Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-06 / 150. szám

14 (aaHHHMnpHMBMMHani 1 kávé és a tea vámemelése A kormány a kávé, a tea és a fahéj vámját fel­emeli, olyan cikkekét, amelyek ná'unk nem fordul­nak elő, melyeket éghajlatunk következtében nem is termelhetünk, de amelyekre felette nagy szük­ségünk van. Megvan a boletta is és a még nem­régen mérvadó helyeken elhangzott szép beszédek, miszerint a mai gazdasági viszonyok között, gyöt­relmes háborús évek után végre a megélhetés könnyebb lesz, puszta üres szavak maradnak. A tisztviselők helyzetének javitásáról, a hadikölcsö­nök némi valorizálásáról nem hallunk, de e vám­emelések nagy összegeket jövedelmeznek az állam­nak és az élet mindinkább megdrágul, amit pedig legjobban a szegény ember fog megérezni. Mert a mai sanyarú időkben akárhány család van, anwny ebédre is csak kávét nyújthat az amúgy is rosszul táplált gyermekeinek. A kávéházak, ahova lieli robotolás után egy-egy ünnepnapon pihenőre és szórakozásra térünk, előreláthatólag szintén jog­címet fognak találni az emelésre. A kávét leginkább Németországban, Franciaor­szágban, Ausztriában fogyasztják nagymértékben, Amerikában, Angliában inkább teát isznak. Még a háborút megelőző időkben a vendégnek kijárt reggelire a szoba árából minden német szállóban az úgynevezett Blümlein kávé, igaz, hogy az a mi ínyenceinknek nem ízlett lean Paul valahol azt mondja, hogy a tea cere­monikus kinait, a kávé pedig tüzes arabsot teremt A keieti népek: arabok, perzsák, törökök igen sok kávét fogyasztanak. Törökök kőzött járva, még az üzleteikben is mindenütt láttam a »man­galét« parázszsat, melyen a finom kávét forralták és amellyel a látogatókat ugy kínálták, mint ná­lunk a vendégeket szokás székkel m«gkinálnL Ebelyen csak annyit említek meg a vámemelés apropójából, hogy a kávé vagy egy 6—10 m. magas fának, vagy pedig egy cserjének a magva. Rendesen két mag van lapos felével egymásfelé irányítva a rekeszes tokkban. A kávészem kezdet­ben pirosas, ibolyászinü, a fa vagy cserje levelei örökzöldek, a virág fehér, finom illatú és mesés látványt nyújt a kertszerü kávéplantage. A kávé jóságát csak évek múlva nyeri eL A kávé, amelyet háztartásunkban fogyasztunk, legalább is 4—5 éves. A világ termelése 10 millió métermázsára tehető. A legkülönbözőbb kávéfajokat ismerjük. A legjobb kávénemek Indiából, Jáva és Celebes szigetéről származnak és Menado néven ismertek. Az igazi arab kávé, amely a kis szemű Mooea néven kerül forgalomba, nem is igen kapható és gyakran más eredetű kis szemű áruval tévesztetik össze. Min­den háziasszony tudja, hogy a kávészem pörkö­lésnél körülbelül 25 százalékkal tériméjében nö­vekszik és súlyából lehet mondani ugyanannyi szá­zalékot veszít. Á kávé aratása május, augusztus de december havában is, tehát évente 3—4-szer történik. Az arabok a gyümölcsöt a fa ráysásával nyerik. In­diában leszedik a fákról a magvakat. A kávé átlag 1 százalék caffeint tartalmaz, ezért használják orvosszfrül is. Tartalmaz ezenkívül vagy 25 szá­zalék csersavat, cukor a kávéban körülbelül 10 százalékig fordul elő és a cukortartalmát a fe­ketekávé sárgás (caramel) színe is elárulja. A kávé olajtartalma gyakran 20 százalékot is kitesz. Előkelő kávéházakban a pörköltkávénak csak az illatát forrázzák ki rövid időn át és igy a nem eléggé kiforrázott kávét kisebb kávémérések ve­szik össze, hogy újból kiforrázva olcsón eladják. A fővárosokban ilyen kimérések eléggé látoga­tottak. A már egyszer kiforrázott kávét nagyon könnyen fel lehet ismerni, mert az ilyen kávé setjei összeestek. A íea tudvalevőleg többnyire Kínából jön for­galomba. ahol már ősidők óta ismerték. Hozzár.k a 16-ik század végével került A kinai vizek tudva­levőleg, mint a Jandekiang, Feijho igen zavarosak és a emeltető pásztorok, hogy a viz színét és izét megjavítsák, valószínűleg a legelők helyén elő­forduló növények leveleit dobták a felforralt vízbe és igy ismerték fel a tea fontosságát A tea egy Indiában még ma is vadon előforduló cserjének szárított és pörkölt levele, Kínában, Ja­pánban, de ma már Amerikában is, mint á kávét mivelik. A legtöbb teát Anglia fogyasztja, kevés leát fogyaszt Olaszország. A tea rendesen 10—11 százalék vizet, 20 százalék nitrogéntartalmú anya­got, fél százalék olajat, (ami az aromát adja), 13 százalék csersavat, vagy 6 százalék hamut és 1 és fél százalék alkaloidát theit és festőanyagot tartalmaz. Az alkaloid és csersavtartalomnál fogva a teát gyógyszerként használják. A tea hazájá­ban, Ázsiában majdnem állandóan pusztít a kolera és mivel a teát szárítják, lábbal tapossák és mivel a tea előfordulása helyén az ilyen fertőző bacil­lus állandóan található és bejut a rengeteg árut befoglaló raktárakba is, a teát ajánlatos ugy el­készíteni, hogy azt kannába téve először lefor­rázzuk kevés vízzel, amelyet azután teöntünk, el­távolítunk és njból leforrázzuk és csak addig tartjuk leforrázva, mig az olajat kivontuk, hogy a tea aromás legyen, nem pedig olyan soká^ hogy a festőanyagot és a csersavat vonja ki. Ott, ahol sok teát fogyasztanak, a leveleket új­ból megszárítják és újból eladják. Az ilyen tea a vizben rögtön kinyilik. A teából évente körül­belül 240 millió kgr. kerül a világforgalomba. fflSyfaffas' P." A fahéj ételeink illatositására, fűszerezésére szol­gál — Ceylonban óriási erdőségekben fordul elő a dnnamonum Ceilonicum fahéjbabérfa, melynek illata már messzire érezhető. Ennek a fának több­nyire 3 éves ágaiból nyerik a héjat, amelyeket egymásba sodorva hozzák forgalomba. A fahéj értéke mindig az olajtartalmától függ. Perl Mihály, műszaki vegyész, ny. tanár Bécsi pillanatfelvételek Bécs lakásügyi politikája A rendelkezésre álló források mind azt tanú­sítják, hogy Bécs városában állandóan igen nagy lakásínség uralkodott. A bécsi lakosság túlnyo­mó része kis lakásokban lakott, melyek egy szo­bából, konyhából vagy benyílóból és konyhá­ból állottak. Ehhez járult még az is, hogy ezek a kislakások tul voltak zsúfolva, azokban 6 vagy még több lakó is lakott Sok esetben e lakásokban még albérlő vagy ágyrajáró is élt A kereske­delemügyi minisztériumnak 1912-ből és 1914-ből származó jelentése sokszor utal a bécsi kedvezőt­len lakásviszonvokra, melyben különösen a mun­kás lakosság elt, hol nem ment ritkaságszámba az az eset sem, hogy nagyobb gyermekek, még pedig a különböző nemhez tartozók is voltak kénytelenek a hálószobában együtt aludni. Ter­mészetes, hogy ezek a viszonyok az elvesztett há­ború után még rosszabbodtak. 1917 április 12-én Bécsben 554.545 lakást Szá­moltak. Ebből 405.991 lakás, vagyis az összlaká­sok 73.21 százaléka a kislakások csoportjára esett. Hogy miként állottak ezekkel a »kislakásokkaI«, fogalmat alkothatunk abból, ha tekintetbe vesz­szük azt, hogy az összlakásokból 30.534, vagyis 5.5 százalék önálló »cabinet«-ből (benyílóból) ál­lott, melyek semminemű mellékhelyiségekkel nem rendelkeztek. 10.865, vagyis 2 százaléka a laká­soknak egy szobából állott, mindennemű mellék­helyiség nélkül és 37.426 vagyis 6.75 százaléka az. összlakásoknak, benyílóból és konyhából, tehát u. n. fél lakásból állott. A konyhából és szobából álló lakások a háború előtt 25—38 négyzetméter területet foglaltak el. A benyílóból és konyhából álló lakás pedig 16—18 négyzetméternyi terület­ből állott. A kisebb középlakások száma az össz­lakásokhoz viszonyítva 9.35 százalékot mutat fel, a nagy középiakások száma 12.58 százalékot és csupán 4.85 százaléka az összlakásoknak volt nagy. lakás. A munkásság által lakott városrészekben 90 százaléka a lakásoknak oly kislakás volt, me­lyek csak egy szobából, illetve cabinetből állot­tak. Másrészt egyes városrészekben 5, avagy több szobából álló lakás oly kis számban volt, hogy azok száma százalékban ki sem fejezhető. Az egész város összlakását tekintve pedig 1.73 szá­zalék volt a nagylakások száma. A háború előtti lakások felszerelése is igen si­ralmas képet mutatott. Vonatkozik ez különösen a kis és legkisebb lakásokra. Amig a nagyobb la­kások majd mindegyike önálló konyhával ren­delkezett, a kislakások 84.75 százalékának volt csupán önálló konyhája. A kezdetleges felszere­lés még kiütközőbben mutatkozik, hogy ha a helyiségek és egyéb berendezések hiányát vesz­szük tekintetbe. Háztartási alkalmazotti és fürdő­szobák a kislakásokban majdnem általánosságban hiányoztak. Gáz-, avagy villanyvilágítással a leg­kevesebb bécsi lakás rendelkezett. 1919- évből szár. mazó összeállítás szerint a lakások 2.29 százalé­kának volt előszobája. 90 százaléka rendelkezett closettal, 95 százalékának a folyosón volt a víz­vezetéke, 14 százaléka rendelkezett gázzal. 7 szá zaíéka villanyvilágítással. Sok háznak nem volt mosókonyhája, a gyermekek játszótere az utca volt Érdekes ama házak alapépítménye is, amelyek­kel a legtöbb bécsi ház, mégpedig közvetlen a háború előtt épült bécsi ház is, rendelkezett. A 3—4 emeletes ház legtöbbje a lépcsőházból nyüé hosszú folyosóval rendelkezett, mely az udvari részen vonult keresztül és amelyből vezetett az ut a lakásokba. E lakások konyhájának és előszo­bájának ablaka amennyiben az ily lakások elő­szobával rendelkeztek, t a folyosóra nyílott, köz­vetlen világítással nem rendelkezett, szellőzteté­sekor szabad levegőhöz az ily helyiség nem ju­tott A lakások kevés száma rendelkezett closet­tal. Sok esetben egy közös closettel rendelkezett egy vagy több lakás. A closettok száma kisebb­nagyobb csoportokba egyesült és a lakás köte­lékén kívül a folyosó végén volt megközelíthe­tő. Igen sok esetben találtak helyiségeket, ame­lyek egyáltalán nem rendelkeztek ablakkal vagy ha rendelkeztek is, azok ablaka egy pár négyzet­méteren épült világitóudvarba nyílott, ugy, hogy a legvilágosabb nappal is e helyiségekben Egyip­tomi sötétség uralkodott Mindeme nyomorúságos lakásviszonyokhoz járult, hogy minél kisebb, mi­nél rosszabb volt egy lakás, aránylag annál ma­gasabb volt annak bére a lakás értékéhez viszo­nyítva. Munkások és alkalmazottak jövedelmük egyötödét, sok esetben egynegyedét lakásbérbe fizették el, oly lakásokért, amelyek a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem felelték meg, A lakásínség folytán azonban ki voltak szolgáltat­va e lakásoknak s ezen változtatni a régi időben nem tudtak. Érdekes az az összehasonlítás, ame­lyet a lakások bére tekintetében, az angol, illet­ve londoni és bécsi lakások között vontak. Egy angol munkás 1911-ben lakásáért, mely 3 háló­helyiségből, konyhából és fürdőszobából állott, 26 aranykoronát fizetett havonta, amellett, hogy a munkás londoni lakása, legfeljebb 25 perc alatt a földalatti vasúttal munkahelyéről megközelít­hető volt. És 57 aranykoronáért lehetett bérelni Angliában egy jól bútorozott magánházat kerttel, fürdővel és villanyvilágítással együtt Ebben az időben Bécsben egy szobából és ' ayhából álló lakásért 30 aranykorona volt fizetendő. A bécsi háztartásóknak a lakásbérekkel történt aránytalan és súlyos megterhelése odavezetett hogy a kislakások bérlői kénytelenek voltak al­bérlőket, avagy ágyrajárókat tartani, akikre az­után a súlyos lakbéreket áthárították- A bécsi la­kásokat legjellemzőbben Philippovich egyetemi la nár, kiváló nemzetgazdász a következőképen jel­lemezte: »LakásróI-lakásra haladhatunk Bécsben :anélkül, hogy ráakadnánk .oly lakásra, melyről elmondhatnék azt, hogy az egészséges polgári élethez szüksége? előfeltételekkel rendelkezik. A bécsi lakás csupán arra szolgál, hogy nyomorúsá­gos védőhelyül szolgáljon az időjárás viszontag­ságai elől. Szűkös helyiségei, melyekben az embe­rek összezsúfolódva laknak, az embereknek nem ad nyugalmat fáradságos munkájuk után. Az, aki ily lakásba sülyedt le, avagy beleszületett az ily lakásba, arra volt kárhoztatva, hogg testileg, avagg szellemileg megnyomorodjék, elhervadjon, avagy elvaduljon«. Ha a régi bécsi újságokat átlapozzuk, igen sok tragédiára bukkanunk, amelynek alapoka a jár­ványszerüvé vált lakáshiány volt Ezekből a köz­leményekből megdöbbentően bontakozik elő a bé­csi lakáshiány. Megrázó olvasni, hogy e nyomo­rúságos idők sok hajléktalanja kőzött igen sok családapa volt, aki azért nem kapott lakást, mi­vel a háztulajdonosok vonakodtak több gyerme­kes családnak lakást adni A félelem attól, hogy lakás nem kapható, igen sok bérlőt arra indí­tott, hogy a legnyomasztóbb körülmények kö­zött js megmaradjon régi lakásában. Bécs város lakásínségére vonatkozóan beszédesek az alábbi számok is: 1910-ben 64.222, vagyis 3.28 százalé­ka az összlakosságnak vette igénybe a hajlék­talanok menhelyét. E számban 2058 gyermek is bennfoglaltatott. 1912-ben 96.878 ember vette ezt igénybe 20.071 gyermekkel. Ezek a számok a vá­rosi hajléktalanok menhelyére vonatkoznak. Még megdöbbentőbb azonban az a kép, amelyet a magán hajléktalanok menhelyének látogatottsága mutat. 1913-ban 461.472 személy vette igénybe e hajléktalanok menhelyét. E számban 29.915 gyer mek foglaltatott »Partei« és >Hausherr« jellemzően fejezik ki azt a viszonyt, mely lakó és háziúr között léte. zett. Sok esetben fordult elő, hogy amint a háziúr észrevette azt, hogy a lakónak sok gyermeke van, már az első hónapban felmondotta az ily csa­ládnak a lakását Természetes, hogy ezek a nyomasztó körül­mények a korábbi városvezetőséget is beavatko­zásra indították. E beavatkozások azonban nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a Bécsben kataszU rófálissá emelkedett lakásínségen segítsenek. Dr. Landosbrrg Jenő. , Akkumulátorok tavíiása. töltése dinamóval legolcsóbban és legjobban felelősség mellett Xavlxúnál, Horváth Mihály ucca 7. 44 Telefon 11-94

Next

/
Thumbnails
Contents