Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-29 / 193. szám

1930 augusztus 29. DFTLM A G Y A ~ T; T? S Z AG 5 A rendőrség betiltotta a szegedi munkásság szeptember 1-1 gyűlését A munxásság 1-én délelőtt egyórás sétatüntetést tart (A Délmagyarország munkatársától.') Megírta a Délmagyarország, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegedi titkársága szerdán kérvényt nyújtott be a rendőrkapitányságra. A párt azt kérte, hogy a rendőrség engedélyezzen szeptember elsején nyilvános népgyűlést a Korzó Mozi kerthelyiségében. A rendőrségen kijelentették, hogy a döntést csütörtökön délelőtt hozzák a párt tudomására. Csütörtökön délelőtt azután a párt a következő ^betiltó végzést kapta dr. Buócz Béla főkapitányhelyettestől : »A bejelentést tudomásul nem veszem és a szepfember 1-én, délelőtt tervezett tüntető felvonulás és utána népgyűlés tartását megtiltom. Figyelmeztetem a bejelentő Lájer Dezső párttitkárt, hogy amennyiben ezen tilalmam ellenére akár a felvonulást, akár a népgyűlést megtartani megkísérelnék, azt karhatalommal fogom megakadályozni és az összehívók, valamint a résztvevők ellen a' törvény teljes szigorával fogok eljárni.* A betiltó végzés megokolása a következőket mondja: »A párttitkárság a tűntető felvonulást és utána a népgyűlést nemcsak a szervezett, hanem a szervezetlen munkásság és a munkanélküliek bevonásával abból a célból kivánja megtartani, hogy ezzel a nagyarányú munkanélküliségre és az ezzel járé nyomorra felhívják a közügyeimet. Ennek a gazdasági okokból keletkezett helyzetnek megoldására sem a tüntető felvonulás, sem a népgyűlés nem alkalmas eszköz és csak azt eredményezné, hogy a munkanélküliek körében az elkeseredést fokozza. Nem látom semmi biztostiékát sem annak, hogy a felvonulásban résztvevők az ucca rendjét meg ne zavarnák s ezért a közrend és köznyugalom biztosítása érdekében a rendelkező rész szerint határoztam.* lájer Dezső, a szociáldemokrata párt titkára a betiltással kapcsolatban a következőket mondotta: — Kár volt a felvonulást és gyűlést betiltani, mert ezzel a munkanélküliség problémája nincs megoldva, ellenben egy okkal még több van az elégedetlenségre. — Bizonyos, hogy a munkanélküliség kérdése nem vált volna ilyen akuttá, ha a kormány és a hatóság ugyanilyen erélyt alkalmazna azok felé is, akik okai a munkanélküliségnek — hogy egyebet ne említsek a 8 órás munkaidő életbeléptetésének —, mint amilyet állampolgári jogaink elkobzásánál tapasztalunk. — A tilalom ereje mégsem oly határtalan, megakadályozhatná, hogy a dolgozó munkásság szeptember 1-én 11 órakor abbahagyja a munkát és a munkanélküliekkel karöltve 12 óráig az uccákon békésen sétáljon. — Igy határozott a párt végrehajtó bizottsága és a szakszervezeti bizottság tegnap este tartott ülésén. A bizottságok felhívják ezúton is a munkásságot, hogy szeptember 1-én délelőtt 11 órakor szüntesse be a munkát és vonuljon ki az uccára, ahol őrizze meg komolyságát, ne provokáljon senkii, de ne engedje magát se provokáltatnl senkitől. A közüzemek munkásaira a felhívás nem vonatkozik. Halálra iíélíe a szegedi tábla is a vésztői, arzéngyilkos asszonyt Hafdu Eszter 31 évi gázossá cs után megmérgezte férjél, &ogy feleségül me&essen egy fiatal zenészhez „Inkább meg§alök, de a gyilkosságot el nem vállalom, — mondotta Hajdú Eszter az utolsó szó fogán (A Délmagyarország munkatársától.) Sápadt, beteges külsejű, fekete fejkendős asszony állott csütörtökön a szegedi Ítélőtábla Skultétg-taxiácsa. előtt. Az asszony, Olajos Károlyné egyszerűen, csöndesen ült a terem közepén, semmi megilletődés nem látszott rajta, pedig néhány hónappal ezeltőt a gyulai törvényszék kötél általi halálra Ítélte, Olajos Károlyné volt az, aki egészséges férjét arzénnal megmérgezte olymódon, hogg három hé. 'en keresztül mérget kevert férje ételébe, italába Három héten keresztül nyugodtan nézte férje rettenetes vívódását. Amig férje benn haldoklott a szobába, ő nyugodtan olvasztgatta a légypapir. <'ól az ujabb méregadagot és közben — randevúzni iárt jelenlegi férjével.. 5 A tárgyalást csöndesen hallgatta végig és nem volt megjegyzése akkor sem, amikor az elnök kihirdette, hogy az Ítélőtábla helybenhagyja a tör. "ínyszék ítéletét: marf(d a kötél... A halálos ítélet kihirdetése ulán támadt lélegzetfojtó csöndben mégis megszólalt az asszony és ezt mondta: — Méltóságos elnök ur, szeretném, ha nem kel!pne még az éjjel visszautazni Gyulára, mert be. vagyok. Ha lehetne itt hálni Szegeden.. . A Kikapós asszony Hajdú Esztert évtizedekkel ezelőtt feleségül vette s--abő István vésztői gazda. Szabónak kevés földje, . ® háza volt. Szabóék hosszú éveken keresztül éltek, amit egyedül Szabó István természete ett lehetővé. Mert Szabónét kikapós asszonynak '"merték a faluban. Mindig volt valakije és ezekr5t a dolgokról Szabó is tudott... Hogy még lett baj, az annak tulajdonitható, hogy Szabó ^kés természetű ember volt, aki solia se szólott. községben éppen ezért az a hir járta, hogy a *9veszélytelencbb Szabó Istvánnénak udvarolni ... A házaspár 31 esztendőt töltött el eevmás mellett. 1927-ben a községbe költözött egy Olajos Károly nevű fiatal zenész. Megismerkedett az asszonnyal és hevesen udvarolni kezdett. Szabóné szívesen vette az udvarlást, sőt lemondott akkori szeretőjéről és Olajos Károllyal barátkozott. Később heves szerelemre gyulladt a nálánál 21 esztendővel fiatalabb férfi iránt. Ez az állapot hosszú ideig tartott. Szabóné olyan merész volt, hogy Olajost meghívta a házukhoz, bár az egész község beszélt a dologról. De Szabó nem volt utjukba, mert a férfi munkára járt és sokszor napokig nem jött haza. A községben azonban mindig többet és többet beszéltek a botrányos éleiről. Sőt annyira ment a dolog, hogy szóvá tették ezt az életet a baptista-gyülekezet előtt is, amelynek Szabóné tagja volt. A helyzet kezdeti tarthatatlan lenni, közben Szabó is egyre jobban idegesítette az asszonyt. Szerette volna, ha végleg összeköltözhetik Olajossal. Igy érlelődött meg benne az a gondolat, hogy elteszi férjét láb alól. A izén Abban az időben — amint a későbbi arzénpörök során kiderült — divatos volt Vésztőn és kórnyékén arzénnel dobozni. Ha valakinek nem tetszett valaki, léggpapirról leáztatott arzénnel eltette láb alól. Szabó istvánné is a légypapirhoz folyamodott. Szabó István Vésztő közelében egy fadepóban dolgozott. Ide küldte az asszony az első adag mérget, amely le is verte a lábáról Szabó Istvánt. Paradicsomszószt küldött ebédre a férjének és ebbe az ételbe rejtette el az arzént. Szabó István rosszul lett, hazajött és ágynak esett. Másnap ujabb adag mérget kapott éa igy ment ez három hé!en keresztül. A szerencsétlen ember bármilyen ételt, italt kapott, abban méreg volt. Két orvos is járt Szabóék házánál. De egyik orvos se tudta ' A halálraítélt Olajos Károlyné, megállapítani, hogy mi a baja Szabó Istvánnak. Orvosságot rendeltek neki, de az nem használt. Háromheti szenvedés után Szabó István meghalt. Ezidő alatt Szabóné többször találkozott Olajos Károllyal és mig férje az elkerülhetetlen halállal vívódott, ő tovább élte megszokott életét. Férjét betegsége alatt többen meglátogatták. A látogatóknak Szabóné kijelentette, hogy férje meg fog fialni. Egyik szomszédnak azt mondotta: — Ha férjem meghal, akkor én akasztófát ér. demlek... Más alkalommal azt mondottat — Ha István meghal, akkor rám a legrosszabb vár, az akasztófa.. . „Ne abból igyál.. De a szomszédoknak ezek a beszédek nem tűnlek fel. Nem sejtették, hogy az asszony tudatosan mérgezi az urát. Szabó István betegsége alatt panaszkootdt, hogy az ételeknek édesizük van. Szabóné, nehogy baj legyen, azt a kancsót és azt a poharat, amiből férjének inni adott, külön állította. Igy is megtörtént, hogy egy alkalommal a leányuk, Szabó Eszter ebből a kancsóból ivotl egy kortyot. Amikor az asszony ezt meglátta, ijedten kapta el a leánya szájától a poharat. — Ne abból igyál, te golghő, — mondotta mo solyogva —, az az apádnak van szánva., i A Ieánv érezte, hogy a víznek szokatlanul édes ize van. Egyizben a szomszédasszony kapott étel maradékot Szabóélitól. Csak pár falatot evett, di utána néhány napig beteg volt. Az ételmaradé kokkal azután óvatosabb lett Szabóné, a környék beli ku'.yáknak adogatta oda. S senki sem tudta mitől döglenek a kutyák... Szabó István állapota egyre súlyosbodott. A; orvosok tehetetlenül állottak az ágya mellett. Va laki egyszer azt ajvasolta, hogy vigyék el a beteget a dobozi orvoshoz. Szabóné megrettent é kijelentette, hogy nem engedi elvinni a férjé és ha mégis elvinnék, ő leveszi róla a kezét é nem ápolja tovább. Nem vitték el Szabót a doboz orvoshoz, igy az asszony tovább ápolhatta az urát Vásárolta a légypapirt, olvasztotta a mérget é: gyöngéden etette a férjét. Közben készült a halál bekövetkezésére. Napokkal előbb hozzákezdett i férje halotti fehérneműjének megvarrásához. Ami; férje benn reménykedett, hogy mégis csak ki gyógyul az ismeretlen nyavalyából, addig Szabóm varrta a halotti leplet. Mert ő tudta, hogy ebből a bajból nincs menekülés. Néha, hogy a betegséf hosszura nyúlt, elvesztette türelmét. Egyszer azl mondta a férjének, aki erősen hányt és ver gődött: Ugy, ugy Szabó István, dall csak, menj neki a halálnak... Utolsó előtti napon, amikor Szabó a végét járta és amikor megkapta az utolsó adagot, Szabóné feladta az egyik távollevő gyermekének a sürgönyt: — Gyere haza, apád meghalt. S mire a gyermek hazaért, Szabó István halott volt, Névtelen levél Amikor a tiszazugi arzénmérgezések napfényre kerültek, egy névtelen levél Olajosnéra is felhívta a figyelmet. A csendőrség kihallgatta az asszonyt, aki tágadott. De jöttek a terhelő tanuk, akik rá vallottak, azután megérkezett az exhumált Szabó István holttestéről mondott szakértői vélemény. Ez a vélemény ugy szólt, hogy Szabó István holttestében 85 milligram arzén mutatható ki. Olafosné tagad Olajos Károlyné a gyulai ügyészség fogházába került cs megindult ellene gyilkosság büntette miatt a bűnvádi eliárás. A gyulai törvényszék