Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-17 / 184. szám

1930 augusztus 17. Oborammergau, a „világfalu Már a mult év nyarán óriási kék plakátok hirdették Münchenben az idei obcrammergaui pasz«ló-játékokatOberammergauI Egy külön lezárt világ, százezrek zarándokhelyévé vált »világfalu«, ahová nem a szenzációért zarándokolnak sokan a tengerentúlról is, hanem inkább azért, hogy megfürdessék lelküket, hogy részesévé váljanak a legnagyobb emberi tragédiának. Itt találkozót ad egymásnak az öt világrész. A kis falu ékes művészi festményekkel diszitett házai között világvárosba illő forgatag. Vonat-vonat után hozza a játék előtti napokon a közönség ezreit. Innsbruck—Garmischból, Augsburgból, Brémából, Hamburgból hatalmas autóbuszok ontják a tömeget, amerikai társaságok saját, tengerentúlról átszállított különös formájú, régi postakocsikra emlékeztető autóbuszai kiválnak közülök. A legmodernebb jármüvek közt ódivatú hintók csengős lovakkal, tarkabarka sokaság, távoli falvak, városok asszonyai, lányai nemzeti viseletben, minden nyelv, minden nép képviselve. Legkevesebb a francia. És mindenütt rend, mindenütt fegyelem. A kitűnően megszervezett, idegenek befogadására berendezett magánházakban, penziókban, szállodákban mosolygó arcú, derűs háziak, akikhez minden világnyelven szólhatunk — nem jönnek zavarba. Művészlelkű, magas szellemi és lelki kulturáju emberek Oberammergau lakói. Egy 300 év előtti fogadalom örök időkre rányomta bélyegét a lakosság vallási, ethikai felfogására, foglalkozására. A legtöbb oberammergaui művészember: szobrász, festő, szentképfaragó — itt van Németország legelső, leghíresebb szentképfaragászati iskolája — vagy cserépedényégető. Ki tudná ma már megmondani, hogy foglalkozásukból nőtt-e ki fogadalmuk, vagy a passziójáték emelte-e munkájukat a mai tökélyre, csak a játék váltja-e ki belőlük azt az ihletet, amely minden munkájukból kiárad. Évszázadok folyamán összeforrt e kettő: a szentképfaragás és a passziójáték. Az egyik művészet a másikat termékenyíti és mélyíti. 1632-ben szörnyű pestis pusztított a faluban és környékén. A lakosság negyedrésze a járvány áldozata lett A falu tanácsa a templomban fogadalmat tett, hogy ezentúl Oberammergau népe minién tizedik évben passziójátékokat tart- Azontúl így ember sem halt meg pestisben. Igy szól a krónika. S azóta minden tizedik évben, — csak a aagy háborúk évei a kivételek — hivek maradtak fogadalmukhoz. Szentté tette fogadalmukat az a mély lelki átélés, amely játékuk nyomán bennük támadt Sokat kellett küzdeniök külső és belső körülményekkel, mig ma művészien felépitve, újjáalakítva áll a hegyek aljában az 5000 nézőt befogadó szinházv részben fedett, részben fedetlen színpaddal. A tömegjeleneteknél 500 személy van a színpadon 1 Nincsen család a faluban, amelyből ha csak egy gyermek is. ne venne részt az előadásban. Hiszen ennek élnek, ezért élnek és — ebből élnek. Ha a kis ammergaui világpolgár először pillantja meg csodálkozásra nyitott szemével a napvilágot, máris megkezdődik a kis emberpalánta részére egy második élet az életben, egy álom és annak beteljesülése: a passzió. Vannak köztük természetesen kis kíváncsiak, akik fejükbe vették, hogy a passziójáték nyarán, vagy éppen egy, passziójáték napján köszöntsék hangos kiáltással a világot, amikor a ház, tele van vendéggel. Ezek a gyermekek már bölcsőjükben hallhatják, amint az angol ladyk, nagy európai államférfiak — ez idén pl- Lloyd George, MacDonald, amerikai dollármilliomosok^ misszionáriusok, evangélisták, négerek, indusok benyomásaikat kicserélik. Minden ammergaui gyermek csak abból a szemszögből látja földi hivatottságát, hogy a játékban résztvehessen. Első gondolata, első lelkesedése, első vágya: a passzió. Az első kicsiny szereptől, amelyet esetleg, mint karonülő baba egy élőképben kap, az utolsóig, mint Ahasverus, Barrabas, vagy egyike Jézus apostolainak, vagy mint Koiphos, a főpap, minden szerep egy-egy testet öltött ábránd a falu szemében. E szerepek alakítása között sokszor 60—70 év múlik el. S amint a fiatal ammergaui első nagy élménye egész földi létét beragyogó öröme az első szerep, az első fellépés, ép olyan nagy, mélyenszántó fájdalom, az utolsó, keserű csalódás, fájdalmasabb a halálnál is, ha kedvenc szerepétől el kell válnia. Minden ujabb passziósok őrömet, de sok szomorúságot is hoz. Néha megadatik egy-egy szereplőnek, hogy több játékciklusban játszhassa szerepét. Igy Anton Lang 1900-ban, 1910-ben, 1922-ben alakította Krisztust Az 1922-ős passziójátékok a háború és a háboruutáni évek emlékével nagy lelki megrázkódtatást jelentettek az egész lakosság számára, de különösen Krisztus alakítójának, ki alig tudta szerepének DÉLMAGYARORSZÁG egyes jeleneteit könnyek nélkül végigjátszani. Igy Anton Lang nyugodtan beletörődött a gondolatba, hogy át kell adnia szerepét. Most a prológus fenkölt, méltóságteljes szavainak interpretálója. Kis könyvecskében megírta emlékezéseit. Százezrek fogynak el belőle német és angol kiadásban. E könyvecske hirdetője lesz egy egyszerű ember egyszerű, boldog életének, kit agyagégető műhelyében királyok látogattak, s játékának a legnagyobb személyiségek hódoltak. Rendkívüli szorgalmával, ragyogó intelligenciájával az önművelődés kimagasló példája. Az idei Krisztus-szereprő Olois Lang. Nem rokona az előbbinek. Szintén művészember és müvészlélek. Teljesen benne él a szerepe, minden játék után több és nagyobb odaadássaL A fájdalmas, lemondó, vergődő szavák, az elhagyatottság, a magány pillanatainak érzékeltetésében férkőzik legközelebb a hallgatóság szivéhez. S amint lepereg előttünk ez a legnagyobb emberi tragédia, szem nem marad szárazon. Ki gondolna itt tapsra? Csend, áhítat, visszafojtott, vagy kitörő könnyek. — Olois Lang — amint ő maga mondja — a háború alatt, a szerbiai visszavonuláskor 'négy napot töltött Szegeden. Aki csak egy napot időzik Oberammergauban, egy reggeli vonatta! jön, egy estéiivei távozik, nem viheti el magával annak a nagy élménynek emlékét, mintha néhány napot töltött volna ott, hogy megismerkedhessék a lakossággal, a szereplőkkel, pár szót válthasson az idősebb és fiatalabb generációval, szembe állítva egymással a múltba tekintő és jövőbe néző emberek felfogását. Gyönyörű és hálás Pilátus szerepe. Az 1922-ős játékok János apostola játssza. Klasszikus, római arcél, nemes, 13 előkelő, nyugodt mozdulatok. Nagy utat tett meg emberi fejlődésében az elmúlt nyolc év alatt, a rajongó ifjú szerepétől a filozofáló római helytartójáig. Melchior Breitsamter fürészgyáros alakítja. Judász szerepében már 1922-ben ragyogtatta Guido Magr szobrász csillogó tehetségét. Most ugy mondják, még kiválóbb. 1860-ban az egyik játék után rendőrségnek kellett az akkori Júdást a feldühödött tömeg kezei közül megmenteni. Azonosították a szerepet az alakitójával. Ma gyermekek, felnőttek raja kiséri haza előadás után, mindenki beszélni szeretne vele, s belenézni jóságos szemeibe. A kevés női szerep jó kezekben van. Férjes aszszonyok nem játszhatnak, csak hajadonok. Mária, Magdolna, Veronika mind egy-egy ('fámái hősnő, elmélyedő, megértő átélője a szerepnek, amelyet a válogató bizottság hosszas fontolgatás után rájuk ruházott. Különösen Magdolna játéka magaslik ki drámai erejével. A rendezés a müvészf elgondolás mélységéről tanúskodik. A játékok rendezője — szintén másodízben — a falu alpolgármestere: Johann Lang, akadémiai szobrász. A szinek, a formák modern összeegyeztetése a tradíciók tisztelelbentartásával* a nagy tömegjelenetek minden egyes szereplője^; minden mozdulat, minden hang az összhatást szol« gálja, csak egyet akar: kiemelni a tikkadt emberiséget a hétköznapból, hogy felemelkedhessék ai együttérzés és együvétartozás mindent összefogni erejéig Az ő- és uj-testamentum egymás utáni felsorakoztatott jeleneteiben minden ember, mirtw den felekezet, az egész emberiség megtalálhatja ön^ magát, s a maga tragédiáját Pogáng Margit AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A jégre tett harag) Valami különös ribillió volt egyszer Almássy, Endre szinigazgatása idejen a színházban. Napvilágra került egy levél, amelyben az egyik kóristalány irt részletes riportot a kolléganőiről, túlzottan reális szinekkel ecsetelve azok magánéletét és szokásaikat — Elégtételt, elégtételt! — harsogott a szinpad s nyomban küldöttség alakult amely vitte Almássy elé a panaszt — Nem türjük meg az öltözőben a szemérmetlent, hiszen ez minden titkot napvilágra hoz! Almássy meghallgatta a panaszt, a levél is előkerült, megidézték az íróját s felolvasásra kerültek azok az intimitások^ amik talán azért hangolták derűre az érdekeltségen kivül állókat, mert sok igazság is volt bennük. — Hát kéremv nagysád* mondta végül Almássy, nekem most az volna a kötelességem, hogy magát összeszidjam. Legnagyobb sajnálatomra nem tehetem meg. mert nagyon jó kedvem van. Azonban .. > Itt megállt és kiszólt a másik szobába a ötkárhoz : — Szabó ur, kérem, majd figyelmeztessen erre az esetre, ha egyszer haragszom. (Gyermektanulmány) Gyermektanulmányokkal foglalkozóknak való történet két szegedi lurkóról. Hazajön az apa, elébe szalad a Gyurka fia. — Apám, büntesd meg Lacit, mert holnap megszúrt egy görbe ollóval. Laci arcrándulás nélkül szól közbe. — Hazudik, nem igaz. — Fiam, figyelmezteti az apa, holnap nem szúrhatott meg. Talán ma történt — Nem. — Akkor tegnap, — Igen, tegnap. Most a másik legényke jön sorra. — Hallod, Laci, megszúrtad. Tegnap szúrtad meg a görbe ollóvaL A fiu azonban ragaszkodik első kijelentéséhe*. — Hazudik, nem igaz. — Nem értettem a dolgot, mesélte nekem az apa, — valami homályt sejtettem, amit előbb el kell oszlatni. — Lássuk, hol szúrt meg? —1 fordultam a panaszoshoz. Mutatja a kezét, lényegtelen karcolás van rajta, £i<ért mégis karcolás. — Gyere csak ide, Laci Te csináltad ezt: A legnagyobb meglepetésemre azt feleli: — Én. — Akkor mégse hazugság, hogy megszúrtad. — Persze, hogy megszúrtam, de az a hazugság, hogy görbe ollóval, mert görbe ollői! is. Hanem egyenessel. (A vendég fogadtí Hires vendéglátó házigazda volt László helyettes polgármester, még pedig abból tából, amelyik kiviszi a vendégét Szatyn annyira ellátja minden földi jóval, hogy £ dúlni se tud. Ilyenkor nyánon szinte sporHa volt a fogás, hogy ugy mondjam* üres kézzel sos a szüneti hazába, Szatymaz bot és székv Diófák alatt, fonott székekben kinek esik hűtött bor, ha egyedül kell innia? A pincéjében sok évfolyambeli borok kodtak annyi minemüségü ásványvízzel, bo: tot lehetett volna belőlük nyitni Kinek van kedve. A vendég hajlama volt mindig az irán ezt kitűnően tudta Mihály, az öreg kapás lője a pincének. — A Taschler nagyságos ur a sillert szere ban, de a Fodor tanácsnok ur szive a kadai üáho| vonzódik. Elég volt egysze- megfordulni a László-tanyád hogy Mhály tisztába jöjjön a hely "" * je el többé az uras gusztusát, nek azt szállítsa, amitől dallód Újságot olvasván, egyszer nar keleti veszedelem hirére Lász1 — Tyü, jön a kuteges tifusz! Mihály ott ólálkodott a közelben, hogy mindi| kéznél 1 egyen — de meg a gazda szeme hizlalj! az ökröt is, nem mulaszthatta el, hogy beí< ne szóljon. — Mikor gyűn, tekintetes űri -. — A jövő héten, feleli a tréfa kedveért Lászlói Mihály tűnődött egy sort, számlálgatta az ujjait — Hogy is van csak... szombat vasárnagj Aztán, instálom, milyen bort készítsek neki? (T angój Rövid, komprimált színdarab a tangóról kei vés felvonásban. Szerzői instrukció: ha nem tud ják a tangót, ar se baj. Megteszi más tánc is. j L A férfi: Tangó. A nő: Noli me tangere. A férfi: Tetiei. A nő: Paktum. IL Széljegyzet Bocsánat, én gimnáziumot jártam és tudóig hogy tactum, nem pedig pactum. (Szedő.) Azért csak maradjon ugy, ahogy van. Ha egj tetigi, akkor megvan a paktum is. Bofcj /