Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-17 / 184. szám

'1930 augusztus 17. tmaa DfiLMAGYAEOnSZAG Kőszegi Oszkár a rendőrségen elmondotta az újszeged! gyilkosság pontos történetéi és züllött életének kálváriáját. „Bűnös vagyok, de a társadalom is az - - Faragó Gizi gyilkosa: üdvkaíona, regényíró, papnövendék, mérnők, álhirlapiró és hitszónok a börtönben. (A Délmagyarország munkatársától.') Az ujszegedi gyilkosságról irott tudósításunkat pénteken hajnali két órakor igy fejeztük be: —• A rendőrség megszállta Felsőváros minden talpalattnyi helyét. A gyilkos elfogatása órák kérdése ... Négy óra elmultával, pénteken reggel sikerült is elfognia a gyilkos Kőszegi Oszkárt. A rendőrség a gyilkosság felfedezése után tanácstalanul állott. Semmi nyom nem volt arra vonatkozólag, hogy a gyilkos merre szökött. A detektívek, rendőrök délután öt órától este kilencig tökéletesen átkutatták a várost. Megnézték az összes kocsmákat, szállodákat, de Kőszegi Oszkárnak nyoma veszett. Kilenc órakor jött a hir, hogy Kőszegi az utóbbi napokban Felsővároson lakott, a Kereszt-ucca 5. számú házban, Lipták Lajosnál. Azonnal detektívek mentek ki a jelzett helyre és Halász kapitány parancsára az egész nyomozás a Felsővárosra koncentrálódott. Lovas és biciklis rendörosztagok vonultak fel a sugárutakon a töltés felé. Megerősített őrszemek zárták le a Belváros felé vezető utat A Kereszt-uccai házban azután a rendőrség rábukkant a gyilkos nyomára. A házigazda elmondotta, hogy Kőszegi Oszkár este 6 óra felé odahaza volt. Mielőtt elment, izgatottan ennyit mondott a házbelieknek: — Sietek, mert Gizi a töltésen vár... A rendőrség most már tudta, hogy Kőszegi Felsővároson tartózkodik és megindult a vadászai a gyilkos után. A gyilkos szobájában két detektív maradt, arra az esetre, ha Kőszegi még az éj folyamán visszatérne. A feltevés helyes volt, mert éjjel 11 óra tájban megzörrent Liptákék ablaka. Kőszegi Oszkár zörgetett. Liptákné kinézett az ablakon és megkérdezte a gyilkostól, hogy mit akar. — A férjével akarok beszélni, küldje ki, — válaszolta Kőszegi ahol nagyon törvénytudó emberek verték az asztalt, hogy nincs az a törvény, amit illetékes helyen félre ne tolnának az útból, ha megtudják, hogy százezer ember haragszik érte. Hátha itt ennyira taksálják a törvényt azok, akik belőle élnek, akkor mit tátogna tovább a muzeurn az ó-toronyért'? Annak van igaza, aki azt mondja, hogy itt legjobb félreállni s nem töretni-maratni magát az embernek egy istenadta téglarakásért. Amire a fejét csóválja még az is, aki nem haragszik rá. Egy alázatos kérésem mégis volná még. Nagyon szép volna, ha kitolnák az ó-tornyot például az átokházai legelőkre, ahol igazán nem lenne útjában senkinek s ráírnák, hogy > Épült az első magyar keresztény királyok idejében, de nemhelyben<. Legalább párja lenne az anekdotabeli rátóti templomnak, amelyre az volt írva, hogy 'épült helyben«. De félek, hogy esetleg Atokházán is felháborodnának a műértő lelkek s felháborodásuknak nem olyan pallérozott módon adnának kifejezést, mint a müveit városi nemzet Hát azért inkább csak verjük szét legrégibb műemlékünket szakszerű vezetés mellett. Aztán méltóztassék fflajd az ősi téglákból néhányat beutalni a muzeumba, hogy eldughassuk a szuterrénbe Szeged régi faragott kövei mellé, amelyek a török által feldúlt templomokból maradtak meg, amennyiben ezeket nehezeüették káposztás-köveknek elhordani. S közokulásul a jövendő számára és a magunk mentségére majd magyarázó feliratot teszünk az ó-torony tégláira. Valami ilyent: — A modern keresztény barbársági különbözik a régi kutyahitü barbárságtól, hogy a török a * * j á t ódon szenthelyeit nem pusztította el. A szobában lévő detektívek nem tudták, kivel beszél az asszony, ezért suttogva megkérdezték, hogy ki áll az ablak alatt A beszélgetésre gyanút fogott a gyilkos és megkérdezte az asszonytól, hogy ki van a szobában. — Az anyámmal beszélek. Ebben a pillanatban a detektívek kirohantak a szobából, de addigra Kőszegi eltűnt a sötétben. Egész Felsővároson hallatlan izgalom uralkodott. Elterjedt a hire annak, hogy a gyilkos revolverrel a kezében bujkál, készen arra, hogy az első gyanús mozdulatra bárkit lelő. A detektívek minden kapualjat bokrot zugot átkutattak. Fél tizenkettőkor a Lippayfürésztelep éjjeli őre jelentette, hogy percekkel előbb egy gyanús alakot állított meg a telep mellett Az idegen kérdezősködésére azt válaszolta, hogy a Kereszt-uccából várja egyik ismerősét. Az idegen személyleirása ráillett a gyilkosra. A lázas nyomozás az egész városra átterjedt. Ha egy fehérnadrágos fiatalembert pillantott meg valaki, akkor meg volt győződve, hogy a gyilkost látja. Amatőrdetektivek kutatták át a Stefánia-sétányt a Tisza-partot, pedig a gyilkos ekkor már mind feljebb vonult Tápé felé. A hajsza reggel hatig tartott. A lápéi töltés mellett lakó Bozóky Géza városi altiszt 6 óra tájban pillantotta meg a gyilkost amint az a töltésen haladt. Rögtön a csendőrségre sietett. Két csendőr indult el az őrsről feltűzött szuronyu puskával a mit sem sejtő gyilkos felé. Eléggé megközelítették már, amikor Kőszegi hátrafordult és meglátta a villogó szuronyokat. Azonnal revolvert rántott elő és a csendőrökre szegezve, meghúzta a ravaszt. De a Frommer csütörtököt mondott. Erre futásnak eredt. A csendőrök lekapták vállukról a fegyvert és megállásra szólították fel. A gyilkos hirtelen megállt, azután a pisztolyt szivére nyomva, újra meghúzta a ravaszt, de a revolver ujrc felmondta a szolgálatot. Amikor a gyilkos látta, hogy minden hiábavaló, megadta magát. A csendőrök erős kézi bilincset raktak rá és bevitték az őrsre. Nemsokára biciklis detektívek rohantak Kőszegi Oszkárért és hozták be a kapitányságra. 8 órakor lépte át Kőszegi Oszkár a rendőrség kapuját '14 órával a gyilkosság elkövetése utáruA gyilkos az uton, a detektívek előtt teljesen nyugodtan viselkedett. Szinte megkönnyebbült, mikor megindult a város felé. Első kérdése ez volt: — Él a Gizit A detektívek azt felelték": — — Hál Istennekt — tört ki a gyilkos — akkor nincs baj... Csak benn a központi ügyeleten tudta meg, hogy golyója halálos volt, Gizi már régen halott. A hir teljesen összeroppantotta. Arca halálsápadt lett és csukló, görcsös zokogásba tört ki. Percekig tartott, amig lecsillapodott annyira, hogy beszélni tudott. Közvetlenül a gyilkosság utáni eseményekhez tartozik, hogy Kőszegi a gyilkosság után egyik nőismeró'sét látogatta meg a Puskás-uccában. Angyal Máetsu! újlaki* mm m i nősÉG e.grzd asAgossAgb F E LÜLfTl Ű LH RT AT LR fi nncvBATonv-yjLDKi m.2 m EGYESÜLT IPflRfTIŰVEK RT BUDRPEST,V.VlLm05:CSA5ZAR-UT32Képvisel®: Erdélyi András és Fia ép. váll., Szeged. ria bejárónőt kereste fel. Itt tartózkodott egy, Farkas Júlia nevü nő is. A_ gyilkos ezzel állított be: — Most jövök a menyasszonyomtól. Egész délelőtt vele sétáltam, azután hazakísértem. Amikor elbúcsúztam tőle, az volt az érzésem, hogy sohse jogom többé látni. Lementem a pincébe, azután belopakodtam a lakásba és a régi szobámba az ágy alá bújtam. Amikor innen előjöttem, az ebédlő küszöbén találkoztam Gizivel. Menyasszonyom elszaladt előlem, erre kétszer utána lőttem. Azután saját fejemnek irányítottam a pisztolyt és meghúztam a ravaszt. De nem sikerült meghalnom, mert a revolver nem működött ... A két nő meglepetéssel hallgatta Kőszegi! szavait. Nem hittek neki. Ezután Kőszegi a zsebéből kivett három golyót egy csomó zálogcédulát letette az asztalra hosv ő most elmegy és az utolsó goly gával. Arra kérte a nőket, ' ügyeit a lakásán. — Dehogy lesz maga őngyi. Angyal Mária. Nem olyan ember maga, hogg, öngyilkos legyen... Ezután mindhárman felkerekedtek 'és megindultak Rókus felé. Kőszegi a nőket végigkísérte a Kossuth Lajos-sugáruton a Damjanich-uccáig és a sarkon elbúcsúzott tőlük. Innen ment aztán Felsővárosra. A jó megjelenésű, szőke hajü, magas fiatalember egyébként kedvező benyomást tett a rendőrségen. Amikor a sirás után magához tért világosan, érthetően, színes előadásban beszélte el az éjszakáját amit a gyilkosság után Felsővároson, majd a tápéi füzesekben töltött — Rettenetes lelkiállapotban bujkáltam' — mondotta. Halálosan fáradt voltam, de nem mertem sehol sem megpihenni, mert féltem, hogy rajtam ütnek. Hallottam néha a rendőrlovak patáinak a zajál, láttam az izgatottan futkosó detektiveket... Láttam, hogy az egész városrész nyüzsög a rendőröktől és tudtam, hogy az a sok ember mind engem keres. Egy volt ami erőt adott, az, hogy talán nem öltem meg Gizit. Ha leültem egy kőre, a másik pillanatban felugrottam és tovább rohantam. — Azért mentem ki Tápéra, mert elhatároztam, hogy meggyónok, megáldozok és beleölöm magam a Tiszába. De nem tudtam elhatározni magam. Éj folyamán többször ráfogtam magamra a fegyvert. Igy virradt meg. Majd megőrültem, hogy megtudjam, él-e még Gizi, vagy sem. Újságot szerettem volna venni, de egy fillérem sem volt. Egy teljes óráig beszélt egyfolytában Kőszegi. Elmondotta, hogy, minden baját, szerencsétlenségét a nőknek feőszönfce'i. Az első nő, akit igazán szeretett évekkel ezelőtt Dunántulon akadt az útjába. Erről megtudta,-hogy viszonyt folytatott egy tisztviselővel. A másik nő, akit szeretett, Pécsett élt. Miatta került először börtönbe. Szerette a nőt, azért elfogadott tőle pénzt, hogy tanulmányait folytathassa. Később a nő szülei feljelentették és ő csalás, sikkasztás miatt börtönbe került. Állásából kidobták és ő megindult a züllés uífán.