Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-20 / 162. szám

IS OftT.MACYARíVÍS/AG 1930 fuTras 20. IMAMMMMMMMIMH UJ típusa IkJt ¥7* O 17 1T n kerékpárok rendkívül erős Hí CfL JESl U JDL megérkeztek, eredeti STYRIA és NORHA kerékpárok kedvező részletfizetésre kaphatók Déry Gépáruházban. Pfafl varrógépek. Rádiók. » Gramofonok. Lemezujdonságok. AZITAIIA isimmm ÚTJA IRTA: UMBERTO NOBILE térdig - _ ... 18 Norvég szakértők", közöttük Riíser Larsen ís, a birkaprém öltözetet elegendőnek tartották expedíciónk számára. És tényleg az is lett volna, ha nincsen kilátásunk a jégen való áttelelésre. Ezzel szemben a legtöbb kutató, köztük Nansen is, a gyapjuruhának adták az elsőséget. Minden vélemény között az amerikait láttam irányadónak, mert ők a sarki expedíciók ruházatában az alaszkai eszkimók szokásaihoz igazodtak. Ezek a sarki télben szélátnemeresztő gyapjuruhát hordanak. Ez elég lehet a hideghez szokott eszkimóknak, de számunkra csak addig elegendő, amig mozgunk. Ezért mindenesetre még vastagabb téli ruhát csináltattam és függőben hagytam azt a kérdést, hogy szükségünk lesz-e magunkkal vinni azokat, vagy sem, A ruházat típusának kiválasztásánál egy ideig tétováztam az alaszkai eszkimóknál használatos, a szibériai szamojédeknél viseletes és a norvégiai lappoknál elterjedt ruhatípusok között Az első rénszarvasbőrrel bélelt ujjasból áll, amelyet Alaszkában »parka«-nak neveznek. Ezt fejen át veszik föl. Az ujjasra volt erősítve a csuklya, amelyet — éppúgy, mint a vastag ujjast — hosszú, leginkább farkasbőrből készült prémrojtok díszítettek. Arra szolgált, hogy a szelet és a porzó havat az arctól távoltartsa. Az öltözéket egypár fókabőrnadrág és — csizma egészítette ki. A szamojédeknél szokásos prém alig kükülönbőzik az eszkimók parkájától, mig a lappoknál viselt öltözék hosszú és bő. érő tunikából áll. Mindezen öltözeteket személyesen tanulmámányoztam s igy döntöttem az eszkimók modellje mellett Néhány kis változtatást praktikusnak tartottam Tryggve Gran, a Scott délsarki expedíció egyik főfelügyelője és Ottó Sverdrup tanácsára. Az öltözeteket egy norvég céggel készíttettem el, amely azokat a legjobb rénszarvasbőrből állította elő. Egyetlen hátrányuk az volt, hogy kissé tul nehezek voltak, mivel a prémpiacon nem lehetett fiatal állat bőrét felhajszolni, amelyeket pedig nagyobb tartósságuk miatt előnyben részesítettem volna. Isachsen parancsnok volt oly kedves, személyesen felügyelt a ruhák elkészítésére, hogy azok, amire kell, készen legyenek. A tökéletes prémruhához természetesen ökölkeztyük is tartoztak ugyanazon anyagból, mint a többi ruhadarab, ezeket tartószijon a nyakban hordtuk, mivel nagy hideg esetén gyorsan belebújhattunk. Fölösleges talán megemlítenem, hogy ezeket a báránybőrkeztyük fölé huztuk. A cipők, El lehet képzelni, milyen rendkívül fontos volt a cipőanyag kiválasztása. Nansen tanácsára »finsko«-val láttam el magam és pedig személyenkint 2—3 párral. A »finsko« prémcipő, csepüvel töltve; elegendő a legszigorúbb sarki télre is. Ezenkívül Hoci, oslói tanár, tanácsolta nekem, hogy vigyek egyszerű rénszarvasbőrből készült cipőket is magammal, amilyeneket a lappok hordanak és »komager«-nek neveznek. Ezek is csepüvel töltött cipők és nagyon melegen tartják a lábat. Sverdrup kapitány szerint a macskabőr cipők praktikusabbak, mint az éppen emiilclt »komager«. Meg is fogadtam tanácsát. A gyakorlatban kitűnően bevált a fanács, mert a »finsko« és a »komager* kiváló volt száraz hóban, de nem voltak elegendők, ha a hó nedves volt Mikor azután később lezuhantunk a tengerjégre, alkalmam volt arra a megállapításra, hogy a finsko itt majdnem használhatatlanná lett: nagyon hamar vesztette a szőrét, miközben a parancsnoki fülke roncsai között járkáltunk. Magam gondoltam arra is, hogy céljainkra talán gumicipők volnának a legalkalmasabbak és ebben Riiser Larsen, akit erre vonatkozólag megkérdeztem, egyet értett velem. Az expedíciót tehát kiváló amerikai gumicsizmákkal láttam el, amelyek elég erősek voltak arra is, hogy köves talajon is lehessen velük gyalogolni Mivel végső esetben köves talajon való gyalogolásra is kellett számitanom, semmiképpen sem mondhattam le arról, hogy az expedíció néhány tagját ezenkívül nyersbőrcsizmákkal is ellássam. Egy sorozat csizmát tehát beható vizsgálat tárgyává tettem tartóssági, vizhatlansági és súlyossági szempontból. Végül egy 1.80 kg sulvu bőrcsizmát választottam, amelyet két napig vizbe mártva lehetett tartani anélkül, hogy belül átnedvesedett volna. Az expedíció néhány tagját amint említettem, báránybőrcsizmákkal láttam el. Ezeket Koppenhágában készítették, itt is a prém volt belül. A repülés alatt ők a macskaprémes lábbeli helyett amellyel valamennyien el voltunk látva, a finskot használhatták. Gyapjú alsóruhák. A legcélszerűbbnek találtam, ha egységes tipusu gyapjú alsóruhát viszünk magunkkal, amelyet a báránybőrprém alá huzhatunk. A legnagyobb gyorsasággal köttettem tehát minden résztvevőnek két-két, puha gyapjúból kötött alsóruhát. A ruha speciális kombináció volt és egyenesen a bőrre huztuk. Ezenkívül mindenkit elláttam 2 pár finom gyapjuharisnyával, 2 pár norvég nyersgyapjuharisnyával, egy »passamontagé«-tipusu gyapjusnpkával és egy vastag, izlandi gyapjúból kötött sapkával. Rendeltem hozzá egy-egy öltözet sportruhát is, nehéz izlandi gyapjúból; ezt hordta a legtöbb résztvevő az utazás alatt • • • A repülőöltözet a széltől megvédte az embert Ennek ellenére is néhányan nem akartak lemondani arról, hogy szélruhát is vigyünk magunkkal, amelyet a hosszú gyaloglás alatt a nehéz bárányprém helyett fölvehettünk volna. A szélöltözetet a külön tervezett viharkabát tette teljessé. »Anorak« tipusu, fejjel kell belebújni, a nadrág fölött leszorítva és azzal összefűzve. Az egész ruházat 1.30 kg-t tett ki. A hálózsákok. \ A hálózsákokat rénszarvasbőrből kellett készíttetnünk. Nem is lehet kétséges, hogy az eddigi sarkkutatásoknál használt típusok legklasszikusabbja után készültek. Amikor ahogyan akartuk, használhattuk ezeket a zsákokat szőrméjükkel befelé és akkor nagyon puhák, nagyon kellemesek voltak használat közben, vagy kifelé fordítottuk a prémet s akkor sokkal kevésbé kényelmesek és különösen nagyon hidegek. Egy kérdéssel nem voltam tisztában, hogy egy-, vagy kétszemélyes zsákokat vigyek-e. Kettőnek melegebb volt és a súlyban takarítottunk volna meg, másrészt az egy közös zsákban való alvás könnyen kellemetlen öszszetüzésekre vezet és ezért végül is egy kevés kényelmetlenség gyúl össze. Végül is az egyszerű, egyszemélynek való hálózsáktipus mellett döntöttem. Ennek méreteit olyan határozottan betartották, hogy egyszemély teljesen belebújhatott és fejénél összehúzta. Az előbb említett norvég cégnél készültek el. Az előállítás egyes részeit Tryggve Gran irányította, mig Sverdrup és Isachsen az előállítását őrizték ellen. (Folyt, köv.) Szegediek találkozó helye az litván Király szálloda Budapest, Vl„ Podmaniczky o. 8 (Nyugati pályaudvar mellett.) Telefon (Interurbán) 202—43., 294—34. Sürgönyeim: Hotelist. — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46-os kocsikkal. 22 VARGA CIP0I LEGJOBBAK 65 Üzlet: G>zella tér SZINESZETI LEXIKON A színművészet egyetemes enciklopédiája. Színjátszás * Szinpadmüv észét * Rendezés * Film Tánc * Varieté « Szinészies népszokások * Életrajzok* A legkiválóbb magyar és külföldi szakirók közreműködésével szerkesztette NÉMETH VNTAL 1000 kép (168 műmellókleten és a szövegben) mutatja be minden nép színjátszását, szinpadés színházművészetét, a primitív népok teátrális szokásait, báb- és árnyjátékokat, a tánekulturát, jelmezeket, maszkokat, a ülmszinjátszást stb. kötet díszes angol* vászon-kötésben. Győző Andor kiadása Budapest, 1930. Szegeden megrendelüeíő a DélmagQarország Hírlap- és Nyomdavűllalaf Részvénytársaságnál.