Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-27 / 191. szám

augusztus 77. DÉLMAnYAr.CÜSZAG 3 Tessék derékszögben közlekedni! Kedden életbe lépeit az uj közlekedési rend A rendőrlegénység saját költségén meszelte ki az átkelési vonalakat (A Délmagyarország munkatársától) Augusztus 15-én Budapesten életbe lépett a szigorí­tott közlekedési rend. A forgalmasabb utvonalakon felállított közlekedési rendőrök előbb udvarias han­gon figyelmeztették a gyalogjáró közönséget, liogy a forgalmasabb átkelési pontokon előirt szabá­lyokat tartsák be, majd később erélyesen figyel­meztették a járó-kelőket. A budapesti rendőrség most már tovább megy és a szabálytalanul közle­kedő közönséget feljelenti és a kihágási biróság a közlekedési rend ellen vétőket megbírságolja. A szigorú közlekedési rendet keddtől kezdődőleg Szegeden is életbeléptették. A város öt forgalma­sabb pontján csakis derékszögben szabad a gyalogosoknak át­kelni. Az autók és motorkerékpárok állandó szapo­rodása következtében vált szükségessé az uj rende­let életbeléptetése, amit az államrendőrség külsőleg is dokumentált. Kedden reggel vastag fehér vonalakkal felölték meg a forgalmas pontokon azokat a he­lyeket, amelyeken át a közönség közlekedhet. Eze­ken a fehérrel jelzett utvonalakon csakis derék­szögben lehet átkelni és ehez a rendőrség a Jö­vőben a legszigorúbban ragaszkodni fog. Fehér vonallal jelölték meg az átkelési helyeket: a főposta és a Kállay Albert ucca sarkán, a köz­úti hid átjárójánál, a Tisza Lajos körút és a Kossuth Lajos sugárut kereszteződésénél a Dugo­nics-téren és a Vaspálya-uccánál. Az államrendőrség utasította a közlekedési köze­geit, hogy a közönséget a legudvariasabban figyel­meztessék az uj rendre. Néhány napig tart a ki­oktatás, de ha a »türelmi időn« tul a gyalog­járók nem tartják be a közlekedési szabályokat, a rendőri kihágási biróság elé kerülnek. Természetesen igen sokan voltak, akik az első napon nem tudtak hozzászokni az uj rendhez és a régi megszokott szisztéma szerint rézsut, vagy átlóban mentek át a forgalmas utkeresztezéseknél. Ezeket a közlekedési rendőr udvariasan figyel­meztette és kioktatta az uj rendre. A legérdekesebb azonban a szegedi közlekedés uj rendjében, hogy a fehér vonalakat nem a város készíttette el, hanem a költségeket a rendőrlegénység adta össze, ~ ~ miután a város fedezet hiányában megtagadta a kereszteződéSi vonalak kimeszelését. Keddre virra­dóra azután az L kerületi őrszoba két rendőre civilbe öltözött, nagy meszeskannákkal és mesze­lőkkel megjelent a posta előtt és az utvonalakat gondosan kimeszelte. A Tiszába ugrott egy 17 éves lány, de kimentették (A Délmagyarország munkatársától.') Teg­nap a késő esti órákban egy idegesen sétáló leány tünt fel a Felsőtiszaparton járókelőknek. A csinosan öltözött. 16—17 év körüli leány mintegy tiz percig sétált, azután lesietett a Tisza partjára és mielőtt valaki megakadá­lyozhatta volna, a vizbe vetette magát. Az öngyilkossági kísérletet többen is észrevet­ték. Azonnal csónakba ültek és gyors evező­csapásokkal megindultak a fuldokló leány felé, akit ruhája egyre nagyobb erővel hú­zott le a vizbe. Néhány izgalmas pillanat múlva az evezősök elérték a leányt és kezé­nél fogva a csónakba húzták", majda p?,"tra vitték. Az öngyilkosjelölt leány amikor magához tért, elmondotta, hogy F. Júliának hívják, 17 éves és azért akart meghalni, mert szerel­mi bánat érte. A leány sirva beszélt arról, hogy milyen hosszas vajúdás után szánta rá magát erre a lépésre. Az öngyilkossági kísérletről értesítették a I rendőrséget is. F. Júlia az ügyeletes rendőr­tisztnek megígérte, hogy lemond öngyilkossági szándékáról. A „Kalási" és a „Franklin" harca ii a szegedi iskolák tankönyveiért 4ég mindig nincs határozat, hogy az uf tanévben milyen könyveket kell hasz­nálni — Elkeseredett levelek a szülők uj kiadásairól (A Délmagyarország munkatársától.') Ka­lász, vagy Franklin? Ez a kérdés veri fel most az iskolaév előtti idők csöndjét. A ~„Kalász« ez az elemi iskolai tankönyv, amiből a leg­utolsó években tanultak az elemi iskolás gyer­mekek, a Franklin pedig az, amiből ezután ta­nulni fognak — ha ugyan valami közbe nem jön. Mert a tankönyvügy körül máris bonyo­dalmak keletkeztek, amelyeket még csak fokoz az, hogy egyelőre még a legilletékesebbek sem látják tisztán a helyzetet, A Kalász-tankönyveket a tanítók nem találták jónak. Lantos Béla igazgató igaz­gatói értekezletet hívott össze, amelyen az iskolák igazgatói detronizálták az eddig ural­kodó Kalászt. Azonban ugy határoztak, hogy élettartalmát még egy évben határozzák meg, •nert közben megjelent egy miniszteri ren­delet, amely a régi, három év alatt lejárt tan­könyvnek négy évben állipiíja meg az élet­tartalmát. Röviddel ezután még egy miniszteri rendelet jelent meg, amely a beiratáskor szedett sgy Pengők feléből kötelességévé teszi az iskolák­nak a segélykönyvíár felállítását. Ujabb igazgatói értekezlet ült ösz­sze, amelyen élhatározták, hogy végleg sza­kítanak a Kalásszal, meri ha ezt nem (eszik, akkor az 1930--31-cs tanévre Kalász-könyve­ket kell vásárolniok a segélykönyvtár részére is, ezek a könyvek pedig 1931—32.-ben már nem lesznek érvényesek. A szülők azonban sérelmesnek találták ezt az intézkedést azért, mert későn történt a döntés. A szülők azt mondják, hogy ^ taní­tók a mult év. végén azt tanácsolták, hogy siessenek a beszerzéssel, hogy a gyermekek a szünidő alatt is foglalkozhassanak a tananyag­gal. A szülők szót fogadtak ás részint a ke­reskedőktől, részint kéz alatt megvá­sárolták a régi könyveket. Má- most ha tény­leg nem lesz jó jövőre ez a könyv és ujabbat kell venni, kárbavész az eddig kiadott pénz, illetve kétszeres teher sujfj.j őket. De baj van a könyvkereskedőkkel ís, akik azt mondják, hogy az igazgatói értekezletnek az elhatározása csak őket érintette. A szülők­re nem származott kár, mert a kereskedők tudtak erről az akcióról és a vásárolni akaró szülőket lebeszélték egyelőre a Kalász vásár­lásáról. Ők ellenben sietve, gyorsáruként ren­delték meg a »Franklinokal« abban a hiszem­ben, hogy elintézett dolog a »Kalász« elejtése. A szegedi tanfelügyelőség pedig kedden értesí­tést küldött a kereskedőknek azzal, hogy csü­törtökön történik meg a végleges döntés, nc kössék le addig magukat egyik könyv mellett sem. „ A Délmagyarország szerkésztőségét tömege­sen keresik fel a tanácstalan szülők. Több érdekes levelet is kaptunk^ amelyekből itt közlünk néhányat. Az elsőt Lantos Béla Igazgató küldte be. — Iskolalátogatásaim alkalmával minden tanító­testületben a tanítók arról panaszkodtak — írja nyilatkozatában —, hogy a használatban levő »Ka­lász< tankönyvek nem jók, nem megfelelőek és arra kértek, hogy találjak módot ari-a, hogy e tan­könyvek jobban szerkesztett, az uj tanterv haladó szellemének megfelelő tankönyvvekkel cserélltes senek ki — Ebből kifolyólag — kötelességszerűen — a szegedi községi elemi népiskolák igazgatóit május 16-án igazgatói értekezletre hivtam meg, amelyen az összes igazgatók jelen voltak s amelyen kértem a fent megírtak elmondása után, hogy tárgyilago­san szóljanak a tárgyhoz s tisztán a tanügyet te­kintve, hozzanak mindenkit megnyugtató határoza­tot a használatban lévő tankönyvek ügyében. Meg­felelnek-e ezek az előirt követelményeknek, vagy nemi — E fontos iskolai ügyhöz a jelenlevő igazgatók kivétel nélkül hozzászólottak és beható vita után — két igazgató által hitelesített jegyzőkönyv szerint — az igazgatói értekezlet a következő egghangv. határozatot hozta: »A tankönyvváltoztatást indo. koltnak és sürgősnek tartja, mert a jelenleg hasz­nálatban lévő Kalász-féle tankönyvek nem meg~ felelőeks. A sürgősnek jelzett tankönywáltozta­tást — bármennyire kívánatosnak tartja is — a kir. Tanfelügyelőségnek most azért nem javasolhatja, mert dacára annak, hogy a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter 1909. évi 53.000 sz. alatt kelt ren, delete 106. §-ának d) pontjában előirt 3 évig tartó tankönyvhasználat lejárt, azonban 4322—1928. sz. alatt a szegedi népiskoláknál a régi tankönyvek használatát négy évben állapította meg. Közben azonban megjelent a 882—1930. sz. alatti minisz­teri rendelet, amelynek egyik rendkívüli fontos rendelkezése az, hogy minden iskolánál — a tanu­lóktól beszedett 1 pengő beiratási dijak felerészé bői — kölcsőntaiikönyvtár létesítendő, ahonnan könyvet kap az iskola minden szegény tanulója — Nem viselném szivemen a szegedi tanügyet éí a szegény tanulók tankönyvekkel való ellátását, ha e messze kiható, igen üdvös és felette fontos miniszteri rendelet megjelenése után újra nem tartottam volna a tankönyvek ügyében igazgató: értekezletet — Ezt az igazgatói értekezletet 23-án tartottál meg, amelyen 11 igazgató közül nyolc igazgató avagy megbízott helyettese volt jelen. Az értekezle' nagy körültekintéssel és előrelátással tárgyalta r miniszteri rendeletet Megállapitotta azt, hogy a; általános panasz folytán egy év leforgása utál a most használatban lévő Kalász-tankönyveke! úgyis kicserélné, de, ha ezt csak egy év multá val következik be, akkor a reánk következő tanév­ben a kölcsöntankönyvtár részére beszerzett tan. könyveket továbbra már nem használhatjuk, c befektetett tekintélyes nagy összeg kárbaveszne miért is — az értekezletről felvett és hitelesíteti jegyzőkönyv szerint — azon egyhangú határoza tot hozta: »Az értekezlet igen kívánatosnak é célszerűnek tartja az uj tanterv szellemének é; követelményeinek teljesen meg nem felelő Kalász féle tankönyveknek sürgős megváltoztatását és c tanterv követelményeinek teljesen megfelelő f alább felsorolt Franklin-Társalat által kiadott tan könyveknek már. az 1930—1931. tanévben való be vezetését«. — Ehez csak annyit irok még, hogy az igazgatói értekezlet teljes tudatában volt az Eötvös—Alap részéről tapasztalt anyagi támogatásnak, amelyben a tanítói jóléti intézményeket részesiti, de annak is tudatában volt, hogy most nem a jóléti intéz­ményeket kell tekinteni, hanem a legjobban szer­kesztett és megfelelő tankönyveket kell kiválasz­tani, amellyel hasznrs szolgálatot tesz ugy a tanu­lóknak, mint a szülőknek és az annyira fontos népoktatásügynek. A második levél írója egy szülő a sok közül. Igy szól a levele: •blgen tisztelt Szerkesztő ur! Megdöbbenéssel ér­tesültünk, hogy a helybeli összes községi nép­iskolákban az idén ismét teljesen uj kiadású könyveket óhajtanak bevezetni. Nem akarjuk el­hinni, hogy a felsőbb tanhatóságok ezt engedélyez­zék, mégi° kérjük hogy panaszunknak és tiltako-

Next

/
Thumbnails
Contents