Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-06 / 150. szám

IS TM O^T ivr t r.v AHOPS7 % r, 1930 iulius 6. 160 pengő ESSZ kerékpár 25 DERY Gépáruház Aogy Javító müQely ! Alkaírészek, gumik gyárt árban. MVIMi AZ-lfAIM* tSZAIiSAEHflIITJA IRTA: UMBERTO NOBILE Számoltam közvetlenül a jétre való leszállás lehetőségével is. Gyakran találtunk elég nagy, sík területet. Ezenkívül természetesen a teljes szélcsend is a megállás egyik szükséges feltétele volt. Jégre való leszállásnál a zsák és a labdák természetesen fölöslegesek voltak, csupán a bronzláncot kellett használni. Ilyen leszállási próba a »Norge«-val Tellerben tökéletesen sikerült. Mégis meggondolandónak tartottam, hogy megismételjük-e, mert egy bizonyos mennyiségű ballaszt és gáz elhasználása elkerülhetetlennek látszott; különösen pedig teljes szélcsend ellenére is, ha az égbolt tel jesen elborult volna. Mindenesetre figyelembe vettem azonban a jégre való leszállás lehetőséget és a tengerjégre kirakandó emberekkel megbeszéltem, hogyan horgonyozzák le a léghajót a jégen. Csináltattam egy jéghorgonyt; olyat, amilyet a cethalászok használnak a jéghez való horgonyzásra. Mindazáltal meggyőződésem volt, hogy jobb lenne a léghajót egyszerűen egy jégcölöphöz erősíteni. Ami a leszállást illeti bizonyos esetekben p. leszálló zsákhoz kellett fordulnom, amellyel már Tellerben is nagyon jó eredményt értem el. Ha várakozásom ellenére is a bronzlánc elégtelennek bizonyulna, mert előre nem látható okokból kényszerítve lennénk, hogy semmi hasznát se vegyük, akkor ilyen zsáknak kellene az egyensúly helyreállítására szolgálni. Használat esetén a hajón lévő tetszésszerinti tárgyakkal megterheljük, mig csak 300—400 kg sulyu nem lesz. A »Norge«-nál már kitűnt, hogy szükséges az ilyen zsák oldalait megerősíteni, amennyiben kívülről dróthuzalokkal kell felszerelni. Ezeket a zsák szájától annak végéig minél sűrűbben helyezzük el, úgyhogy annak külső, kónikus részét, amely a földet súrolja, teljesen acél burkolja be. Ezáltal a zsák jelentékeny sérülés nélkül húzódhat végig a földön. Az »Itália« részére készült zsák hosszabb, mint a »Norge«-é és nettósulya 54 kg volt. Tul messze vezetne, ha az előkészületek egyes, részleteibe belemélyednék. A számos kísérlet leírása és eredményeik, az alacsony hőmérsékletnek a különböző fémekre vonatkozó hatását illetőleg, technikailag érdekesek ugyan, de inkább a tudományos beszámolóhoz tartoznak. Itt arra korlátozom magam, hogy újra ismételjem, amit el nem szabad felejteni. Minden műszert, minden eszközt figyelmesen átvizsgáltunk és amennyiben lehetséges volt, az átvétel előtt kipróbáltunk. Mint a kinos gondosság típusos példáját említem föl azt a Fontolgatást, amellyel a tüzoltókészülékck kiválasztása történt. A »Norge«-n habszórót használtunk, amely normális hőmérsékletnél jól működött, azonban alacsony hőmérsékleten könnyen felmondta a szolgálatot. Ilyet nem akartam megint magammal vinni. Személyesen vizsgáltam meg minden fontosabb kéznél levő tüzoltókészüléket: habszórókat, klórkarbonátos- és szénsavas oltóészülékeket. Megvizsgáltam működésűket alacsony hőmérsékletnél is és végül három Különböző lipus használatára határoztam el magam: egy habszóró készülék a motorgondolák számára, egy klórkarbonátos- és egy szénavas oltókészülék a parancsnoki kabin és a belső helyiségek részére. A habszóró »FIRÉ FROTH& angol gyártmány, egy kis rész glicerinből és egy rész alkoholból álló oldatot tartalmaz, amely a legnagyobb hidegben sem fagy meg. Mivel a motorgondolákban volt a tűzveszély a legnagyobb, végeredményben azt is elhatároztam, hogy a fenti tüzoltókészülékeken kivül primitív óvintézkedéseket is teszek a tüz ellen. Homokot és aszbesztvásznat is vittem tehát, amivel a kezdődő tüzet el lehet fojtani. E fejezet végén még néhány fontos műszerről akarok szólni; ezek a kompasz, sextáns és a kronométer. Négy mágneses kompaszunk volt a hajón. Azok közül két aperíódikus tipust már a »Norge«-n eredményesen használtunk. A másik kettő egy Askania-kompasz és egy száraz kompasz-modell volt. A »Norge«-énál nagyobb jelentőségű volt a napkompasz, mivel a mágneses pólushoz is el szándékoztunk jutni, vagy legalább is közvetlen-közeiébe, ahol természetesen a többi, szokott kompasz már nem használható. Az általam kiválasztott napkompasz a Goerz-cég legújabb konstrukciójú modellje volt. Ellentétben a »Norge«-n használt napkompasszal, amelyet kizárólag a magas szélességi fokok számára lehetett használni, mig ezt az uj Goerz-modellt kétségkívül minden régióban használhattuk. A sextánsok kiválasztása meglehetős nehezen ment. Egyre ingadoztam, hogy olyan sextánst használjak-e, amilyet a hadihajók rendszerint előnyösen alkalmaznak, vagy pedig vízmérleggel és libellával felszerelt sextánst, Végül is mindkét fajta készüléket magammal vittem. A kiválasztott sextánsok: egy Heath-sextáns, amilyet az abruzzói herceg expedíciója használt, egy Favé-féle libellás sextáns és két Bunge-féle sextáns voltak. A jégen való kutatások számára magammal vittem egy higanyból készített mühorizontot is. Különös figyelmet érdemelnek azok a műszerek, amellyekkel a léghajó magasságát és az emelkedés-süllyedés sebességét lehetett mérni. A magasságváltozás méréséhez egv túlérzékeny Askania-statoszkópot használtam, az emelkedés és süllyedés megállapítására variométert alkalmaztam, amely már a »Norge«ről ismert volt előttem. Szükségesnek tartottam, hogy a magasságmérések ellenőrzésére egy egyszerű és praktikus módot találjak ki. Tapasztalatból ismeretes, hogy a szokásos magasságmérő, amelynek a mérések alatti működése a légnyomáson alapszik, csak a start utáni legelső időben mér pontosan, u. i. csak addig, mig a légnyomás a tenger szinén jelentékenyen nem változik. De továbbhaladása közben olyan erős lehet a barométer ingadozása, hogy a magasságmérés 10Ö—200 m-es hibákat mutat. Ilyan figyelemreméltó hibákat mindenesetre el kell kerülni, minthogy a tudományos kutatásoknál a legpontosabban kell ismernünk a magasságot. A magasságmérőt könnyen kf lehet igazítani, ha időről-időre méréseket végzünk és a léghajónak a tengerszintőli távolságát echolotval*) állapítjuk meg a tengermélység méréséhez hasonlóan. Azonban az egyszerűbb üveg- és fagolyókkal való mérési módot pénzügyi szempontból előnyösebbnek tartottam az echolot-nál. Az üveggolyókat vörös folyadékkal töltöttem meg, hogy széttörve, nyomukat a havon könnyen felismerhessük. Ugyanezen okból 1 m hosszú; és 1 cm széles vörös selyemszalaggal lettetí ellátva. Minden golyó 97 gr-t nyomott és 6 cm. átmérőjű volt. A fagolyók ugyanilyen átmérőjűek voltak és ugyancsak vörös selyemszalag volt rajtuk, ez azonban 1 cm széles és m hosszú volt Sulyuk 80 gr-t tett kii. Az egyik repülés alatt az esés idejére vonatkozó kísérletek eredményéből adom a kővetkező néhány példát. Üveggolyók esnek 3 perc alatt 57 métert 5 » » 100 » 10 „ „ 217 . 14 * * 321 „ Fagolyók' esnek 3 perc alatt 47 métert 5 „ „ 86 „ 10 „ * 195 „ 14 „ „ 284 „ De 300 m magasságban már nem lehet pontosan megállapítani a golyók földrecsapódásának pillanatát. Ezért elhatároztam, hogy nagyobb magasságnál szférikus fémgolyót használok, amely a felcsapódás pillanatában felrobban. Ezek a bombák kiválóan működtek, de — amint mindenki beláthatja — csakis pusztai régiókban használhatók. (Folyt kőv.) NAGYÖM MELEGE VAN ? Vegyen ventillátort Jani Andrásnál Primo <Sni, olcsó Arok ! Irodája és lahösa kellemes hUvQs lesz. Üzlete Szérhenyl tér S. '.1 Telefon 19-28. SZINESZETI LEXIKON színművészet egyetemes enciklopédiája. Színjátszás « SzinpaámUvészet * Uendezás * Film Tánc * Var leié * Szinészies népszokások * Életrajzok. A legkiválóbb magyar és külföldi szakírók közreműködésével szerkesztette NÉMETH ANTAL. 1000 kép (168 mümellékleten és a szövegben) mutatja be minden nép színjátszását, szinpadés színházművészetét, a primitív népek teátrális szokásait, báb- és árnyjátékokat, a tánokulturát, jelmezeket, maszkokat, a fllmszinjátszást stb. a

köfel díszes anqolvászon-kötésben. Győző Andor kiadásai Budapest, 1930. Szegeden megreiűelfief® a Pélmagiarország | Hírlap- és NgomflaYáHagaf RésivéöijlársaságnáS.