Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-06 / 150. szám

6 DÉLMAGYARORSZAG 1930 julius 6. RÚTOD ÖEk " Cinafir László butorgyárosnál Címre figyelni! • legolcsóbb BaOJáalW Feketesas U. 15. Részfizetésre készpénzen - mst i-mmmi: - mi usfamim^'^mimuuuttn .MI*I,M»,I M..UAW0MI«UWJMJM*.«I MN •IIMIUL.^IRO.MILUHMRA^^M.ÍJMHJI,'., ri^/tmmsgmsmmm^ Alföld Irta: TonelII Sándor. Az autó elhagyta Algyőt és a kanyarodónál, Ott ahol az országút a vaspályát megközelíti, a soffőr tülkölni kezd. Hogy nagyobb legyen a lárma, egyszerre szólaltatja meg mechan:kai szerszámát és J. kézi tülköt. Amit csinál, annak nagyon is megvan az értelme. A töltés elta­karja előlünk a Tiszát és nem látjuk a kompot. Természetszerűleg a révész sem lát bennün­ket Az eszeveszett tülkölés arra való, hogy figyelmét az autó közeledésére felhívja: ha az Innenső parton van, várjon addig, mig mi is ráfutunk a kompra. Szokás szerint nincsen szerencsénk. A komp éppen, hogy átérkezett a túlsó partra. Rög­tön nem indulhat visszafelé, mert, az emberek­nek pihenni kell, de meg azért sem, mert vár­ni kell, mig odaát is összeverődik egy-két ko­csi, meg gyalogos utas. Addig ideát állunk a rekkenő melegben és nézzük a Tiszát. A Tisza fölött rajzanak a tiszavirágok; le-lecsap­nak a kiöntés piszkos vizére, ahol leskelőd­nek rájuk a kis kacsák. A kacsák már jóllak­tak, a begyük egészen meg van duzzadva, mégis kapkodják a sárga rovarokat, mintha tudnák, hogy csak rövid ideig van ilyen pe­csenyében részük. A parton izgatottan szalad­gál egy öreg tyúk. ő nevelte fel a kacsákat és most aggódva látja, hogy a kiköltött apró­ságok vízre merészkedtek. Pontosan tizennyolc percet várakoztunk, mig 8 komp visszakerül az innenső partra. Ez az alföldi utazás kellemetességei közé tartozik. Tizennyolc perc valóban elégséges idő arra, hogy a várakozók összeismerkedjenek és esz­mei vélekedésüket a látott dolgokról kicse­réljék. Egy mezítlábas ember áll a parton, ütött­kopott katonazubbony és viharvert kukorica­nadrág van rajta. Valami napszámosféle lehet. A beszédéből megtudjuk, hogy Kopáncsra igyekszik, ő hívja fel figyelmünket a boru­lásra, amely az ég nyugati csücskén kezdő­dik. A borulás nagyon furcsa. Az égnek egy­része sötéten kék, de a közepén fehéren csil­logó sáv szakítja meg. A mezítlábas magyaráz: — Lássák, ahol olyan pengőszine van az ég­nek, ott biztosan jég esik. A magyarázatot a komp megérkezése sza­kítja félbe. A vízállás alacsony és az autó csak lassan, óvatosan tud legurulni a meredeken a partról. A kompon az emberek belekapasz­kodnak a kötélbe, hogy a révésznek segítse­nek. Igy jutunk át a túlsó partra. Odaát megkezdődik a vágtatás. Nem állunk meg egészen Vásárhelyig. Ott is csak a vám­sorompó tartóztat fel bennünket. 68 fillér kö­vezetvámot kell fizetnünk. Hogy miért éppen 68 fillért, azt csak a jó Isten, meg talán Vá­sárhely városának időközben már megszűnt fanácsa tudná csak megmondani. A kövezetvám ilyenforma lerovása már nem való az autó korszakába, de a kövezetvámnak ilyen furcsa összegben való megállapítása szin­te ugy tetszik, mintha azért találták volna ki, hogy a siető embert időpocsékolásra kény­szerítsék. Nagyon sok ilyen vámbódénál ál­lottam már meg az Alföldön, de a tapasz­talatom az, hogy soha a publikánusnak még nem volt visszaadnivalója. Aprópénzért min­dig előbb be kell mennie a házba. Mintha csak arra volna berendezkedve, hogy a várakozni nem akaró utas lemondjon a visszajáró pénzről. Megyünk tovább. Vásárhelyen a kis állomás­tól a városházáig aszfaltos az ut. A legjobb autőut talán az egész Alföldön. Nem kell meg­ijedni. Az egész ut nem hosszú, legfeljebb néhány száz méter. Ez ugyan nem azt je­lenti, mintha panaszkodni kellene utunk to­vábbi része miatt. A magyar viszonyokhoz ké­pest az egész ut Orosházáig kitűnő állapotban van. Mindössze két hibát lehet megállapítani rajta. Az egyik az, hogy a kikövezett úttest nagyon keskeny, meglátszik rajta, hogy nem autók számára építették. Ennek következése az, hogyha két autö kerül szembe egymással, az autók külső kereke mindig lekerül a porba vagy a sárba, ami egy cseppet sem használ az autónak, se az úttestnek. A másik baj, ami még komolyabb, az, hogy két-három helyütt, ahol az országút a vasutat keresztezi, 90 fo­kos fordulók vannak. Az egyikre Vásárhely­kutas előtt mindig visszaemlékezem. Ott re­pültem) bele két eszténdeje autóstól az árok­ba. Egy Barta nevű soffőr vitt, aki máskülön­ben nagyszerűen vezette a gépet. Csak magam voltam az utasa és melléje telepedtem. A ko­csi könnyű volt és a hátsó kerék ugy meg­csúszott a sáron, hogy belefarolt az árokba. Egy kicsit összevertük magunkat, de szeren­csére komolyabb baj nem lett belőle. Az eset azonban alkalmas volt arra, hogy megismerjük a magyar parasztot Ketten az autót kiemelni nem tudtuk és két-három ma­gyart, aki a feltételes megállónál lézengett, megkértünk, hogy segítsenek kiemelni az autót Az emberek egymás között tanakodtak. Végre az egyik, akit ugyiátszik szószólójuknak vá­lasztottak, megkezdte a diplomáciái tárgyalá­sokat: — Hát segítünk', há ők két pengőt kapnak, engem meg elvisznek maguk ingyen Oros­házára. Ez az emlékem fűződik a vasutkeresztező­déshez. Azontúl, ahogy megyünk Orosházáig, már mindenütt keresztekben fekszik a gabona. Az idén korán ért be a termés, Péter-Pálra mindenfelé learattak. Itt-ott már állanak a cséplőgépek, készülnek a termés feldolgozására. Az ut elég eleven. Sürün találkozunk szem­bejövő jármüvekkel. Visszaemlékezve a néhány év előtti állapotokra, feltűnő az autók erős elszaporodása. De a mechanikai járómüvek el­szaporodását közvetve is meg lehet állapítani. Talán az egész Alföldön Orosháza és Vásár­hely között vannak a legszebb és a legjobb vérű lovak. Azelőtt, ha autóval találkoztak, ficánkoltak, nyugtalankodtak, majdneip elra­gadták magukkal a kocsit Ma már megszok­ták az autót és nyugodtan haladnak el mel­lette. Az autó és lő harcában az autó győ­zedelmeskedett. A ló kénytelen volt beletö­rődni és alkalmazkodni hozzája. Egy további győzelem lesz, ha a tanyai magyar is beadja a derekát. Mert a lova megszokhatta az utót, ő még nem. ő még mindig káromkodik az autó után és irigységgel vegyes rosszakaratot mu­tat a technikának ezzel a gyorsjáratú alkal­matosságával szemben. Az autó szalad és közeledünk Orosházához. Ahogy látszani kezd a Tóth-malom pirostég­lás épülettömbje, egyre jobban közeledik, fe- 1 lénk a borulás, amelyet már Algyőnél meglát­hattunk az ég nyugati peremén. Eső nem lesz ugyan belőle, de annál nagyobb szél és por kerekedik. Közvetlenül Orosháza előtt egy olyan természeti tüneményben van részünk* amit csak elég ritkán lehet tapasztalni. Nyar­galva jön felénk egy hatalmas légtölcsér és a forgószél toronymagasságra sodorja fel a port Egy pillanatra olyan át nem látható portö­megbe kerülünk, hogy meg kell állnunk az ut közepén. Egy perc múlva a forgószél jobbra­balra hajladozva rohan tovább a földeken ke­. resztül és eltűnik Tótkomlós irányában. Bejutunk Orosházára. Az állatvásártér fehér­re meszelt korlátai úsznak a porfelhőben. A! külső szatócsüzletek előtt rúdon a legkülön­bözőbb tárgyak, amelyek mutatják, hogy mit árulnak a boltban. Az utcán tömérdek csir­ke, mintha mutatná, hogy Orosháza az Alföld baromfikereskedelmének egyik középpontja. Máskülönben rekkenő meleg a délután, kihalt az egész község. Megállunk a Nagy-szálloda előtt, melynek kertjében néhányan sörözget­nek, vagy hosszulépés mellett tárgyalják a bo­lettát. Az alföldi csend napszállatáig ráborul a községre. Orosházán vagyunk, a fölui-jzi ér­telemben vett Alföldnek kellős közepén. •aPBSiMin^nmilll^HBBHHHBI nak 95 Hz EMKE (Horváth! kávéház slkertlli nagy áldozatok árán ( _ I a híres SzEFHE-zenekar volt vezetőjét, f" Sir 1151^ fflxKrill » „Nem szeretem a virágot én azóta" I IlltW íWlJPMMl és más kedvenc nótainak szerzőjét volt szegedi -zenekarának tagjaival leszerződtetni. Szeged város közönsége Farkas Jóskát szám­talan jótékony hangversenyről, bálákból s színpadról jól ismeri, aki a mai naptól kezdve mindennap az Emke (Horváth) kávéházban látszik clgányzenekaráfal. Törv. védve A n. é. közönséget ezúton vagyok bátor figyelmez* j ^890311 rnmmt nem ItészifeKJ A nem közvetlenül tőlem átvett munkák csak az esetben tőlem valók, ha véd­jegyemmel vannak ellátva, — Az általam átvett mérték utáni munkák után teljes felelősséget férfl fehérnemű készitő vállalok. s Tisztelettel Fehelesas n. 21. találkozó helye aa: Budapest, VI., Podmaniczky n. 8 István Király szálloda (Nyugati pályaudvar mellett) Telefon (Interurbán) 202—43., 294—34. Sürgönyeim: Hotelist. — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartői közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46-os kocsikkal. 22 WAROA CIPŐS LEGJOBBAK 65 Üzlet!! Gizella téti

Next

/
Thumbnails
Contents