Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-03 / 147. szám

9ZEOEU. SícrKcsllosea: Somogyi ucca 22. L em Teleion: l3_33.-KIod6hIv«toI, k01cs«al(0nyv4ár és Jegyiroda Aradi ucca 8. Telefon? 300. - Nyomda- Ww Llpól ucca 1«»- Telefon r 10-34. Tivlrafl és levélcím - DélmngyBroretóg Szeged. Csütörtök, 1930 julius 3 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 147. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2 O vidéken és Budapetten 3-60, ttUlf&ldHn 0*40 pengd. — Fqyea szám ára hétk!Sz« nap lO. vasár- és Unnepnan 14 tlll. IIIr« defések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héllft kivitelével nanonta reggel Tiltakozunk, vagy táviratozunk? Egypár objektív szóval kívánunk foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a törvényesség /álláspontjának mennyiben felelnek meg a város hatóságai a boletta elleni tiltakozás adf minisztrálásával. Előrebocsájtjuk, hogy nem tulajdonítunk tulsok jelentőséget annak, akár elmegy a tiltakozó sürgöny, akár nem megy el. Sőt szolgálunk szívesen tanáccsal is: méltóztassanak gondoskodni arról, hogy valaki megfelebbezze a szombati közgyűlés határozatát, mingyárt mentesülnek a távirat elküldésének gondjától s mivel az ilyen politikai vonatkozású kérdésben — már tudniillik politikai a kérdés, mert a közgyűlés tiltakozott a boletta ellen, ha azonban a közgyűlés üdvözölte volna a bolettát, akkor gazdasági kérdés lenne az egész helyi boletta ügy — meg szokták hallgatni kormányhatósági döntés előtt a kormánypolitika szegedi hivatalos képviselőjének véleményét, nem lesz túlságosan nehéz feladat a miniszteri határozatnak időtlen időkig való kitolása (— kitolás az önkormányzattal —), vagy a határozat feloldása ujabb megfontolás céljából. Politikai szempontból semmi jelentősége nincs, akár elmegy most a tiltakozó távirat, akár nem megy el később sem. Mert politikai hatása a határozatnak megvan, bármennyire is nem politikai megfontolás hozta egy táborba a közgyűlés minden tágját. Politikai szempontból a határozat fontos, nem a távirat: A közgyűlés határozata, az egyhángu határozat a nyilvánosság elé került s piost már ugyancsak mindegy, hogy mit fogalmaznak bele a táviratba, mikor teljesitik a törvényhatóság akaratát s mikor hajtják végre a törvényhatóság rendelkezését. Jogi szempontból természetesen ez már éppenséggel nem mindegy s éppenséggel nem aggálytalanok azok a jelenségek, melyek a határozatot követik. A határozat végrehajtását az a megfontolás késlelteti, hogy a közgyűlés a birtokonkivüliséget kimondotta-e, vagy nem. A közgyűlés ugy határozott, hogy azonnal, még a mai napon távirattal tiltakozik a bolettatörvénvjavaslat ellen. »Azonnal, még a mai napon, távirattal« — mondotta ki a közgyűlés. Minden ember megítélésére bízzuk most már, hogy az ekként kifejezett akaratot hogyan kell értelmezni. Igaz ugyan, hogy a birtokonkivüliséget külön határozatban kell kimondani s igaz az is, hogy a közgyűlés a hirtokonkivüliség kimondására irányuló elhatározását az érdemleges határozatba belefoglalta, az azonban már nem a közgyűlésnek, hanem a közgyűlés vezetőjének lett volna tiszte, hogy a törvénynek megfelelő szavazást rendeljen el. A főispán a Délmagyarországban megjelent nyilatkozatában megrójja Pálfy Józsefet, amiért, »holott kötelessége lett volna*, nem védte meg a kisgyűlés álláspontját. Bátrak vagyunk Pálfy József védelmére kelni ebben a kérdésben s ezzel a szemrehányással szemben. Pálfy Józsefet a törvény arra kötelezte, hogy pártatlan elnöke legyen a közgyűlésnek. A pártatlan elnöknek nem áll módjában a kisgyűlés határozatát megvédeni. Mély tisztelettel jegyezzük meg, hogy elsősorban talán a kisgyülésnek kelleLt volna álláspontját megvédenie s nem lett volna szabad elfogadhatatlan, komolytalan, az állásfoglalást kikerülő, a kérdés érdeme elől meghátráló javaslattal jönnie a közgyűlés elé. A boletta általános egyenlő és nyílt népszerűtlenségét ez a kisgyülési javaslat segítette a szombati közgyűlési határozathoz. A Délmagyarország ad hírt arról Is, hogy á közgyűlési határozat megszövegezését a főispán ur magának tartotta fenn s hogy már több szöveg készült, a végső szöveget Pálfy József polgármesterhelyettessel együtt készítik majd el. Bármilyen elismeréssel vagyunk is az alapos és körültekintő munkával szemben, mégis azt hisszük: ebben az esetben felesleges ez a nagy körültekintés. A közgyűlés a benyújtott indítványokat elfogadta, a közgyűlés határozatát tehát az indítványozók szövegezték meg. A közgyűlés határozatának az elfogadott indítvány szövegét kell tartalmaznia. Bármennyire is méltányoljuk tehát a szövegezésben megnyilatkozó ügyszeretetet, az írásban benyújtott indítványok módosítás nélküli, egyhangú elfogadása felment mindenkit a megszövegezés gondja alóL Olvassuk az egységes párt helyi értesítőjében, hogy milyen kevesen voltak jelen a közgyűlésen, hogy a közgyűlés félre volt vezetve, hogy a felszólalók félre voltak vezetve, hogy a feketeszéli Ábrahám Imre miniszter akar lenni s több más ilyen a tényeknek pompásan megfelelő, a valósággal tökéletesen harmonizáló megállapítást Az elfogulatlan olvasó, a tájékozott szemlélő természetesen tisztában van azzal, hogy a zarmr nagyobb, mint az igazság. Ezek a sajtóelkenési törekvések csak azt mutatják, milyen felmérhetetlen jelentősége, milyen messzecsengő igazsága, milyen visszhangos eredménye van a szegedi közgyűlés szombati egyhangú határozatának! JÉ//eI 11 óráig iníerpellállaU a sszocialisfáK a munkanélküliség ügyében Zajos Jelenetele a képviselőház szerdal Ülésén — Gaal Gaszton nagy beszédben támadta a bolettát „Ez a favasfat 1kárt okoz a gazdának, a kisiparnak, a kereskedelemnek, az alkalmazottaknak és az egész városi fogyasztó* tömegnekV Budapest, julius 2. A parlament mai ülésén a bo'.ettajavaslatho? elsőnek Horváth Mihály szólott, aki beszéde elején megállapította, hogy a javaslattal egy társadalmi osztályon 'karnak segíteni. Igazságtalanság azonban, hogy csak azons a társadalmi osztályon, amely búzát és rozsot termel. A javaslat benyújtójának az a felfogása, hogy nem akar drágítani. Mégis meg kellene győződni arról, hogy honnan fog akkor befolyni az az ötven-hatvan millió, amivel a gazdákat szanálni akarják. A kővetkező szónok Gaat Gaszton volt — A javaslat konglomerátum, tulajdonképen négy külömböző részből áll, amely közül hármat elfogadok, de az első és az ehez kapcsolódó ötödik részt nem vagyok hajlandó eifogadni. A határidőrendszabályok, amelyek a javaslatban vannak, nem őszinték. Vagy akarok valamit, vagy nem. De az eredetéből a tőzsdetanács javaslata alapján ngy kivetkőztették a javaslatot, hogy alig lehet ráismerni. Mint hallom, ugyancsak a tőzsdefrnács javaslata alapján a részletes tárgyaláson a kormány további kivetkőztetéseket akar tenni. Lássuk a javaslat előzménveit A gazdatársadalom vezetői négy napig tanácskoztak a kereskedelmi minisztériumban a miniszterelnök vezetése alatt. Konstatálnom kell, hogy akkor a bolettáról még csak szó sem volt. A kormány ezután a kereskedelmi és gyáripari érdekeltségeket hallgatta meg. Itt merült fel a boletta eszméje, amelyet a kormány felkarolt Akkor a Házban az appropriációs javaslat folyt és én már akkor óva intettem a bolettátót a kormányt Ez ellen a. legmesszebbmenő ellenszenv mutatkozott az egységespárton és az egész Házban. A kormány rögtönzött minisztertanácsot tartott Bethlen távollétében, itt merült fel azután az őrlési jegy, mint újítás. Ekkor a már kinyomott javaslatot, amely szétosztásra készen állt, visszavonták és a minisztertanács határozata alapján újra kinyomatták. Az őrlési jegy a földbirtokra ujabb 10 milliós terhet rótt volna, az ellenszenv még nagyobb lett, ugy, hogy amikor Bethlen hazajött, azt azon a nevezetes pártértekezleten elejtette és most az egységespárt lelkesedve ölelte szivére a javaslatot — Én, mint volt kormánypárti politikus — mondta Gaal Gaszton —jól tudom, hogy a pártfegyelem szükséges és meg is értem, ha valaki egyéni véleményét hosszú orral alárendeli a többségi akaratnak. De ha azt a lelkesedést látom, amit most az egységespárt az állata annyira támadott javaslattal szemben mutat, kénytelen vagyok csodálkozni. Az a kapkodó rendszertelenség, amivel ax epész kérdést kezelték, félelmet kelt bennem. Ez a kapkodás kifejezésre jut a törvényjavaslat szövegében is, bár a bizottságba a stílusbeli szörnyűségeket már egy kissé enyhítette. Aki ezt S. javaslót csinálta, vagy nem tud magyarul, vágyj szándékosan félremagyarázásokra akar alkalmat adni. A legnagyobb aggodalmat kelti bennem 9, javaslat első része azért is, mert ebben nem kevesebb, mint husz miniszteri rendeletre adnnk felhatalmazást. A miniszter azt teheti, amit akar, a felhatalmazásba a világon minden belefér. Különben is mostanában minden törvényben ott van az akasztófiiparagrafus, amely a minisztert fel. hatalmazza, hogy rendeletben megváltoztassa a tőrvényt, sőt esetleg azzal egészen ellenkező intézkedést is tegyen. — Vagy összeomlik ez a bolettarendszer egy hónap alatt, vagy pedig benne leszünk a kötött gazdálkodásban. — Kinek használ* ez a Javaslati Kétségtelen, hogy használni fog az ötven aranykoronás tiszta jövedelemnél keveebbel rendelkező kisbirtokosoknak, akik a legjobb esetben kaphatnak egy évre 11 pengő 60 fillér földadó elengedését. Ez a maximum. Használni fog azoknak, akiknek búzában, rozsban feleslegük van. — Hogy ebből mik fognak előállni, azt meg mondotta Sándor Pál, aki egy részvénytársaságról beszélt, amelyet Sándor Pál meg is nevezett ő azonban nem akar megnevezni és amely 1500 vagon búzatermés eladására kapott engedélyt, vagyis 4-50.000 pengő nemzeti ajándékban részesült. óriási zaj tört ki erre a kijelentésre. A jobboldalon állandó a zaj, az elnök folyton csönget végre a következő megállapítást teszi: — Tisztelt Ház! Most már nemcsak a szónokot, de a közbeszólókat sem értem. Malasits Géza: Általános forradalom a bolettapárton! Percekig tart, amíg Gaal Gasztou hozzájut hogy folytathassa beszédét , — Lehet — úgymond —, hogy Sándor Pál téved,