lett csak irredenta s főleg azért, hogy az eladott ingatlanait is visszaszerezze s a vételár is a zsebébea maradjon. • Vádlott tehát idevonatkozóan sem tudott bizonyítani. Ad VI. Vádlott által felhívott tanuk közül (Heiszler László és Gábor András nem jelentek meg) Borsi István mit sem vallott, Dávid Gyula és Mir Tamás egybehangzóan azt vallották, hogy a menekültek panasz, kodtak, hogy főmagánvádlő a letelepedési engedély beszerzéséért nagy összeget számított fel, s ilyen panaszkodőkként emiitették özv. Manga Dezsőnét, Répás Rezső Jánost és Nagy Károlyt. A kir. törvényszék főmagánvádlő indítványára ezen tanukat is kihallgatta. Özv. Manga Dezsőné vallotta, azt, hogy a letelepedési engedély beszerzésére fizetett főmagánvádlőnak, de nem sokat, úgyhogy nagyon meg volt elégedve: Répás Rezső János vallotta azt, hogy az engedélyt nem is főmagánvádlóval szereztette be; Nagy Károly pedig vallotta azt, hogy az engedély beszerzéseért, valamint azért, hogy állást is szerzett főmagánvádló neki, ennek nem fizetett semmit, hanem csak utóbbi apósának, dr. Huszágh zentai ügyvédnek, de ennek sem sokat, úgyhogy nagyon meg volt elégedve s végül mindhárman egybehangzóan vallották azt, hogy ők soha senki előtt főmagánvádlóra nem panaszkodtak. Mir Tamás vallotta azt is, hogy 19-en, többen,, köztük Nagy Károly tanú is, panaszt tettek főmagánvádlő és egy Nagy nevü rendőrkapitány ellen, aki Szeged-Rókus állomáson a menekültek ügyeit intézte, azért mert ez a menekülteket főmagánvádlóhoz utasította, aki azután ezektől sok pénzt szedett be a letelepedési engedély beszerzéseért Nagy Károly tanú pedig vallotta, hogy ő feljelentést nem adott. E három tanú tehát megcáfolta Dávid Gynla és Mir Tamás tanuk vallomását A vádlott által felhívott özv. Habram Istvánná azt vallotta, hogy részére a beköltőzési és letelepedési engedély beszerzését főmagánvádló dijtalanul eszközölte. Klug Péter, Tőrök Sándor, dr. Buócz Béla, dr. Keresztes Frigyes Kázmér, Zentai Soma a főmagánvádló által felhívott tanuk egybehangzóan vallották azt hogy főmagánvádló a menekültek részére a beköltőzési ás letelepedési engedélyeket dijaz:ás nélkül szerezte be; Boros András, Árpás Ferenc. Vámos János tanuk valiottók azt, hogy főmagánvádló a felajánlott tiszteletdijat sem fogadta el; Zentai Soma tanú vallotta azt, hogy főmagánvádló, — aki > ébredő magyar« — szerezte be részére is az engedélyt és pedig díjtalanul, bár Ő zsidó, dr. Kerekes Frigyes Kázmér tanú vallotta azt, hogy SQkat tartózkodván főmagánvádló irodájában s igy lá™ és tudja, hogy ez a menekültek részére sok ügyet díjtalanul intézett el s még tanú figyelmeztette, bog? miért nem számít fel nekik dijat, amikor közöttük több vagyonos ember van, akik nyerészkedés végett költöztek át a megszállott területről. Vádlott tehát a fent ismertetettek szerint ide vonatkozóan sem tudta tényállítását bizonyítani, sőt a tapn* túlnyomó többsége épp az ellenkezőt bizonyították. Ad. VII. a) Vádlott azt állította, hogy főmagánvádló a menekültek megmaradt pénzével kufárkodik. A vádlott által felhívott Huszár István ismeretig tartózkodása miatt kihallgatható nem volt, Borsi I"' ván tanú csak annyit tud, hogy főmagánvádlőnak Sípos nevü egyén ügyfele volt; Dávid Gyula tanú a" vallotta, hogy ingatlanforgalmi ügynöki irodájában r