Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-03 / 173. szám

6 a^HMHMHMDHHMHMMMaMMMHHBH Jeritzával koncertet szeretnének rendezni a fil­harmonikusok. Ezt szánnák utolsó eseménynek, búcsúzónak. De a báróné még messze van, talán hajózik éppen. És nem válaszolt még, hogy ösz­«ze lehet-e egyeztetni a programot. Salzburg várja. DfLMAGYAKORSZÁG Forog a salzburgi olimpiász rengetegje. -»Le kell. csukni a szemeket, ngy elfáradtak e szágul­dásban. Micsoda centercsatárok korzóznak itten... Uruguay Amsterdamban, Max Reinhardt salz­burgi Dom alatt... Vér Gyfirgy. »ommnri-mriri—rrtiY nr f930 auguszTds ~y európai országokna kegyenrangu*4gán »>lap*tl/$ államszövetségét Az egyenrangúságnak és önjoguságnak ez a különlegesen francia felfogása az, ami Briand Páneurópa-tervének is legfőbb hibája. Mert azt el lehetne fogadni, hogy egy nagyobb egység kedvéért mindegyik ország mondjon le szuverénitásának bizonyos részéről, ^ olyan Páneurópába belemenni, amelyiknek első pontja az, hogy mindegyik ország a mai jogállapot mellett megtartja teljes szuverént­tását, nem lehet. Mert ez mit jelent? Egyik oldalon állanak a győztes országok, amelyeket semmi sem korlátoz fegyverkezésükben, poli­tikai és szerződési szabadságukban, mig a másik oldalon állanak a legyőzött országok, melyekre nézve Páneurópa a jelenlegi álla­potok megkővesitését jelentené. Ezeknek pedig már van bizonyos prakszisuk abban a tekin­tetben, hogy nemzetközi alakulások, egy. ségek és szervezetek, rájuk nézve mit jelen­tenek. Ismerik a párisi külvárosi békéket, népszövetséget, Kelleg paktumot és leszere­lési konferenciákat. A terhükre irott sokszo­ros jóvátételek után addig nem fogadhatják' el Páneurópát, amig jóvá nem teszik a velük szemben el]#vetett igazságtalanságokat és ők nem kapják meg a revíziót és restaurációt Az a Páneurópa, melynek célja a győzők bizto­sitékainak ujabb biztosítékokkal való tetézése, nem Páneurópa. Egyben változott azonban a világ a nagy, háború óta. Mindenki megtanulta, hogy Tan­nak hangulati kérdések, amelyeknek nem sza­bad ellentmondani. A legnagyobb politikai ostobaságok egyike volt azoknak sorzatában, amelyeket a németek elkövettek, hogy az első hágai konferencia alkalmával mereven kije­lentették, hogy nem csatlakozhatnak Miklós cár tervezetéhez, mert nem hisznek a béke­törekvések őszinteségében és az örök béke lehetőségében. Akármennyire igazuk lehetett is a lényegben, ez volt azoknak a politikai baklövéseknek egyike, melyeket a világháború előtti esztendőkben a németek ellen legerő­sebben kihasználtak. A közfelfogás a német választ oda formulázta, hogy a német (sászári kormány nem járul hozzá a békét célzó hágai egyezményhez, mert a hábornt akarja. Az aláirás megtagadása lett a túlsó oldal háborús propagandájának legfőbb eszköze. Most már majd az összes válaszok beérkez­tek Briand Páneurópa-tervezetére. Egy sincg közötte elutasító. De a valóság az, hogy Fran­ciaország keleti1 vazallusai kivételével mind­egyik állam olyan feltételekkel, kívánalmak­kal és kautélákkal bástyázza körül a gyakor­lati hozzájárulást, hogy az a valóságban ta el nem fogadással egyértelmű. Páneurópa egy­előre megbukott A francia nemzeti hiúság azonban elkönyvelheti a maga javára, hogy, megint Franciaország volt az, amely kezde­ményezett egy nagv, szép és nemes gondolatot s ezt csak a többi országok miatt nem lehetett megvalósítani. •»r ( r « £ 5 családi-képet, csoportképe*. I* É0 II |í $# m II 'II W !© f levelezőlapokat líncrfoíóbbsn I 0II f IIG p G ffi G h SIM0KY1 fényképétnél. Széchenyi tér 8. ierney-házban. Korzó Mozival szemben. ^piil az ufszegedl versenyuszoda Irta: ToneHi Sándor. 9z8 sfnes róla, hogy ne szeretném Pán­európát. És ki n eszeretné, ha nem volna szüksége vizumra, útlevélre, ha biztosítva volna a jogszolgáltatás egységessége és a kölcsö­nős jogsegély a különböző államok között, ha egységes pénzzel és valutával tudnánk dol­gozni egész Európában és ha ki lehetne küszö­bölni azokat az igazságtalanságokat, melyek az egyes nemzetek között fennállanak. A gon­dolat azonban olyan szép és mai formulúzásá­ban annyira francia, hogy, nem nagyon biz­hatok a megvalósulásában. Legalább is azt hiszem, hogy a mi nemzedékünk az igazi Páneurópát nem fogja megérni. Mikor Coudenhove-Calerghi gróf a maga denacionalizált osztrák idealizmusában meg­formulázta Páneurópa gondolatát, határkér­dések, nemzetiségi kisebbségek jogai, győzők és legyőzöttek közötti viszony és más hasonló részletkérdések nem nagyon izgatták. Meg is mondotta, hogy ő nem nemzeti és állami egy­ségek, hanem kontinentális egységek szerint gondolkozik. Felfogásában bizonyos mértékig visszatükröződött annak az Ausztriának a gon­dolkozása, amely a világháború által előidé­zett helyzetet befejezett dolognak tekinti. Me­lyik osztrák álmodhatnék ugyanis arról, hogy visszakapja a csehektől Csehországot, a len­gyelektől Galíciát, az olaszoktól Déltirolt és a szerbektől Dalmáciát? Legfeljebb arról le­hetne szó szerintük, hogy Ausztria csatla­kozzék Németországhoz és az osztrák folyó egyesüljön a hatalmas német folyammal. De Coudenhove-Calerghi gróf még ezen a kér­désen is túltette magát. Ha meglesz Pán­európa, az osztrák-német kérdés önmagától megoldódik. Azt mondotta Coudenhove-Calerghi gróf, hogy a világháború óta létrejött viszonyok között csak a nagy gazdasági egységeknek van létgosultságuk. A világ azon az uton van, hogy hat ilyen nagy gazdasági egységre tago­zódjék. Ezek az egységek Európa Nagybritan­Hia és Oroszország nélkül, Nagybritannia a gyarmatokkal, Amerika, a délamerikai köz­társaságok, Szovjet-Oroszország és Kelet-Ázsia. Elgondolása szerint tehát Páneurópa szerke­zetében nincs része se Nagybritanniának, se Oroszországnak. Az elsőt érdekei az óceán felé utalják, a másik pedig inkább ázsiai hatalom, mint európai. Az idealista gróf gondolatát felkapta egy gyakorlati politikus. Két hónap előtt az euró­pai államok kormányai megkapták Briand körlevelét, melyben a francia külügyminisz­ter nyilatkozattételre szólítja fel őket, hogy miként vélekednének egy államok feletti euró­pai egység gondolatáról, A gondolat ugyanaz, miat az osztrák grófé, csak a kivitel elkép­zelése más. Ahogy a spanyol közmondás mondja, ugyanaz a kutya, csak más nyakörv van a nyakán. Briand elsősorban nem gazda­sági és kulturális, hanem politikai egységet gondol és gyakorlati politikus léttére ebből az egységből nem szeretné kirekeszteni Angol­országot. Elvégre London négy órányira van Páristól és Párisban bizonyára nehezebb egy politikai kooperációt London, mint Helsing­fors és Stockholm nélkül elképzelni. Egy pillanatig sem állítom azt, hogy Brian­dot nem vezette a legteljesebb jóhiszeműség, mikor az osztrák gróf gondolatát párisi hang­szerelésben vitte a világ elé. A franciák azon­ban a világnak legegocentrikusabb nemzete. Fényes történelmi multjuktól és nemzeti di­csőségüktől elkábítva képtelenek belehelyez­kedni másnak a gondolkodásába. Gondolat­menetük körülbelül az, hogy Franciaország a civilizációnak és kulturának legelső kép­viselője, Franciaország érdeke tehát mindig száz százalékig azonos a civilizáció és kul­tura érdekeivel is. Ha tehát Páneurópát ugy csinálják meg, hogy az kedvező legyen Fran­ciaországra, akkor az kedvező az emberiségre, illetőleg az emberiségnek európai tömörülé­sére is. Az igy elgondolt Páneurópa nem uj a fran­cia politikában. Sully miniszter emlékirataiból tudjuk, hogy IV. Henrik francia királyt a tyúkon kivül, amelyet minden vasárnapra belekivánt minden alattvalójának fazekába, foglalkoztatta egy olyan európai államszövet­ség terve, amely mint főhatalom és mint leg­felsőbb szuverén intézkedjék az egyes orszá­gok közötti ügyekben és a háborút lehetet­lenné téve megvalósátsa az örök béke ideál­ját A tét*v megvalósítása ügyében tárgyalások folytak Erzsébet angol királynővel is, de hogy ezek a tárgyalások mennyire haladtak, azt nem tudjuk. A gyilkos tőr, amely Henrik életét kioltotta, véget vetett a háromszáz esz­tendő előtti Páneurópa gondolatának. De meg­írja Sully emlékiratainak megfelelő helyén, hogy a terv megvalósítása esetén IV. Henrik bizonyára a legnagyobb lett volna az összes uralkodók között, akiket ismerünk. összehasonlítva Briand Páneurópa tervével, meglepő, hogy mennyire tipikusan francia volt IV. Henrik elgondolása is. Az ő állam­szövetsége is, amely az európai egyensúly elvére volt alapítva, természetszerűleg abból a gondolatból indult ki, hogy ebben a gondo­latban és ebben az államszövetségben Fran­ciországot illesse meg a vezető szerep. Elő­ször az osztrák háznak }e kell mondania a német-római választott császári méltóságról, vagy azt erőszakkal is el kell venni tőle s ha az megtörtént, akkor meg lehet csinálni az " LEGJOBB SZER G£KDSS£MLSL(lA\C3 ES KE3 A JAVÍTOTT MATASA BIZTOS KAPHATÓI _ ®GCS®HQSf <>DSC3<$ . .SZENT RÓKUS" GYÓGYSZERTÁRÁBA* töSSMttlAJOiVöl ti, NAtiYKÜeftSANl PANNÓNIA SZALLO BUDAPEST, VIII., RAKOCZi-UT 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi, hírnevű találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kénye­lem. "Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz mindeo szobában, ^

Next

/
Thumbnails
Contents