Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-26 / 190. szám

1 gZEOCD. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, KÖlcSifnkOnyviiaT és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. ^ Nyomda: l öw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. Távirati é* levélcím: DélmagyaronzAg Szeged. Kedd, 1930 augusztus 26 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 190. srám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, KUlfcSldOn 6-40 pengő. — Egyes szám óra hélktfza nap lö, voíAr- és Ünnepnap 24 Ilii. HIr» detések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétté kivételével naponta reggel OszI gondok a pénzügyi bizottság elolt Pótadót emelünk — ebben a jelben kezdték el a költségvetés összeállítását. Azóta sok minden történt. A polgármester haza jött Velencéből, ahol megtanulta, hogy a városnak azokon a területein is el kell helyezni piacot, de különösen piaci szennyet, amelyek e tekintetben eddig mostoha elbánásban részesültek, hogy nem vásárcsarnokot kell építeni, hanem akadémiát, mert az akadémiát és a piaci szenynyet a jó Isten is egymásnak teremtette s mi lesz a kultúrpalotával, amelyben még népvándorláskorabeli csontvázak s nem a Városi Tisztviselők Egyesületének állományába tartozó urak kezében inog a pohár, ha kőoroszlánjai előtt hetipiacos napokon nem vitézkedhetnek a lovak százai. De tanult Velencében még sok más mindent a polgármester, akinek a figyelmét azonban hazaérkezése után kizárólag a költségvetés kötötte le. Mintha nem is lett volna Velencében... Nem emelünk pótadót — mondta a polgármester s elkezdte a költségvetést ebben a jelben átdolgozni. Hallottunk terveket s hallottunk nyilatkozatokat. A beavatottak tudni vélték, hogy a polgármester lefarag a kiadásokból legalább egy milliót. A. költségvetés kész. Az egymillió lecsökkent 170 ezer pengőre. A pótadót nem emeli, de behoz uj városi adót, amelyből 150 ezer pengő jövedelmet várnak, ami 15 százaléka az eddigi pótadónak, vagyis: akárhogy forgatjuk és fordítjuk a dolgokat, az eddigi pófadó 15 százalékával több pótadót fognak fizetni, ha a költségvetési tervezetnek ezt a részét elfogadja a pénzügyi bizottság, a közgyűlés és jóváhagyja =» belügyminiszter. Az eddigi gazdálkodásnak ezt a nyomát magán viseli már a jövő évi költségvetés. Mit hoz még a jövő, ki tudná megmondani? Uj szellemnek, mely dacolás helyett számolna az időkkel, semmi nyoma. Hogy a nyugdíjjárulék ezután nem másfél és egy, hanem 3 és 6 százalék lesz, talán helyes. Föltétlenül helyes az lenne, ha lenne végre bátorságuk a tisztviselőkérdés egész komplexumát rendezni, de nem ugy, hogy a tisztviselők kevesebb fizetést kapjanak és több járulékot fizessenek. Helyes, hogy gondolnak a szükségmunkára. De eleget enyhitenek-e négyszázezer pengővel ott, ahol két és félezer munkás hónapok, egy részük pedig évek óta nyomorog munka nélkül? Föltétlenül helyes az lett volna, ha a jövő évi költségvetés °lyan lett volna, hogy méltán lehetett volna elnevezni a munkanélküliek költséc/~ vetésének, a munka nélküli kereskedők, a munka nélküli iparosok és a munka nélküli munkások költségvetésének. Ezen a tervezeten, amely előttünk fekszik, az első pillanatra diagnosztálható, hogy ínséges esztendőben készült. De egyetlen tétel kivételével semmi nyoma, hogy azzal a céllal készült, hogy az ínséges esztendőben segíteni fog a legkülönbözőbb társadalmi osztályok — mert itt már egész osztályokról van szó — ínségén. Mit tehet itt a pénzügyi bizottság? Megelégedhetik-e a bevételi és kiadási tételek egyszerű átnézésével? Beérheti-e azzal, hogy itt leszállít, amott felemel, majd amott szállít le és itt emel fel? Ez a faragó munka sok türelmet igényel és sok időt vesz el. El kell azért végezni. De egymagában nem elég. Sőt szánalmasan kevés. Már a pénzügyi bizottság tagjainak meg kell próbálni uj várospolitikát inaugurálni. Ott van az idegenforgalom. Nem salzburgi és nem karlsbadi méretekben. Szerény keretekről van szó. A környék forgalmának az idecsatolásáról, aminek aránylag olcsó eszközei vannak, de a költségvetésben ezek részére se jutott rész se pénzből, se találékonyságból. E sorok írója beszélgetett a héten egy úrral, akinek a kezében összefut a katolikus közéleti és egyházi mozgalmak legtöbb szála. Ez az ür, aki pedig nem ellenzéke — legalább is nyíltan nem — a mai hatósági munkának, mondta: — Tetszik tudni, egy aggodalomban élünk. Sok hiba történt a Templom-téren. Igaz. De mégis csak itt van ez a hatalmas istenháza. Majdnem teljesen készért a püspöki palota, a vegytani intézet. Gyönyörű kép kezd itt előttünk kialakulni. Most már azonban tenni kellene valamit^ hogy a térhez, ehez az egészen uj városrészhez embereket is szerezzünk. A hatóság nem érzi ennek a szükségét. Legalább a költségvetésből ez derül ki. Pedig a Templom-tér esztetikai hatását is lerontja, hogy a Széchenyi-téren még mindig gyarapodik azoknak a rollóknak a száma, amelyeket többé nem húznak fel, hogy még mindig van ipari üzem, amelyet birtokba vesz a munkanélküliség halálos csendje s hogy a 2500 munkanélküli munkás szivében nem csökken a bizonytalanság kínja, nem gyöngül a téltől való rettegés, a hideg és éhség rémétől való félelem érzése. Albrecht főherceg feleségül vette ludiw Lajosné Lelbach Irént Hivatalos Jelentést adtak ki a házasságkötésről - Julius 26-án volt az esküvő Londonban — Zita és a spanyol király gratuláltak Albrechtnek (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.") Az a romantikus szerelmi regény, ami Albrecht főherceg és Rudnay Lajosné, Lelbach Irén között szövődött és ami heteken át foglalkoztatta az egész világsajtó1, he"e>zést nyert. Hétfőn hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint Albrecht főherceg és Lelbach Irén polgári házasságot kötöttek. A hivatalos jelentés a következőképen hangzik: »Albrecht királyi herceg és Rudnay Lajos szófiai magyar királyi követ elvált felesége, Lelbach Irén, külföldön polgári házasságot kötöttek. E jogcselekményből következő névhasználat kérdése egyelőre jüggőben van. Az előző házasság egyházi megsemmisítése iránti pör megindult.« Egyelőre még tisztázatlan, hogy i Habsburg-ház törvényei szerint mi lesz Lelbach Irénnel. Elképzelhető, hogy mivel Albrecht Lóváry gróf néven szokott utazni, Zita királyné, az októberben bekövetkező nagykorusága után Ottó kinevezi Lelbach Irént Lóváry grófnévé. Lelbach Irén előkelő bácskai családból származik. Luteránus volt, a mult hetekben tért át a katolikus vallásra, éppen ezért megindítják? á Rudnay-féle házasság egyházi esküvője megsemmisítésére irányuló eljárást is. Nehézségek merültek » a vagyon kérdésében, ám a vagyont védi a majorátus. Hir szerint Albrecht legutóbbi külföldi tartózkodása alatt Ottóval, illetve Zitával ezt a kérdést rendezte. Azt mondják, hogyha olyan nehéz-j ségek volnának, ha például apjával összekülönböznék a házassága miatt, ennek" sincsen a majorátusra semmiféle befolyása, mert. Albrecht egyetlen fiu. Akik Albrechtet látták a Szent Istváni ünnepségeken, azt hangoztatják, hogy nagyon jókedvű volt, szüleivel is beszélgetett, viszont az anyjánál rendezett garden parfyn nem vett részt. Azt beszélik, hogy a főherceg házassági ügyét jő barátja, Semsey Andor gróf rendezte. Lelbach Irénnek két fia volt, az egyik meghalt, a másik 12 éves. A hölgy 35 éves, Albrecht 32. Zitával és Ottóval teljes az összhang, Zita én. a spanyol király gratuláltak Albrechtnek. A főherceg egyelőre apjához utazott Magyaróvárra, ahonnan kedden tér vissza. Az esküvö julius 26-án volt Londonban* Pénzűéi diktátora Spanoolországban (.Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') ! Madridból jelentik: Spanyolországban kihirdették a pénzügyi diktatúrát. A kormány teljes felhatalmazást adott a pénzügyminiszternek az ország pénzügyeinek irányítására. A pénzügyminiszter semmiféle intézkedéséhez nem tartozik kikérni a minisztertanács hozzájárulását. Feladata, hogy mindenekelőtt megakadályozza a pezeta árfolyamának tovább zuhanását. A pénzügyminiszter elsősorban a devizarendeletet szigorította meg, ami a madridi tőzsdén nagy feltűnést keltett.