Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-26 / 190. szám

Y930 augusztus 26. DÉLMAGYARORSZÁG 9 q^MMMMMMMMMMAMMMMMA MMAMMAAMMMMMMiMMMMMfMMWMMMAMMWn Angmzíus 26-álól keddtől kezdve MŰVÉSZ QUINTEn 363 esténként A KASS KÁVÉHÁZBAN AZ-1ÍAUA tSZAKSARN HTJA IRTA: UMBERTO NOBILE _ 40 Az első kutatóul pontosan 69 őra hosszat tartott és egy kis jóakaratú számítással kb. 4000 km-es útszakaszon repültünk át, • * • összefoglalhatnék e repülés földrajzi vonatkozású eredményeit: A Spitzbergák és a Ferenc József-föld között mintegy 10.000 km2-nyi, eddig ki nem kutatott területet ismertünk meg. A mesebeli Gillis-földnek (bár a legtöbb térkép feltünteti) semmi nyomát sem találtuk. További 4000 km'-nyi területen a Ferenc József-föld és a »Szentanna«-vonulat között láttunk eddig ki nem kutatott vidéket. Jó 730 km-nyi hosszon talál- > tunk — II. Miklós-földjéhez közel — isme- I retlen zónára, amely majdnem a 92° gr. k. I h.-ig tartott s ebből 20.000 km!-en szárazföld létezéséről semmi bizonyíték sem merült fel. Ugyancsak kipuhatoltunk egy 4500 im'-es szakaszt a Nova ja Szemljától északkeletre fekvő területen és végül még 9000 km*-t az Északnyugat i-földön is. Egészében tehát, amint már mondottam, 48.000 km9-nyi ki nem kutatott földön repültünk át. Közben olyan földrészeken, amelyeket még emberi rcm nem látott igy pl. aszóbanforgó területhez legközelebb a 80° k. h.-tól a 84 1/20 k. h.-ig. Kutatóutunk kezdettől fogva IÍ. Miklós-földjének legszélsőbb, nyugati partvonalait igyekezett elérni. A térkép, mint összefüggéstelen szárazföldet jelzi, ezzel sisemlien kutatásaink szerint a sziget egyetlen, öszxzefüggő szárazföld. Tudományos ;/empontból is vannak feljegyzésre érdemes eredményeink. Malmgren egy sorozat meteorológiai megfigyelést tett. egyúttal több fontos megállapítást is a jég természetére vonatkozólag; mig Pontremoli számos kutatást eszközölt a földmágnesességre-, egy méréssorozatot a légköri elektromosságra vonatkozólag. Ezek közül i?. 59 mérés a légkör vezetőképességére, 31 pedig annak ládióaktivitására vonatkozott. Előkészületeink a sarki útra. Május 21-én kezdtünk hozzá, hogy kijavítsuk az »Italia« sérüléseit, amelyeket a legutóbbi uton szenvedett. Megkezdtük egyúttal a következő ut előkészítését is. A tromsői geofizikai intézet tartós jóidőt jelentett. A bejelentett kedvező helyzetet fel akartam használni. Minden esetre meg akartam kísérelni, hogy kutatóprogrammunk főrészét végrehajtsuk, mielőlt beköszőntene a sarki köd időszaka, amig nem kellett tartósan njagas hőmérséklettel számolnom. És valóban, mikor visszatérőben voltunk II. Miklós-földje környékére tett utunkról, a léghőmérséklet lassan zérus fok fölé emelkedett. Igazában minden ok amellett szólt, hogy a sarki expedíciót nem szabad nagyon későre kitolnunk és nem szabadott az őszig várnunk, ha programmunk nagyobb részét meg akarjuk valósítani. Természetesen az őszi repülés a Sarkvidéken nagy veszélyeket hoz magával, bár végeredményben majdnem mindig lehetséges dolog. Másrészt, mivel a kutatórepülésünk közben e& közbenső helyen esetleg le kell szállnunk, expedíciónkat nagyon jól fel kellett szerelnünk és sok mindent kellett magunkkal vinnünk. Biztosra vehető, hogy hosszabb Jdngsbayi tartózkodásunk esetén folytonos harcban kellene állnunk a széllel és a hóvaL Amint a tapasztalatokból megtanultuk, a léghajót még a hangárban te fenyegette mind a kettő. De a kutatóexpediciő a sarki területen mindig kockázattal jár. Ezt tudtuk mindnyájan, akik elhatároztuk, hogy részt veszünk benne, valamint azok te, akik az expedíció előkészítésének költségeit SedeztéK. Megbeszéltük Malmgremie! Ideámat, annak minden részleté*, minthogy ő már augusztusra elkötelezte magát Svédországba egy tudományos munkára. Azért nem ragaszkodott ehhez oly nagyon. Ezért a legközelebbi repülések számára megállapítottuk a programmot. Egyszer a Sarok és északi Grönland fölött kellett elhaladnunk. Az utóbbinál nem akartuk az előirt tervet betartani az ut utolsó negyedében. Rábízzuk magunkat a szélre és amig csak jó időnk lesz, ismeretlen területeket kutatunk fel. Egy álló hétig szándékoztunk a levegőben maradni. Hogy II. Miklós-földje, vagy az amerikai partok irányában indulunk-e, az az időjárási helyzettől függött. Ilyen vállalkozásba kezdeni természetesen merészség volt. Ám eleve tanulmányoztam annak minden részletét és biztos voltam abban, hogy sikerül. Malmgren egyetértett velem és nagyon lelkesedett a dologért Erre az útra a személyzetet 12 főre akartam csökkenteni: olyanokat válogattam ki, akik az ilyen hosszú és kockázatos repülés veszélyeire leginkább alkalmasak. Annak a nyitja, hogy egy hétig megszakítatlanul a levegőben tartózkodjunk, egyszerűen abban állott, hogy ki akartam használni a szélviszonyokat. Igy a benzinkészletet is fl minimumra szállítottam le, valamint a gépészek számát is csökkentettem, mert lehetőleg csak a három motor egyikét akartam üzemben tartani; másrészt igy az emberek sem fáradnak ki annyira, mint a széllel való örökös harcban. * * Malmgrennel együtt ugy határoztunk, hogy! amint csak lehetséges, legelsősorban a Sarkra repülünk. Ez az utazás semmi különös nehézséget sem jelentett. A II. Miklós-földi repülésünkhöz viszonyítva a sarki ut kicsiségnek tetszett előttünk. Uj és érdekes dolog volt a jégre való leszállás, amelyet a Sark közelében, vagy valahol másutt, ahol lehetséges lenne, akartam kivinni. E leszállás célja az volt, hogy néhány őceánográfiai mérést végezzünk. Különösen Malmgren és én szorgalmaztuk, hogy néhány tengermélységmérést hajtsunk végre, azután vízpróbákat vegyünk különböző mélységekből!, ugy 2000 m mélységig, valamint hogy egyidejűleg mérjük a viz hőmérsékletét is. Mig Malmgren ezen észleléseket maga akarta elvégezni, Pontremoli a Carnegie-intézettől kölcsönzött inklinométerrel földmágnességi méréseket folytat, mig a tengerésztisztek egyike a napállás megfigyelésére szenteli magát. E mérések tartamára a léghajót vagy; « jégre, vagy, a vizre kell lehorgonyozni. Szivesebben horgonyoznám ki a vizre. Az utóbbi esetet már gyakrabban kipróbáltuk tengeröblök csendes-, vagy a szorosok áramló vizében. Valahol mindig tudtunk gyakorlatozni. Nagyon gondosan előkészültünk e munkára, igen részletes tanulmányokat végeztünk részleteiben is. Végül is nem állott előttünk különös nehézség és reméltük, hogy nem lesz jelentős intenzitású szelünk. A jégre azért kockázatos a leszállás, mert ez teljes szélcsendet kívánt, de azért ugy gondoltuk, hogy. végső esetben ezt is megkockáztatjuk. Ugy gondoltam, 100 m magasságban fogunS hozzá a léghajó lehorgonyzásához. Majd 50 m-ig szállunk alá és egyszerre lehorgonyzunk. E magasságból eresztenénk le a pneumatikus) csónakot a kihajózandó személyekkel és készülékekkel együtt Egymásután szállanánk ki, elsőnek én, nemcsak azért, hogy a nehézségekről és a kockázatokról a beszámolókat ellenőrizhessem, hanem azért is, hogy a jégen lévő csoportot munkájában segíthessem. A leszállásban következnének Pontremoli, Malmgren és Mariano, kiket a léghajóban teljesen felszerelnénk. (Folyt, köv.)' Minden kUlHn 6rte»Mé» helyett. Alólirotlak a legmélyebb fáidatomtól lesultva tudatják, hogy családjak szemefénye, mindene, a legideálisabb féri, a legjobb apa, szerető. Jó testvér, az igaz ember, a f flséges rokon és önzetlen barát Dr. Halász Manó Ogyréd, HódmezttTésárhely ráros tiszteletbeli tiszti főügyésze, törvényhatósági «s közigazgatási blzatlsAgl tagja, a Hódmezővásárhelyi Központi Takarékpénztár ügyésze, volt népfelkelő százados, a harmadik osztályú katonát érdemkereszt és tObb katonai kitüntetés tulajdonosa áldásthozó éleiének 54-ib évében, hosszú, kinos szenvedés után visszaadta erényekben dus nemes életét a Teremtőnek. Drága halottunkat e hó 25-én, hétfőn délután 4 órakor a Rothermere ucca 1. száma házból kísérjük utolsó útjára. Vigasztalhatatlant siratják életük végéig: Dr. Halász Manóné Halász Zsozsú Popper Erzsi Halász 111 neje Halász £mml Halász Domokos gyermekei Z>r. Bal ász Henrik Popper C. Pál és neje testvérei apósa és anyósa sógorai, sógornói, rokonai és barátai. Áldott legyen neme* emléke! Hódmezővásárhely, 1930 augusztus hó 24-én.