Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-27 / 168. szám

« DÉLMAGYARORSZÁG 1930 julius 27. BÚTOR 28 legfőbb legszebb legolcsóbb Siüffl^r LáczIÁ bulorgyároinál Címre figyelni! tlIS^W BBfH^áblW Feketesas U. 15. Részletfizetésre készpéiuárb8n. helyiség létesítését. Az államtitkár elfogadta az egészségügyi bizottság érvelését, elismerte, hogy egy nagy kórház nem lehet meg elkülönítő nélkül és kijelentette, hogy hozzájárul olyan intézkedéshez, amely szerint a szőbanlévő helyiségeket a ragályos betegek ápolására és elkülönítésére használja fel a város. Egyben elmondotta az államtitkár — aki maga is elsőrendű szemészorvos-specialista —, hogy a trachoma terjedésének meggátlására és gyógyítására már tervet dolgozott ki, amelynek lényege az, hogy trachomaspecialista vegye kezelésbe az időnkint összehívott trachomásokat a legújabb tudományos gyógymód alkalmazásával. Nem idegenkedik a népjóléti miniszter a közegészségügyi bizottság által javasolt megoldástól sem, liogy trac'nomaorvosokat küldjön ki a trachomával erősen fertőzött vidékekre, igy a szegedi tanyákra is. Ki egészségügyi bizottság megbízásából a tiszti főorvos most dolgozik a helyi védekezés tervén. _ — Kijelentette az államtitkár, hogy a kórházi ápolási költségek megváltására fordított összeget hajlandó a miniszter évi 60.000 pengő helyed 139.000 pengőre felemelni. Kértem az államtitkárt, hogy ezt írásban is közölje a várossal, mert a polgármester épp emiatt ellenezte a Gréf-féle gyermekkórház megnyitását, nem látván biztosítottnak a gyermekkórház fentartására fordítandó költségeket. Az államtitkár intézkedett, hogy a város ilyen érteíihü leÍFatot kapjon. Megmondottam, hogy a város semmi szin alatt sem vállalhat ujabb terheket a gyermekkórházzal és azt csak az esetben tartja fenn, ha ennek költségei a kórházi költségvetés keretében biztosithatók. Az elfelejtett forradalom Irta: ToneHI Sántfor. Dióhéjba összesűrítve elmondani egy forradalom történetét: majdnem lehetetlen feladat, mert minden forradalom ezer, meg ezer különböző fontosságú és különböző jelentőségű eseménynek, körülménynek és hangulatnak eredője. Ha mégis ilyesfélére vállalkozom, annak magyarázata csupán az, hogy ma van százesztendős évfordulója az úgynevezett juliusi forradalomnak, amely detronizálta X. Károlyt és a Bourbonok főága helyett az Orleánsokat ültette Franciaország trónjára. Azért mondom, hogy elfelejtett forradalom, mert 1830 juliusának három forradalmi napja szinte eltörpülve húzódik meg 1789 és 1848 nagy mértföldmutatód között. Miért tört ki az 1830. évi forradalom? Mikor a napoleoni hősköltemény véget ért és az 1789. évi világrengésnek utolsó lökései is elsimultak, az idegenek szekerén a Bourbondinasztia bevonult Párisba. A történtek után ez volt az egyetlen lehetséges megoldás Franciaország számára. A hatalmak, amelyek huszonöt esztendei birkózás után maguk alá gyűrték a forradalom és a császárság erőit, a legitimitás elvét képviselték és történelmet ott akarták folytatni, ahol XVI. Lajos halálával megszakadt. A világban azonban sok minden megváltozott. Hiába jöttek vissza az emigránsok, hiába . állították vissza a régi formákat, a tartalom már nem volt az, mint a nagy forradalom kitörése előtt. A kövér XVIII. Lajos, akitől nem lehet bizonyos nyárspolgári józanságot megtagadni, kénytelen volt számolni az uj időkkel és legfőbb büszkesége az volt, hogy ügyesen el tudott lavírozni a Trülönböző pártok között Amig Franciaország az irtózatos vérveszteségtől ki volt fáradva és el volt alélva, nem is voltak nagyobb bajok. A bajok akkor kezdődtek, mikor az újraéledés után a pártok és vezéreik ráeszméltek a helyzet lehetetlen voltára. A Bourbonok visszajövetelétől kezdve Franciaország alkotmányos monarchia volt Alkotmányát Anglia mintájára áísolták meg: volt választáson alapuló parlamentje, volt felsőháza és volt minisztériuma. Biztosítva voltak a polgári jogok és szabadságok. Volt azonban egy alapvető különbség, amely élesen elválasztotta az angol alkotmányt a franciától. Az angol alkotmány históriai fejlődésnek volt eredménye és benne kifejezésre jutott a nép és a korona szuverénitása egyaránt. XVIII. Lajos, mikor visszakerült Franciaországba, elfogadta ugyan az alkotmányt, mert mást hem tehetett, de azzal a fikcióval élt, hogy ezt az alkoünányt hatalmának teljességéből fnlyólag ő adta adomány gyanánt Franciaország népének. Elméleti és jogi szempontból igy a charta alkotmánya meg nem történtté tett mindent, ami a huszonöt esztendőn keresztül tényleg történt Franciaországban. Kifejezésre jutott ez abban a külsőségben is, hogy megint a liliomos fehér zászlóval helyettesitették a köztársaság és a császárság trikolorját, amely mint a nemzeti dicsőség szimbóluma vonult végig Európa összes harcterein. XVIII. Lajos természeténél fogva mérsékelt ember volt és a kiegyenlítésnek volt barátja. 1824-ben bekövetkezett halála után azonban X. Károly lépett a trónra, aki már trónörökös korában az emigráns politikának volt a megszemélyesítője és nyíltan szembehelyezkedett a forradalomnak és a napoleoni korszaknak minden emlékével. Már koronázása is Reimsben olyan tüntető középkori külsőségek között folyt le, hogy abból mindenki láthatta, hogy uj periódus kezdődik, — a réginek teljes helyreállítására. A hat esztendő, amelyet Károly a trónon töltött, teljesen elégséges volt a bourboni dinasztia teljes diszkreditál ására. A kormányok egymást váltogatták és minden kormány egy ujabb lépés volt a reakció irányában. 1829ben jött a Pollgnac-'koTm&ny, amelynek feje, egy fanatikus legitimista rajongó, elérkezettnek látta az időt még a charta visszavonására is. Ez a Polignae-kormány annál is inkább arculcsapása volt az újraéledő napoleoni hagyományoknak, mert az a Bourmont tábornok volt a hadügyminisztere, aki az 1815. évi hadjárat alkalmával átszökött a poroszokhoz,, elárulta Napoleon haditervét és igy részben okozója volt a waterlooi összeomlásnak. Különös véletlen folytán szerepelt egy másik arculcsapása is X. Károly históriájában. Algir a XVI. század végétől kezdve névleg vazallus uralma volt a török birodalomnak, tényleg azonban az algiri dey függetlenül uralkodott és kalózhajói szabadon garázdálkodtak a Földközi-tenger déli partvidékein. Anglia és Franciaország már régóta szerettek volna véget vetni ennek a kalózgarázdálkodásnak, de kölcsönös féltékenységük megakadályozta, hogy akár az egyik, akár a másik rendet teremtsen Algírban. Ekkor történt, hogy a dey yalami pénzügyi differenciából kifolyólag, amely egy gabonaszállítás ügyéből merült fel, a légycsapóval belevágott a nála kihallgatáson levő francia követ arcába. A követ személyének ez a megsértése olyan sérelem volt, hogy Anglia is kénytelen volt elismerni Franciaországnak azt a jogát, hogy $ deyt megfenyítse. 1830 áprilisában megindult a büntető expedíció és juliusban a franciád elfoglalták Algirt és a deyt családjával együtj internálták. Minden erőszakon alapuló kormányzatnak megvan az a természete, hogy szereti külsikerekkel elterelni a figyelmet a belső álla. pofokról. Az algiri siker megérlelte X. Károly, ban és Polignacban azt a hitet, hogy elérkezett az idő a teljes restaurációra. A kormány félhivatalosai olyan húrokat pengettek, hogy Algir csak előjátéka az aktív külpolitikának és a legközelebbi állomás az 1793.-Í határok visszaszerzése lesz. Franciaország újra előremegy a Rajnáig. Mielőtt azonban ez bekövetkeznék, rendet kell teremteni odahaza. Ezt a rendcsinálást pedig olyanformán képzelték1 el, hogy alkalmazásba vették az 1814. évi alkotmány 14. §-át amely szerint szükség esetén a kormánynak jogában áll rendeletekkel kormányozni. Egymásután öt ilyen ordonnance jelent meg. Ezek a rendeletek a sajtószabadság korlátozását, a cenzúra életbeléptetését, a képviselők számának lecsökkentését, a választási eljárás megváltoztatását és a parlament feloszlatását tartalmazták. Ez történt julius 26-án és utána nyomban X. Károly, mint aki jól végezte dolgát, elment vadászni. 27-én reggel Párisban kitört a forradalom. Plakátok jelentek meg, amelyek a rendeletek visszavonását követelték, a szük uccák an barrikádok emelkedtek és a barrikádokon megjelent a forradalmi háromszínű trikolor. Páris nemzetőrségének parancsnoka, Mrirmont marsall volt ugyanaz a Marmont, aki Napóleontól kapta a Raguza hercege cimet 0 megpróbálta ugyan, hogy szembehelyezkedjék a felkeléssel, de nem nagyon sikerült mert a katonaság száma a minimálisra volt redukálva; az ezredek vagy Algírban voltak, ,vagy a vidéken a hadgyakorlatokon. Három nap tökéletesen elegendő volt hogy a forradalom diadalmaskodjék. Mire a harmadik napon X. Károly rászánta magát, hogy a rendeleteket visszavonja és Ígéreteket tett egy parlamentáris kormány kinevezésére, már minden elkésett. Annyira elkésett, hogy már az sem használt hogy unokája javára lemondott a trónról és a trónvesztett uralkodók menedékhelyére, Angliába távozott. Az 1830. évi forradalom ily módon politikai jellegű volt. Szociális szempontok nem szerepeltek benne. Annyira politikai jellegű volt, hogy azok a polgári elemek, amelyek benne rvezetőszerepet játszottak, megelégedtek azzal, hogy megtartják a monarchiát de Lajos Fülöpöt, annak az Egalité Fülöpnek a fiát ültették a trónra, aki a forradalomban XVI. Lajos halálára szavazott. Azt hitték, hogy az az ember, aki ilyen hagyományokkal terhelten kerül a trónra, nem helyezkedhetik szembe a nép (akaratával. Azt hitték, hogy Lajos Fülöp személye hozza meg a teljes kiegyenlítődést és a polgárjogok biztosítását alkotmányos király uralma alatt. Tudjuk, hogy számításaikban csalatkoztak. Azoknak lett igazuk, akik megérezték és meg is mondották, hogy a monarchia különböző fajtái közül a barrikádokon született királyság a legbizonytalanabb. Ha az Isten kegyelméből való királyságnak van ereje á népek fölött, ezt az erőt csak a szigorú legitimizmus adhatja meg. Lajos Fülöp királyságának ennek az erőnek a hiánya volt a legfőbb gyengéje. A másik gyengéje az volt, hogy az 8 munkásság, a negyedik rend, amely a barrikádokon harcolt, erejének tudatára ébredt de egyúttal megcsaltnak érezte magát. Az események sodródása ettől fogva feltartózhatailanul vezetett 1848 felé. A juliusi forradalom igy Európa egyetemes történelmének szempontjából csak intermezzo volt, amejy aZOlJ ban a további események szempontjából ne maradt hatástalan.