Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-17 / 184. szám

1930 augusztus 17. DÉLMAGYARORSZAG 3 SALZBURGI KONFERANSZ /Hölgyek és Urak, a salzburgi élei itt a salzkammerguti ég alatt a Dompiatz és az österreichischer Hof között folyik le. Negyvenezer idegen, ahogy elérkezik ide Bedeckerrel és Griebennel, elindul a Dom elé és megnézi ezt a barokk teret a márvány templommal, az érseki palotával és Rein' ardt deszkáival a templom előtt. És este aztán megjelenik a B azar-ban, ahol fél-Európa színészei és muzsikusai beszélgetik el az esti feketét. Jó itt meghúzódni a pamlagon, mig a másik asztalnál Moissi sörözik, Jannings kacag, Molnár Ferenc cigarettázik, Lőtte L e h m a n n beszélget, Dagny Servaes tündököl, Einar Ni 1 so n társalog, Friedrich Kühne udvarol... Délután 2-től hajnali 3-ig tart itt az élet a kávéházban, mégis a legkitartóbb vendég: Molnár Ferenc, ő az, akit nem lehet kivárni, ő van a legtovább itt, örök monoklijával £. szemén, örök cigarettájával- a száján, — igazi kávéházi ember. Nem volt még sen\i, aki később tudott volni haza menni innen, mint ő. És hajnalban, mikor már mindenki elfogyott mellőle, átsétál az Österreichischer Hofba aludnni. Darvas Lili már régenn hazament Molnár Ferenc Fiát-ján a hellbrunni útra. Együtt vannak itt, együtt élnek és együtt esznek, — mégis Molnár a hotelben lakik, Darvas a hellbrunni uton az elvarázsolt villában ... Molnár csak egyedül tud lakni, csak egyedül tud dolgozni, — ahogy délelőtt 11-től magábamélyedve sétál hídtól hidig a negyvenezer idegen zsivajában. Ilyenkor séta közben végig éli a felvonásokat, amiket ősszel fog megírni és délután már társaságban van és hajnalig szórja a legcikázóbb szellem nnyilakat.. Akadt itt egy édes Moln ír-történet is. Bécsben Idáig nem merték előadni az Olimpiát, mert Bécs mégis császárváros és Bécsben mégis élBek régi Habsburgok ... Aztán J a r n ó direktor eljött nyaralni Ischlbe és társulatával itt játszik a Kurtheaterben. Nyári szinház az ischli | nyaralóknak. És Jarnó direktor a Kurtheaterben bemutatta az Olimpiát (a főszerepben Ery B o s), amit Bécsben még nem mertek színpadra vinni..j Bécsben nem merték, Ischlben bemutatták, — Ischlben: Ferenc József kedves Ischljébeü..(A vonatnál a Metternich-kastély, fönt a hegyenn a vadászkastély.) De Molnár Ferenc nem ment át az Olimpia első osztrák premierjére... Van itt még egy szálloda, ahol 30 schillingbél kezdődnek a szoba árak: Hotel Európa. Mégis: a festspielesek hotelje az österreichischer Hof, az Európát átengedték az angoloknak, akik ugy járnak ide, mintha okkupálnák Salzburgot... És van itt egy regiment magyar is. Németh Mária és Pataky Kálmán, akik együtt énekeltek a Don Jüanban, — Beregi Oszkár, aki Patakyval kint lakik az Atterseen, Halmay Tibor, aki a Viktoriábm játszik (Sommerst Maugh a m darabja ez és nem az Ábrahám—Földesoperett), és Gál Franci, aki Darvas Lilivel ült a Basarban és enyhe szomorúsággal panaszkodott a kávéházi pamlagon, hogy oly üres a szive... Férjhez kéne menni, — mondta szomorúan. Darvas Lili csak ennyit válaszolt: Hát nem szebb a szabad élet, hát nem volt elég a házasságból egyszer?... És később diszkréten a füléhez hajolt: Mond Franci, kibe vagy szerelmes?... Gál Franci őszintén és szomorúan válaszolt: Senkibe ... A Festspielhaus presse-sorában egy angol kollégina mellé kerültem. Az ouverture előtt meghallotta, hogy I.;'nyi Viktorral beszélgetek, aki most jött át" Bavreutból. Alig hogy elváltunk, a kollégina tört németséggel átszólt hozzám, hogy magyarok vagyi nk-e? 'És kitörő örömmel ofgadta a választ és végig az egész estén Pestről lelkendezett, ahol tavaly járt a muzsikuskongresszuson, mint Anglia delegátusa... Oly áradással, oly lelkesedéssel beszéít Pestről, a Dunáról, a magyarokról és Hi niaryról, hogy az előadás után el kellett mennem vele a Basar-ba és szamóca-coctailt kellett vele innom a salzburgi éjszakában... Any Heurst volt a londoni kollégina, aki nem tudja elfelejti ni Pestet és aki azt hiszi, hogy Magyarország nsm egyéb, mint Dunapalota, Margitsziget, Gellérthegy és Fészek Klub ... Egy szomorkás, esőelőtti délutánon kimentem a Mirabellgartenbe. A szökőkutak és pázsitok között, a Mozarteum oldalábrn van egy Naturtheater, belépődíj 4 shilling. És itt a nyesett (schcnbrunni) bokrok között, a Mirabellgarten lombjai alatt egyszerű osztrák színészek bemutatták Mozart efiyfölvonásos táncos játékát: Bastien und Bastienne. A nézőtéri- padsorok a Maribellgarten kavicsán, a szinpad a bokrok között, a kulisszák a sötétzöld schönbrunni bokrok... Oly édesen és szerelmesen szólt a kis bohókás Mozart-zen íe itt a Mozart-város kertjében —• szinte nászutasoknak való! Csókolni való idea: Naturtbeater a Mozart-egyfölvonásosnak a Mirabellgarlen bokrai között!... Már nem csak Reinhardt játsza a Jedermann-t a Dompiatz ege alatt, már nem csak a Goldoni-komédia szólal meg a hercegi hippodrom sziklapáholyai alatt, — már Mozartot is játszanik a bokrok között és a Mirabellgarten szürke ege alatt... (Hogy is irja a program: Salzberg, der Festspiel-Stad t!).. Ivette Guilbert is eljött ide az ünnepi játékok városába, kissé fonnyadó szőkeségével és emlékes művészetével. A Mozarteumban rendezték meg az Ivette Guilbert-estet, — de a koncertterem kicsit nagynak bizonyult... (Itt Reinhardtnak állitottak szobrot, itt Reinhardtról neveztek el teret a Festspielhaus előtt)... Délben a Residenz-Platzon: a Glockenspiel. Mindenki itt van, galambok és az egész idegenrenjeteg. És autócarok az árkádoknál. (Gaisberg 10 shilling! Hellbrunn 15 shilling! Chimseé 120 shilling!) A tömeg várja a harangokat, a galambok békésen pihennek a bakancsok kőzött Aztán jennek a magasból a harangok, ma: menüett a Don Jüanból. Csilingelnek, csöngenek a harangok a magasból, de valami csalódás hullámzik a nézők között. Valami nincs rendben, valami hiányzik, — csak csöngenek a harangok, de hiányzik a ritmus és hiányzik — a harangjáték. (Ó mün:heni Rathaus, ó Nürnberg!) \ refren előtt elmegyek a galambok és idegenek közül. Reggelre olvasom a Salzburger Volksblatt-bm hogy baj van a harangokkal, hogy meg kellene javítani őket, mert mégis csak szégyen az, hogy hangzik a menüett a negyvenezer idegen előtt!. .. És az újság követeli: a festspielek városa igazi Glbckenspiel-t érdemel... Aztán hazaeflé, vissza. Bécsben egy nap. Egy film a Shweden-Kinóban: »Frauennot, Frauenglück«, — amit nem fognak nálunk bemutatni.., És végig a Kártnerstrassén. A Zweiback előtt a sarken. a pompás ragyogásban, a bécsi déli kor. zén: egy pompás fiatalember, egészséges és erős. Ott áll a kirakatok előtt és a nyakán lóg egy tábla, mint a vaknak: s/ch suche Árbéit. Alles ist gut.'t A bécsi déli korzón. A Zwiebacs eiöft.it,. Hölgyek és Urak, az élet álom ugyebár... Vér György;. 1830-1030 Irta: Tonelli Sándor. ö volt az öreg ember Európa legősibb trónjainak egyikén. Uralkodásának első évei már rég a történelemben voltak elkönyvelve, mikor ő még mindig a helyén állott, hadseregparancsokat bocsájtott ki, minisztertanácsokon elnökölt, fogadta az idegen uralkodókat és mintaszerű pontossággal teljesítette uralkodói állásának változatos kötelezettségeit, ö volt az öreg ember, akinek megítéléséhez a mindennapi mérték hiányzott. Hét évtized viharos eseményei zúgták körül, látta királyok trónralépését, megöregedését és elmúlását, utódaik sorra következését és sokszor azok elmúlását is. Első tanácsosainak és ellenfeleinek fiaiból lettek a miniszterei és voltak udvari funkcionáriusok környezetében, akiknek apái mellette ugyanazokat a tisztségeket töltötték be a viaszgyertyák és elöltöltő fegyverek idejében. Nem csoda, ha ezek idegenül állottak vele és velük szemben. Alattvalóinak nagy tömege számára életének utolsó éveiben jóformán nem volt egyéb fátyolos, bizonytalan képnél, ővolt a történelemnek az az alakja, akit jóformán látni sem lehetett, csak azt az árnyékot, amelyet vetett maga után. Nem csoda, ha ma, születésének századik évfordulóján is jóformán teljesen hiányzik egyéniségének és életének objektív méltatása. Pedig sokat írtak róla életében is. De az udvari díszmunkákat, melyek ugy hozzátartoznak a királyok személyiségéhez, mint palástjukhoz a hermelin, bátran figyelmen kivül lehet hagyni. Éppen ugy nem lehet méltatásnak tekinteni az udvari főlakájok és egyéb magas funkcionáriusok visszaemlékezéseit sem, akiknél az első szempont a saját személyük jelentőségének kidomboritása. Azokat, akik életének első szakában hozzá és személyéhez közel állottak, a kötelező titoktartás tartotta vissza esetleges feljegyzéseik nyilvánosságra hozatalá'.ó1, akik élete utolsó szakában tartoztak környezetéhez, nem tettek semmit közzé, mert az egymásra tornyosuló események másfelé terelték a nagyközönség millióinak érdeklődését. Csak mostanában kísérelték meg egyeseik, hogy a valóságnak megfelelő képet raizo. anak róla, helyesebben, hogy személyiségének ismeretlen vonásait felfedjék. A visszaemlékezésekből, méltatásokból és nem utolsósorban saját levelezésének tobS közzétett kötetéből egy olyan uralkodórak a képe domborodik ki, aki a trónokon ü!u tö1. bi kartársaival alig hasonlítható öss,:e. *\í:.4t Ausztria császára és Magyarország apostoli királya és egy ősi dinasztiának elismert feje, olyan mértékben volt eltelve kimagasló állásának tudatától, hogy az összes személyi momentumoknak nála háttérbe szorulniok. Lénye úgyszólván beleolv "dói hivatásba. Az idősebb Vilsan katona volt a szóm II. Vilmos nagyon is modei... Lipót, a belgák v királya, tőzsdei jc^ kezükben uralkodtak. Alfonz spanyol tv. aki szerkesztőségekbe látogat el és újságírókkal baráti alapon érintkezik, az uralkodónak ismét egy teljesen uj típusát képviseli. Egy sem volt közülök olyan kizárólagosan császár, vagy király, mint Ferenc József. Nála nem mentek frázisszámba az olyan kifejezések, mint »házam«, >népeim<, sországainu, vagy ^hadseregem*, ő tényleg tulajdonosnak érezte magát, akinek a többiek szolgálni tartoznak, — a többiek, akiket csak szolgálati rendfokozata, de nem minemüsége különböztet meg egymástól. Az uralkodóhoz való viszony szempontjától nincsenek állampolgárok, csak alattvalók. E meggyőződésében Ferenc József volt az Isten kegyelméből való uralkodás u megszemélyesítője, ő volt az utolsó a t rok sorában, ő volt az utolsó imperátor. Különösen az öreg Ferenc Józsefet kf ból a szempontból megítélni. Természeténéi fogva is zárkózott jellem volt s ezt a zarkózottságot még fokozta, hogy a tartózkodó magatartásból, melyet az uralkodói méltóságból kifolyólag saját személyét illetőleg kötelességgé avatott, ú gyszólván sohasem lépett elő. Nyilvánosság előtt nagyon ritkán beszélt s amit mondott, annak szinte sohasem volt személyes jellege. Ha bármilyen aktusnál beszélnie kellett, adott pillanatban előlépett a szolgálattevő adjutáns és átnyújtotta a papírlapot, me•0 Kézikönyv diftalan! Az angol WELLINGTON s. c. P. , # gázfény A minőség változatlanul a legjobb i Ud papír Kapható: 87 Eiebmann £SK2ES£